Bronzistenek. Római kori figurális bronzplasztika Brigetióban (Bronze gods. Roman figural bronzes from Brigetio)

Dávid Bartus

A comprehensive work on Roman figural bronzes from Hungary has not yet been achieved, the earlier research focused mainly on publishing single objects or significant find-groups. Brigetio is one of the most important archaeological sites in Hungary, especially in the case of Roman figural bronzes. Despite the lack of any systematic, large scale excavations – except the ones made in the last two decades in the territory of the civil town – more than 550 figural bronzes are known from Brigetio, mostly from old excavations and private collections. The present book, covering only the 106 figurines which are representations of different deities, is a preliminary study before the publication of the whole material from Brigetio (in English).

ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Ser. I. Vol. 8. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Ser. I. Vol. 8. Bartus Dávid BRONZISTENEK Római kori figurális bronzplasztika Brigetióban Komárom 2015 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Ser. I. Vol. 8. Bartus Dávid Bronzistenek Római kori figurális bronzplasztika Brigetióban Szerkesztette: Bartus Dávid Sorozatszerkesztő: Borhy László Számadó Emese Sorozatterv: Ölveczky Gábor Bartus Dávid A kötet megjelenését támogatta: A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" című kiemelt projekt keretei között valósult meg. Kiadja: Komáromi Klapka György Múzeum Felelős kiadó: Számadó Emese Nyomdai előkészítés: Bartus Dávid Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. ISSN 1587-5040 ISBN 978-615-5588-03-7 Komárom 2015 Tartalom Előszó 7 Bevezetés Kutatástörténet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Múzeumok és gyűjtemények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lelőhelyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tipológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kronológia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Műhelyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 9 11 13 15 20 22 Katalógus 25 Iuppiter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Neptunus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Mars . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Mercurius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Hercules . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 Apollo . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Dioscuros . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 Sol. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Amor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Harpocrates . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 Lar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 Genius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 Bacchus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 Priapus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 Egyéb férfi istenségek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 Minerva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 Venus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 Victoria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 Fortuna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 Isis-Fortuna. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 Tyche . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 Luna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 Spes(?) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 Summary 123 Irodalom 130 Tárgymutató és konkordancia táblázatok 149 Képtáblák 159 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 5 Előszó Az antik világban a vallásnak, a különböző istenségeknek köztudottan kiemelt szerepük volt nemcsak az ünnepi alkalmakkor, hanem a hétköznapok során is. A különböző istenek és mitológiai alakok ábrázolásaival az írásos források mellett gyakran találkozunk a régészeti leletanyag szinte minden területén, az egyszerű kerámiatárgyaktól a falfestményeken, mozaikokon át a domborművekig és márványszobrokig. Ebbe a sokrétű emlékanyagba tartoznak az istenségeket ábrázoló kisméretű, bronzból készült szobrok is, amelyek a római polgár és a mai régész számára egyaránt az egyik legkönnyebben hozzáférhető, legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló típusát alkotják az ókori vallás emlékeinek. A gyakran életnagyságúnál nagyobb márványszobrok, a főként középületeken vagy sírköveken látható domborművek, valamint a díszes lakóházakban látható mozaikok és falfestmények ábrázolásai helyett a római társadalom legszélesebb rétegének mindennapjaiban szerepet kapó tárgyak a gyakran háziszentélyekbe helyezett vagy templomokban fogadalmi ajándékként felajánlott, ritkábban sírmellékletként szolgáló, kisméretű bronzszobrok voltak. Ezek a szobrocskák természetesen a régészeti, ikonográfiai és vallástörténeti kutatásban is kiemelt szerepet kapnak, mivel az ún. „nagyművészet” – egyébként nyilvánvalóan nem kevésbé fontos – emlékeihez képest jóval gyakrabban kerülnek elő. A figurális díszítésű bronztárgyak feldolgozása és publikálása így már nagyon korán, a 19. század végén elkezdődött a különböző múzeumi gyűjteményekben található tárgyak közlésével. A kutatás az 1960-as években kapott új lendületet, amikor a „Die römischen Bronzen aus. . . ” című monográfiasorozat keretében megkezdődött több németországi, majd ausztriai, belgiumi és svájci múzeum anyagának tudományos igényű publikálása, amit számos egyéb összefoglaló munka, valamint a kétévente megrendezett, antik bronzokkal foglalkozó konferenciasorozat tanulmánykötetei követtek. Ennek ellenére a hazai kutatás több évtizedes lemaradásban van a fent említett külföldi példákhoz képest, a Magyarország területéről előkerült római kori figurális bronztárgyak összefoglaló monográfiái mindeddig nem készültek el. Ezt az adósságot próbálja meg – legalább részben – törleszteni a jelen munka, ami Pannonia egyik legjelentősebb római kori lelőhelyének, Brigetiónak a bronzplasztikájával foglalkozik. Brigetióból több mint 550 figurális ábrázolású bronztárgyat ismerünk, ami kiemelkedő mennyiség nemcsak provinciánkban, hanem a Római Birodalom egyéb – jóval alaposabban kutatott – területeihez képest is. A teljes leletanyag majdnem felén valamilyen istenség ábrázolása található, ezek közül 106 darab teljes alakos szobor. Ezek a bronz istenszobrok képezik a tárgyát a könyvnek, ami a Brigetio teljes figurális bronzplasztikáját feldolgozó monográfia előzménye. A katalógusban az összes brigetiói lelőhelyű, istenséget ábrázoló bronzszobor szerepel, köztük az elveszett példányok is, ezekben az esetekben a publikációk vagy a leltárkönyvek leírásai vannak feltüntetve. A kisméretű töredékek csak azokban az esetekben kerültek be a kötetbe, amennyiben valamilyen jellegzetes attribútum vagy ikonográfiai jegy alapján az eredeti szobron ábrázolt istenség egyértelműen azonosítható. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 7 Ez a kötet nem jöhetett volna létre a Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítvány posztdoktori ösztöndíja (2009–2010), a Nemzeti Kiválóság Program posztdoktori ösztöndíja (2013–2014), valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatása nélkül. A brigetiói figurális bronztárgyak feldolgozása több éves kutatás eredménye, amely során nagyon sok segítséget kaptam a különböző múzeumokban, intézményekben végzett munkámban, amiért köszönettel tartozom az alábbi kollégáimnak és barátaimnak: Borhy László, Juhász Lajos, Rupnik László, Sey Nikoletta, Szabó Dániel (ELTE Régészettudományi Intézet, Budapest); Mráv Zsolt, Szabó Ádám, Vida István, Masek Zsófia, Kovács Erika, Puskás József (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest); Török László (MTA Régészeti Intézet, Budapest); Döbröntey-David Szilvia, Szőke Balázs (Budapest); Számadó Emese, Delbó Gabriella (Klapka György Múzeum, Komárom); Kiss Attila (Komárom); László János (Kuny Domokos Múzeum, Tata); Bíró Szilvia, Sosztarits Ottó (Iseum Savariense, Szombathely); Barna Ferenc (Debreceni Egyetem); Marek Gere (Podunajské Múzeum, Komárno); Alfred Bernhard-Walcher, Georg Plattner (Kunsthistorisches Museum, Bécs); Barbara Pferdehirt, Dieter Quast, Markus Scholz (Römisch-Germanisches Zentralmuseum, Mainz); Norbert Franken (Staatliche Museen zu Berlin); Rüdiger Splitter (Museumslandschaft Hessen, Kassel); Marina Kaloshina (Gorny & Mosch, Giessener Münzhandlung GmbH, München); Alex Reid, Celeste Farge (British Museum, London); Victoria Donnellan (University College, London); Nikki Braunton (Museum of London); Emma Durham (University of Reading); Beryl Barr-Sharrar (New York University). Végül külön köszönettel tartozom feleségemnek és kislányomnak, akik a sokszor éjszakákba, hétvégékbe nyúló munkám és sok távollétem során végig türelmesek voltak. A pannoniai bronzplasztika – köztük a brigetiói bronzszobrok – feldolgozása Cserményi Vajk nagy terve volt, ami sajnos nem valósulhatott meg. Rövid ismeretségünk idején még nem gondoltam, hogy ennek a munkának az első lépését én fogom megtenni. Ezt a kötetet az ő emlékének ajánlom. Komárom, 2015. augusztus Bartus Dávid 8 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Bevezetés Kutatástörténet A 19. század második felétől Brigetio neve (akkoriban főként Bregetium alakban) egyre gyakrabban került említésre a régészeti szakirodalomban. Az Aquincummal ellentétben szinte egyáltalán nem kutatott terület bőséges leletgazdagsága, és a földművelés – illetve a földművelést akadályozó rengeteg kő szándékos kitermelése – során előkerülő épületmaradványok egyre inkább ráirányították a kor régészeinek figyelmét a római településre. Elsősorban természetesen a feliratok és egyéb kőemlékek érdekelték a korabeli kutatókat, de a mitológiai ábrázolásokkal ellátott bronz szobrocskák, „rézbálványok” szintén említésre kerültek a feljegyzésekben. A brigetiói figurális bronzokra vonatkozó első adat Rómer Flóristól származik,1 aki a Magyar Tudományos Akadémia 1865. november 27-i ülésén a helyi lakosok által Brigetióban végzett kiterjedt – de nem tudományos jellegű – „ásatásokra” hívja fel a figyelmet, aminek következtében rengeteg lelet került a felszínre, köztük néhány bronztárgy is. Ezek Rómer leírása alapján különböző applikációk lehettek, teljes alakos szobrokról nem tesz említést. E. Maionica és R. Schneider 1877-es magyarországi utazásának leírása során tesz említést2 egy bronz szandálkötő Venus (Kat. 87) és egy Mercurius-szoborról (Kat. 25), amelyek a Trau-gyűjteménybe kerültek. Az egy-két szavas említések után az első tényleges publikáció szintén a Trau-gyűjteményhez kapcsolódik: W. Gurlitt 1878 és 1881 között három részletben közölte a gyűjtemény bronztárgyait,3 amelyek közül az első két részben található az azóta elveszett 17 istenséget ábrázoló szobor rövid leírása, sajnos illusztrációk nélkül. A Magyarhoni régészeti leletek repertoriuma című 1880-ban megjelent munkájában Hampel József közölt négy bronz istenszobrot Gróf Zichy Miklós gyűjteményéből, amelyek 1875-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.4 A Hollitzer-gyűjtemény néhány Brigetióból származó tárgyát F. Ladek közölte 1891-ben,5 egy évvel később pedig R. von Schneider publikálta a bécsi Kaiserhaus bronztárgyait, köztük néhány brigetiói darabot.6 A k. k. österreichisches Museum für Kunst und Industrie 1893-as régészeti kiállításának katalógusában K. Masner 13 istent ábrázoló bronzszobrot közöl Brigetióból, főként a Trau- és Hollitzer-gyűjteményekből, amelyek leírásait szinte szó szerinti magyar fordításban olvashatjuk egy évvel később Récsey Viktor Pannonia ó-kori mythologiai emlékeinek vázlata c. munkájában.7 A 19. század végének legnagyobb antik ikonográfiai 1 Rómer, Ó-Szőny 159. – Schneider, Reise 156. 3 W. Gurlitt: Antike Denkmäler im Wiener Privatbesitze. Bronzen der Sammlung Trau. Archaeologischepigraphische Mittheilungen aus Oesterreich 2 (1878) 146–160; 3 (1879) 183–188; 5 (1881) 105–111. 4 Hampel, Repertorium 53–54; Kat. 9., 24., 58., 62. 5 Ladek, Hollitzer 42–43. 6 Schneider, Kaiserhaus 53–56. 7 Masner, Kunst und Industrie 9–11, Nr. 100–106, 108–114; Récsei, Pannonia. 2 Maionica ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 9 vállalkozása, Salomon Reinach 1897-ben indult Répertoire de la statuaire grecque et romaine című hat kötetes munkája8 13 brigetiói bronz istenszobor rajzát közli, ami több elveszett darab esetében az egyetlen fennmaradt információ. A századforduló legjelentősebb felfedezése a brigetiói figurális bronzokkal kapcsolatban a katonavárosban található Iuppiter Dolichenus-szentély feltárása volt, amit a feltáró Milch Ármin 1901-ben röviden közölt.9 1908-ban H. Tietze az Österreichische Kunsttopographie egyik bécsi kötetében közölt néhány brigetiói bronzszobrot.10 1909ben Hekler Antal Archaeológiai jegyzetek vidéki múzeumainkból című cikkében több, akkor a komáromi múzeumban lévő bronzszobrot is leír, egyesekről fényképet is mellékel.11 A 20. század első felének legfontosabb kutatásai a brigetiói bronzplasztikával kapcsolatban Paulovics István nevéhez fűződnek, aki 1932 és 1942 között több munkájában is foglalkozott a Dolichenumból előkerült szobrokkal és Romulianus artifex műhelyének kérdésével,12 legfontosabb összefoglalása pedig az 1942-ben megjelent, magángyűjteményekben található brigetiói bronzszobrokat feldolgozó műve, ami az első tudományos igényű, illusztrációkkal ellátott munka Brigetio bronzplasztikájáról.13 A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának 1938-as vezetőjében rövid említést találunk néhány brigetiói bronzszoborról is.14 Időközben megindult a brigetiói Iuppiter Dolichenus-szentély részletes feldolgozása, ami nyilvánvalóan érintette a bronzplasztikát is. Láng Nándor 1925-ben és 1941-ben megjelent publikációi15 mellett A. H. Kan és P. Merlat összefoglaló repertóriumaiban16 is helyet kaptak a brigetiói szobrok, csakúgy, mint M. Hörig és E. Schwertheim jóval később, 1987-ben megjelent corpusában.17 J. Frel 1992-es – nehezen értelmezhető – cikkében említést tesz a Dolichenum bronzszobrairól,18 2010-ben pedig P. Ratimorská és J. Minaroviech közölte újra a szentély leletanyagát.19 A szlovák kutatásban néhány rövid említést találunk a Podunajské Múzeum bizonytalan lelőhelyű, de nagy valószínűséggel Brigetióból származó bronzszobrairól O. Pelikán,20 T. Kolník21 és V. Varsik22 műveiben. A különböző kiállítási katalógusok és konferenciakötetek között meg kell említenünk a Louvre 1963-as kiállításának és a petronelli 1973-as kiállításnak a publikációit,23 valamint az 1986-os bécsi Bronzkongresszus kísérőkiállításnak katalógusát, ami a 8 Reinach, Répertoire I–VI. Dolichenum. 10 Tietze, Denkmale Wien 270. 11 Hekler, Jegyzetek. 12 Paulovics, Művésznév 183–185; Paulovics, Kisplasztika 21–27. 13 Paulovics, Kisbronzok 216–245. 14 Hillebrand, Vezető 1938. 15 Láng, Dolichenum 1925, 92–106; Láng, Dolichenum 1941, 165–181. 16 Kan, Dolichenus 66–69; Merlat, Répertoire 82–98. 17 Hörig – Schwertheim, CCID 155–170. 18 Frel, Dolicene. 19 Ratimorská – Minaroviech, Dolichenum. 20 Pelikán, Slovensko. 21 Kolník, Slowakei; Kolník, Plastika. 22 Varsik, Slowakei. 23 Braemer, Occident; Cat. Petronell 1973. 9 Milch, 10 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Kunsthistorisches Museum több brigetiói szobrot is tartalmazó anyagának közlése.24 Szintén ugyanehhez a konferenciasorozathoz kapcsolódik az 1982-ben Székesfehérváron megjelent Römische Bronzeindustrie in Pannonien című katalógus.25 Az egyes szobortípusokkal foglalkozó művek közül Cserményi Vajk Venus-ábrázolásokkal foglalkozó cikke tárgyal brigetiói szobrokat is,26 illetve Sprincz Emma foglalkozott a Mercurius-szobrokkal a brigetiói ülő Mercurius kapcsán.27 A Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae egyes kötetei szintén röviden megemlítenek néhány Brigetióból származó bronzszobrot.28 Az utóbbi években megindult a brigetiói – és pannoniai – bronzszobrok szisztematikus feldolgozása és kutatása.29 Múzeumok és gyűjtemények Brigetio már a 19. században is a műgyűjtők, kincsvadászok egyik legkedveltebb magyarországi területe volt, rengeteg innen származó régészeti lelet került különböző magángyűjteményekbe, jobb esetben a bécsi vagy budapesti múzeumokba. A kontextus és lelőkörülmények feljegyzésének, sok esetben magának a lelőhelynek a hiánya jelentősen megnehezíti az egyes gyűjteményekben található tárgyak azonosítását, a korai publikációk pedig csak ritkán közöltek rajzot vagy fényképet a leletekről. A több különböző múzeumban szétszórva megőrzött brigetiói figurális bronztárgyak – így a jelen kötet tárgyát képező istenségeket ábrázoló szobrok – esetében a katalogizálás során a ténylegesen meglévő tárgyak, a múzeumi leltárkönyvekben szereplő, de már elveszett darabok és a korai szakirodalomban található, általában illusztráció nélküli rövid említések összekapcsolása bizonyult a legproblémásabb feladatnak. A jelenlegi őrzési helyek közül a legtöbb szobor a Magyar Nemzeti Múzeumban található, a 47 leltározott darabból jelenleg 41 található meg a múzeum gyűjteményében. A Nemzeti Múzeumba került szobrok a legjobban dokumentáltak, az adományozó vagy eladó személyén kívül sok esetben a többé-kevésbé pontos lelőhely is feljegyzésre került, valamint a 20. század első felének néhány szőnyi ásatásából is származnak bronzszobrok. Az első, istenségeket ábrázoló brigetiói bronzszobrokat gróf Zichy Miklós ószőnyi földbirtokos (1823–1874) felesége, Festetics Franciska grófnő (1826–1878) ajándékozta a múzeumnak a gróf halála után, 1875-ben. Az 1880-as években Marossy János tatai gyógyszerész, valamint a k. k. Genie Direktion in Comorn közvetítésével kerültek további tárgyak a gyűjteménybe. Cseley János, Komárom szabad királyi 24 Guß+Form. 25 Fitz, Bronzeindustrie. Vénus. 27 Sprincz, Mercurius. 28 Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae. Zürich – München – Düsseldorf 1981–2009. 29 Bartus, Preliminary; D. Bartus: Mars holding patera: an unusual type of Roman bronze figurines. In: P. Della Casa – E. Deschler-Erb (eds.): Acta of the XVIIIth International Congress on Ancient Bronzes. Zurich Studies in Archaeology 10. Zürich 2015, 231–235; D. Bartus: Roman bronze figurine of a kneeling satyr from Biatorbágy. In: L. Borhy (ed.): Studia archaeologica Nicolae Szabó LXXV annos nato dedicata. Budapest 2015 (megjelenés alatt). 26 Cserményi, ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 11 város tisztifőorvosa az 1890-es években további szobrokat ajándékozott, illetve adott el a Nemzeti Múzeumnak. A 20. század első évtizedeinek legjelentősebb szerzeménye Milch Ármin vaskereskedő és műgyűjtő magángyűjteménye volt, ami számos egyéb brigetiói figurális bronz mellett tíz istenszobrot is tartalmazott, köztük három az általa 1899-ben feltárt Dolichenumból származik. Az 1940-es évektől kezdve már néhány ásatásból származó szobor is bekerült a Nemzeti Múzeumba, így 1942-ben egy ülő Mercurius (Kat. 32) a legiotáborból, 1952-ben egy Victoria-szobor (Kat. 94) a Gerhát-temetőből, 1956-ban és 1960-ban pedig Bacchus (Kat. 71) és Amor (Kat. 52) egy-egy szobra a MOL-tartálypark területéről. 1963-ban Tussla Tivadar gyűjteménye is a Nemzeti Múzeumba került, ami szintén több bronz istenszobrot tartalmazott. A bécsi Kunsthistorisches Museumban található 15 tárgy a 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben, magángyűjteményekből került a múzeumba, a Brigetión belüli pontosabb lelőhely ezekben az esetekben ismeretlen. A múzeum egyik fő beszállítója a numizmatikai témájú publikációiról30 is ismert Otto Voetter (1841–1926), a Komáromban állomásozó 19. gyalogezred tisztje volt, aki később a bécsi akadémia tagja lett. Rajta kívül Bellák Isidor bécsi antikvárius, Eduard Beninger (1897–1963) osztrák régész, M. Löwenstein frankfurti gyűjtő, valamint Cseley János komáromi tisztifőorvos is értékesített bronzszobrokat a bécsi múzeumnak, továbbá Ludwig Fischer hagyatékából és a Hollitzer-gyűjteményből is kerültek szobrok a Kunsthistorisches Museumba. Hét tárgy található a tatai Kuny Domokos Múzeumban – ebből kettő elveszett – amelyek többsége Kállay Ödön (1869–1960) szőnyi jegyző és helytörténész gyűjteményéből származik. A komarnói Podunajské Múzeumban hat istenséget ábrázoló bronzszobor található – ebből kettő elveszett – amelyek esetében maga a brigetiói lelőhely is kérdéses, mivel a múzeum leltárkönyvében nagyon kevés információ található az egyes tárgyakról. A figurális bronzok legvalószínűbb lelőhelye nyilvánvalóan Brigetio, de mivel ez nem igazolható egyik esetben sem, a szóban forgó hat szobor csak kérdőjeles lelőhellyel került be a katalógusba. Hasonlóan bizonytalan eredetű a londoni British Museum egyetlen magyarországi lelőhelyű, ülő Iuppitert ábrázoló bronzszobra (lásd Kat. 8). A komáromi Klapka György Múzeumban két istenszobor található: egy Lar-szobor a canabae területén 2014-ben végzett megelőző feltárás során került elő (Kat. 60), ebben az esetben pontos lelőkörülményekkel rendelkezünk, a tárgy a Szőny-Dunapart lelőhelyen feltárt római fürdőtől keletre található fémműves műhely területéről került elő, ahol valószínűleg beolvasztásra várt. A másik szobor Amort ábrázolja és 2015 nyarán került elő Brigetio polgárvárosából, Szőny-Vásártér lelőhelyről (Kat. 44). A jelenleg múzeumi gyűjteményekben található – illetve onnan időközben elveszett – tárgyakon kívül 26 olyan Brigetióból előkerült bronz istenábrázolást sikerült a korai publikációkban azonosítani, amelyek magángyűjteményekből származtak, de soha 30 O. Voetter: Sammlung Bachofen von Echt. Römische Münzen und Medaillons. Wien 1903; O.Voetter: Die Münzen der römischen Kaiser, Kaiserinnen und Caesaren von Diocletianus (284) bis Romulus (476) : Katalog der hinterlassenen Sammlung und Aufzeichnungen des Herrn Paul Gerin. Wien 1921. 12 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA nem kerültek múzeumokba, így további sorsuk ismeretlen. A legtöbb szobor a 20. század első felének legnagyobb osztrák magángyűjteményéből, a Trau-gyűjteményből származik, amelyet Carl Trau (1811–1887) bécsi teakereskedő alapított.31 A gyűjtemény legnagyobb része Franz Trau (1842–1905) és fia, ifj. Franz Trau (1881–1931) nevéhez fűződik. A hatalmas gyűjteményt – köztük valószínűleg a Brigetióból származó, korábban közölt szobrok egy részét is – 1954-ben és 1955-ben Luzernben elárverezték. Az árverési katalógus alapján32 a szobrok származási helyét, az esetleges brigetiói darabokat sajnos nem lehet visszaazonosítani, így az egykor a Trau-gyűjteményben található mintegy 20 darab brigetiói istenszoborról csak W. Gurlitt és K. Masner rövid leírásaiból tudunk.33 A másik nagy osztrák gyűjtemény Carl Hollitzer (1831–1917) nevéhez fűződik. Bár gyűjteményének legnagyobb részét carnuntumi leletek alkották – később a Museum Carnuntinum törzsanyaga is részben erre épült – Brigetióból származó bronszobrok, köztük öt istenábrázolás is megtalálható volt benne. Ezek közül egy Priapus szobor (Kat. 73) A. Egger közvetítésével 1919-ben a Kunsthistorisches Museumba került, a többi tárgy jelenlegi őrzési helye ismeretlen. N. Franken a közelmúltban a kasseli múzeumban azonosította34 a Hollitzer-gyűjteményből F. Ladek által Mercuriusként publikált35 brigetiói ülő férfiszobrot, azonban egyéb Brigetióból származó figurális bronztárgyak nem találhatóak a kasseli múzeum gyűjteményében.36 Lelőhelyek A brigetiói figurális bronzok – nem csak az istenábrázolások – egyik legnagyobb problémája, hogy csak nagyon kevés esetben ismerjük a tárgyak többé-kevésbé pontos lelőhelyét. Sokszor a brigetiói eredet is kérdéses, az ókori városon belüli előkerülési hely pedig a legtöbbször ismeretlen. A jelen katalógusban szereplő 106 szobor közül mindössze 11 tárgy rendelkezik azonosítható lelőhellyel, a többi különböző gyűjteményekből származik, vagy pontosabb lelőhely meghatározása nélkül került be az egyes múzeumokba. A lelőhelyekkel rendelkező szobrok közül három (Kat. 3., 88., 89) a katonavárosban található Iuppiter Dolichenus-szentélyből került elő. A szentélyt 1899-ben, Milch Ármin vezetésével tárták fel, a feltárási dokumentáció és a feltáró rövid publikációja alapján a szentély alaprajzáról, kialakításáról minimális információval rendelkezünk, ezek 31 Das wiener Patrizienhaus Trau und seine Sammlungen. In: Sammlung Franz Trau: Münzen der römischen Kaiser. Wien 1935, o. n. 32 Antikensammlung Nachlass Franz Trau, Wien. Auktion in Luzern. I-III. Luzern 1954–1955. 33 Gurlitt, Trau I; Gurlitt, Trau II; Masner, Kunst und Industrie. 34 Inv.-Nr. Br 756. Norbert Franken (Staatliche Museen, Berlin) szíves szóbeli közlése. 35 Ladek, Hollitzer 40–42, Nr. 2; További publikációk (Brigetio megnevezése nélkül): R. Bloch: Antiquitäten – Antike Kleinkunst. München 1976, 148, Abb. 125.126; P. Gercke: Athlet oder Heros. In: S. Thümmler – H. Ottomeyer (Hrsg.): Geschenkt & Gekauft. Die Neuerwerbungen der Staatlichen Museen Kassel 1995 – 1999. Wolfratshausen 1999, 30, Nr. 11; R. Gebhard – E. Rehm – H. Schulze (Hrsg.): Alexander der Große. Herrscher der Welt. Mainz 2013, 272, Kat. 317. 36 Rüdiger Splitter (Museumslandschaft Hessen Kassel, Antikensammlung) szíves szóbeli közlése. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 13 alapján a Dolichenum egy 8 × 4 méteres, középen három oszloppal vagy féloszloppal két részre osztott épület lehetett, ami előtt szintén három oszlop, esetleg két további állhatott.37 A tisztázatlan alaprajzon túl a szentély pontos helye sem ismert, a korabeli leírások alapján jelenleg csak hozzávetőlegesen helyezhető a tábortól délnyugati irányba. A Dolichenum leletanyaga jobban dokumentált, az innen előkerült kőfaragványok, feliratok és bronztárgyak szerepelnek a Dolichenus-kultusszal kapcsolatos nagyobb összefoglalásokban.38 A szentélyből előkerült három egész alakos bronzszobor közül a Kat. 88–89. Victoria-szobrok funkciója egyértelműen a kultuszhoz és a szentélyhez kapcsolódott: votív háromszögek csúcsait díszíthették. A Kat. 3. Iuppiter-szobor ikonográfiai típusa miatt nehezebben köthető Dolichenushoz, valószínűleg másodlagosan került a szentélybe (lásd részletesen a tárgy leírásánál). Az egészalakos istenábrázolásokon kívül egy bika és egy sas szobra, Luna és Sol büsztje és egy koszorú került elő.39 A tárgyak mind a Dolichenus-kultuszhoz köthetők, de méretés minőségbeli különbségük miatt biztosan nem tartoztak össze. Szintén a szentély leletei közé tartozik egy feliratos bronz szobortalapzat, egyik oldalán a I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno) P(ublius) Ael(ius) Ver/[us (centurio?) leg(ionis)] I Ad(iutricis) P(iae) F(idelis), másikon a Romulianus arti(fex) fec[i]t feliratokkal.40 A talapzat és a szentélyből előkerült szobrok nem tartoznak össze, a talapzaton valószínűleg a Mauer an der Url-ból előkerült példányhoz41 hasonlóan bikán álló Dolichenus állt, ami a szentélyből előkerült daraboknál jóval nagyobb méretű volt. A bázist készítő Romulianus valószínűleg Brigetióban tevékenykedett, ezt támasztja alá, hogy a szentélytől néhány száz méterre állomásozó Publius Aelius Verus készíttette és helyezte el az egykori szobrot a tábor szomszédságában lévő Dolichenumban. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy a tárgy nem helyben készült és a megrendelő nevét és titulusát Romulianus mester nem Brigetióban, hanem máshol véste rá a talapzatra, azonban semmi nem indokolja, hogy a legiotáborban vagy szomszédságában, a város virágzásának idején a komoly piacnak számító katonaság közvetlen közelében ne működjön a szentélyek számára bronzszobrokat gyártó műhely. A Dolichenumot valószínűleg a markomann háborúk után építhették és Maximinus Thrax alatt rombolták le,42 így az innen származó szobrok a késő Antoninus – Severus-korra tehetők. 37 A feltárásról lásd Milch, Dolichenum 27–35. A szentély erősen hipotetikus rekonstrukciójához lásd Ratimorská – Minaroviech, Dolichenum. 38 Láng, Dolichenum 1925, 92–106; Láng, Dolichenum 1941, 165–181; Kan, Dolichenus 66–69; Merlat, Répertoire 82–98; Hörig – Schwertheim, CCID 155–170. 39 Bartus, Preliminary Fig. 6. 40 Paulovics, Kisplasztika 21, 1–2. kép; Paulovics I.: Dolichenus-háromszögek tartója Brigetióból. Archaeologiai Értesítő 47 (1934) 46, 197; G. Finály: Archäologische Funde in Ungarn. Pannonia 2 (1936) 264; Paulovics, Művésznév 183–186; AE 1937, 137; AE 1944, 129; AE 1981, 715; H. Demircioğlu: Der Gott auf dem Stier. Berlin 1939, 90, Nr. 49; E. Tóth: Römische Metallgegenstände mit Inschriften im Ungarischen Nationalmuseum: instrumenta domestica. Folia Archaeologica 32 (1981) 160–161, Nr. 54, Abb. 10; Láng, Dolichenum 1941 175–176, Taf. XXXVI.1–2; Kan, Dolichenus 69, Nr. 81; Merlat, Répertoire 92–93, No. 97; Hörig – Schwertheim, CCID 163–164, Nr. 253, Taf. XLIX; Thomas, Signaturen 245, Anm. 17; Hillebrand, Vezető 1938 81–82; Frel, Dolicene 103; ILS 49; L. Barkóczi: The population of Pannonia from Marcus Aurelius to Diocletian. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 16 (1964) 339, 91.11; Balla L.: A Brigetio-i Dolichenus-közösség. In: Sarkady J. – Nemes Z.: Közösség és közösségformáló erők az antiquitásban. Debrecen 1991, 147. 41 Hörig – Schwertheim, CCID 186, Nr. 291, Taf. LIV. 42 Az építéshez lásd Tóth, Dolichenus Relics 94, note 44; a szentély pusztulásához Tóth, Dolichenus 109. 14 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA A Dolichenumból előkerült leleteken kívül további négy szobrot ismerünk a canabae területéről. Ezek közül csak egy köthető biztosan a katonavároshoz, a 2014-ben a Komárom-Almásfüzitő árvízvédelmi töltés építésekor előkerült Lar (Kat. 60).43 A szobor a római fürdőtől keletre, egy feltételezett fémműves műhely területéről került elő, másodlagos pozícióból. Eredetileg nyilvánvalóan egy háziszentélyben állhatott, a műhelybe beolvasztásra váró nyersanyagként került. A canabaeból származó másik három szobor közül a Kat. 71. Bacchus szórványként került elő az olajgyár nyugati részén, a tábortól délre, a pontos kontextust nem ismerjük, így nem dönthető el, a katonavároshoz, vagy a később a területen létesült temetők anyagához tartozik. A Kat. 90. szobor valamelyik déli temetőből, a Mercator-, Cellás-, vagy Caecilia-temetőből származik, a Kat. 52. számú Amor pedig a Caecilia-temetőből, egy 3. század végére keltezhető, felirat nélküli gyermekszarkofágból került elő. Szintén temetőből, a tábortól és katonavárostól keletre található Gerhát-temető területéről, sajnos szórványként került elő a Kat. 94. Victoria-szobor. A legiotáborból mindössze a Kat. 32, ülő Mercuriust ábrázoló szobrot ismerjük a retenturából, egy 4. századi bronzműves műhely területéről, ahol beolvasztását várta, valószínűleg a tábor végleges pusztulásának időszakában. A polgárvárosban, a szőny-vásártéri ásatáson került elő 2015-ben a Kat. 44. számú, Amort ábrázoló szobor, ami az egyetlen teljes alakos bronzszobor az 1992 óta zajló feltárások leletanyagában.44 A szobor egy Kr. u. 3. századi tetőomladékból került elő, eredetileg lararium része lehetett. Szintén a Vásártér közeléből, a római katolikus temető mellől került elő egy Fortuna-szobor (Kat. 96). Tipológia A katalógusban szereplő 106 szobor 27 különböző istenséget ábrázol, amelyek a bronzszobroknak a Római Birodalom provinciáiban megszokott spektrumát fedik le. A különböző istenségeket ábrázoló római kori bronzszobrok túlnyomó részének előzményeit nyilvánvalóan a görög művészetben kell keresnünk. A görög nagyszobrászat másolása a római korban hatalmas méreteket öltött, és mivel az eredeti példányok igen ritkán maradtak fenn, a görög szobrászat alkotásainak nagy részét szinte kizárólag római másolatokból ismerjük. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egyes görög szobrok, szobrászati típusok keltezése és mesterhez kötése a kutatók körében a mai napig korántsem egységes. A sokszor bizonytalan és nem túl egzakt kronológia és attribúció erősen rányomja a bélyegét a római kori bronz kisplasztika típusainak és előképeinek értelmezéseire is. A márványszobrokkal ellentétben a kisméretű, sokszor elnagyolt kidolgozású bronzszobrok esetében jóval nehezebb 43 A feltárásról lásd D. Bartus – L. Borhy – G. Delbó – E. Számadó: A new Roman bath in the canabae of Brigetio. Short report on the excavations at the site Szőny-Dunapart in 2014. Dissertationes Archaeologicae Ser. 3. 2 (2014) 437–449. 44 A szőny-vásártéri feltárások bibliográfiáját lásd L. Borhy: Bibliography of the excavations in Brigetio (1992–2014). Dissertationes Archaeologicae Ser. 3. 2 (2014) 565–580. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 15 görög szobrászati típusokat, esetleg konkrét szobrokat előképként azonosítani, bár a kutatók gyakran feltétlenül törekszenek rá. Néhány esetben persze ez valóban egyértelmű: Pheidias olympiai Zeus-szobrának vagy Lysippos Farnese Héraklésének pontos másolatait ismerjük a római kori bronz kisplasztikában is. Az ismert, híres, gyakran másolt nagyszobrászati témák azonban nem feltétlenül érvényesülnek ugyanúgy a kisplasztikában: az egyik legnépszerűbb és több mint száz ismert másolattal rendelkező Támaszkodó Satyr például egyáltalán nem gyakori a bronzok között. A legtöbb esetben konkrét szobrok pontos másolatai helyett mindössze az egyes típusok hatásának azonosítását kísérelhetjük meg. Problémák azonban ebben az esetben is felmerülnek, mivel sokszor az egyébként is csak másolatokból ismert és rekonstruált típusok nehezen foghatók meg a gyakran eklektikus, különböző motívumokat előszeretettel variáló és egybegyúró római kisművészetben. Sokkal egyértelműbbek a rómaiak által bevezetett újítások. Ezek lehetnek apróbb kiegészítések, gyakran egy vállra vetett köpeny, ami korábban nem volt jellemző, vagy például a pénzzel teli erszény Mercurius kezében, ami görög megfelelőjének nem volt az attribútuma. Gyakran találkozunk emellett teljesen római ábrázolástípusokkal, nem csak a kimondottan római istenségek, például a Lar- vagy Genius-szobrok, hanem Mars esetében is, akinek görög megfelelőjét, Arést meglehetősen ritkán ábrázolták a görög szobrászatban. A római császárkorban érthető okokból előtérbe került Mars-kultusz folyományaként kialakultak a hadisten ábrázolásának tipikus, a görög művészettől nagyban független római formái, amelyek a bronzszobrok között is nagy számban megjelennek, köszönhetően a római katonaság nagy vásárlóerejének. A bronzszobrokon ábrázolt egyes istenek népszerűsége és elterjedése területenként és a különböző időszakokban változott, azonban bizonyos tendenciák egyértelműen kimutathatók. A capitoliumi triász tagjai közül Iuppiter és Minerva nyilvánvalóan közkedvelt volt, Iuno azonban (a nagyszobrászathoz hasonlóan) abszolút háttérbe szorult az ábrázolások között. A már említett Mars mellett főként Galliában, de más területeken is feltűnően gyakran találkozunk Mercurius szobraival. Venus és Amor, valamint a dionysikus kör tagjai szintén a gyakori ábrázolások közé tartoztak. A Larok és Geniusok ábrázolásainak gyakorisága már szorosan összefügg a tárgyak funkciójával. A privát kultuszhoz tartozó háziszentély, mint a romanizáció részeként a provinciákba került szokás, megmaradt „importált” római intézményként, helyi színezetek nélkül. Ezzel szemben a bronzszobrok másik nagy felhasználási területén, a nyilvános kultuszban már sok helyi istenséggel is találkozunk. A szentélyek, templomok egyébként meglehetősen ritkán megmaradt leletanyagában a votív, áldozati ajándékként felajánlott bronzszobrok között a klasszikus pantheon mellett pl. Galliában és Germaniában több helyi istenség – Cernunnos, Rosmerta, Sucellus – is megjelenik. Emellett különböző keleti kultuszokhoz, főként Iuppiter Dolichenushoz és Mithrashoz kapcsolódó ábrázolásokkal is találkozunk a Római Birodalom szinte teljes területén. A Brigetióból előkerült szobrok között legtöbb esetben az általános, széles körben elterjedt szobortípusokkal találkozunk, de ritka ábrázolásmódok is előfordulnak az anyagban. Az egyes típusok részletes leírása, az előképek, analógiák és problémák tárgyalása az egyes szobrokhoz tartozó katalógustételeknél szerepelnek, az alábbiakban csak a főbb tipológiai jellegzetességek kerülnek bemutatásra. 16 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Az egyes istenalakok előfordulásának gyakoriságát vizsgálva nem meglepő, hogy a legnagyobb számban (16 darab) Mercurius ábrázolásai vannak jelen a leletanyagban (Kat. 19–34), aki a figurális bronzokon leggyakrabban megjelenő, legkedveltebb isten volt, nem csak Galliában és Germaniában, hanem a Birodalom más területein is. A 16 Mercurius-ábrázolásból öt szobor (Kat. 27–31) Mercurius-Thot megszemélyesítése, ami szintén gyakori. A szobrok a Kat. 32–34. darabok kivételével mind álló ábrázolások, amelyek többsége a leggyakoribb (Kaufmann-Heinimann II. típus),45 testsúlyát a jobb lábán viselő, jobb kezében marsupiumot, baljában caduceust tartó, a bal vállra vetett chlamystől eltekintve meztelen, fiatal, atletikus istent ábrázolja (Kat. 19–21). Az elveszett szobrok közül a tárgyleírások alapján a Kat. 22–24. darabok tartozhattak ugyanebbe a típusba, a Kat. 26. példány típusa nem meghatározható. A Kat. 25. szobron ábrázolt Mercurius-alak teknőst tart a kezében, ami nagyon ritkán fordul elő a bronzszobrokon. A Mercurius-Thot ábrázolások között a Kat. 27. a típusra jellemző legáltalánosabb kialakítású, testsúlyát a jobb lábán viseli, jobbjában marsupiumot, bal kezében caduceust tart, a fejtetőn a két szárny között lótuszlevél ábrázolásával. A chlamys a jobb vállon összefogva lóg át a bal oldalra („chlamyde en sautoir”). A leírások alapján ugyanebbe a típusba tartoztak az elveszett Kat. 30–31. darabok is. A Kat. 28. darab a Mercurius-Thot ábrázolások másik, kevésbé gyakori típusába tartozik, amikor a köpeny nincs a vállra vetve, hanem csak a bal karra van csavarva, a jobb láb mellett a földön pedig kos ábrázolása látható. Ugyanebbe a típusba tartozik a méretében is megegyező, elveszett Kat. 29. szobor. Az ülő Mercurius-ábrázolások közül a Kat. 32. – amely egyben az egyik legjobb minőségű a brigetiói bronzszobrok között – a L. Beschi által felállított csoportok közül a leggyakoribb, Vienna 420 típusba tartozik.46 A Kat. 33. szobor gyermek Mercuriust ábrázol, ami nagyon ritka a bronzplasztikában. A Kat. 34. darab eredetileg sziklán ülő Mercuriust ábrázolt a lábánál elhelyezkedő állatokkal, az isten alakja hiányzik, így típusa nem állapítható meg. Mercurius után a leggyakrabban Amort ábrázolták a brigetiói szobrokon, 12 példányon (Kat. 44–55), ami szintén nem meglepő, mivel Amor ikonográfiája az egyik leggazdagabb a görög-római művészetben, ennek megfelelően a bronzplasztikában is nagy számban jelenik meg. A leggyakoribb típus az egyik, felemelt kezében fáklyát tartó, szárnyas, egyik lábát hátrafelé felemelő, „lépő” vagy „repülő” Amor. A fáklyát tartó kéz és a Standbein váltakozik, mivel a szobrok általában párosával, larariumok részeként funkcionáltak, ahol a két szobor egymás tükörábrázolása volt. A Kat. 44. darab a legjobb minőségű a brigetiói Amor-ábrázolások között, a támasztólábbal ellentétes fáklyát tartó kéz miatt a törzs csavarodik, az egész szobor dinamikus hatást kelt. A Kat. 45–46. szobrok jóval elnagyoltabb kidolgozásúak, a támasztóláb oldalával megegyező fáklyát tartó kéz miatt a másik szobornál sokkal statikusabbak. A leírások alapján az elveszett Kat. 47–51. szobrok szintén ebbe a típusba tartoztak. A Kat. 53. szobor a kéztartás alapján szintén fáklyát tarthatott eredetileg, viszont a többi Amor-szoborhoz képest sokkal vékonyabb, nyúlánkabb kialakítású, valószínűleg helyi műhely terméke. A Kat. 52. szobor ritka típusba tartozik, leengedett jobb kezében szőlőfürtökkel teli kosarat tart. Az álló ábrázolásokon kívül két ülő szobor 45 Kaufmann-Heinimann, 46 Beschi, Augst 29. A típusról lásd továbbá Boucher, Gaule 107–108. Montorio 31–60. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 17 is megtalálható az anyagban, a Kat. 55. elveszett darabon a leírás alapján látszik a szárnyak töve, ellenben a Kat. 54. darab szárnyak nélküli, így Amorként való azonosítása kérdéses. Mars ábrázolásával kilenc szobron találkozunk (Kat. 10–18), ebből három egymással szinte teljesen megegyező (Kat. 10–12): a szakállas, sisakos istent páncélban jeleníti meg, bal kezében eredetileg lándzsát, jobb kezében paterát tarva. Mars paterával történő ábrázolása a teljes antik művészetben nagyon ritkán jelenik meg, a szobrok előképe nem határozható meg egyértelműen (a problémáról lásd Kat. 10). A Kat. 13., elveszett szobor a leírás alapján a Mars Ultor-típusba tartozott, a további öt szobor viszont meztelen, szakáll nélküli ábrázolás. Ezek közül a Kat. 14. darab a legelterjedtebb típusba tartozik (Kaufmann-Heinimann I. típus; Simon P-típus),47 a testsúlyt a jobb lábán viseli, felemelt jobb kezében lándzsát, előrenyújtott bal kezében a vállának támasztott kardot tart. Hasonló kialakítású a Kat. 15. darab, ami azonban a Mars-ábrázolások egy jellegzetes csoportjába tartozik, ezek a szobrok elnagyolt, sematikus kialakításúak, általában 6–7 cm nagyságúak, egymáshoz rendkívül hasonlóak. Gyártási helyük valószínűleg Gallia Belgica, de a helyi gyártást sem zárhatjuk ki. A Kat. 16. szobor a Kat. 15. típusába tartozik, felcserélt lábtartással. Fiatal, szakálltalan, meztelen lándzsavetőként jelenik meg Mars a Kat. 17. szobron, ami ritkán fordul elő a bronzplasztikában, ugyanígy ritka a Kat. 18. darab vállon átvetett kardszíjának ábrázolása is. Iuppiter nyolc szobron jelenik meg a feldolgozott anyagban, ábrázolásainak száma épp fele Mercuriusénak, de még a leggyakoribb istenek között szerepel. Ez a megoszlás általában a Birodalom más területein is hasonlóan alakul: Iuppiter szobrai soha nem a legnagyobb számban kerülnek elő, de mindig erősen reprezentálva van az anyagokban. A Kat. 1. szoborcsoport Iuppiter-alakja (a csoport összetartozásának problémájáról lásd a tárgy leírását) a Leocharés Zeus Brontaios szobrán alapuló, általánosan elterjedt Iuppiter Tonans ikonográfiát követi, ugyanebbe a típusba tartozik a Dolichenum rosszabb minőségű Iuppiter-szobra (Kat. 3), valamint leírása alapján a Trau-gyűjteményből elveszett Kat. 4. szobor is. Hasonló, de felcserélt kéztartású a Kat. 2. szobor, aminek nem feltétlenül kell más előképet tulajdonítanunk, ezeken az ábrázolásokon a kéztartás illetve a támasztóláb helyzete valószínűleg nem a különböző görög előzményekre való tudatos reflexió, hanem egyszerűen a római bronzművességre jellemző gyakori eklekticizmus és helyi variációk eredménye. Bár csak a bal vállra vetett himation és a bal kéz töredéke maradt meg a Kat. 5. szoborból, a párhuzamok alapján jól azonosítható, hogy eredetileg az ún. „Firenze Zeus” típusába tartozott, ami gyakran előfordul – sokszor a brigetiói darabhoz hasonlóan eltörve – a leletanyagban birodalomszerte. A Kat. 6. és Kat. 7. elveszett darabok pontos típusa nem állapítható meg. Az egyetlen Iuppiter-szobor, ami az istent nem állva ábrázolja, a Kat. 8. darab, ami a trónuson ülő Iuppiter gyakran előforduló típusába tartozik. Szintén nyolc szobron találkozunk Victoria ábrázolásaival (Kat. 88–95), ezek közül a Kat. 88–92. darabok ugyanabba a típusba tartoznak, az istennőt globuson állva, egyik 47 Kaufmann-Heinimann, Bauchhenss). 18 Augst 26 (Typus I); LIMC II (1984) s.v. Mars 518–519, Typus P. (E. Simon – G. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA kezében koszorút, másikban pálmaágat tartva ábrázolják, ami a római kor folyamán a legáltalánosabban használt Victoria-ábrázolás marad és a bronzszobrokon is nagy számban és széles körben elterjedve jelenik meg. Az elveszett Kat. 93. szobor a róla közölt fotó alapján szintén ebbe a csoportba tartozik, bár a fényképen a globus nem látható. A Kat. 94. szobor ennál sokkal ritkább típusba tartozik, ami Victoriát a kézben tartott attribútumok nélkül, ruháját fogva jeleníti meg. A Kat. 95. számú elveszett szobor a leírás alapján valószínűleg Victoria ábrázolása, de pontosabb típusa nem állapítható meg. Lar ábrázolásai szintén a gyakrabban előforduló típusok közé tartoznak a bronzplasztikában. Brigetióból hét Lar-szobrot ismerünk (Kat. 58–64), amelyek az attribútumok és a testtartás alapján két típusra különíthetőek el, hasonlóan a Római Birodalom többi részéről előkerült Lar-ábrázolásokhoz. A korábbi Lar compitalis – Lar familiaris csoportok helyett H. Kunckel nyomán48 az I. típus és II. típus elnevezések használatosak, ennek megfelelően a Kat. 58–60. szobrok az I. típusba, a Kat. 61–63. darabok a II. típusba tartoznak. A Kat. 64. elveszett darab a leírása alapján szintén a II. típusba tartozhatott. Fortuna ábrázolásával hét szobron találkozunk (Kat. 96–102), amelyek tipológiailag viszonylag egységes képet mutatnak, az istennőt chitónban és himationban ábrázolják, bal kezében bőségszaruval, jobbjában kormánylapáttal (Kat. 98–101) vagy paterával (Kat. 96–97, 102). Egy további szobor ábrázolja Fortunát Isisként (Kat. 103), ami ezen belül egy ritka típusba tartozik: az istennő lunulát, cornucopiát és jobb vállán duplán átvetett köpenyt, diplaxot visel. Genius-ábrázolások szintén gyakran fordulnak elő a római kori figurális bronzok között, a brigetiói anyagban hat ilyen szobor található (Kat. 65–70), amelyek közül négy Genius familiaris ábrázolása, amelyek a H. Kunckel által a kézben tartott attribútumok alapján felállított típusok49 közül hármat is képviselnek: a Kat. 65. darab cornucopiát (I. típus), a Kat. 66. acerrát (II. típus), a Kat. 67. rotulust (III. típus) tartott. A Kat. 68. szobornak mindkét keze hiányzik, így nem állapítható meg a típusa. A Genius familiaris ábrázolások mellett a Kat. 69. szobor Genius militaris, Genius loci vagy az ún. Korporationsgenien ábrázolásai közé tartozik, hasonló lehetett leírása alapján az elveszett Kat. 70. darab is. Victoria és Fortuna után Minerva ábrázolásaival találkozunk a legtöbb esetben, öt szobron (Kat. 80–84). A brigetiói Minerva-szobrok tipológiailag nem egységesek, mind különböző típusokba tartoznak. A Kat. 80. szobor földre helyezett pajzsára támaszkodik és lándzsát tart, ami leginkább az Athéna Giustinianihoz áll közel, és gyakran fordul elő a római kori bronzszobrok között. Ritkább a lándzsát és paterát tartó Minerva ábrázolása (Kat. 81), valamint a csípőre tett kezű Minerva (Kat. 82). A Kat. 83. szobor a főleg Galliára jellemző, futó pozícióban ábrázolt, ún. „Minerve en cours” típusba tartozik. A Kat. 84. darab feltehetően hamisítvány. Hercules ábrázolásai közül csak a Kat. 35. típusát ismerjük, ez a leggyakoribb CherchelChiaramonti-típushoz áll legközelebb. A Kat. 36–38. szobrok elvesztek, a leírások alapján talán ugyanebbe a csoportba tartoztak, de pontos típusuk nem állapítható meg. 48 Kunckel, 49 Kunckel, Larenstatuetten 126. Genius 19. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 19 Venus három ábrázolása között a mellkasára strophiont tekerő (Kat. 85), a félig felöltözött (Kat. 86), valamint a szandálkötő istennő (Kat. 87) jelenik meg. Bacchust a Kat. 71. szobor ábrázolja fiatalon, állva, a vállára borított nebrissel, a Kat. 72. elveszett darab típusa nem határozható meg. A két Harpocrates-szobor közül a Kat. 56. a gyakoribb álló, oszloppal és fatörzzsel ábrázolt típusba tartozik, a Kat. 57. a ritkább ülő ábrázolások közé tartozik, ami stílusában és ábrázolásmódjában az egyiptomi, trónuson ülő szobrokkal mutat hasonlóságot. Két-két szobron látható Apollo (Kat. 39–40) és Sol (Kat. 42–43) ábrázolása is, sajnos mindegyik elveszett, így típusuk nem állapítható meg. A fentieken kívül a többi istenségnek mindössze egy-egy ábrázolása található meg a brigetiói bronzszobrok között. A Kat. 9. Neptunus-szobor a bronzszobrok túlnyomó többségével ellentétben nem a lateráni Poseidón típusába50 tartozik, hanem a Iuppiter Tonans szobrokkal mutat rokonságot (Klöckner: Ince Blundell-típus; Simon: Standmotiv IA).51 A Dioscurosok ábrázolásai meglehetősen ritkák a bronzplasztikában, a Kat. 41. szobron az eredetileg párban álló két ifjúalak egyike látható. Egy szobron szerepel Priapus ábrázolása (Kat. 73), ami a három fő típus (Anasyrma-típus, Lordosis-típus, Normaltyp) közül a ritkább Lordosis-típusba tartozik. Szintén egy szobron látható Gigas ábrázolása (Kat. 74). A Kat. 79. szobor Osirist ábrázolja legáltalánosabban elterjedt formájában: kezeiben melle előtt keresztbe téve uralkodói jelvényeit tartja, baljában a kampós végű jogar, jobbjában az ostor. Bár töredékesen maradt fenn, a Kat. 77. darab a jellegzetes fül- és fejkialakítás alapján satyr ábrázolása, a Kat. 78. töredék pedig a kezében tartott szarvból álomhozó folyadékot öntő Somnus egyébként ritkán előforduló szobrához tartozott. Két elveszett istenszobor azonosítása problémás, a Kat. 75. a leírás alapján valószínűleg Iuppiter vagy Neptunus, a Kat. 76. Hercules vagy Bacchus ábrázolása. Az istennőket ábrázoló szobrok közül egy példányon fordul elő a sziklán ülő Antiochiai Tyché (Kat. 104), ami a típusra jellemző ikonográfiai megfogalmazásban készült. Szintén egy szobron szerepel Luna (Kat. l05), valamint szintén brigetiói lelőhelyű egy elveszett, a szűkszavú leírás alapján Spest ábrázoló darab (Kat. 106). Kronológia A római kori figurális bronzok kronológiája sok szempontból is problematikus. Nagyon ritkák az olyan esetek, amikor az egyes tárgyak jól keltezhető, zárt régészeti leletegyüttesekből kerülnek elő. Ennek hiányában a keltezett analógiák vehetők figyelembe, azonban sajnos a szakirodalomban található keltezések a legtöbb esetben nehezen ellenőrizhetők, sokszor minden alap nélkül, a korábban általánosan elfogadott datálást veszik át. A harmadik lehetőség a stilisztikai alapon történő keltezés, ez 50 Klöckner, 51 Klöckner, 20 Poseidon 28–32, 200–205, és Gamer, Neptunstatuette 86–87. Poseidon 108–131; LIMC VII (1994) s. v. Neptunus 485. (E. Simon – G. Bauchhenss). ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA azonban nagyon bizonytalan és csak nagyon ritkán használható, a szakirodalomban ennek ellenére gyakran alkalmazzák, mivel így a lelőhely és lelőkörülmények nélküli szobrokhoz is lehet látszólag meggyőző – és különösebb egzakt bizonyítékot nem igénylő – keltezést csatolni, kielégítve ezzel a szokásos „keltezési kényszert”. Természetesen esetenként megjelennek olyan elemek a szobrokon, akár a ruházatban, akár a hajviseletben vagy az ábrázolás témájában, ami közelebb vihet a helyes kronológiai besoroláshoz. A brigetiói szobrok – lévén nagy részük nem ásatásból került elő – a fentebb leírtak alapján általában nem, vagy nagyon bizonytalanul keltezhetőek, ezért csak azokban az esetekben jelenik meg keltezés vagy keltezési javaslat a tárgyaknál, amikor ez valamilyen adattal alátámasztható. Nyilvánvaló kereteket ad a tárgyaknak a település 2. század eleji alapítása, ami persze nem zárja ki, hogy az 1. századra keltezhető bronzszobrok is idekerüljenek. A legiotábor 4. század végére tehető pusztulása az idővonal másik végét jelöli. A pontos lelőhellyel rendelkező, keltezhető szobrok közül a katonavárosi Iuppiter Dolichenus-szentélyből előkerült Kat. 3., 88. és 89. szobrok esetében vagyunk a legjobb helyzetben, mert bár a feltárás rosszul dokumentált volt, a legvalószínűbb, hogy a Dolichenumot a markomann háborúk után építették és Maximinus Thrax alatt rombolták le,52 így az innen származó szobrok a késő Antoninus – Severus-korra tehetők. A Kat. 52. számú, Amort ábrázoló szobor Faustina, Trebonianus Gallus, Gallienus, Claudius Gothicus, Aurelianus és Severina érmeivel együtt került elő egy szarkofágból, amibe valamikor a 275 utáni években kerülhetett, így valószínűleg a 3. század második felére, esetleg végére keltezhető. A Szőny-Vásártéren előkerült Amor-szobor (Kat. 44) egy 3. századi, közelebbről nem keltezhető tetőomladékból került elő, másodlagos pozícióból, eredetileg valószínűleg egy larariumhoz tartozott, így valamivel mindenképpen korábbra tehető. Néhány szobor esetében az arcvonások, vagy a hajviselet segítheti a keltezést. A Kat. 69. Genius-szobor Caracalla és Geta fiatalkori portréinak hatását tükrözi, ami alapján a 3. század elejére tehető.53 A Kat. 86. Venus-szobor hajviselete a TraianusHadrianus-kori ábrázolásokhoz áll közel, a Kat. 92. Victoria-szobor a sisakszerű hajviselet alapján Severus-kori. Számos esetben az egyetlen kronológiai fogódzó az analógiák és az ikonográfiai jegyek vizsgálata marad, ilyenek a Kat. 5., 8., 17., 32., 35., 41., 58., 65., 66., 67., 80., 82., 83., 85., 94., 103., 104. szobrok (az egyes keltezéseket és azok alapját lásd az egyes katalógustételeknél). 52 Az 53 L. építéshez lásd Tóth, Dolichenus Relics 94, note 44; a szentély pusztulásához Tóth, Dolichenus 109. Budde: Jugendbildnisse des Caracalla und Geta. Orbis antiquus 5. Münster 1951, Taf. 14–21. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 21 Műhelyek A római kori figurális bronzplasztika emlékeinek műhelyhez kötése csak a legritkább esetekben lehetséges, a legtöbbször még a származási helyet sem tudjuk meghatározni, illetve a helyi készítésű vagy importált darabokat elkülöníteni. A legjobb minőségű, a görög előképekhez legközelebb álló, kvalitásos szobrokat általában Italiából vagy Galliából származó importnak szokás tartani, azonban ezeken a területeken is előkerülnek nagyon silány termékek, és a provinciákban is minden bizonnyal készültek kiváló minőségű darabok. Sokszor az egy bizonyos típusba tartozó szobrok elterjedésének koncentráltsága utalhat az esetleges gyártási központra. A Római Birodalomban működő, biztosan bronzszobrokat is készítő műhelyek azonosítása, a műhelyek szervezete, egymással való kapcsolata egyelőre kevéssé ismert. A brigetiói bronzszobrok egy része minden bizonnyal helyi gyártású volt. Habár figurális bronztárgyak készítésére utaló nyomok még nem kerültek elő, Brigetio településének három nagy egységében – a legiotáborban, a katonavárosban és a polgárvárosban – egyaránt ismerünk bronzmegmunkálással foglalkozó műhelyeket.54 Ezekben, vagy további, még nem ismert műhelyekben készülhetett a Brigetióból előkerült figurális bronztárgyak egy része. Amennyiben a Dolichenumból előkerült bázist készítő Romulianus artifex Brigetióban tevékenykedett, minden bizonnyal számos, különböző istenséget ábrázoló szobrot készített, amelyek közül néhány talán az általunk ismert leletanyagban is megtalálható, azonban ezeket Romulianushoz kötni a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján nem lehetséges.55 A katalógusban szereplő szobrok közül a Kat. 8. ülő Iuppiter, ami nemcsak a brigetiói, de a teljes római bronzplasztikában is kiemelkedő minőségű darab, biztosan importtárgyként érkezett provinciánkba, valószínűleg Italiában készült. A Kat. 15. meztelen, szakálltalan, sisakos Mars-szobornak rendkívül sok párhuzama ismert Gallia Belgica területéről, a Birodalom más részein csak elvétve fordulnak elő. Az előkerült darabok nagy száma miatt Gallia Belgica területén mindenképp számolhatunk a típus gyártásával, a Britanniában, Pannoniában, Daciában előkerült szobrok esetében a galliai import vagy a helyi gyártás kérdésének eldöntése egyelőre bizonytalan. A Kat. 19. Mercurius-szobor stílusjegyei alapján talán galliai import. A Kat. 32. ülő Mercurius esetében szintén galliai, esetleg italiai műhellyel számolhatunk. A Kat. 58. Lar-szobor a nagyon közeli analógiák alapján egy galliai gyártmányú sorozatba tartozhatott. A Kat. 83., futó Minervát ábrázoló szobor szintén galliai import, a Kat. 50., Antiochiai Tychét ábrázoló darab pedig az újabb kutatások szerint 54 Sprincz, Mercurius; D. Bartus – L. Borhy – G. Delbó – E. Számadó: A new Roman bath in the canabae of Brigetio. Short report on the excavations at the site Szőny-Dunapart in 2014. Dissertationes Archaeologicae Ser. 3. 2 (2014) 439; Bartus D. – Borhy L. – Delbó G. – Dévai K. – Kis Z. – Nagy A. – Sey N. – Számadó E. – Vida I.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2012-ben folytatott régészeti feltárások eredményeiről – Bericht über die Ergebnisse der im Jahre 2012 in Brigetio (FO: Komárom/Szőny, Vásártér) geführten archäologischen Ausgrabungen. Kuny Domokos Múzeum Közleményei 20 (2014) 35–36; Sey N.: A pannoniai római kori bronzművesség műhelykérdései. Budapest 2013 (doktori disszertáció, kézirat), 46–58. 55 Romulianus artifexről bővebben lásd a Lelőhelyek fejezetet. 22 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Syriából származik.56 A helyi gyártmányú szobrok elkülönítése jóval nehezebb feladat, amennyiben a minőséget nem tekintjük feltétlenül döntő tényezőnek, az egyetlen módszer a bennszülött, „pannoniai művészet” stíluselemeinek azonosítása lenne a szobrokon. A Kat. 52–53. Amor-szobrok jellegzetes arcvonásai, főként a szemek kidolgozása a helyi ízlésnek megfelelő ábrázolásról tanúskodnak, azonban a pannoniai gyártás bizonyítása az egyébként nagy számú, valószínűsíthetően helyben készült szobor esetében a kutatás hiányosságai miatt egyelőre nem lehetséges. Továbbra is érvényesek tehát Szilágyi János György 1976-ban megfogalmazott gondolatai:57 „A legfontosabb és legizgatóbb feladat annak a folyton megismétlődő teremtő pillanatnak a megragadása, amelyben ilyen vagy olyan kézműves készségű, de helyi hagyományokat tudó, helyi vallási képzeteken nevelkedett, a közösség mondanivalóját a maguk megismételhetetlenül egyéni vonásaival megfogalmazó mester-egyéniségek kezén importált és örökölt elemek egy történeti impulzus hatására provinciális művészetté alakultak.” 56 Dohrn, Antiochia 31; Meyer, Antiocheia 2006, 315. J. Gy.: Római kori plasztika Pannóniában. Az István Király Múzeum Közleményei D. 109. Székesfehérvár 1976, 10. 57 Szilágyi ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 23 Katalógus Iuppiter 1 Iuppiter ülő gyermekkel 1–6. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (vásárlás Otto Voettertől, 1887) – Ltsz: VI.2708 – Lh: Szőny – M: 26 mm (talapzat magassága); 149 × 122 mm (talapzat mérete); 154 mm (kandeláber); 84 mm (Iuppiter); 38 × 44 mm (gyermek) – Iuppiter bal kezéből hiányzik a jogar, a bal kéz mutatóujja modern kiegészítés, a gyermek bal keze csuklóból letörve. A lépcső bal alsó része sérült. Tömör öntésű. Vörösesbarna patina zöld foltokkal, a gyermek alakja fényes, rézszínű. Talapzat: Patkó alakú bázis a két végén köríves végződéssel, mellettük mindkét oldalon három-három függőleges borda található. A talapzat külső éle körben végig apró vésetekkel rovátkolt. Középen íves, három lépcsőfokból álló lépcsősor vezet fel a bázisra, a lépcsőfokok pereme szintén apró vésetekkel rovátkolt. A lépcsőfokok két oldalán egy-egy alacsony perem található. A talapzatot három oroszlánmancs alakú láb tartja, ezek közül kettő elöl, a két szélen, egy pedig hátul, középen helyezkedik el. A mancsok négy lábujjból állnak, a köztük lévő részeken három befúrt, kör alakú mélyedés található. Az oroszlánmancsok mellett két oldalt egy-egy kör alakú nyúlvány található a bázisról lefelé lógva. Kandeláber: Hatszögletes alapú, csavart fatörzs alakú kandeláber öt kisméretű levéllel. Tetején három bordázott élű, téglalap alakú levéllel, középen egy hengeres nyúlvánnyal. Iuppiter: Meztelen, álló alak, testsúlyát a jobb lábon viseli, a bal láb hátrahúzva, térdben kissé behajlítva helyezkedik el. Bal karja vállmagasságban oldalra nyújtva, könyökben felfelé és előre hajlítva, eredetileg a földre támasztott sceptrumot tartotta benne. A jobb felkar a test mellett leengedve, könyökben felfelé és előre hajlítva. A jobb kézben csavart mintázatú villámköteget tart. A jobb kéz ujjai rosszul kidolgozottak. A felsőtest izomzata csak néhány vonallal van jelezve, a köldök fúrt lyuk. A mellbimbók a félgömb alakú bemélyedés alapján eredetileg berakással díszítettek lehettek. A fej kissé jobbra és lefelé néz, az arc durva kidolgozású, a szakáll szögletes, elnagyolt megmunkálású. A száj egyenes, az orr kicsi, lapos és széles, a szemek viszonylag nagyok, a pupillák fúrással jelezve. A haj az arc körül és hátul a tarkón szögletes fürtökbe rendezve, a fej tetején két oldalra választva, párhuzamos hullámvonalakkal jelzett. Ülő gyermek: Meztelen, földön ülő gyermek. A test pufók, a végtagok vastagok. A földre tett egyenesen kinyújtott jobb kezére támaszkodik, bal karját felemelve a teste előtt tartja. A bal kézfej elveszett. Mindkét lába térdben behajlítva, oldalra nyújtva. A durva kidolgozású fej felfelé tekint, a száj mintha kiáltásra nyílna. Az orr kicsi és szögletes, a szemek aránytalanul nagyok, mandulaformájúak. A haj rövid, göndör, magasan a fejtetőn kezdődik. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 25 Schneider, Kaiserhaus 53–54, Nr. 91; Reinach, Répertoire III.2.6 (Iuppiter), III.132.7 (gyermek); Simonett, Schweiz 504; Beschi, Montorio 68, note 31; Menzel, Trier 80, Nr. 192, Anm. 1; Fleischer, Basen 34, Nr. 20, Taf. 9d; Guß+Form 139, Nr. 218, Abb. 280; E. Kluwe: Zwei römisch-kaiserzeitliche Bronzen im Besitz der Friedrich-Schiller-Universität Jena. In: Bronzekolloquium 10, 241, Abb. 8; LIMC VIII (1997) s. v. Iuppiter 431, No. 93 (F. Canciani); Bolla, Veronese 198. A patkó alakú bázisból, kandeláberből és két alakból álló „Lararium” 1887-ben került vásárlás útján Otto Voetter közvetítésével Bécsbe. Az egyes részek összeerősítése modern, így az eredeti összetartozásuk nem teljesen biztos, ahogy azt már K. Gschwantler is megjegyezte.1 Az összetartozás kérdésének tárgyalása előtt ezért a szoborcsoport egyes részeit külön-külön is meg kell vizsgálnunk. Maga a patkó alakú bázis már az archaikus görög szobrászatban megjelenik, végigkíséri a görög művészet évszázadait a hellénisztikus kor végéig, majd továbbél a római kor folyamán is.2 A brigetiói bázis a római kori bronz szoborbázisok egy speciális csoportjába tartozik, amelyek félkör vagy patkó alakúak, középső részükön általában lépcső vezet fel a bázis tetejére és gyakran három vagy négy oroszlánlábon állnak. Ezekkel az exedraszerű bázisokkal kapcsolatban már L. Beschi megjegyezte, hogy nagy részük szíriai eredetű,3 majd R. Fleischer is a szíriai eredet mellett foglalt állást a tárgycsoportról írt összefoglaló tanulmányában.4 R. Fleischer 25 bronzból és egy kőből készült szoborbázist gyűjtött össze, amelyek között sok a valószínűleg szíriai eredetű – bár nagyrészt gyűjteményekből származó – példány. R. Fleischer szerint a bázisok közepén található lépcső a szíriai templomok adytonjára, a bázis formája pedig a görög exedrákra vezethető vissza, a típus eredetét pedig a hellénisztikus kor Ptolemaida és Seleukida művészetében kereshetjük.5 A szoborbázisokon található, velük valóban összetartozó szobrok nem keleti stílusa azonban megkérdőjelezi, hogy valóban szíriai, illetve közel-keleti eredettel számolhatunk az összes szobor esetében. A montoriói Iuppiter-szobor kapcsán S. Boucher elveti a L. Beschi által felvetett6 keleti eredetet, mivel a montoriói Iuppiter típusa a Birodalom nyugati felében elterjedt, keleten pedig hiányzik. Szerinte a bázis és a szobor típusa különböző eredetű is lehet, vagy akár az eredetileg keleti típusú bázist másolhatták Italiában vagy Galliában is.7 Szintén a szíriai eredet ellen foglalt állást a montoriói bázison található gyermek Lar-ábrázolások alapján A. Kaufmann-Heinimann.8 A legvalószínűbb, hogy az exedra, illetve adyton formájú bázisokon álló szobrokat általánosan nem kapcsolhatjuk Syriához, a bázisok eredetében bár találhatók keleti elemek, a nem Syria területéről előkerült, a Birodalom nyugati felére jellemző típusú szobrok nem keleti gyártmányúak, hanem a nyugati provinciákban készültek.9 A bázisok kialakítása elég nagy változatosságot mutat: alakjuk (négyzetes, félkör illetve patkó alakú), lábaik (láb nélkül, három illetve négy láb), a lábak díszítése (egyszerű szögletes kialakítás, oroszlánmancsok), a lépcsők száma (nullától hat lépcsőfokig) illetve a bázisok mérete és díszítése látszólag szabadon variálódik. A brigetiói darab különlegessége a többi bázishoz képest, hogy a lépcsősor is köríves kialakítású, követi a patkó alakú bázis vonalát, nem pedig egyenes, négyszögletes kialakítású, mint a többi darab esetében. Kandeláber: A csavart törzsű, levelekkel díszített fatörzs eredetileg kandeláberként szolgált.10 26 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA A fatörzset ábrázoló kandeláberek nem ritkák a római kori bronzok között, a brigetióihoz nagyon hasonló darabok kerültek elő Schwirzheimből,11 Zugmantelből,12 Ephesosból,13 Volubilisből,14 Seltzből,15 Bavay-ból16 és Meloriából,17 valamint egy pantheisztikus attribútumokkal díszített darab került a Fejérvári-gyűjteményből a British Museumba.18 A brigetióihoz hasonlóan valamilyen istenség szobrával együtt bázison álló, fát ábrázoló kandeláberek is ismertek, a badeni múzeumban található egy fiatal satyr szobra négyszögletes bázison,19 Pompeiiből egy térdeplő Attis,20 Herculaneumból pedig szintén négyszögletes, oroszlánmancsokon álló bázison található Silenus-szobor került elő a brigetióihoz hasonló kandeláberrel.21 Szintén fa alakú kandeláber található a Muriból származó, Dea Artio-t ábrázoló szoborcsoport bázisán.22 A brigetiói kandeláber esetében eredetileg a mécses a kandeláber kis mérete miatt annak tetején helyezkedhetett el, nem pedig lelógott róla, mint például a 75 cm magas meloriai kandeláber esetében. A római kori Iuppiter-szobrok leggyakoribb típusa az álló, testsúlyát jobb lábon viselő, felemelt bal karjában sceptrumot, leengedett jobbjában villámköteget tartó meztelen ábrázolás.23 A típus előképéül Leocharés Zeus Brontaios-szobra szolgált, amit Kr. e. 22-ben a capitoliumi Iuppiter Tonans-templomban állítanak fel (Plinius, Nat. Hist. 34. 79). A szoborról Augustus-kori éremképeken24 és a Tomba degli Haterii domborművén maradtak fenn ábrázolások.25 A római kori márványszobrok közül az eredeti, Leocharés-féle szoborhoz a kutatásban leginkább elfogadott nézet szerint az Ince Blundell Hall–Kyréné-típus áll legközelebb.26 A bronzszobrok között nagyon nagy számban találkozunk ezzel az ábrázolástípussal, S. Boucher 39 lelőhelyről származó darabokat sorol fel a Római Birodalom különböző területeiről.27 Ezek között a nagyon jó minőségű, a nagyszobrászati előképekhez közel álló példányoktól a sematikus, felismerhetőség határán lévő darabokig28 különböző minőségű és méretű bronzszobrokkal találkozhatunk. A meztelen Iuppiter mellett gyakran megjelenik a bal karra vetett köpennyel kiegészített ábrázolás is.29 A brigetiói bázison álló Iuppiter-szobor a kevésbé jó minőségű ábrázolások közé tartozik. A bázis jobb oldalán ülő, jobb kezével a földre támaszkodó gyermekalak az attribútumok és a szárnyak hiánya miatt nem határozható meg Amorként. Hasonló pozícióban a földön ülő gyermekábrázolások viszonylag gyakran előfordulnak a bronzplasztikában, egyedül és madárral egyaránt.30 A nagyméretű, durva kialakítású, mandula formájú szemek alapján a szobor valószínűleg helyi gyártmány. A brigetiói szoborcsoporttal kapcsolatos legfontosabb kérdés a kandeláber, a Iuppiter-szobor és az ülő alak összetartozása egymással és a bázissal. Bár biztos választ nem adhatunk a kérdésre, néhány megfigyelés és a fentebb említett analógiák közelebb vihetnek a megoldáshoz. A kandeláber és a bázis összetartozása tűnik a legegyértelműbbnek, hasonló kandelábereket ismerünk hasonló lábakon álló bronz bázisokról,31 a brigetiói kandeláber mérete alapján is illik a bázishoz. A Iuppiter-szobor idetartozása problematikusabb. A R. Fleischer által katalogizált patkó alakú bázisokon az esetek túlnyomó részében Venus szobra áll, de a montoriói szobor jó bizonyíték arra, hogy ez korántsem volt kizárólagos. A bázisokon ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 27 fő alakként álló – akár Venus, akár Iuppiter vagy egyéb – szobor viszont minden esetben jóval nagyobb méretű a bázisnál, a szobrok magassága gyakran a bázis magasságának öt-hatszorosa, ez az arány a brigetiói bázis esetében ennél jóval kisebb. A kandeláber magasságához képest viszont megfelel a Iuppiter-szobor magassága, a baseli múzeum kandeláberes satyrszobra és a Herculaneumból előkerült bázis is hasonló arányokkal bír. Az ülő gyermek hovatartozása még kérdésesebb. A legszembetűnőbb különbség a szoborcsoport többi tagjához képest, hogy míg azokon egymással megegyező vörösesbarna, helyenként zöld foltos patina található, addig a gyermekszobor felülete ezeknél jóval világosabb, sárgásabb, ami alapján arra gondolhatunk, hogy a szobor nem a csoport többi tagjával együtt került elő, illetve előkerülés után valamiféle felületkezelést kapott, így az összetartozás mindenképpen ebben az esetben a leggyanúsabb. M. Bolla viszont épp az ülő gyermek és a Iuppiter összetartozása alapján von párhuzamot a brigetiói és a montoriói bázisok között:32 szerinte ugyanis a montoriói bázison látható két gyermekábrázolás közül – ellentétben A. Kaufmann-Heinimann véleményével33 – csak az álló ábrázolja Lart, az ülő alak testtartása alapján adományt kérő gyermek, Iuppiter pedig a termékenység védelmezője. Tovább erősítve az analógiát, M. Bolla a montoriói leletegyüttes korábban állatfarokként meghatározott darabjával, illetve egy tölgyfalevéllel kapcsolatban34 felveti, hogy esetleg a brigetiói bázis mintájára ezek is kandeláberként a montoriói bázishoz tartozhattak eredetileg. Mindazonáltal a párhuzam csak abban az esetben helytálló, amennyiben az ülő gyermek mégis összetartozik a brigetiói bázissal, ami véleményem szerint kétséges. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy további alakok tartozhattak eredetileg a bázishoz. R. Fleischer megfigyelése szerint a patkó alakú bázisokon álló szoborcsoportok szimmetrikus ábrázolások voltak,35 így abban az esetben, ha az ülő gyermek a bázishoz tartozik, a bal oldalon valószínűleg egy hasonló gyermek lehetett, mint azt már R. von Schneider feltételezte.36 Szintén R. von Schneider vetette fel, hogy a Kunsthistorisches Museumban található, fáklyát tartó Luna (Kat. 106) szobor is a bázishoz tartozott, szerinte a bal oldal elején állt, a jobb oldalon pedig a szintén fáklyát tartó Sol alakja állt volna.37 Ez a rekonstrukció azonban egyrészt az ülő gyermekekkel együtt nehezen lenne elképzelhető, mert az elöl álló alakok teljesen kitakarnák az ülő figurákat. Ami azonban sokkal inkább megcáfolja ezt az elméletet, az a Luna–szobor mérete: 9 cm-es magasságával nagyobb, mint a Iuppiter-szobor, márpedig a központi alak a párhuzamok alapján minden esetben jóval nagyobb, mint a szélen álló szobrok.38 1 Guß+Form 139. Hasonló bázison álló szobrok esetében több alkalommal is találkozunk egymással eredetileg nem összeillő, utólag egymáshoz erősített darabokkal: Fleischer, Basen Nr. 1, 6, 8, 9, 17, 18, 19, 21, 22. 2 Jacob-Felsch, Statuenbasen 32–33, 54–55, 66–67, 80–81, 96. 3 Beschi, Montorio 67. 4 Fleischer, Basen. További, a típusba tartozó darabokat árvereztek el a Sotheby’s (Egyptian, Classical and Western Asiatic Antiquities. Auction Catalogue, June 5, 2013. New York 2013, Lot 45.) és a Christies (The Morven Collection of Ancient Art: Auction Morven-1466. 8 June 2004. New York 2004, Lot 486.) árverésein. 5 Fleischer, Basen 41. 6 Beschi, Montorio 65–70. 7 Boucher, Gaule 76. 8 Kaufmann-Heinimann, Neufunde 35, Anm. 10. 9 A montorióihoz hasonló patkó alakú, lépcsővel ellátott és négy oszlopot ábrázoló bronz bázis került elő Izsáról: Kolník, Slowakei 191, Kat. 65. 10 A római kori bronz kandeláberekről lásd Bailey, Lamps 91–106. 11 Menzel, Trier 80, Nr. 192, Taf. 62. 12 Büttner, Zugmantel 74, Taf. 7.11. 13 F. Eichler: Zu Bronzen aus Ephesos. Jahreshefte des Österreichischen Archäologischen Institutes in Wien 24 28 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA (1929) 205–207, Nr. 3, Abb. 141–142, Taf. II. 14 Boube-Piccot, Maroc II 239, No. 405–407, Pl. 173. 15 F. A. Schaeffer: Un dépôt d’outils et un trésor de bronzes de l’époque gallo-romaine découverts à Seltz (Bas-Rhin). Haguenau 1927, 38, No. 21, Taf. 8 [=Schnitzler, Alsace 105, No. 120]. 16 Boucher – Oggiano-Bitar, Bavay 83–84, No. 124, 126, 128. 17 L. Beschi: Bronzi antichi da un naufragio alla Meloria di Livorno. In: Bronzekolloquium 6, 54, Fig. 14. 18 Bailey, Lamps 99–100, Q3909, Pl. 124–125. 19 Simonett, Schweiz 503–507, No. 19, Abb. 20. 20 Vermaseren, CCCA IV 26, No. 64–65. 21 Pirzio Biroli Stefanelli, Bronzo 276, No. 80, Fig. 186. 22 Leibundgut, Westschweiz 66–70, Nr. 60, Taf. 88–94. 23 Az álló Iuppitert ábrázoló bronzszobrokról lásd Thomas, Jupiterstatuetten; Menzel, Jupiterstatuetten. 24 LIMC VIII (1997) s. v. Iuppiter 425, No. 4a (F. Canciani). 25 LIMC VIII (1997) s. v. Iuppiter 425, No. 4b (F. Canciani). A Tomba degli Haterii domborműve már a Flavius-kori tűzvész után kicserélt, a bal vállára vetett köpennyel ellátott szobrot ábrázolja. 26 LIMC VIII (1997) s. v. Zeus 339, No. 195 (M. Tiverios). A problémáról lásd Donnay, Iuppiter Tonans. 27 Boucher, Gaule 68–70, 352, Carte IV. További, a típusba tartozó bronzszobrok: Arles: Oggiano-Bitar, Bouches-du-Rhône 87, No. 160; Alexandria?/Baltimore: Kent Hill, Baltimore 8, No. 11, Pl. 6; Chalon-sur-Saône: Boucher, Chalon-sur-Saône 68, No. 44; Givry/Brüsszel: Faider-Feytmans, Belgique 50, No. 2, Pl. 4; Herculaneum: Budetta – Pagano, Ercolano 40, Cat. N. 11; 66, Cat. N. 24; Ismeretlen lelőhely/Basel: Kaufmann-Heinimann, Augst 18, Nr. 1, Taf. 1; Ismeretlen lelőhely/Kassel: Bieber, Kassel 55, Nr. 129, Taf. 39; Itzig/Luxembourg: Wilhelm, Luxembourg 9, No. 1; Ismeretlen lelőhely/Padova: Zampieri, Padova 249, no. 147; Maiano/Trento: Walde-Psenner, Trentino 29, No. 2; Párizs, Musée Carnavalet: Velay, Carnavalet 63–64, No. 15–16; Potaissa/Cluj: Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia 24–25, Nr 3, Pl. 2; Potaissa/Turda: idem, 25–26, nr. 4., Pl. 3; Trier: Faust, Trier I 284, No. 1; Trier: Faust, Trier II 265, No. 1. 28 A rossz minőségű darabokhoz lásd pl. Arles: Oggiano-Bitar, Bouches-du-Rhône 87, No. 160; Enns: Fleischer, Österreich 31, Nr. 13, Taf. 7; Trier: Faust, Trier I 284, No. 1. 29 Boucher, Gaule 70–72. 30 A görög-római gyermekábrázolásokról általánosan lásd Ch. Vorster: Griechische Kinderstatuen. Köln 1983 (disszertáció, kézirat); H. Rühfel: Das Kind in der griechischen Kunst. Kulturgeschichte der Antiken Welt 18. Mainz 1984; J. Diddle Uzzi: Children in the Visual Arts of Imperial Rome. Cambridge 2005; A. Backe-Dahmen: Innocentissima Aetas. Römische Kindheit im Spiegel literarischer, rechtlicher und archäologischer Quellen des 1. bis 4. Jahrhunderts n. Chr. Mainz 2006. Hasonló ülő gyermekekhez lásd pl. Avignon: Rolland, Haute-Provence 112, No. 215; Bavai: Faider-Feytmans, Bavai 73, No. 117; Berlin: Friedrichs, Berlin 465, Nr. 2136; Lyon: Boucher, Beux-Arts, 125, No. 192; stb. 31 Basel: Simonett, Schweiz 503–507, No. 19, Abb. 20; Herculaneum: Pirzio Biroli Stefanelli, Bronzo 90, Fig. 43, 276, No. 80, Fig. 186; Muri: Leibundgut, Avenches 66–70, Nr. 60, Taf. 88–94. Mindazonáltal a fentebb tárgyalt patkó alakú bázisok egyikén sincs kandeláber. 32 Bolla, Veronese 198. 33 KaufmannHeinimann, Neufunde 35, Anm. 10. 34 Bolla, Veronese Fig. 84. 35 Fleischer, Basen 38–39. 36 Schneider, Kaiserhaus 91. 37 Schneider, Kaiserhaus 91. 38 Persze elvi lehetőség arra is van, hogy Iuppiter helyén eredetileg nagyobb szobor állt, így a Luna-szobor akár hozzá is tartozhatott a bázishoz. 2 Iuppiter 7. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Vétel Fáy Miklóstól) – Ltsz: 42.1925.1 – Lh: Szőny – M: 72 mm – A jobb kézből hiányzik a sceptrum. Tömör öntésű. Sötétzöld patina vörös foltokkal. Meztelen, álló Iuppiter alak, a testsúlyát a jobb lábon viseli, a bal láb enyhén behajlítva, kissé kifelé és hátrafelé fordulva helyezkedik el. A test jól modellezett, az izomzat közepesen kidolgozott, főleg a törzs és a lábak, a karok kialakítása elnagyoltabb. A mellbimbók és a köldök nincsenek jelezve. A jobb kar felemelve, könyökben behajlítva, kezében eredetileg a földre támasztott jogart tarthatott, a bal kar lefelé lóg, enyhén behajlított könyökkel. A bal kézben egy kétágú, csavart díszítéssel ellátott villámköteget tart. Az arc elnagyolt kialakítású, a pupillák alig észrevehetően vannak jelezve, az orr lapos, a haj és a szakáll sematikus kidolgozású. Hajában nagyméretű babérkoszorút visel. Publikálatlan. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 29 A testsúlyt a jobb lábon viselő, meztelen, álló Iuppiter-ábrázolásoknak a gyakoribb, felemelt bal karral és leeresztett jobb karral ábrázolt típusa mellett egy ritkább variánsa a felemelt jobb karban tartja a sceptrumot, a leengedett bal karban pedig a villámköteget. A támasztóláb nem cserélődik fel, tehát nem teljes tükörábrázolásról van szó, a test alapvető pozíciója megmarad, csak a karok helyzete változik.1 Előképek és tipologizálás szempontjából ezekben az esetekben a helyzet meglehetősen bonyolult, mivel az említett két karpozíciónak bal támasztólábbal készített verzióival is találkozunk,2 így tulajdonképpen a meztelen, álló Iuppiternek négy változata van: jobb támasztóláb–felemelt bal kar–leengedett jobb kar; jobb támasztóláb–felemelt jobb kar–leengedett bal kar; bal támasztóláb–felemelt bal kar–leengedett jobb kar; bal támasztóláb–felemelt jobb kar–leengedett bal kar. A kutatás nem egységes az egyes típusok interpretálásával kapcsolatban, az egyetlen biztos pont a jobb támasztólábbal és felemelt bal karral ábrázolt szobroknak a capitoliumi Iuppiter Tonans-templomban felállított, Leocharés által készített Zeus Brontaios-szoborral való általánosan elfogadott összekapcsolása (lásd Kat. 1). A másik lehetséges előkép a Lysippos-féle tarentumi kolosszális Zeus-szobor lehetne, ami J. Dörig rekonstrukciója szerint bal támasztólábbal, felemelt bal karral és leengedett jobb karral rendelkezett.3 A legkézenfekvőbb megoldás két, különböző görög nagyszobrászati előképekre visszamenő római kori szobortípus felállítása lenne, miszerint a felemelt bal kézben sceptrumot, leengedett jobb kézben villámköteget tartó szobrok közül a jobb támasztólábbal rendelkezők Leocharés Zeus Brontaios-szobrára, a bal támasztólábbal rendelkezők pedig Lysippos tarentumi Zeus-szobrára lennének visszavezethetők, a felcserélt kéztartású szobrok pedig a két fő típus variációi lennének.4 Ez a hipotézis talán helytálló lehet a római kori bronzplasztika korai, még valóban nagyszobrászati előképek alapján dolgozó kezdeti időszakára Italiában, azonban a császárkor későbbi periódusaira és a birodalomszerte elterjedt, sokszor erősen sematikus ábrázolásokra semmiképp sem alkalmazható. Szintén problematikus a római bronzszobrok esetében meglehetősen gyakori tükörábrázolások kérdése, így ha a leocharési illetve lysipposi előképet kizárólag a testtartás alapján próbáljuk rekonstruálni, egy bal támasztólábbal, felemelt jobb kézzel és leengedett ballal rendelkező szobor esetében nehéz lenne eldönteni, a Dörig-féle lysipposi típus felcserélt kéztartású darabjáról, vagy a Zeus Brontaios-típus teljes tükörábrázolásáról van szó. Természetesen a provinciális Iuppiter-ábrázolások távoli előképei ugyanezek a görög mintaképek lehettek, azonban ezekben az esetekben a leocharési és lysipposi előképek testtartáson túli különbözőségei már elenyésztek, a kéztartás illetve a támasztóláb helyzete pedig valószínűleg nem a különböző görög előzményekre való tudatos reflexió, hanem egyszerűen a római bronzművességre jellemző gyakori eklekticizmus és helyi variációk eredménye. A brigetiói szobor a kisméretű, kevésbé jól kidolgozott darabok közé tartozik, jellemzője a hajban lévő koszorú eltúlzottan nagy méretben való ábrázolása. Hasonló koszorú található két ausztriai,5 egy zágrábi6 és egy hollandiai szobron,7 valamint egy a párizsi Musée Carnavalet-ban található Apollo(?) szobron is.8 30 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 1 Aosta: Cat. Bologna 1964, 311, no. 441, Tav. CXIV, 231; Augsburg: Menzel, Bayern 19, Nr. 3 [=Hübener, Augsburg 178, Taf. 27.3]; Avenches: Leibundgut, Avenches 17, Nr. 1, Taf. 1; Ismeretlen lelőhely/Avignon: Rolland, Haute Provence 29, No. 6; Ismeretlen lelőhely/Trier: Menzel, Trier 3, No. 5, Taf. 2; Ismeretlen lelőhely/Verona: Franzoni, Verona 27–28, no. 9. 2 A felemelt bal és leengedett jobb karral ábrázolt, bal támasztólábú bronzszobrok listáját lásd Dörig, Zeuskoloss 260; Thomas, Jupiterstatuetten 592. További darabok ezeken kívül: Ismeretlen lelőhely/Verona : Franzoni, Verona 19, Nr. 1; Timacum minus/Niš: Drča, Niš 20, Nr. 2; Vieil-Évreux/Évreux: Boucher, Évreux 44, No. 13. Bal támasztólábbal, felcserélt kéztartással ábrázolt szobrok: Coll. de Janzé/Párizs: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 1, No. 1; Ismeretlen lelőhely/Párizs, Petit Palais: Petit, Petit Palais 65–66, No. 17; Muri/Bern: Leibundgut, Westschweiz 16–17, Nr. 6, Taf. 11–13; Vieil-Évreux/Évreux: Boucher, Évreux 32–34, No. 7. 3 Dörig, Zeuskoloss 260–261. 4 Kaufmann-Heinimann, Augst 17; Thomas, Jupiterstatuetten 601. 5 Carnuntum: Fleischer, Österreich 29–30, Nr. 10, Taf. 6, 30; Enns/Wien: idem, Nr. 11, Taf. 6, 31. 6 Vinče/Zágráb: Brunšmid, Zagreb 209, Nr. 1; R. Fleischer szerint az ausztriai és zágrábi szobrok egy műhelyben készülhettek (Fleischer, Österreich 30). 7 Zuidarlen/Assen: Zadoks, Netherlands I 32, Nr. 14. 8 Velay, Carnavalet 52, No. 6. 3 Iuppiter 8. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.98 – Lh: Szőny, Dolichenum (a Kat. 88. és 89. darabokkal együtt) – M: 81 mm – A jobb kéz csaknem teljes egészében, a bal kéz csuklótól hiányzik, attribútumok nincsenek. A derék hátsó részén modern furat. A szobor felülete erősen megégett, a patina nagy, összefüggő felületekben lepattogzott a mellkason, a háton, a jobb és ball vállon és mindkét lábszáron, ezeken a részeken a szobor felülete rozsdavörös színű. Tömör öntésű. Sötétzöld patina vörös foltokkal. A meztelen Iuppiter egy kisméretű, négyszögletes talapzaton áll, ami egy kis szegeccsel kapcsolódott egy bázishoz vagy egyéb tárgyhoz. Testsúlyát a jobb lábon viseli, a bal láb enyhén behajlítva. A hiányzó jobb kéz eredetileg lefelé lógott, a bal kéz felemelve és könyökben behajlítva. A test elnagyolt kidolgozású, az izomzat alig ábrázolt, a lábujjak egyáltalán nincsenek jelölve. A fej a felsőtesthez viszonyítva nagyméretű, kerek, az orr széles és lapos, a szemek elnagyolt kidolgozásúak. A hajtincsek és a szakáll szintén sematikus kialakításúak. Reinach, Répertoire VI.1.2; Milch, Dolichenum 27–35; Láng, Dolichenum 1925 103, Fig. 5; Paulovics, Kisplasztika 22–23, 5. kép; Paulovics, Művésznév 183–185; Hillebrand, Vezető 1938 83; Láng, Dolichenum 1941 174, Taf. XXXV. 4, 4a; Kan, Dolichenus 68, Nr. 77e; Merlat, Répertoire 90–91, Nr. 92, Taf. VII.2; Kádár, Kulte 50, Taf. V.10; Hörig – Schwertheim, CCID 161–162, Taf. XLVIII; Frel, Dolicene 101, No. 5; Ratimorská – Minaroviech, Dolichenum 131, Cat. no. 11, Fig. 15; Bartus, Preliminary 23–25, Fig. 6.2. A brigetiói Dolichenumból1 előkerült Iuppiter-szobor az elnagyolt kidolgozású, rossz minőségű példányok közé tartozik, ami különösen a végtagok megformálásán és a fej kialakításán2 figyelhető meg jól. A szobor a Dolichenumból vele együtt előkerült többi szoborral összehasonlítva a legrosszabb minőségű, míg a skála másik végét a nagyon jó kialakítású Luna-büszt képviseli.3 Bár a szobor Dolichenus-szentélyből került elő, a Iuppiter Dolichenusra jellemző attribútumok – páncél, phryg sapka, kettősbárd – hiányzanak, így típusát tekintve egy Iuppiter ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 31 Tonans-ábrázolásként határozhatjuk meg (lásd Kat. 1). Mindazonáltal a lelőhely felveti a kérdést, valóban egyszerű Iuppiter-ábrázolásról van szó, vagy valamiképpen köthető a tárgy Iuppiter Dolichenus kultuszához? A korábbi kutatás álláspontjai különbözőek voltak, A. H. Kan "valószínűleg Dolichenusként" határozta meg,4 P. Merlat szerint viszont a szobor a latin Iuppiter ábrázolása, "...adopté pour des raisons indéterminées comme Dolichenus...".5 Láng N. a szobrot a jellemző attribútumok hiánya ellenére Iuppiter Dolichenusként interpretálta6 az előkerülési hely miatt, valamint párhuzamként hozva három Heddernheimből előkerült ezüst votívlemezt,7 amelyeken a brigetiói szoborhoz hasonló ábrázolások láthatók. A heddernheimi lemezek a főistent Tonansként ábrázolják a típusra jellemző pózban és attribútumokkal: testsúlyát a jobb lábán viseli, felemelt bal kezében sceptrumot, könyökben behajlított baljában villámköteget tart. A lemezek közül kettőn Iuppiter Optimus Maximus Dolichenusnak szóló dedikációk olvashatók, így ezek a tárgyak biztosan a Dolichenus-kultuszhoz köthetők a rajtuk látható ábrázolástól függetlenül. Az ezüstvotívok azonban nem feltétlenül készültek eredetileg is Dolichenus számára, hanem valószínűleg felirat nélkül8 előre gyártották őket a római Iuppiter-ábrázolásával, és csak a dedikáció megtörténte után kapcsolódtak ténylegesen a Dolichenus-kultuszhoz. Ugyanez az helyzet állhat fenn a brigetiói szobor esetében is, ami valószínűleg egyszerű Iuppiter-ábrázolásként készült el, majd tulajdonképpen másodlagosan került a Dolichenus-kultuszhoz kapcsolódó votív tárgyként a szentélybe. A szobor valószínűleg helyi gyártmány, de Romulianus artifex műhelyéhez nem kapcsolható. Készítésének időpontjához terminus ante quemként szolgál a rajna-duna-vidéki Dolichenus-szentélyek 235–238 közötti, Maximinus Thrax általi elpusztítása.9 1 A Dolichenumról és az ott előkerült szobrokról lásd a Lelőhelyek fejezetet. 2 A nagyméretű szemek ábrázolása hasonló egy Mechelből előkerült Hercules-szobron: Walde-Psenner, Trentino 76–78, No. 50. 3 Bartus, Preliminary 23, Fig. 6.4. 4 Kan, Dolichenus 68, Nr. 77e. 5 Merlat, Répertoire 90. Hasonlóan a Dolichenus-interpretációval szemben foglalt állást Paulovics I. is (Paulovics, Kisplasztika 22). 6 Láng, Dolichenum 1941 174. A meghatározást P. Ratimorská és J. Minaroviech is átvette (Ratimorská – Minaroviech, Dolichenum 131.) 7 Hörig – Schwertheim, CCID 322–325, Nr. 514–515, 517, Taf. CIX, CX, CXII, további részletes irodalommal. A római kori ezüst votívlemezekről legújabban lásd Birkle, Votivbleche. 8 Felirat nélküli, üres kerettel ábrázolt votív ezüstlemezeket ismerünk Mauer an der Urlból (Hörig – Schwertheim, CCID 206–207, Nr. 319b–d [=Birkle, Votivbleche 294, M.U.09, Taf. 55a; 295, M.U. 11, Taf. 55b; 297–298, M.U. 19, Taf. 59b]). 9 Tóth, Dolichenus 109. 4 Iuppiter Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 85 mm "Abgebrochen beide Füsse und der vordere Theil des Blitzes. – Aus O-Szönyi. Z., nackt – r. Standbein, das l. etwas zurückgesetzt – hält in der gesenkt vorgestreckten R. den Blitz, die L. ist stark erhoben. Der bärtige Kopf ist nach r. gewendet, in dem emporgesträubten Haar liegt eine Binde." (W. Gurlitt) "Jupiter bronzszobra Brigetioból meg van a Trau-féle gyüjteményben." (Récsei V.) Gurlitt, Trau I 148, Nr. 3; Récsei, Pannonia 58. 32 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA A leírásból következtethető, hogy a szobor Iuppiter Tonans legelterjedtebb ábrázolásmódjába, a meztelen, testsúlyát a jobb lábán viselő, leengedett, előrenyújtott jobbjában villámköteget, felemelt baljában sceptrumot tartó típusba tartozott. Ezt erősíti meg W. Gurlittnak a szobor leírásához fűzött hivatkozása is.1 A típushoz lásd Kat. 1. 1 Overbeck, Kunstmythologie 151. 5 Iuppiter 9. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.10 – Lh: Szőny – M: 119 mm – A bal vállra vetett lepel és a jobb kar maradt meg, a lepel elülső oldalán több helyen sérülésekkel. Külön öntötték egy szobor részeként. Zöldesbarna patina a vállnál vörös foltokkal. Álló bronzszobor töredéke, a bal vállról lelógó lepel a vállban leengedett, könyökben felemelt bal karon van átvetve. A kéz eredetileg sceptrumot tartott. A ruharedők jól kidolgozottak, plasztikusak, jó minőségű munka. Ratimorská – Minaroviech, Dolichenum 130, Cat. no. 5, Fig. 12. A felemelt bal karra vetett, majdnem a földig lógó himationt ábrázoló szobor töredékessége ellenére jól azonosítható egy álló Iuppiter-szobor részeként.1 Ez a típus gyakran törik ketté úgy, hogy csak a bal kar és a köpeny marad meg, mivel ez a rész külön öntéssel készült és utólag erősítették rá a szoborra, így sérülékenyebb volt.2 A külön öntés a brigetiói darab köpenyének belső felületén látható nyomok alapján egyértelmű, valamint más esetekben is dokumentálták ugyanilyen szobortípus esetében.3 A szobor tehát eredetileg egy álló Iuppitert ábrázolt, aki a bal vállára vetett himationt leszámítva meztelen volt, testsúlyát a jobb lábon viselte, leengedett bal kezében legtöbbször villámköteget, esetenként paterát,4 felemelt baljában pedig sceptrumot tartott. A legismertebb és egyben egyik legjobb példány alapján gyakran a "Firenze Zeus" elnevezés használatos a szobortípusra.5 A görög előképekkel kapcsolatban a kutatás során számos elmélet született,6 amelyek közül leginkább E. Berger hipotézise7 keltett nagy visszhangot. E. Berger a római kori bronzszobrok sorozatában Myrón kolosszális bronz Zeus-szobrának hatását fedezte fel, amely a samosi Héraionban állt Athéna és Héraklés szobraival együtt, majd Antonius Rómába vitte, ahol Augustus egy szentélyben állította fel a Capitoliumon (Strabón 14.637).8 A típusba tartozó nagyszámú római kori bronzszobrot megvizsgálva azonban egy klasszicizáló kép bontakozik ki, a különböző, eredetileg valóban görög stílusjegyeket szabadon, eklektikusan kombinálták össze egy római művészeti alkotássá, így semmiképpen sem vezethetjük vissza az összes darabot egy közös előképre, legyen az Myrón samosi Zeus-szobra, Pheidias vagy akár Lysippos alkotása.9 Az ebbe a típusba tartozó római kori bronzszobrokat A. Leibundgut méret és minőség szerint két fő kategóriába osztotta, egy nagyobb méretű (12–16 cm), jó minőségű és egy kisebb (kb. 8 cm), rosszabb minőségű csoportra.10 A brigetiói ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 33 töredék mérete és jó kidolgozottsága alapján az első csoportba tartozik. A. Leibundgut munkáján kívül több összefoglaló lista is készült,11 amelyeket néhány további példánnyal egészíthetünk ki.12 A brigetiói darab keltezésével kapcsolatban a lelőkörülmények hiánya és a töredékesség miatt kevés információval rendelkezünk, a típus A. Leibundgut szerint a II. századtól jelenik meg.13 1 P. Ratimorska és J. Minaroviech a szobrot tévesen egy pap ábrázolásaként határozzák meg: "...probably a priest celebrating a religious ritual." (Ratimorská – Minaroviech, Dolichenum 130, Cat. no. 5). Szintén tévesen szerepel a töredék a brigetiói Dolichenumból előkerült leletek között, ugyanis a szerzők által tévesen hivatkozott Láng N. hely nem erre a tárgyra, hanem egy mészkőből készült szobortöredékre vonatkozik, amely egyébként valóban a Dolichenumból származik: Láng, Dolichenum 1941 172, Fig. XXXII.7. 2 Lásd pl. Augst: Kaufmann-Heinimann, Augst 96, Nr. 120, Taf. 99; Garovagliogyűjtemény/Como: Bolla, Como 220, B6; Großer St. Bernhard: Leibundgut, Avenches 80–81, Nr. 78, Taf. 107; Gurina/Wien: Fleischer, Österreich 191, Nr. 277, Taf. 130; Thrákia/Szófia: Cat. Sofia 1984, No. 224; stb. Gyakran a szobor másik fele kerül elő, köpeny és bal kar nélkül: Berger, Myron Taf. 26,1–4 (Juckergyűjtemény/Bern), Taf. 26,5–6 (Ismeretlen lelőhely/Boston), Taf. 27 (Bloch-gyűjtemény, Basel), Taf. 28.1–4 (Ismeretlen lelőhely/Magángyűjtemény), Taf. 28.5–6 (Freienwalde/Berlin); Kunze, Coll. Borowski 192–193, R2 (Ismeretlen lelőhely/Borowski-gyűjtemény). 3 V. P. Vassilev: Negativformen für figürliche Bronzen aus Thrakien und Mösien. In: Bronzekolloquium 14, 548, Abb. 4a–b; Guß+Form 87, Nr. 101, Abb. 168. 4 Ismeretlen lelőhely/Szófia: Ognenova, Sofia 73, no. 66; Kostol/Belgrád: Veličković, Beograd 115–116, No. 4. 5 Berger, Myron 66–67, Taf. 25, 2–3, Taf. 34, 2. A firenzei szoborról legújabban lásd M. Iozzo: Giove in maestà. In: B. Arbeid – M. Iozzo (eds.): Piccoli Grandi Bronzi. Capolavori greci, etruschi e romani delle collezioni mediceo-lorenesi nel Museo Archeologico Nazionale di Firenze. Firenze 2015, 63–65. 6 A kutatástörténetről lásd Leibundgut, Avenches 9–10; Thomas, Jupiterstatuetten 590–591. 7 Berger, Myron 66–92. 8 Myrón szobrának azonosításáról lásd továbbá LIMC VIII (1997) s. v. Zeus 330–331, No. 127 (M. Tiverios). 9 Hasonló következtetésekről lásd Gschwantler, Jupiterstatuette 115–116; Leibundgut, Avenches 13; Menzel, Jupiterstatuetten 195; Thomas, Jupiterstatuetten 591. 10 Leibundgut, Avenches 11–12 (23 illetve 32 darab). 11 Boucher, Gaule 366, Carte XI. (10 galliai és 17 Gallián kívüli darab); Thomas, Jupiterstatuetten 588 (30 darab). 12 Aix-en-Provence/Granet: Oggiano-Bitar, Bouches-du-Rhône 87, No. 161; Garovaglio-gyűjtemény/Como: Bolla, Como 220, B6; Hannover: Menzel, Hannover 13, Nr. 1, Taf. 1; Ismeretlen lelőhely/Borowski-gyűjtemény: Kunze, Coll. Borowski 192–193, R2; 193–194, R3; Ismeretlen lelőhely/Szófia: Ognenova, Sofia 73, no. 66; Kostol/Belgrád: Veličković, Beograd 115–116, No. 4; Szófia: Cat. Sofia 1984, No. 224; Vechten/Utrecht: Zadoks, Netherlands II 78, Nr. 32. 13 Leibundgut, Avenches 13. 6 Iuppiter 9. tábla Elveszett (korábban Podunajské Múzeum, Komárno) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny? – M: nincs adat "Bronz-szobrocskák a komáromi muzeumban. 1. Hercules..." (Récsei V.) „Héraklés ou Zeus?” (S. Reinach) Récsei, Pannonia t. XXXII,1; Reinach, Répertoire III.70.4; Pelikán, Slovensko 192, Anm. 203, Abb. 59. Az O. Pelikán által közölt fotó alapján a szobor Iuppitert ábrázolja. A fényképen Iuppiter felemelt jobb kezében látszólag utólag odaragasztott villámköteget tart,1 ami a S. Reinach által közölt rajzon nem látható, itt viszont a bal kéz tart sceptrumot, ami a fényképen hiányzik. Mindezek alapján az elveszett szoborról nem dönthető el, eredetileg milyen attribútumokat tartott a kezében. 1 A felemelt kézban tartott villámköteg főleg italicus szobrokra jellemző, lásd M. Bentz: Juppiter, Tinia oder Veiovis? Archäologischer Anzeiger 1994, 159–183. 34 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 7 Iuppiter? Elveszett (korábban Hollitzer-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 113 mm „Männliche Figur; ein Gewandstück um die Hüften und den linken Unterarm geschlagen, die halb erhobene Rechte hält eine tiefe Patera; auf dem Kopfe eine Stephane, dahinter ein undeutlicher konischer Aufsatz; das bärtige, schmale Antlitz hat individuelles Gepräge; ober dem linken Ellbogen ein breiter Armring. Die Linke hält einen länglichen dreikantigen Gegenstand, oben und unten in Spitzen endigend, unter welchen drei Spitzen senkrecht abstehen; man wird daher dies für die absichtlich unbestimmte Andeutung eines Blitzes fassen und die Statue als die eines römischen Imperators im Habitus eines Jupiters betrachten dürfen. H. 0.113. Der Rundsockel gehört vielleicht nicht dazu.” (K. Masner) Masner, Kunst und Industrie 10, Nr. 106. A szoborról nem közöltek illusztrációt, K. Masner leírása alapján talán Iuppiter ábrázolása lehetett, jobb kezében paterával, baljában villámköteggel. 8 Iuppiter 10–14. tábla British Museum, London – Ltsz: 1865,0103.36 – Lh: Szőny?, legiotábor környéke? – M: 236 × 110 × 108 mm, 1890 g. – A villám vége, a jogar és a lábak restauráltak, a talapzat modern. Az eredetileg berakott díszítés mindkét szemből hiányzik. Tömör öntésű. Sötétbarna patina, helyenként vörös foltokkal. Ülő Iuppiter, jobb lába kissé előre kinyújtva, bal lába derékszögben behajlítva. A bal vállára vetett himation hátulról, jobb oldalról van a test alsó részére csavarva, másik vége a két láb között lóg le. A ruharedők kidolgozása élethű és részletgazdag, a hátsó oldal alsó részén kissé elnagyolt, szögletesebb. Kissé felemelt bal kezében kétágú, szirmokból kinövő csavart villámköteg, felemelt jobb kezében a földre támaszott, lótuszbimbóval díszített fejű jogar található. A kézfej és az ujjak jó kidolgozásúak, a körmök is ábrázolva vannak. A test izomzata természetes arányokban, anatómiai pontossággal van kidolgozva, a fanszőrzet felső része kilátszik a himationból. A köldök és a jobb mellbimbó is jól láthatóan ábrázolt. A pupillák eredetileg berakással voltak díszítve, a szemhéjak és a szemöldök jól láthatóan kidolgozott. Az orr kisméretű, a száj keskenyen összezárva. A haj a homlok felett kettéválasztva göndör fürtökben hullik a vállra, a göndör szakáll szintén alaposan kidolgozott. A fejen babérkoszorú található, az ezt összekötő szalag hátul rálóg a váll két oldalára. Clarac, Sculpture Cat. no. 668, Pl. 398; Vente Pourtalés 1865, 109, No. 536; Overbeck, Kunstmythologie 126, Nr. 23; O. Rayet: Monuments de l’art antique I. Paris 1884, 4–7, Pl. 43; Récsei, Pannonia 77; A. S. Murray: Greek Bronzes. New York 1899, 63, Fig. 25; Reinach, Répertoire I.186.668; Walters, Bronzes 170, No. 909; Walters, Select Bronzes Pl. XXXIX; Paulovics, Savaria 24–25, VIII.t.11; Menzel, Jupiter 195–196, Taf. 34; Cook, Zeus II, 756–757, Pl. 34; Poulsen, Werkstattbestimmung 22, Fig. 15; Leibundgut, Serienproduktion 153, Abb. 15; B. H. Krause: Trias Capitolina: ein Beitrag zur Rekonstruktion der hauptstädtischen Kultbilder und deren ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 35 statuentypologischer Ausstrahlung im Römischen Weltreich. Trier 1989, 64, Taf. 60; Vlizos, Thronende Zeus 99, Anm. 703; Bartus, Preliminary 19, Fig. 1; von Sacken, Wien 4; I. Jenkins – V. Turner: The Greek Body. London 2009, 68–69; I. Jenkins (Ed.): La Belleza del Cuerpo: arte y pensamiento en la Grecia Antigua. Alicante 2009, 210. A Magyarország területéről előkerült római kori bronzszobrok közül kétségkívül a legismertebb – 1896-ban Jules-Clément Chaplain az első modern olimpiai játékok győzteseinek járó érmén látható Zeus-arcképet erről mintázta,1 a szobor azóta is az antik testábrázolás szépségének egyik kedvelt példája – legtöbbet tárgyalt és egyik legellentmondásosabb darab a British Museum gyűjteményében található, ülő Iuppitert ábrázoló szobor. Előkerülésének helyéről és idejéről bizonytalan információk állnak rendelkezésre, esetenként a szobor eredetiségét is megkérdőjelezik.2 Az egyik legfontosabb probléma a lelőhely kérdése. A British Museum leltárkönyvében és a publikációk túlnyomó részében a "Magyarország" vagy "Pannonia" megnevezés szerepel lelőhelyként, azonban Paulovics István 1942-es tanulmányában3 Brigetiót nevezi meg előkerülési helyként. Paulovics I. leírása szerint az 1926–27-es szőnyi ásatásai folyamán "az idősebb szőnyi munkások és polgárok igen hűen tudták leírni e remek bronzszobrocskát ("rézbabát") amely a tábor körzetében került napfényre".4 Paulovics munkásai szerint5 a szobor Otto Voetter (1841–1926) közvetítésével kerülhetett a British Museumba. Mindazonáltal a szobor első említése 1850-ből, Clarac-tól származik6 miszerint korábban Dominique Vivant Denon báró gyűjteményében volt. A szobornak valamikor a báró 1825-ben bekövetkezett halála előtt kellett kikerülnie Magyarországról, így a Paulovics ásatásán dolgozó munkásoknak egy legalább száz évvel azelőtti leletre kellett volna emlékezniük, ami nyilvánvalóan lehetetlen. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a szobor valóban Brigetióból került elő, azonban erre egyelőre semmilyen bizonyítékunk nincs. Az is elképzelhető, hogy egy hasonló, szintén trónon ülő másik Iuppiter-szoborra emlékeztek a munkások, ami valóban a tábor környékéről kerülhetett elő. A British Museum szobrának további sorsa is jól nyomon követhető. A báró halála után gyűjteménye unokaöccse, Vivant-Jean Brunet-Denon, majd 1846-ban James Alexandre de Pourtalés-Gorgier báró tulajdonába került. Még 1833 és 1841 között készült egy gipszmásolat a szoborról, ami a bonni Akademisches Kunstmuseumba került.7 Pourtalés báró halála után 1865-ben a Rollin & Feuardent aukcióján a British Museum vásárolja meg a szobrot.8 A szobor ekkor egy sárga sienai márványból készült modern talapzatra van állítva, "Found in Hungary" felirattal.9 Az ezt követő publikációk Paulovics I. cikkéig egyszer sem említenek brigetiói lelőhelyet. A trónuson ülő Zeus-, illetve Iuppiter-ábrázolások gyakran előfordulnak a görög és római művészetben a kisplasztikában és a nagyszobrászatban egyaránt. Bár Pheidias chryselephantin szobra vagy Apollonios Iuppiter Capitolinus kultuszszobra10 kézenfekvő előképnek tűnnek, a római kori ülő Iuppiter-ábrázolások mindegyike nem vezethető vissza egy közös ikonográfiai előzményre, feltétlenül számolni kell eklektikus megoldásokkal, helyi változatokkal egyaránt.11 A British Museumban található szobor legfőbb eltérése a típusba tartozó többi bronzszobortól12 a tükörábrázolás: a sceptrum a bal helyett a jobb, míg a villámköteg a jobb helyett 36 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA a bal kézben van, a lábak elhelyezkedése is fordítottja a típusban megszokottnak. A tükörábrázolás ritka az ülő Iuppiter-szobrok között, de nem egyedülálló. Az Ashmolean Museumban található márványszobor szintén fordított tartású,13 egy a British Museumban található, a Castellani-gyűjteményből származó ezüst szobron hasonló ábrázolással találkozunk,14 valamint érmeken,15 gemmákon16 és falfestményeken17 is előfordulnak tükörábrázolások. E. Poulsen egy Compiégne-ben található bronzszobrot a British Museum szobrának feleakkora méretben készült, de pontos analógiájaként közölt,18 azonban később A. Leibundgut bebizonyította, hogy a compiégne-i szobor modern hamisítvány, amit a londoni darabról készítettek.19 A British Museum szobrának legközelebbi párhuzama egy Pompeiiből előkerült, ma a nápolyi múzeumban őrzött darab.20 A babérkoszorú, a haj és a szakáll kialakítása, az arcvonások és a szem nagyon hasonló, a hajból kétoldalt a vállra lógó hullámos szalag is jól látható mindkét szobron.21 A pompeii szobor a londonihoz hasonlóan nem a combjára fektetett kezében tartja a villámköteget, hanem oldalt, a test mellett, kissé előrenyújtva.22 A pompeii szobor mérete feleakkora, minősége rosszabb, a ruharedők kevésbé plasztikus kidolgozásúak, de kialakításuk a lábak között szinte teljesen megegyezik a londoni szoborral. A lábtartás a típusnál megszokotthoz képest mindkét szobron felcserélt: a jobb láb előrenyújtva, a bal kissé hátrahúzott. A British Museum gyűjteményében található, ülő Iuppitert ábrázoló szobor valószínűleg a Kr. u. 1. században vagy a 2. század elején, talán Italiában készült, amennyiben valóban Brigetióból vagy Pannonia más részéről került elő, importtárgyként érkezett a provinciába23 British Museum, M9252. 2 Vlizos, Thronende Zeus 99, Anm. 703. 3 Paulovics, Savaria 24. 4 Paulovics, Savaria 24, 13. jegyzet. 5 Paulovics, Kisbronzok 216. 6 Clarac, Sculpture Cat. no. 668, Pl. 398. 7 N. Himmelmann – U. Sinn (Hrsg.): Verzeichnis der Abgußsammlung des Akademischen Kunstmuseums der Universität Bonn. Berlin 1981, 38, Nr. 152. 8 Vente Pourtalés 1865, 109, No. 536. 9 Cook, Zeus II, Pl. 34. 10 Iuppiter Optimus Maximus Capitolinus kultuszszobráról lásd H. G. Martin: Römische Tempelkultbilder. Eine archäologische Untersuchung zur späten Republik. Roma 1987, 131–144. 11 Menzel, Jupiter 196; Boucher, Gaule 136; A szobrok ikonográfiáját, típusait és előképeit legutóbb S. Vlizos foglalta össze disszertációjában (Vlizos, Thronende Zeus), aki a klasszikus kortól a későhellénisztikus korig tartó időszak típusfejlődését egy-egy markáns szobor alapján létrehozott ún. sémákba rendszerezte. A S. Vlizos sémáival kapcsolatos ellentmondásokról és problémákról lásd S. Ritter recenzióját (Gnomon 75.5 (2003) 434–437). A S. Vlizos katalógusában szereplő 27 bronzszobron kívül további ülő Iuppiter-szobrok: Basel: Kaufmann-Heinimann, Augst 19, Nr. 4, Taf. 4; Carnuntum: Fleischer, Österreich 31–32, Nr.14, Taf. 8; Ismeretlen lelőhely/Avignon: Rolland, Haute Provence 30, No. 7; Ismeretlen lelőhely/Borowskigyűjtemény: Kunze, Coll. Borowski 191, R1; Ismeretlen lelőhely/Verona: Franzoni, Verona 32, Nr. 13; Myshkako: M. Treister: A bronze statuette of Iupiter Capitolinus from Myshkako. In: Bronzekolloquium 12, 339, Fig. 1; Róma?/New York, Metropolitan Museum: Richter, Bronzes 37; Siscia/Zágráb: Koščcević, Siscia 16, Pl. 12.67 [=Tadin, Panonije 59, no. 1, Fig. 1]. 12 Vlizos, Thronende Zeus 140–142. 13 Clarac, Sculpture Cat. no. 692a, Pl. 404; Overbeck, Kunstmythologie No. 22 (Dritte Classe); O. Rayet tévesen ugyanerre az Ashmolean Museumban található szoborra hivatkozik, mint a British Museum darabjára (O. Rayet: Monuments de l’art antique I. Paris 1884, 4, note 2). 14 Walters, Silver Plate 11, No. 36 [= Cook, Zeus II, 756, Fig. 699]. 15 Cook, Zeus II, 754, Fig. 696: Lucilla, Dokimeionból; Cook, Zeus I, 752, Fig. 551: Antoninus Pius, Nikaiából; Overbeck, Kunstmythologie 160, Nr. 12: Tiberius, Kotiaeonból. 16 Cook, Zeus I, 235, Fig. 172. 17 Maderna, Vorbilder Taf. 5.5 (Pompeii, Casa dei Vettii). 18 Poulsen, Werkstattbestimmung 22, Typus 1, Reihe b1, Nr. 1, Fig. 14 [= Reinach, Répertoire V. 469.5]. Az E. Poulsen által a 22. oldalon tévesen hivatkozott M. Bieber cikk ellenben nem a tárgyalt szoborra, hanem egy a Metropolitan Museumban található szoborra vonatkozik: Bieber, Hellenistic Sculpture 180, Fig. 768. 19 Leibundgut, Serienproduktion 153–154. A hamisítás legegyértelműbb jele, hogy a hamisítók a londoni szobor modern talapzatát is leformázták és egybeöntötték a hamis szoborral. 20 Vlizos, Thronende Zeus 1 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 37 141, BK.2, Taf. 26,3. 21 További párhuzamok a szalagra: Ismeretlen lelőhely/Avignon: Rolland, Haute Provence 29, No. 5; Utrecht: Zadoks, Netherlands II, 70, No. 30; Ismeretlen lelőhely/Verona: Franzoni, Verona 27–28, no. 9; Split: Popović, Jugoslavije 85, No. 73 [=Žanić-Protić, Split 24, No. 1, T.I.1]; Tabanović: Popović, Jugoslavije 85, No. 72 [=Veličković, Beograd 113, No. 1]. 22 Hasonló egy athéni, ugyanebbe a csoportba tartozó bronzszobor kéztartása: Vlizos, Thronende Zeus 141, BK.3, Taf. 27,1. 23 Paulovics I. az általa brigetióinak vélt szobrot egy kivitelre is dolgozó, Romulianushoz köthető műhely termékének tartja (Paulovics, Savaria 25), azonban ez az álláspont a Romulianusra vonatkozó adatok hiánya miatt, valamint a londoni szobornak a valószínűsíthetően helyi gyártmányú termékekkel összehasonlítva magasan jobb minősége miatt nem tartható. Romulianus műhelyéről lásd Bartus, Preliminary 21–26, illetve a Lelőhelyek fejezetet. A. Zadoks az alapján keltezi a szobrot a Flavius-korra vagy annál későbbi periódusra, hogy az Magyarországról került elő (A. Zadoks Jitta: Juppiter Capitolinus. Journal of Roman Studies 28 (1938) 51). Ez az érvelés semmiképpen sem tartható, mivel a nyilvánvalóan importtárgyként Pannoniába került szobor a provinciába érkezés előtt jóval korábban is készülhetett. Neptunus 9 Neptunus 15. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Gróf Zichy Miklós ószőnyi földbirtokos özvegyétől, Festetics Franciska grófnétól; a Kat. 24., 58., 62. darabokkal együtt) – Ltsz: 24.1875.40 – Lh: Szőny – M: 130 mm – A jobb kézfej hiányzik, a bal kézfej vége letörve. Kisebb modern sérülések a bal comb hátsó, valamint a jobb comb külső felületén. Mindkét talp alsó részébe modern rézrudak vannak fúrással beerősítve. Tömör öntésű. Vörösesbarna patina, zöld foltokkal. Meztelen Neptunus szobor, testsúlyát a jobb lábán viseli, behajlított és kissé felemelt bal lába egy kisméretű sziklán helyezkedik el. A test nagyon jól modellezett, az izomzat jól kidolgozott, főleg a lábszárak és a hát izmainak kialakítása figyelemre méltó. A köldök és a mellbimbók kidolgozása valamelyest még látható. A bal kar vállmagasságnál kissé feljebb emelve, könyökben be van hajlítva, kezében eredetileg háromágú szigonyt tartott. A bal kar leengedve, könyökben enyhén behajlított tartású, a kézfej hiányzik. Az arcvonások a test kidolgozottságához képest elnagyoltak, az orr lapos, a száj és a szemöldökcsont vastag, a pupillák jelzése már nem látható. A szakáll kialakítása durva, hidegmegmunkálás nyomai nem láthatók rajta. A haj vastag fürtökben hátrafésült, a hátsó oldalon a tarkónál háromszor három hajfürt ábrázolása látható. A fejtetőn nagyon halványan látható a haj bekarcolt ábrázolása. Hampel, Repertorium 54, 27. ábra; F. P. Johnson: Lysippos. New York 1927, 147; Ch. Picard: Manuel d’archéologie grecque. La sculpture. IV.2. Paris 1963, 504; Klöckner, Poseidon 118, Anm. 511. A Neptunust ábrázoló római kori bronzszobrok túlnyomó többsége a lateráni Poseidón típusába tartozik: az isten jobb lábát általában hajóorra támasztva a testsúlyát a bal lábon viseli, a kissé előredőlő alak jobb keze a jobb combon fekszik, a felemelt bal kézben pedig szigonyt tart.1 A brigetiói Neptunus-szobor egy másik, ennél jóval ritkább csoportba tartozik, ami testtartásában a Iuppiter tonans-típussal mutat párhuzamot. A típus jellemzői a jobb támasztóláb, a leengedett jobb és 38 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA felemelt bal kar. Az ebbe a típusba tartozó Neptunus-ábrázolásokat A. Klöckner az „Ince Blundell”, E. Simon a „Standmotiv IA” csoportba sorolta.2 Az attribútumok hiánya esetében gyakran nehéz eldönteni, hogy az adott példány Iuppiter vagy Neptunus ábrázolása, ezért a biztos meghatározás csak azokban az esetekben lehetséges, amikor valamilyen attribútummal rendelkezik a szobor (Iuppiter: sceptrum, villámköteg – Neptunus: tridens, delfin), vagy a testtartás (prorára vagy sziklára helyezett bal láb) illetve egyéb külső jegyek (vizes haj) alapján egyértelmű az azonosítás. Az attribútumokkal rendelkező párhuzamok alapján az ebbe a típusba tartozó Neptunus-szobrokat felemelt bal kezükben szigonnyal, leengedett jobbjukban delfinnel rekonstruálhatjuk. Az attribútumok szempontjából legjobban megmaradt darab Bostonban található, baljában a szigony töredékével, jobbjában delfinnel.3 A Kunsthistorisches Museum gyűjteményében4 illetve Hagenauban5 található, szintén római kori darabok esetében csak a bal kézben található delfin maradt meg. A római kori darabok mellett ebbe a típusba tartozó bronzszobrok már a klasszikus és hellénisztikus görög művészetben is jelen voltak, bár az attribútumok egyik esetben sem maradtak meg, így az azonosítás nem mindig egyértelmű.6 A plasztikán kívül a típus a síkművészetekben7 és római érmeken8 is megjelenik. Bár a brigetiói szobor esetében mindkét kézben tartott tárgy elveszett, a Neptunusként való azonosítás mégis egyértelmű. Az alak haja vastag fürtökben hátrafésült, vizes hatást kelt, ami megerősíti a Neptunusként való értelmezést. A szobor bal lába egy kisméretű sziklára van feltámasztva, ami Iuppiter-szobrok esetében nem fordul elő, Neptunus ábrázolásai között azonban megtaláljuk a párhuzamait. A feltámasztott láb alapvetően a lateráni Poseidón típusába tartozó Neptunus-ábrázolásoknál jelenik meg, legtöbbször jobb, ritkábban a bal láb van hajóorra, vagy esetenként sziklára támasztva. A brigetiói szobor típusába tartozó darabok között a feltámasztott láb ritka, csak a Kunsthistorisches Museumban található másik szobornál (lásd 4. jegyzet) találkozunk a bal láb alatt támasztékkal, abban az esetben egy kisméretű, stilizált hajóorral. A brigetiói szobor lába alatt biztosan nem stilizált prora, hanem szikla található, aminek kialakítására jó párhuzam egy Augustus-kori relief Neptunus-ábrázolása.9 A bal kéz attribútuma elveszett, de az analógiák alapján szigonyt tartott benne, a jobb kéz pedig csuklótól lefelé hiányzik így a kézben tartott tárgy nem határozható meg. A legtöbb hasonló ábrázoláson Neptunus delfint tart a jobb kezében, így ez a legvalószínűbb a szóba jövő attribútumok közül.10 A brigetiói szobor közelebbi keltezése nem lehetséges, a típusba tartozó emlékeket általában at 1–3. századra teszik.11 1 Klöckner, Poseidon 28–32, 200–205, és Gamer, Neptunstatuette 86–87. A Poseidón/Neptunus szobrok tipológiájáról és a római kori bronz példányokról lásd A. Klöckner monográfiáját, valamint LIMC VII (1994) s. v. Neptunus 485–486 (E. Simon – G. Bauchhenss). 2 Klöckner, Poseidon 108–131; LIMC VII (1994) s. v. Neptunus 485 (E. Simon – G. Bauchhenss). 3 Comstock – Vermeule, Boston 113, No. 120 [=Klöckner, Poseidon 255, IB5; LIMC VII (1994) s. v. Neptunus 486, Nr. 22 (E. Simon – G. Bauchhenss)]. 4 Guß+Form 92, Nr. 112, Abb. 178 [=Klöckner, Poseidon 256, IB8; LIMC VII (1994) s. v. Neptunus 486, Nr. 21 (E. Simon – G. Bauchhenss); Reinach, Répertoire II.28.4]. 5 Boucher, Gaule 141, Fig. 242 [=Klöckner, Poseidon 255, IB6; LIMC VII (1994) s. v. Neptunus 498, Nr. 144 (E. Simon – G. Bauchhenss)]. 6 Klöckner, Poseidon 253–255, IB1–4. 7 A legjobb példa egy Kr.u. 3. századi ostiai mozaikon látható: LIMC VII (1994) s. v. Neptunus 487, Nr. 34 (E. Simon – G. Bauchhenss). 8 Klöckner, Poseidon 257–260. 9 LIMC VII (1994) s. v. Neptunus 489, Nr. 72 (E. Simon – G. Bauchhenss). 10 A jobb kézben tartott delfin farka ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 39 több bronzszobor esetében a jobb alkaron is rögzítve van egy ponton, lásd pl. LIMC VII (1994) s. v. Neptunus 486, Nr. 21–22 (E. Simon – G. Bauchhenss), ilyen nyom azonban a brigetiói szobron nincs. Ez azonban nem zárja ki a delfinnel való kiegészítés lehetőségét, lásd pl. Klöckner, Poseidon Abb. 59; LIMC VII (1994) s. v. Neptunus 487–488, Nr. 34, 36, 56, 58 (E. Simon – G. Bauchhenss). 11 Klöckner, Poseidon 130. Mars 10 Mars 16. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.1 – Lh: Szőny – M: 92 mm – A bal láb térdtől lefelé hiányzik, a jobb lábfej letörve. A jobb láb törésfelületébe egy modern csavar van erősítve. A bal kézből hiányzik az attribútum. Tömör öntésű. Sötétzöld patina vörösesbarna foltokkal. Mars teljes páncélzatban áll, testsúlyát a jobb lábán viseli, a részben hiányzó bal lába eredetileg enyhén behajlított lehetett. Az alak arányai, tartása jól kidolgozott. Mindkét lábszáron lábvért található, a vért felső része a letört bal lábon is látható. A lábvért felerősítésére szolgáló pántokat a lábszár hátsó oldalán hidegmegmunkálással, bekarcolt vonalakkal jelezték. A pántok sorrendje a következő: két párhuzamos, két egymást × alakban keresztező, két párhuzamos, két egymást × alakban keresztező. A páncél alatt viselt alsóruházat elöl- és hátulnézetben egyaránt függőleges ruharedőkkel ábrázolt, a hátsó rész közepén a ruharedők hiányoznak, itt egy téglalap alakú bemélyedés található. A páncél aljáról lelógó pteryges vastagok, enyhén csúcsos végűek, a felkarokon párhuzamos vonalakkal és koncentrikus félkörökkel ábrázoltak, hátulnézetben alig kidolgozottak. A páncél az alsó részen egy éles, a derékon körbefutó bordában végződik. A mellkasi rész közepén egy hidegmegmunkálással készített, bekarcolt lunula látható. A bal kar vállmagasságban oldalra nyújtva, könyökben felfelé behajlítva. Az összezárt kézfejben látható lyuk alapján Mars bal kezében a földre támasztott lándzsát tartott. A jobb kar a test mellett szorosan leengedve, könyökben kissé kifelé hajlítva, jobb kezében egy kerek paterát tart. A patera közepén kisméretű, bekarcolt kör található. A szakállas arc kidolgozása elnagyolt, a szakáll szögletes hatású, bevésett vonalakkal jelzett, a száj csúcsos végű ellipszis alakú, az orr vékony, a szemek nagyok, kerekek, durva bekarcolt vonalakkal vannak jelezve, a pupillák alig láthatóak. A sisak alól kilógó haj néhány bevésett vonallal jelzett. A fejtetőre tolt sisakon a szemnyílások bevésett vonalakkal vannak jelezve, a sisaktaréj erezete a felső részen bekarcolt vonalakkal ábrázolt, a sisakforgó felső részén plasztikusan tagolt. Hekler, Jegyzetek 197 (A patera leírása tévesen a bal kézben); Bartus, Preliminary 20, Fig. 4.1; Bartus, Mars Fig. 1. A Brigetióból előkerült kilenc, Marsot ábrázoló bronzszobor között három egymással szinte teljesen megegyező ábrázolás található.1 Mindhárom szobor közös jellemzői a sisakot, páncélt és lábvértet viselő szakállas férfialak, aki leeresztett jobbjában paterát tart. Bár a három szobor méretben és kialakításban is nagyon 40 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA hasonló, apró különbségek mégis észrevehetőek az arc, a szakáll kidolgozásában, valamint a karok pozíciójában. A mellpáncél viszont – a Kat. 10. darab bekarcolt lunulájától eltekintve szinte teljesen megyegyezik a szobrokon, különösen a tunika alsó, hátsó részén lévő ruharedők ábrázolásában. Ez azt jelzi, hogy még ha nem is egy műhelyben készültek a szobrok, mindenképpen közös prototípusra vagy segédnegatívra vezethetők vissza. A brigetiói Mars-szobrok tulajdonképpen megfelelnek a császárkorban tipikus Mars Ultor-típusnak, azzal a különbséggel, hogy a bal kézben fogják a lándzsát, a jobban pedig paterát tartanak. Ez az ábrázolástípus különösen ritkának számít a császárkori bronzszobrok között, mindössze néhány analógia ismert. Londonból a Guildhallból került elő egy viszonylag jó állapotban megmaradt darab,2 egy Arrasból származó,3 valamint egy egykor a Gréau-gyűjteményben található példányról4 csak rajzot ismerünk. Ismeretlen lelőhelyről származik egy Sevillában található szobor, amely a jobb kezében paterát tart, a csak rajzot közlő publikáció5 alapján valószínűleg szakállas volt, így talán szintén ebbe a csoportba tartozik. Egy a Louvre-ban található6 szobor szintén szakállas Marsot ábrázol jobb kezében paterával, bal kezét azonban szintén leereszti, a derekán pedig egy övszerűen felkötött ruhadarabot visel.7 A három brigetiói darabhoz tehát jelenlegi ismereteink szerint a londoni, az arras-i és a Gréau-gyűjteményben található szobor kapcsolható pontos analógiaként.8 A hat szobor mindegyikére jellemző a szakállas arc, a korinthosi sisak, a páncélzat (mellvért, alul kilógó pteryges, lábvértek), a páncél alatt viselt ruha hasonló redőzete, a leengedett jobb kézben tartott patera, a felemelt balban tartott lándzsa (minden esetben elveszett), a jobb támasztóláb és az enyhén oldalra helyezett Spielbein. A szobrok közül a méretadattal rendelkező négy azonos nagyságú, 95–96 mm-es,9 a két mindössze rajzról ismert darabról nincsenek méretadataink. A hat szobor a fenti hasonlóságok és a szinte pontos méretbeni egyezőség ellenére nem egymás pontos másai, kisebb eltéréseket találunk a karok helyzetében, valamint az arcvonások kidolgozásában. A Kat. 10. darabon megfigyelhető további jellegzetességek a mellvért felső részén található bekarcolt lunula,10 valamint a bal felkart takaró ruhaujj félkörös bekarcolásai, amelyek az öntés után, hidegmegmunkálással készültek. A típusba tartozó szobrok kis száma, ritka ikonográfiája, azonos mérete, kialakításuknak feltűnő hasonlósága felveti az esetleges közös gyártási hely kérdését. Bár az ismert darabok fele Brigetióból került elő, a helyi gyártás nem bizonyítható, a távoli, Arras-ból és Londonból előkerült példányok a brigetiói gyártási helyet mindenképpen megkérdőjelezik. Amennyiben az említett hat szobornak közös gyártási helye volt, azt valószínűleg Brigetión kívül kell keresnünk. Mindenképpen közös azonban a szobrok szokatlan ikonográfiája, aminek előképeit több helyen is kereshetjük. Más istenségekkel ellentétben Arés/Mars paterával való ábrázolása szinte soha nem fordul elő az antik művészetben,11 megjelenik viszont a Kr. e. 400 körülre keltezhető Todi "Mars"-on, ami egy umbriai piacra készült etruszk munka volt,12 valamint egy sor Kr. e. 5–3. századra keltezhető italicus, főként umbriai lelőhelyű kisméretű bronzszobron. Az italicus szobrokon Marsot fiatalon, szakáll nélkül ábrázolják, a legtöbb esetben teljes páncélzatban,13 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 41 néhány esetben pedig meztelenül.14 A patera a szobrokon a leengedett jobb kézben helyezkedett el,15 a felemelt bal kéz valószínűleg lándzsát tartott. Bár a patera, mint attribútum az italicus és római szobrokon egyaránt megjelenik, a nagy időbeli különbség miatt – E. Simon felvetésével ellentétben16 – valószínűleg nem az italicus szobrok szolgáltak előképül a későbbi római darabok számára. Sokkal inkább valószínű, hogy a császárkorban egyébként általánosan elterjedt – Marsra épp nem jellemző – jobb kézben paterát tartó istenek ikonográfiáját alkalmazták valamilyen oknál fogva a közkedvelt Mars Ultor-típusra. Hogy mi lehetett a szokatlan ábrázolás oka, nem világos, mindazonáltal a fent említett hat bronzszobor legközelebbi párhuzamait meglepő módon Kr. u. 2–3. századi görög koloniális pénzek ábázolásain találjuk meg. A thraciai Philippopolisban vert érmek sorozatán megjelenik a meztelen, sisakos Arés, jobbjában phialét, bal kezében lándzsát tartva. Az érmeket Hadrianustól Septimius Severus koráig verték.17 A meztelen ábrázolások mellett egy kivétellel is találkozunk: Hadrianus egyik, szintén Philippopolisban vert érmén18 a bronzszobrokhoz nagyon hasonló ábrázolású, paterát tartó, mellpáncélt viselő szakállas Arés látható. A görög területeken kívül csak egyszer fordul elő a paterát tartó Mars éremképen, a Gallienus által kibocsátott, MARTI VICTORI feliratú érmeken, amelyeken Marsot – a bronzszobrokhoz hasonlóan – lándzsával és paterával ábrázolták (RIC V, 241).19 Az érmek és a szobrok közötti esetleges kapcsolat, valamint a szobrok ez alapján a 3. század közepére való keltezése azonban továbbra is megalapozatlan.20 1 A témáról részletesen lásd Bartus, Mars. 2 Reinach, Répertoire III.57.4 [=LIMC II (1984) s. v. Mars 520, Nr. 111 (E. Simon – G. Bauchhenss); Durham, Britain No. 23 (további irodalommal)]. 3 A. Terninck: L’Artois souterrain III. Études archéologiques sur cette contrée depuis les temps les plus reculés jusqu’au régne de Charlemagne. Brionne 1880, 69, pl. 34.10 [=Faider-Feytmans, Bavai Pl. X.46]. 4 Reinach, Répertoire IV.109.2. 5 Oria – Escobar, Betica 454–45, No. 11, Fig. 3.11. 6 De Ridder, Louvre I Nr. 673, Taf. 47 [=LIMC II (1984) s. v. Mars 520, Nr. 112 (E. Simon – G. Bauchhenss)]. 7 Hasonló szalagot viselnek az E. Simon által "Typus T" csoportba sorolt bronzszobrok: LIMC II (1984) s. v. Mars 521, Nr. 118–129 (E. Simon – G. Bauchhenss). 8 A LIMC-ben „verschiedene Typen, bärtig und unbärtig, mit patera in der Rechten” csoportban tárgyalt tíz szobor közül nyolc szobor szakálltalan, és az italicus ábrázolások közé tartozik, a maradék kettő a fentebb említett londoni és a Kat. 11. brigetiói darab (LIMC II (1984) s. v. Mars 520–521, Nr. 108–117 (E. Simon – G. Bauchhenss)). 9 A Kat. 10. brigetiói szobor jobb lábfeje hiányzik, enélkül 92 mm a nagysága, kiegészítve szintén 95–96 mm-es mérettel számolhatunk. 10 Hasonló bekarcolt lunula látható egy Marsot ábrázoló carnuntumi bronz büsztön: Fleischer, Österreich, 56, Nr. 48, Taf. 30 [=LIMC II (1984) s. v. Mars 523, Nr. 147c (E. Simon – G. Bauchhenss)]. 11 A paterával ábrázolt istenekről lásd E. Simon: Opfernde Götter. Berlin 1953; P. Veyne: Images de divinités tenant une phiale ou patère. La libation comme “rite de passage” et non pas offrande. Mètis. Anthropologie des mondes grecs anciens 5 (1990) 17–30; K. Ch. Patton: Religion of the Gods. Ritual, Paradox and Reflexivity. Oxford 2009, 121–159. K. Patton a témáról írt új monográfiájában összesen két, klasszikus kori márvány reliefet említ, amin Arés phialét tart a kezében (idem, 93, no. 214–215). Mindazonáltal a reliefek értelmezése vitatott, ábrázolhatnak egy egyszerű harcost és feleségét is (LIMC II (1984) s. v. Ares 483, no. 57 (Ph. Bruneau)). M. Robertson hasonló jelenetet próbált – szintén bizonytalanul – rekonstruálni Oltos egyik amphorájának töredékein: M. Robertson: Oltos’s amphora. Jahreshefte des Österreichischen Archäologischen Institutes in Wien 47 (1964–65) 107–117. 12 Roncalli, Todi Tav. I. 13 Angers: Reinach, Répertoire III.57.2 [=LIMC II (1984) s. v. Mars 520, Nr. 108 (E. Simon – G. Bauchhenss)]; Bécs: Reinach, Répertoire II.190.1 [=von Sacken, Wien 35, Taf. XVII.6]; Fornace: Tirelli, Fornace 200, Fig. 3e; Gréau-gyűjtemény: Reinach, Répertoire III.59.3; Köln: Ritter, Köln 398, Kat. 78, Abb. 167–169; Párizs, Bibl. Nat: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat 398, Nr. 909 [=Adam, Bronzes 176, no. 263]. 14 Párizs: De Ridder, Louvre I 97, No. 672, Pl. 46 [=LIMC II (1984) s. v. Mars 521, Nr. 116 (E. Simon – G. Bauchhenss)]; Volterra: LIMC II (1984) s. v. Mars 521, Nr. 115 (E. Simon – G. Bauchhenss). 15 Néhány 42 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA esetben a patera nem maradt meg, a tartás és a szobrok stílusa alapján azonban valószínűleg ebbe a csoportba tartoznak: Chieti: LIMC II (1984) s. v. Mars 510, Nr. 10 (E. Simon – G. Bauchhenss); ÉszakUmbria: LIMC II (1984) s. v. Mars 509, Nr. 8 (E. Simon – G. Bauchhenss); Moudon/Bern: Leibundgut, Westschweiz 184, Nr. 283, Taf. 207 [=LIMC II (1984) s. v. Mars 520, Nr. 93 (E. Simon – G. Bauchhenss)]; Orvieto: Caravale, Orvieto 118, Nr. 139; Párizs, Louvre: De Ridder, Louvre I No. 670. 16 LIMC II (1984) s. v. Mars 509, Nr. 8 (E. Simon). 17 I. Varbanov: Greek Imperial Coins III. Thrace (from Perinthus to Trajanopolis), Chersonesos Thraciae, Insula Thraciae, Macedonia. Bourgas 2007, No. 703, 722–723, 749–750, 1332; N. Moushmov: Antichnite moneti na Balkanskiya poluostrov i monetite na bulgarskite tsare. Sofia 1912, No. 5085, 5129. 18 D. Gorny – H.-C. Mosch: Gorny & Mosch Giessener Münzhandlung, Auktion 126, 14.10.2003. München 2003, Nr. 1705. 19 L. De Blois: The Policy of the Emperor Gallienus. Leiden 1976, 122. 20 Szintén hasonló, paterát tartó Mars alakja látható a philippi színház egyik reliefjén (G. Aristodemou: Mars Victor, Victoria and Nemesis Invicta. Three votive reliefs from the ancient theatre of Philippi (Kavala) reconsidered. In: C.-G. Alexandrescu (ed.): Cult and votive monuments in the Roman Provinces. Cluj-Napoca 2015, 75, Fig. 4c. 11 Mars 16. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (csere Bellák Isidorral, 1889) – Ltsz: VI.2778 – Lh: Szőny – M: 96 mm – A bal kézből hiányzik a lándzsa. A szobor felülete korrodálódott. Tömör öntésű. Vöröses, zöldes patina. Mars teljes páncélzatban áll, testsúlyát a jobb lábán viseli, bal lába enyhén oldalra, hátrafelé hajlítva. Az alak arányai, tartása jól kidolgozottak. Mindkét lábszáron lábvért található. A páncél alatt viselt alsóruházat elöl- és hátulnézetben egyaránt függőleges ruharedőkkel ábrázolt, a hátsó rész közepén a ruharedők hiányoznak, itt egy négyzet alakú bemélyedés található. A páncél aljáról lelógó pteryges vastagok, lekerekített végűek, a felkarokon a korrózió miatt alig láthatóak. A páncél az alsó részen egy éles, a derékon körbefutó bordában végződik. A bal kar vállmagasságban oldalra nyújtva, könyökben felfelé behajlítva, kezében a földre támasztott lándzsát tartott. A jobb kar a test mellett szorosan leengedve, könyökben kissé kifelé hajlítva, jobb kezében egy kerek paterát tart. A patera közepén kisméretű, bekarcolt kör található. A szakállas arc kidolgozása a felületi korrózió miatt rosszul látható. A sisak alól kilógó haj még megfigyelhető. A fejtetőre tolt sisakon a sisaktaréj erezete a felső részen eredetileg bekarcolt vonalakkal lehetett díszítve, a sisakforgó felső részén plasztikusan tagolva ábrázolt. LIMC II (1984) s. v. Mars 520, Nr. 113 (E. Simon – G. Bauchhenss); Bartus, Preliminary 20, Fig. 4.2; Bartus, Mars Fig. 1. A típusról lásd Kat. 10. 12 Mars 17. tábla Elveszett (korábban Hollitzer-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 95 mm „9.5 cm hohe Broncefigur des bärtigen Mars von unbedeutender römischer Arbeit. Der Gott trägt einen Helm, dessen Busch getheilt ist, einen Panzer mit Lederlaschen über dem kurzen ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 43 Hemd und Beinschienen; die gesenkte rechte hält eine Patera, während die erhobene Linke einen Speer austützte; das rechte Bein ist Standbein.” (F. Ladek) Ladek, Hollitzer 42–43, Nr. 3; Reinach, Répertoire III.244.8; Bartus, Mars Fig. 2. F. Ladek leírása és az általa közölt fotó alapján a Hollitzer-gyűjteményben található Mars-szobor méretében és kialakításában megegyezik a Kat. 10–11. szobrokkal. A típushoz lásd Kat. 10. 13 Mars Elveszett (korábban a Komáromi Múzeumban) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: nincs adat „Mars bronzszobrocskája. Fején sisak, magas taréjjal, testén pánczél. Marsnak ezt a szobrászati tipusát számos márvány- és bronzszobrocska révén ismerjük. Nagyon valószínű, hogy ezeknek a szobrocskáknak a közös mintaképe az Augustus forumán állott Mars Ultor templomának a kultuszszobra volt. Ezt a föltevést az éremképek szemlélete megerősíti. Augustus korának az a művésze, a ki ezt a fegyveres, szakállas Mars-típust megalkotta, a fejtipusban régi római tradicziókat követett a hellenisztikus művészettel szemben, mely Arest szakálltalanul szokta volt ábrázolni. A későbbi időben is ez a tipus lőn uralkodóvá. A Mars Ultor szobortipus nagy hirét igazolja széles elterjedtsége a provincziákban.” (Hekler A.) Hekler, Jegyzetek 197. Hekler A. leírása alapján a szobor páncélos, álló, szakállas, fején sisakot viselő Marsot ábrázolt, ami a Mars Ultor-szobrok csoportjába tartozott.1 1 Mars Ultorról lásd Siebler, Mars Ultor. 14 Mars 17. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (vásárlás Dr. Eduard Beningertől, 1930; korábban Oberlt. Bisza gyűjteménye) – Ltsz: VI.4064 – Lh: Szőny – M: 112 mm – Modern márványtalapzatra erősítve, jobb kézfej letörve, a lándzsa hiányzik. Tömör öntésű. Barnászöld patina, a sisakon és a háton vörös foltokkal. Álló, meztelen Mars, testsúlyát a jobb lábon viseli, a bal lábát kissé oldalra és hátrahajlítva lábujjhegyen áll. A testalkat elnyújtott, a törzs ívben kissé hátradől. A vádli és hasizom valamelyest kidolgozva, a köldök és a mellbimbók jelölése még észrevehető. A jobb kar vállmagasságban vízszintesen oldalra nyújtva, az alkar könyökben felfelé hajlítva, a kézfej letörve. A bal kéz a test mellett leeresztve, az alkar könyökben előrenyújtva, benne egy kardhüvelyt tart. A kar kidolgozása elnagyolt, a könyöknél szögletes, reszelőnyomokkal. A kardhüvely kidolgozása szintén egyszerű, az alkarnál a kardhüvely és a kar egybefolyik. Az arc erősen megrongálódott, a sisak pereme alól kilógó hajtincsek azonban jól láthatóak. A sisak jól kidolgozott, a sisak alsó részén félkör/háromszög alakú bekarcolásokkal, a sisakforgó alatti részen jobbról 44 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA balra félkör-kör-kör-félkör bekarcolással. A sisakforgó plasztikus, eredetileg a tolldísz bekarcolt jelzése volt látható rajta, már csak néhány helyen található meg. LIMC II (1984) s. v. Mars 519, Nr. 85 (E. Simon – G. Bauchhenss); Guß+Form 98, Nr. 126, Abb. 192 (ismeretlen lelőhellyel); Siebler, Mars Ultor 200, Kat. 49–50 (tévesen duplán szerepel). A szakállas Ultor-típus1 mellett a római kori Mars ábrázolások másik legelterjedtebb csoportjában az isten fiatalon, meztelenül, szakáll nélkül jelenik meg. A testsúlyt a jobb lábán viseli, felemelt jobb kezében lándzsát, előrenyújtott bal kezében a vállának támasztott kardot tart.2 A típus nagyszobrászati előképét nem ismerjük, az egyik lehetőség az Agrippa által a Pantheonban felállított Mars-szobor lehetne, amely valószínűleg hellénisztikus előképek alapján készült meztelen, szakálltalan ábrázolás volt.3 Mivel a római kori bronz kisplasztika másik gyakori Mars-típusa, a szakállas, páncélban ábrázolt Mars Ultor mintájául is egy rómavárosi kultuszszobor szolgált, könnyen lehet, hogy a fiatal Mars-ábrázolások előképe is egy jól ismert, Rómában – akár a Pantheonban – álló nagyméretű szobor volt. Maga a meztelen Mars-ábrázolás már Kr.e. 42-ben megjelenik P. Clodius érmének hátlapján,4 az ábrázolás eredetéül K. Neugebauer és H. Menzel szerint a korahellénisztikus Alexandros-szobrok szolgálhattak.5 A bal kézben tartott, vállnak támasztott kard a győztes héroizált ábrázolása, Marson kívül hadvezérek és a Dioscurosok ábrázolásain is megjelenik.6 A kisméretű bronzszobrok elterjedésére jellemző, hogy nagy számban ismertek Galliából, de előfordulnak a Birodalom más területein is.7 A brigetiói darab a típus legjobb minőségű példányaihoz8 képest elnagyoltabb, rosszabb kidolgozású, legközelebbi párhuzama egy Rheinzabernből előkerült, azonos méretű bronzszobor.9 Közelebbi keltezése a 2–3. századon belül nem lehetséges. 1 Siebler, Mars Ultor. 2 Kaufmann-Heinimann, Augst 26 (Typus I); LIMC II (1984) s. v. Mars 518–519, Typus P (E. Simon – G. Bauchhenss). 3 LIMC II (1984) s. v. Mars 511–512 (E. Simon – G. Bauchhenss). 4 LIMC II (1984) s. v. Mars 526, Nr. 194 (E. Simon – G. Bauchhenss). 5 Neugebauer, Mars 236; Menzel, Observations 224. 6 Menzel, Observations 224, Fig. 6–8; Menzel, Trier 10–11, Nr. 20. 7 Neugebauer, Mars 230–231; Boucher, Gaule Carte XII; LIMC II (1984) s. v. Mars 518–519, Nr. 51–85 (E. Simon – G. Bauchhenss). 8 Franeker: Galestin, Mars Fig. 1a–d; Neumagen: Menzel, Trier 7, Nr. 12, Taf. 6–8; Reims: De Ridder, Louvre I 127–128, no. 1045. 9 Stupperich – Thomas, Rheinzabern 21–22, Nr. 12, Taf. 3. 15 Mars 18. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.2 – Lh: Szőny – M: 67 mm – A jobb talpba egy modern fémrúd van beerősítve, az attribútumok mindkét kézből hiányoznak. A felsőtesten a mellkas alatt és a bal vállon egyenes vonal alakú, valószínűleg modern sérülés. Tömör öntésű. Sötétbarna patina vörös és sárga foltokkal, főként a szobor hátsó részén. Meztelen Mars sisakban, testsúlyát a jobb lábán viseli, bal lába enyhén kifelé és hátrafelé hajlítva. A test a szobor kis méretéhez képest jó arányokkal rendelkezik. A köldök két koncentrikus körrel, a mellbimbók befúrt pontokkal, hidegmegmunkálással jelölve. A jobb kar vállban vízszintesen oldalra nyújtva helyezkedik el, az ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 45 alkar könyökben felfelé hajlítva, a kézben tartott lándzsa hiányzik. A bal kar a test mellett leengedve, kissé oldalra és előrenyújtva, szintén attribútum nélkül. A szobor nyakrésze valószínűleg modellezési vagy öntési hiba miatt túlzottan széles és lapos, egybefolyik a háttal és a sisakkal, ez főleg a hátsó nézetben feltűnő. Az arc a kis méretből adódóan sematikusan kidolgozott, a száj egyenes, a szemek befúrással jelöltek. A göndör hajtincsek körben a sisak pereme alól kilógva ábrázoltak. A sisak a fej tetejére van tolva, a sisakforgó mintázata bekarcolt vonalakkal jelzett. Publikálatlan. A meztelen, szakálltalan, sisakos fiatal Mars-ábrázolások között egy jellegzetes csoport különíthető el. Az ide tartozó bronzszobrok elnagyolt, sematikus kialakításúak, általában 6–7 cm nagyságúak, egymáshoz rendkívül hasonlóak. Elterjedésük főként Gallia Belgica és a környező területek,1 a Birodalom más részein csak elvétve találkozunk velük.2 A jobb kézben tartott lándzsa egy esetben megmaradt,3 a bal kéz attribútuma minden esetben hiányzik, valószínűleg a jobb kidolgozású darabokhoz hasonlóan kardot vagy pajzsot tarthattak. A szobrok esetleges galliai gyártási helyéhez egyelőre kevés adat ismert. Kruishoutemből 18 példány került elő,4 de mivel nem műhelyleletként, hanem szentélyből származik a leletegyüttes, nem bizonyítható a helyi gyártás még a környéken található fémművességre utaló nyomokat figyelembe véve sem. A droneckeni templomkörzetből 10 darab került elő,5 de a gyártás itt sem bizonyított. G. Faider-Feytmans a belgiumi darabokat a blicquy-i műhelyhez köti.6 Egy schwarzenbachi szentélyből került elő egy rontott darab7 amit talán a szentélykörzetben gyártottak. Az előkerült darabok nagy száma miatt Gallia Belgica területén mindenképp számolhatunk a típus gyártásával, a Britanniában, Pannoniában, Daciában előkerült szobrok esetében a galliai import vagy a helyi gyártás kérdésének eldöntése egyelőre bizonytalan. A brigetiói szobor legközelebbi párhuzama egy Rognée-ből előkerült darab.8 A haj, a mellbimbók és a mellkas kialakítása, az abnormálisan széles nyakkiképzés,9 a pont-körrel jelzett köldökök,10 valamint a szobrok tartása, arányaik is szinte teljesen megegyeznek, ami tovább erősíti a brigetiói darab esetleges galliai eredetét. 1 Burger, Schwarzenbach 235–237, Abb. 8.2, 9; Faider-Feytmans, Belgique 54–59, No. 13–27, Pl. 12–13; Faust, Trier II 266–268, Nr. 2–5; Faust, Trier III 157–159, Nr. 1–3; Faust, Trier IV 289–290, Nr. 1–2; Menzel, Trier 8–10, Nr. 13–19, Taf. 8–9; Rogge – Vermeulen, Kruishoutem 196, Nr. 1–18; Zadoks, Netherlands I 48–52, No. 19–22; 2 Britannia: Lindgren, Britain Pl. 80; Durham, Britain No. 26, 382, 972, 1146; Dacia: Ţeposu-Marinescu, Anthropomorphic Nr. 6–7. 3 Menzel, Trier 9, Nr. 18, Taf. 9. 4 Rogge – Vermeulen, Kruishoutem 196, Nr. 1–18. 5 Faust, Trier IV 289. 6 Faider-Feytmans, Mars 276. 7 Burger, Schwarzenbach 235–237, Abb. 8.2, 9. 8 Faider-Feytmans, Mars 277, No. 5. 9 Hasonló széles, lapos nyakkiképzés a csoportba tartozó számos további szobron megfigyelhető: Faider-Feytmans, Mars 277, No. 3–4; Faust, Trier II 268 Nr. 5; Neugebauer, Mars Taf. 23.1; Rogge – Vermeulen, Kruishoutem Nr. 1–3, 5–7, 14, 17; Ţeposu-Marinescu, Anthropomorphic Nr. 6–7; Zadoks, Netherlands II 88, No. 36; stb. 10 Hasonló: Menzel, Trier 8–9, Nr. 15, 19, Taf. 8–9. 46 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 16 Mars 18. tábla Kuny Domokos Múzeum, Tata (korábban Kállay-gyűjtemény) – Ltsz: K1811 – Lh: Szőny – M: 92 mm – A bal lábfej, a jobb kézfej és a bal kar könyöktől felfelé hiányzik, a sisakforgó felső része letört. A test elülső felületén és az arc mindkét oldalán sérülések. Tömör öntésű. Sötétzöld patina vörösesbarna foltokkal. Meztelen Mars, testsúlyát a bal lábán viseli, jobb lába enyhén behajlítva. A test jól modellezett, karcsú, az izomzat jól kidolgozott. Jobb karját vállmagasságban oldalra nyújtva, könyökben felfelé hajlítva tartja, bal karja leeresztve, kezében eredetileg kardot tartott, a felfelé álló kardhüvely végének töredéke a vállnál megmaradt. Bal vállán átvetett ruhadarab töredéke látható. A fej aránya jó a testhez képest, az arcon található sérülések miatt azonban az arc kidolgozása nem látható jól. Az arcvonások fiatalok, Mars szakáll nélkül van ábrázolva, a homlok felett és a füleknél a sisak alól kilógó néhány hajfürt halványan még látható. A fejtetőre tolt sisak elülső, alsó részén a szemnyílás két íves, bekarcolt vonallal van jelezve, a sisak többi része díszítetlen. A sisakforgó vékony, négyszögletes átmetszetű, enyhén ívelt S alakban halad a sisak hátsó, alsó részétől a két lapocka közé, oldalsó felületein bekarcolt vonalakkal díszített. Paulovics, Kisbronzok 241–242, XXXI.t.4. A fiatal, szakálltalan, meztelen Mars ábrázolásai között a legelterjedtebb forma mellett (testsúly a jobb lábon, jobb kar felemelve, bal kar leengedve és előrenyújtva, benne kard) a testtartás egyáb variánsai is előfordulnak. Néhány bronzszobron felcserélt kéztartás figyelhető meg, a jobb Standbein megtartásával a fegyvereket tartó kezek pozíciója felcserélődik, így a felemelt bal kéz tartja a lándzsát, a jobb pedig a kardot. A K. Neugebauer által felsorolt darabokon1 kívül ilyen szobrokat ismerünk Porolissumból2 és Schwarzenackerből.3 Ritkább a teljes tükörábrázolás (testsúly a bal lábon, lándzsa a felemelt balban, kard a leengedett jobb kézben) amire egy Mainzweilerből előkerült4 és egy a Courtot-gyűjteményben található5 példa ismert. A brigetiói darab esetében a kéztartás nem változik, mindössze a lábtartás cserélődik fel: a testsúly a bal lábra helyeződik. A K. Neugebauer által felsorolt darabokon6 kívül ebbe a csoportba tartozik egy Bavay-ből7 , Dendermonde-ból8 és Neumagenből9 előkerült szobor. Az eltérő kéz és lábtartások a fenti esetekben nem jelentenek más előképet vagy ikonográfiai típust, hanem a római bronzplasztikára jellemző variációknak tekinthetők. 1 Neugebauer, Mars 232, Nr. 52–53, 55–59. 2 Mina, Mars pl. I. 3 LIMC II (1984) s. v. Mars 519, Nr. 79 (E. Simon – G. Bauchhenss). 4 Neugebauer, Mars 232, Nr. 54. 5 Neugebauer, Mars 232, Nr. 60 [=Reinach, Répertoire IV.107.3]. 6 Neugebauer, Mars 231–232, Nr. 38–49. 7 LIMC II (1984) s. v. Mars 528, Nr. 52 (E. Simon – G. Bauchhenss). 8 Faider-Feytmans, Belgique 54–55, No. 13, Pl. 10. A leírásban tévesen jobb támasztólábbal. 9 Menzel, Trier 7, Nr. 12, Taf. 6–8 [=Menzel, Observations 225, Fig. 11; LIMC II (1984) s. v. Mars 519, Nr. 83 (E. Simon – G. Bauchhenss)]. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 47 17 Mars 19–20. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (vásárlás Otto Voettertől, 1890) – Ltsz: VI.2786 – Lh: Szőny – M: 35 mm (bázis); 90 mm (szobor); 120 mm (lándzsa) – A bázis alsó részén kisebb hiányok, a bal talp és a bázis modern csavarral van összeerősítve. A bal karon, bal vállon és a fej bal oldalán erőteljesen elkorrodálódott, sérült felület. A bal kézfej és a sisakforgó felső része hiányzik. A lándzsa nyelének középső részén a patina lepattogzott, a lándzsa vége elgörbülve felfelé áll. Tömör öntésű. Sötétbarna patina helyenként vörös foltokkal, a sérült felületeken világoszöld korrózió. Konkáv, kör alapú bázison álló meztelen ifjú Mars, sisakban és lándzsával. Testsúlya a jobb lábon, a bal láb kissé behajlítva. A lábak enyhén terpeszben állnak. A test kissé zömök, a köldök és a mellbimbók jelzése halványan megfigyelhető. Jobb karját vállmagasságnál kissé lejjebb eresztve, könyökben felfelé hajlítva hátrahúzva, dobásra készen tartja, kezében lándzsával. A lándzsa hegye lapos, rombusz alakú. Bal karját kissé leengedve előrenyújtja, a kézfej hiányzik. Az eredetileg valószínűleg jól kidolgozott arc a korrózió miatt rossz állapotú, a vastag, kerek orr, a kisméretű, egyenes száj és a mindkét oldalon dús, göndör haj azonban még jól megfigyelhető. Az erősen sérült sisak forgója csak hátul, a sisak alsó részén látható. Schneider, Kaiserhaus 54, Nr. 93; Reinach, Répertoire III.56.4; Cat. Petronell 1973, 329, Nr. 965. A római kori Mars-ábrázolások egyik ritka csoportját alkotják a fiatal, szakálltalan és meztelen, sisakban és pajzzsal ábrázolt lándzsavetők. Maga a lándzsavető testtartás hosszú előzményekre tekint vissza a görög művészetben, Marssal kapcsolatban pedig az umbriai-szabell bronzszobrocskák között találkozunk ezzel az ábrázolási formával. A Kr. e. 6–5. századi szobrok között előfordulnak páncélban, valamint meztelenül, csak sisakban ábrázolt darabok egyaránt.1 A császárkorban ezzel szemben csak néhány bronzszobrot ismerünk a brigetiói darabon kívül. A legjobb minőségű, ismeretlen lelőhelyről előkerült példány Bostonban található,2 sisakját kétoldalt kosfejek díszítik, a lándzsa és a pajzs azonban hiányzik. Szintén jól kidolgozott a Tordáról előkerült sphinxet ábrázoló sisakkal ellátott Mars,3 valamint a Vichy-ben talált larariumból származó szobor.4 Liberchies-ből került elő egy sematikusabb kialakítású szobor, megmaradt viszont a kezében tartott lándzsa és pajzs, ami fontos analógia a típus rekonstruálásához.5 Egy további sérült, sisak és fegyverek nélküli példány található Párizsban.6 Az előkerült bronzszobrok méretben nem egyformák, a kisebb, 10–12 cm-es kategóriába tartozik a brigetiói darabon kívül a bostoni, liberchies-i és párizsi példány, ezeknél jóval nagyobbak, 19 illetve 23 cm-esek a Vichy-ből és Tordáról előkerült szobrok. A bronzszobrokon kívül a meztelen, lándzsavető Mars Kr. u. 68-ban vert hispaniai és galliai érmeken is megjelenik Mars Ultor körirattal,7 valamint a pompeii Casa del Criptoportico frigidariumának falfestményén is találkozhatunk vele.8 A brigetiói szobor felületének erős sérülése miatt a sisak esetleges díszítése nem figyelhető meg, fontos azonban, hogy a rossz megtartás ellenére a jobb kézben tartott lándzsa teljes egészében megmaradt, ami a liberchies-i darab törött lándzsája mellett az egyetlen a típusba tartozó, eddig előkerült bronzszobrok között 48 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA és összességében is ritka a császárkori bronzplasztikában. A másik kézben Mars az analógiák alapján pajzsot tartott, a brigetiói darabot is így egészíthetjük ki. A kronológiával kapcsolatban támpontot jelenthetnek a vichy-i larariumból előkerült, 138 és 161 közé keltezhető érmek9 valamint a liberchies-i darabbal együtt előkerült 2. századi terra sigillata töredékek.10 L. Ţeposu-Marinescu a tordai szobrot a Traianus–Hadrianus-korra datálja,11 a bostoni darabot N. Franken a korábbi 3. századi keltezéssel szemben szintén az 1. század végére, 2. századra teszi.12 Mindezen analógiák alapján valószínűsíthető a brigetiói Mars 2. századi keltezése. 1 LIMC II (1984) s. v. Mars 509, Nr. 2–6 (E. Simon – G. Bauchhenss). 2 Comstock – Vermeule, Boston 149, Nr. 174 (tévesen Alexandrosként vagy Théseusként meghatározva) [=LIMC II (1984) s. v. Mars 521, Nr. 130 (E. Simon – G. Bauchhenss); Franken, Sammlung Leven 292–294, Nr. 567, Abb. 7a–c, további irodalommal]. 3 Ţeposu-Marinescu, Anthropomorphic Nr. 9 [=Marinescu, Dakien 269, Abb. 1; LIMC II (1984) s. v. Mars 521, Nr. 131 (E. Simon – G. Bauchhenss)]. 4 Kaufmann-Heinimann, Götter 264, Abb. 222. 5 Faider-Feytmans, Belgique 52–53, No. 9, Pl. 6–7. 6 Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 80, No. 177 [=Reinach, Répertoire II.183.3]. 7 LIMC II (1984) s. v. Mars 529, No. 224 (E. Simon – G. Bauchhenss). 8 LIMC II (1984) s. v. Mars 533–534, no. 273 (E. Simon – G. Bauchhenss). 9 KaufmannHeinimann, Götter 264. 10 Faider-Feytmans, Belgique 52. 11 Ţeposu-Marinescu, Anthropomorphic Nr. 9. 12 Franken, Sammlung Leven 294. 18 Mars 21. tábla Podunajské Múzeum, Komárno – Ltsz: II.4241 – Lh: Szőny? – M: 100 mm – A bal kézfej sérült, a jobb alkar teljes egészében kidolgozatlan, lapos. A jobb lábfej, valamint mindkét kézben tartott attribútum hiányzik. Tömör öntésű. Világos rézszínűre tisztított, helyenként vörös foltokkal. Meztelen, álló Mars, testsúlyát a jobb lábán viseli, bal lába térdben enyhén behajlítva. Mindkét vádlijának kidolgozása szögletes a hátsó részen. Jobb karját vállmagasságban oldalra nyújtja, könyökben felfelé behajlítva. Jobb kezében eredetileg lándzsát tarthatott. Bal keze a test mellett egyenesen leengedve. A csípőnél elöl vízszintesen rovátkolt vonal, talán vért aljának jelölése. A vérten(?) a köldöknél félgömb alakú bemélyedés. A jobb vállon átvetett kardszíjról a bal csípőnél kisméretű kard lóg le. A kardhüvelyen ×-ekből és vízszintes vonalakból álló díszítés látható. A nyak túlzottan vastag, a fej előre néz, a száj kicsi, egyenes, a szemek mandula alakúak, a pupillák fúrással jelezve. A fejen sisak található, ami alól körben kilógnak a göndör hajfürtök. A sisakon körben félkörívekből és pontokból álló díszítés található, a sisaktaréjon a levelek bekarcolt díszítése néhány helyen még látható. Kolník, Plastika 47, 85, Kat. 49, Abb. 49; Kolník, Slowakei 190, Kat. 48; Varsik, Slowakei 351, Abb. 5. A vállon átvetett kardszíj ritkán fordul elő a Marsot ábrázoló bronzszobrok között, ezek is főként páncélos ábrázolások.1 A meztelen, sisakos ábrázolások között a brigetiói darabon kívül egy Barkway-ból előkerült, a British Museum gyűjteményében található szobron látható kardszíj ábrázolása.2 A nagyszobrászatban az Arés Borghese egyes variánsain,3 és az ostiai Mars-Venus szoborcsoporton találkozhatunk a meztelen, kardszíjas ábrázolással.4 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 49 1 Abbéville: De Ridder, Louvre I 127, No. 1043, Pl. 61; Augusta Raurica: Kaufmann-Heinimann, Augst 27, Nr. 15, Taf. 10; Friesland: Zadoks, Netherlands I 38–39, Nr. 16; Speyer: Reinach, Répertoire V.266.2. 2 Lindgren, Britain 108–109, Pl. 78. Hasonló ábrázolás látható egy Ostrovból származó díszpáncélon (Garbsch, Paraderüstungen 73, O58 Taf. 32), valamint kisméretű, applikációként szolgáló büsztökön is (pl. Faust, Trier I 290–291, Nr. 9; Stupperich – Thomas, Rheinzabern 35, Nr. 42, Taf. 7; Zadoks, Nijmegen 75, No. 127–128). 3 LIMC II (1984) s. v. Mars 513, Nr. 21a–b (E. Simon – G. Bauchhenss). 4 LIMC II (1984) s. v. Mars 544, Nr. 347 (E. Simon – G. Bauchhenss). A római művészetben más istenségek kardszíjjal való ábrázolása is előfordul, lásd pl. LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 57, Nr. 456–461 (A. Delivorrias). Mercurius 19 Mercurius 22. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (vásárlás Marossy Jánostól; a Kat. 92. darabbal együtt) – Ltsz: 30.1891.1 – Lh: Szőny – M: 107 mm – A jobb lábszár a közepétől, a jobb kar az alkar közepétől, a bal kézfej, a pénisz, valamint a petasos mindkét szárnya letörve, a bal szárny csonkja megmaradt, a kezekből hiányoznak az attribútumok. A bal láb térdnél kettétörve. Tömör öntésű. Sötétbarna és zöld patina. Meztelen, álló Mercurius, testsúlyát a jobb lábon viseli, a bal láb kissé hátralép. A test jól modellezett, a ponderáció jól ábrázolt az S alakot formáló szobron. Az izomzat kidolgozása jónak mondható. A bal bokánál a szárnyak mintázata bekarcolt vonalakkal kidolgozott, a külső oldalon kevéssé jó állapotban maradt meg. A felsőtest izomzata jól kidolgozott, a has befúrt körrel, a mellbimbók bekarcolt körökkel jelölve. A jobb kar vállban kissé leengedve, könyökben felfelé hajlítva, a bal kar a test mellett szorosan leengedve, könyökben előrehajlítva. A bal vállon és a jobb alkaron köpeny van átcsavarva, a köpenynek az alkarról rombusz alakban lelógó redői jól ábrázoltak. Az enyhén jobbra dőlő fej jó kidolgozású, az arcvonások, a fül, a szemöldök és a háromszögletes orr jól ábrázoltak, a szem kissé nagy méretű az arc többi részéhez képest. A rövid, egyenes hajtincsek (Rundschnittfrisur) apró vésett vonalakkal jelöltek, a tarkónál részletesebben. A fejen lévő petasos hullámos, széles karimájú, felülete lapos, díszítetlen. Publikálatlan. A figurális bronzokon ábrázolt legkedveltebb és leggyakoribb római istenség Mercurius volt, akinek kultusza főleg Galliában és Germaniában volt jelentős, de más területeken is számos ábrázolásával találkozunk. A bronz kisplasztikák között az álló Mercurius ábrázolások nagyrészt hasonló kialakításúak, a fiatal, atletikus izomzatú férfialak testsúlyát a jobb lábán viseli, bal lábát kissé hátrahúzva, jobb kezében marsupiumot, baljában caduceust tart. Fején petasost vagy szárnyakat visel, lábain esetenként szintén szárnyak találhatók. Az egyes típusok leginkább a Mercurius vállára borított köpeny elhelyezkedése alapján különíthetők el. Az egyik 50 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA leggyakrabban előforduló, ún. Schulterbauschchlamys-típus a brigetiói anyagban három szobron is előfordul (Kat. 19–21). A típus jellegzetessége a bal vállra vetett chlamys, ami a vállon csomószerűen van kialakítva, onnan a felkar hátsó oldala mentén, majd a könyökben behajlított alkarra tekerve a térdig lóg le. A polykleitosi elemeket hordozó típus előképei a Kr.e. 4. századi Hermés-ábrázolások, a Hermés Andros-Farnese vagy a Hermés Richelieu lehettek,1 a chlamys elrendezése és a testtartás ezekhez a szobrokhoz hasonlít leginkább. Az A. Kaufmann-Heinimann tipológiájában II. típusként szereplő ábrázolások2 nagyon széles körben elterjedtek voltak a Római Birodalom egész területén, a késő klasszikus kori hajviseletet megjelenítő jó minőségű daraboktól a Rundschnittfrisur-ral ellátott, „provinciálisabb” jellegű szobrokig.3 A Kat. 19. darab jellegzetessége a nagy méretű, széles karimájú petasos, ami ritkábban fordul elő, mint a hajban egyszerűen szárnyat viselő ábrázolások. Hasonló szobrokat ismerünk többek között Augusta Rauricából,4 Essertines-ből,5 Potaissából,6 Prilepből,7 Romulából,8 Sisciából,9 Volubilisből,10 a párizsi Bibliothèque Nationale,11 valamint a genti múzeum gyűjteményéből.12 A. KaufmannHeinimann egy különböző lelőhelyekről előkerült, 9–10 cm nagyságú szobrokból álló, gallo-római stílusjegyeket viselő szériát azonosított,13 amibe a brigetiói szobor is beletartozhat. 1 LIMC V (1990) s. v. Hermes 367–368, Nr. 946, 950 (G. Siebert). 2 Kaufmann-Heinimann, Augst 29. A típusról lásd továbbá Boucher, Gaule 107–108; M. Bolla: Il bronzetto di Mercurio da Baldaria di Cologna Veneta. Saltuarie del laboratorio del Piovego 6 (2005) 401–405. 3 Az elterjedéshez lásd pl. Boucher, Gaule 107, note 65; Kaufmann-Heinimann, Augst 29, Anm. 8; Bolla, Montecchio 75; LIMC V (1990) s. v. Mercurius 507, Nr. 35–37 (E. Simon); stb. 4 Kaufmann-Heinimann, Augst 32–33, Nr. 24, Taf. 14; 5 Leibundgut, Westschweiz 30, No. 20, Pl. 28. 6 Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia No. 26. 7 Veličković, Beograd 124, no. 17. 8 Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia No. 24–25. 9 RCP 78, No. 83. 10 Boube-Piccot, Maroc I 198–199, Pl. 141.3. 11 Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 147–148, No. 329–330. 12 Faider-Feytmans, Belgique 66, No. 46, Pl. 26. 13 Kaufmann-Heinimann, Götter 47, Abb. 20. 20 Mercurius 23. tábla Podunajské Múzeum, Komárno – Ltsz: II.1677 – Lh: Szőny? – M: 95 mm – A bal lábfej bokától lefelé, mindkét kézfej és a fejen lévő bal szárny, valamint a kezekben lévő attribútumok hiányzanak. A jobb lábfej két darabból összeragasztva, a fej bal oldalán modern csiszolás és fúrt lyuk, a bal könyök alsó részén fúrás és szegecs. A letört jobb kézfej helyén az alkar üreges. A szobor felülete teljesen rézszínűre tisztított, a patina nem látható. Álló, meztelen Mercurius, testsúlyát a jobb lábán viseli, bal lába eredetileg kissé hátrahúzva helyezkedett el. A szobor rosszul modellezett, a láb a bokánál, lábfejnél és térdnél túlzottan elvékonyodik, a talp túl széles és a lábhoz képest nagyméretű, a felsőtest háromszög alakú, az izomzat kidolgozása sematikus, a vádlik a lábszárakhoz képest természetellenesen vastagak. A leeresztett jobb kar könyökben behajlítva, előrenyújtva, a bal kar szintén ebben a tartásban. A köpeny a bal vállon átvetve, a bal karra csavarva. A nyak túlzottan robusztus, a fej jobbra tekint. A fej rossz állapotban megmaradt, az orr egyenes, a szemek vékony vízszintes vonallal vannak jelölve. A ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 51 rövid, egyenes haj (Rundschnittfrisur) a tarkónál egy sávban téglatestszerű tincsekben van ábrázolva, a fejtetőn bevésett vonalakkal jelzett. A hajból kinövő szárnyak közül csak a jobb oldali maradt meg. Récsei, Pannonia t. XXXII, 2; Reinach, Répertoire III.49.9; Kolník, Plastika 47, 85, Kat. 48, Abb. 48; Kolník, Slowakei 190, Kat. 50; Varsik, Slowakei 351, App. 7. A típushoz lásd Kat. 19. A Kat. 20. és Kat. 21. darabokhoz: A Podunajské Múzeum gyűjteményében található Kat. 20. és a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Kat. 21. szobor méretében, kialakításában – és rossz megtartásában – szinte teljesen megegyezik egymással. A végtagok és a fej pozíciója, az izomzat kialakítása, a túlzottan elvékonyodó lábak és robusztus felsőtest, a vastag nyak és a túlzottan kis fej mindkét szobron azonosak, ami felveti, hogy a két tárgy esetleg ugyanabban a műhelyben készülhetett. Hogy ez a műhely Brigetióban volt-e, nem bizonyítható, sőt, azonos méretű, szinte teljesen egyező szobrokat ismerünk Párizsból1 és Mathay-ból,2 így a galliai gyártás sem kizárt. A brigetiói szobrok eredeti formája a Récsei V. és S. Reinach által a komarnói szoborról közölt fotó és rajz alapján rekonstruálható, eszerint a fején szárnyakat viselő Mercurius előrenyújtott jobb kezében pénzeszacskót, baljában caduceust tartott. A budapesti szobor nyilvánvalóan ugyanígy egészíthető ki. 1 Velay, Carnavalet 88, No. 20 2 Lebel, Montbéliard 17, No. 9, Pl. VIII [=Reinach, Répertoire III.241.7]. 21 Mercurius 23. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (vásárlás Marossy Jánostól) – Ltsz: 41.1880.1 – Lh: Szőny – M: 92 mm – A jobb lábfej vége, a bal láb combtól lefelé, a jobb alkar csuklótól és a jobb kézfej hiányzik. A fejen eredetileg szárnyak voltak. Az attribútumok hiányzanak. Tömör öntésű. Zöld patina erősen sérült, rücskös felülettel. Álló, meztelen Mercurius, testsúlyát a jobb lábán viseli, bal lába eredetileg kissé hátrahúzva helyezkedhetett el. A szobor rosszul modellezett, a láb a bokánál, lábfejnél és térdnél túlzottan elvékonyodik, a felsőtest háromszög alakú, az izomzat kidolgozása alig látható. A leeresztett jobb kar könyökben behajlítva, előrenyújtva, a bal kar szintén ebben a tartásban. A köpeny a bal vállon átvetve, a bal karra csavarva. A nyak túlzottan robusztus, a fej jobbra tekint. A fej kidolgozásából csak a hosszúkás, egyenes orr és a körben végigfutó hajtincsek (Rundschnittfrisur) vehetők ki. Publikálatlan. Lásd Kat. 20. 22 Mercurius Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 94 mm 52 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA "Mercurius. lelethelye Bregetio. Bronz-szobor Trau gy. magas. 0.094. Meztelen, fején a petasossal. Leeresztett jobbja nagy zacskót tart; a bal kar a herold-pálczát támasztotta vállához. Arányai és kivitele ügyetlen; lábai elgörbültek." (Récsei V.) "Hermes. H. 0.094. Abgebrochen der Flügel r. Aus O-Szönyi. H. r. Standbein, der l. etwas zurückgesetzt, nackt, mit Flügelhut, hält in der vorgestreckten R. einen grossen Beutel, die etwas aufgebogene L. hielt den (jetzt fehlenden) Heroldstab, der an die Schulter angelehnt war." (W. Gurlitt) „Hermes, nackt, auf dem Haupte den Petasos; die gesenkte Rechte hält einen grossen Beutel, die Linke schulterte den Heroldstab; plump in Arbeit und Proportion; Füsse verbogen. H. 0.094” (K. Masner) Gurlitt, Trau I 150, Nr. 15; Masner, Kunst und Industrie 9, Nr. 102; Récsei, Pannonia 92. A szoborról nem közöltek illusztrációt, a leírások alapján testsúlyát a jobb lábán viselő, bal lábát kissé hátrahúzó, meztelen, petasost viselő, jobbjában erszényt, baljában caduceust tartó Mercurius-ábrázolása, ami a legelterjedtebb Mercurius-típusba tartozott (lásd Kat. 19). 23 Mercurius Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény)– Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 100 mm "Hermes. H. 0.10. Abgebrochen beide Arme und Füsse. Aus O-Szönyi. Bis auf die grösseren Beschädigungen gleich n. 15." (W. Gurlitt) Gurlitt, Trau I 151, Nr. 16. A szoborról nem közöltek illusztrációt, a leírás és az analógiaként említett Kat. 22. darab alapján testsúlyát a jobb lábán viselő, bal lábát kissé hátrahúzó, meztelen, petasost viselő, jobbjában erszényt, baljában caduceust tartó Mercurius ábrázolása, ami a legelterjedtebb Mercurius-típusba tartozott (lásd Kat. 19). 24 Mercurius Elveszett (korábban Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; Gróf Zichy Miklós ószőnyi földbirtokos özvegyétől, Festetics grófnétól; a Kat. 9., 58., 62. darabokkal együtt) – Ltsz: 24.1875.42 – Lh: Szőny – M: nincs adat „Mercurius rossz fönntartású szobrocskája. Az isten szokásos módon baljában kígyós botját, kinyújtott jobbjában pedig a pénzes zacskót tartja” (Hampel J.) Hampel, Repertorium 54. A szoborról nem közöltek illusztrációt, a leírás alapján a jobbjában erszényt, baljában caduceust tartó Mercurius ábrázolása, ami a legelterjedtebb Mercurius-típusba tartozott (lásd Kat. 19). ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 53 25 Mercurius 24. tábla Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 115 mm "Mercurius bronz-szobra. Lelethelye Bregetio. Trau gy. Magassága 0.115. Meztelen; fején a szárnyas petasos, baljában teknős béka, mely fejét feléje fordítja. A lebocsátott kar alighanem a kerykeiost tartja. Tekintete kissé lefelé van irányulva. Az egész alak kellemes mozdulatokat és szép arányokat tüntet fel. Lábszárai kicsit el vannak görbítve. A patinán egykori aranyozás nyomai csillámlanak." (Récsei V.) "Das linke Bein ist jetzt etwas verbogen, eine Zufälligkeit welche die künstlerische Reproduction ignoriren durfte. Nach den vortrefflichen Verhältnissen und der feinabgewogenen Haltung zu schliessen, ist die Figur nach einem guten Modelle gearbeitet. Doch scheint der Guss nicht ganz gelungen, auch hat die Oberfläche hie und da gelitten, so dass Schärfe der Details, fühlbar namentlich im Gesichte, zu vermissen bleibt. Von einstiger Vergoldung lassen sich noch Spuren erkennen. Die rechte Hand ist durchbohrt, um ein Attribut, doch wohl den Heroldstab oder den Beutel, aufzunehmen. Dagegen tritt die sonst an römischen Mercurbildern so häufig accessorisch vorkommende Schildkröte nicht rein attributiv auf. Die Art, wie Mercur sie hier mit etwas gesenktem Blick auf der linken Hand vor der Brust hält und wie sie ihren Kopf ihm zuwendet, macht einen genreartigen Eindruck, ähnlich wie beim Sauroktonos. Auf diesem Eindrucke beruht grösstentheils die Gefälligkeit des Ganzen."(W. Gurlitt) "Hermes, nackt, auf dem Haupte den geflügelten Petasos, in der Linken eine Schildkröte, die ihren Kopf ihm zuwendet; die gesenkte Rechte trug wohl das Kerykeion; der Blick ist etwas gesenkt, die ganze Gestalt anmuthig bewegt und trefflich proportionirt; die Unterschenkel jetzt leider etwas verbogen. Spuren einstiger Vergoldung. H. 0.115." (K. Masner) Maionica – Schneider, Reise 156; Gurlitt, Trau I 66–67, 149, Nr. 10, Taf. V; Masner, Kunst und Industrie 9, Nr. 101; Récsei, Pannonia 45, 93; Reinach, Répertoire II.157.9; Roer, Schildkröte 59, Abb. 32. A korábban a Trau-gyűjteményben található, elveszett szobor a leírások és a W. Gurlitt és S. Reinach által közölt rajzok alapján behajlított bal kezében teknőst tartott. Bár a teknős egyike Mercurius kedvenc állatainak,1 főként szoborbázisokon fordul elő kísérőként,2 a kézben tartott teknős ritka a Mercuriust ábrázoló bronzszobrok között. H. Oggiano-Bitar hat szobrot sorol fel,3 ezek közül az augusta rauricai darab a publikáló A. Kaufmann-Heinimann szerint nem teknőst, hanem pénzeszacskót tart.4 Az Oggiano-Bitar által hivatkozott ausztriai darabon szintén nem látható teknős.5 Ténylegesen teknőst tart viszont egy Tekijából (Moesia Superior) előkerült szobor,6 valamint a Magyar Nemzeti Múzeum ismeretlen lelőhelyű szobra.7 1 A teknősről lásd D. Dumoulin és H. Roer monográfiáit: Dumoulin, Schildkröte és Roer, Schildkröte. Lásd Kat. 34. 3 Oggiano-Bitar, Mercure 313, note 5. 4 Kaufmann-Heinimann, Augst 35–36, Nr. 30, Taf. 20. 5 Fleischer, Österreich 66–67, Nr. 68, Taf. 37. 6 N. Gavrilovič: A contribution to the study of the cult of god Mercury in Moesia Superior. Archaeologica Bulgarica 14.1 (2010) 62, Fig. 8. 7 Roer, Schildkröte 58–59, No. 1, Abb. 31; Hekler, Hermes-Thot 189–190, Nr. 1. 2 54 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 26 Mercurius Elveszett (korábban Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; Cseley János komáromi főorvos ajándéka; a Kat. 42., 80., 102. darabokkal együtt) – Ltsz: 105.1894.3 – Lh: Szőny – M: 87 × 43 mm „Mercurius petasossal.” (leltárkönyv, Magyar Nemzeti Múzeum) Publikálatlan. A szoborról nem maradt fenn illusztráció, a leltárkönyvben fennmaradt rövid bejegyzés alapján a szobor típusa nem állapítható meg. 27 Mercurius-Thot 25. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest – Ltsz: 19.1895.2 – Lh: Szőny – M: 80 mm – A jobb kézben tartott erszény alsó fele, valamint a caduceus felső része hiányzik. A bal lábfej letört és újra visszaragasztott. A szobor felülete erősen kopott. Tömör öntésű. Zöld patina vörös foltokkal. Álló Mercurius alak, testsúlyát a jobb lábán viseli, a bal láb térdben kissé behajlítva és oldalra helyezve. Leengedett, könyökben behajlított és oldalra nyújtott jobb kezében erszényt tart, leeresztett bal kezében caduceus. A meztelen alak egyetlen ruhadarabja a jobb vállon megkötött chlamys, ami a bal karra csavarva a test mellett hullámos redőkben egészen a földig lóg le. Az izomzat kidolgozása elnagyolt, a boka túlzottan vastag, a lábfej rosszul megformált. A köldök befúrással jelzett. A ruharedők a testen nagyon kopottak. A nyak vastag és hosszú, az arcvonások elnagyoltak, az arc lapos, a száj, a fülek és az orr alig láthatók, a szemek nagyok és kerekek, a pupillák befúrva. A haj kidolgozása alig látható, a fejtetőn két szárny között lótuszlevél. Publikálatlan. A fejen lévő szárnyak között lévő lótuszlevél alapján a szobor a Mercurius–Thot ábrázolások közé tartozik.1 A. Furtwängler a levelet még tollként határozta meg,2 ezt R. Förster módosította lótuszlevélre.3 Az ábrázolástípus a hellénisztikus Egyiptomból ered, innen juthatott a Kelet-Mediterráneumba, majd Italián keresztül a nyugati provinciákba a korai és középső császárkor folyamán.4 Az ábrázolástípus széles körben elterjedt a Birodalomban, a fej tetején lévő lótuszlevél esetenkénti elhagyása azonban arra utalhat, hogy nem szinkretisztikus istenábrázolásról van szó, hanem a levél csak ikonográfiai díszítőelem a Mercurius-ábrázolásokon. A szobrokon az istent leggyakrabban vállra vetett köpenyben, jobb kezében pénzeszacskóval, baljában caduceussal ábrázolják. A Magyar Nemzeti Múzeumban található brigetiói szobor esetében a köpeny a jobb vállon összefogva lóg át a test bal oldalára,5 ami a Mercurius-ábrázolások mellett Iuppiter szobrain is megjelenik.6 A brigetiói szobor keltezéséhez közelebbi adataink nincsenek, habár A. Kaufmann-Heinimann szerint a legtöbb Mercurius-Thot-szobor a Kr.u. 1. századból és a 2. század elejéről ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 55 származik.7 A szoborhoz nagyon hasonlít egy valószínűleg Koblenzből előkerült Mercurius-Thot-szobor, azzal a különbséggel, hogy az testsúlyát a bal lábán viseli.8 1 A Mercurius-Thot ábrázolású bronzszobrokhoz általában lásd Marinescu, Merkur 197–199; Grimm, Zeugnisse 168; Boucher, Gaule 110–112; M. Bolla: Bronzi figurati romani nelle Civiche Raccolte Archeologiche di Milano. Rassegna di studi del Civico Museo Archeologico e del Civico Gabinetto Numismatico di Milano. Supplemento 17. Milano 1997, 41–42; Franzoni, Verona 51–52. 2 A. Furtwängler: Römische Bronzen aus Deutschland. In: J. Sieveking – L. Curtius (eds.): Kleine Schriften von Adolf Furtwängler II. München 1913, 350–357. 3 R. Förster: Zu den Skulpturen und Inschriften von Antiochia. Jahrbuch des Deutschen Archäologischen Instituts 16 (1901) 49. 4 Kaufmann-Heinimann, Neufunde 15. 5 KaufmannHeinimann, Augst 29, Typ V. 6 „chlamyde en sautoir”: Boucher, Gaule 72. 7 Kaufmann-Heinimann, Neufunde 8. 8 Menzel, Bonn 13, Nr. 23, Taf. 13. 28 Mercurius-Thot 26. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (vétel ifj. Kosztka Károlytól – Ltsz: 52.1877.1 – Lh: Szőny – M: 84 mm – A jobb láb a comb közepétől lefelé, valamint a jobb kar csuklótól lefelé hiányzik. A bal szem alatt, a háton, a lapockán és a hason kisebb öntési sérülések. A szobor felszíne erősen kopott. Tömör öntésű, rézszínűre tisztítva. Álló Mercurius alak, testsúlyát a jobb lábán viseli, a bal láb térdben kissé behajlítva és oldalra helyezve. Leengedett, könyökben behajlított és oldalra nyújtott jobb kezében eredetileg erszényt tartott, leeresztett bal kezében caduceus, aminek felső része egybe van öntve a vállal. A meztelen alak egyetlen ruhadarabja egy chlamys, ami a bal karjáról a test mellett hullámos redőkben egészen a földig lóg le, ahol a ruha alja egybe van öntve a bal lábfejjel. Az izomzat kidolgozása viszonylag alapos, a test jól modellezett. A köldök befúrással, a mellbimbók halvány pöttyökkel jelzettek. A nyak hosszú, az arcvonások a kopás miatt szinte egyáltalán nem látszanak, a száj, a fülek és a szemek alig észrevehetőek. A rövid haj sematikusan ábrázolt, a fejtetőn petasost visel, a két szárny között lótuszlevéllel. Hekler, Hermes-Thot 191, Nr. 3. A Mercurius-Thot ábrázolásokhoz lásd Kat. 27. A Kat. 28. darab jellegzetessége, hogy a Mercurius-Thot-szobrok legtöbbjétől eltérően a chlamyst nem a vállra vetve, hanem a bal karjára csavarva viseli. A szobornak több pontos analógiája is ismert, a legközelebbi Sucidavaból származik,1 méretében és kidolgozásában szinte teljes egészében megegyező, az alakok testtartása, izomzata, a caduceus kidolgozása és a bal karról lógó köpeny kialakítása csak minimális részletekben tér el egymástól. Valamelyest jobban eltérő, de kompozíciójában teljesen megegyező és szintén a bal karra vetett köpennyel ábrázolt egy palermói2 és egy nápolyi3 szobor. Az összes szobor jobb lábánál kisméretű kos található, így a brigetiói darab is így egészíthető ki.4 A szobrok nyilvánvalóan nem egy műhelyben készültek, de talán a szobrokról levett minta alapján készítették a viaszmodelleket.5 Ez természetesen felveti a modern hamisítás kérdését is, ami sok esetben – például a brigetiói és sucidavai, egymással szinte teljesen megegyező darabok esetében – nehezen megállapítható. 56 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 1 Marinescu, Merkur 197–198, Abb. 2. 2 Di Stefano, Palermo 20, Nr. 30, Tav. VIII (79 mm). 3 S. Boucher: Des bronzes hellénistiques aux bronzes romains. Quelques problèmes. In: Bronzekolloquium 5, 96, pl. 43, fig 5 (bal). 4 Lásd Kat. 29. 5 Kaufmann-Heinimann, Götter 20. 29 Mercurius-Thot Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 82 mm „Mercurius, nackt; die Chlamys fällt vom linken Unterarm, der den Heroldstab hält, auf den Boden; die Rechte hielt den Beutel, auf dem Haupte ein Petasos mit hohem Zacken zwischen den beiden Flügeln; neben dem rechten Fusse ein kleiner Widder. H. 0.082” (K. Masner) Masner, Kunst und Industrie 9, Nr. 103. A szoborról nem közöltek illusztrációt, azonban a jobb lábnál lévő kos a petasos szárnyai között található lótuszlevél és a tárgy mérete alapján Mercurius-Thotnak a Kat. 28. darabbal megegyező típusú ábrázolása lehet. 30 Mercurius-Thot Elveszett (korábban Kuny Domokos Múzeum, Tata; Fügi K. ajándéka) – Ltsz: 55.509.1 – Lh: Szőny – M: 51 mm „Hermes-Thot bronzszobra. Kezei és lábai töredékesek.” (leltárkönyv, Kuny Domokos Múzeum) Publikálatlan. A leltárkönyv leírása alapján a szobor Mercurius-Thot ábrázolása. Lásd Kat. 27. 31 Mercurius-Thot Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 65 mm "Hermes. H. 0.065. Abgebrochen beide Füsse. Aus O-Szönyi. H. gleich n. 12: nur dass die Flügelschuhe fehlen und statt des Flügelhutes im Haar ein diademartiger Schmuck liegt, bestehend aus zwei Zinnen, zwischen denen sich eine Spitze erhebt. Vielleicht soll diese eigenthümliche Bekrönung den Spitzhut mit der Krämpe darstellen." (W. Gurlitt) Gurlitt, Trau I 150, Nr. 13. A szoborról nem közöltek illusztrációt, a W. Gurlitt által párhuzamként hozott emonai szobor leírása alapján1 testsúlyát a jobb lábán viselte, bal lábát hátrahúzta, jobb kezében erszényt, baljában caduceust tartott, a jobb vállon megkötött chlamys a bal oldalon a térdig lógott le. A W. Gurlitt által leírt „diademartiger Schmuck” minden bizonnyal egy lótuszlevél és két szárny volt. Mindezek alapján a szobor Mercurius-Thotnak a Kat. 27. darabbal azonos típusba tartozó ábrázolása. 1 Gurlitt, Trau I 150, Nr. 12. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 57 32 Mercurius 27–30. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest – Ltsz: 2.1942.3 – Lh: Szőny, legiotábor, retentura – M: 191 mm – A bal lábfej, a bal kar a felkar közepétől lefelé, a jobb kéz hüvelyk, mutató és középső ujja, valamint a petasos szárnyai hiányzanak. A bal hónaljnál kis lyuk, a jobb comb tövében négyzetes bemélyedés, ami a sziklához való csatlakozásra szolgált eredetileg. Korróziós felületi sérülések a jobb és bal combok külső oldalain, a lapockákon és a mellkas jobb oldalán. Tömör öntésű. Barnászöld patina, helyenként fekete foltokkal. Ülő, meztelen Mercurius alak, jobb lába térdben behajlítva és felhúzva, a bal láb enyhén behajlítva. Jobb karját könyökben behajlítva a jobb comb felett tartja, a kar nem érintkezik a combbal. A megmaradt ujjak és a kéz pozíciója alapján eredetileg erszényt tartott a kezében. A hiányzó bal kar az analógiák alapján lefelé nyújtva, a sziklára támaszkodva helyezkedett el. A bal váll kissé felhúzva, a jobb váll valamennyire leeresztve, a felsőtest a bal váll irányába csavarodik, a kissé tojásdad fej balra néz. A szobor kidolgozása gondos, aprólékos, az izomzat kidolgozása anatómiai részletességű. A testfelépítés atlétikus, a comb vastag és izmos, a vádli különösen hangsúlyosan kiemelt izomkötegként ábrázolt. A boka és a térd ízületei is jól láthatóan kidolgozottak. A göndör fanszőrzet plasztikusan megjelenített, a köldök bemélyedésként, a mellbimbók apró kidudorodásként vannak ábrázolva. A hasizmok és mellizmok jól kidolgozottak, csakúgy, mint a függőleges, mély gerincvonallal elválasztott vaskos és széles hátizmok. A vállak, a bicepsz és a megmaradt jobb alkar izmai szintén jó kidolgozásúak. A balra néző, kissé elrévedő arc vonásai szép kialakításúak, a száj kicsi és egyenes. Az orr vastag, széles és szinte teljesen lapos, az orrnyereg erőteljes jelzésű, a fülek részletesen kidolgozottak. A szemhéjak és a szemgolyó plasztikusan megformáltak, a pupillák félgömb alakú bemélyedéssel vannak jelezve. A homlokon mély, vízszintes redő található, a göndör fürtökből álló haj a homlok felett kissé anastolé-szerűen két oldalra fésült. Mercurius fején petasost visel, amin csak a szárnyak csonkjai maradtak meg. Mihalik S.: Új szerzemények kiállítása. Magyar Múzeum 1947. dec. 27; Mihalik S.: Az újjáépülő Nemzeti Múzeum. Budapest 3 (1947) 293; Barkóczi L.: Római díszsisak Szőnyből. Folia Archaeologica 6 (1954) 45; Sprincz, Mercurius 258–260. Az ülő Mercurius-ábrázolások a Kr.e. 5. századi görög művészet ábrázolásaira tekintenek vissza,1 azonban a római kori bronz kisplasztikák nagyszobrászati előképe a kutatás egybehangzó véleménye szerint Lysippos (vagy iskolája) ismeretlen ülő Hermés-szobra lehetett, amely a Héraklés epitrapezioshoz vagy a tarentumi Hérakléshez hasonló kompozícióval rendelkezhetett. Kevésbé egyértelmű a római kori bronzszobrok közvetlen kisplasztikai mintaképének, illetve az egyes ülő Mercurius-típusok vagy változatok egymáshoz való viszonyának kérdése. Az ülő Mercurius-ábrázolásokat a montoriói Mercurius-szobor kapcsán L. Beschi vizsgálta részletesen, aki a montoriói típus mellett három további nagy csoportba sorolta a szobrokat, egy-egy jellegzetes példány alapján.2 A Vienna 420 típus jellegzetessége 58 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA a meztelen, ülő Mercurius alak, felhúzott jobb lábbal, kinyújtott ballal, bal kezével a sziklára támaszkodva, a jobb combra támasztott jobb kézben caduceust vagy marsupiumot tartva. A Walters Art Gallery típus jellemzője a jobb vállon megkötött chlamys, a típus talán a Pausanias által a korinthosi agorán látott, Kr. u. 2–3. századi korinthosi érmeken is fennmaradt szobron alapul. A Louvre 1055 típus a Vienna 420 típushoz hasonlóan szintén meztelen, de bal karját egyértelműen felemelve tartja, párhuzama a berthouville-i csészén is megtalálható.3 L. Beschi mindhárom típushoz számos párhuzamot sorolt fel – legtöbbet a Vienna 420 típushoz – azonban listái korántsem fedik le az ülő Mercurius szobrok teljes palettáját. A Vienna 420 típusba tartozik a L. Beschi által felsorolt 14 bronzszobron4 kívül többek között egy Arlesból,5 egy Kimswerdből6 , egy Oxfordból,7 és egy Bavay-ból előkerült szobor,8 valamint az ismeretlen lelőhellyel Hartfordban9 és Lyonban10 található darabok. Ezeken kívül számos olyan ülő Mercurius-szobrot ismerünk, ami L. Beschi egyik csoportjába sem tartozik.11 S. Boucher a fent említett tipológiát és a L. Beschi által felvetett galliai eredetet élesen cáfolta a galliai bronzszobrászatról szóló monográfiájában.12 Szerinte a végtagok különböző helyzete, a chlamys és petasos megléte vagy hiánya arra utalnak, hogy nem egy archetípus alapján készültek a szobrok, a galliai eredetet pedig az ubi multa, ibi domestica elv óvatos alkalmazására intve kérdőjelezi meg. A tipológián kívül a lysipposi eredetihez legközelebb álló római bronzszobor azonosítása is problematikus.13 A L. Beschi előtti kutatás alapvető tézise az volt, hogy a Herculaneumból előkerült, híres ülő Mercurius-szobor14 lenne a lysipposi eredeti legjobb megjelenése, ami modellül szolgált a többi római kori szobor számára. A herculaneumi szobornak azonban nincsenek párhuzamai, testtartása tükörábrázolás a többi szoborhoz képest, így L. Beschi arra a következtetésre jutott, hogy a herculaneumi szobor, ami bár a lysipposi eredetin alapulhat, a campaniai bronzműhely eklektikus megfogalmazású, unikális terméke, a lysipposi eredeti legjobb másolata pedig a számos analógiával rendelkező Vienna 420-as szobor lenne, amit Kr.e. 3. századi hellénisztikus eredetinek tart.15 Újabban F. Smith a Vienna 420-on és egy a római Museo Barracco gyűjteményében található Mercurius-fejen látható duzzadt fülek alapján – ami a birkózók és boxolók ábrázolásának jellegzetessége – a lysipposi előképet egy Hermés Enagónios szoborként határozta meg.16 A Magyar Nemzeti Múzeumban található ülő Mercurius szobrot, amely egyike a legjobb minőségű brigetiói daraboknak, a szőnyi olajfinomítóhoz tartozó lakótelep D lakóházának alapozási munkálatai közben találták egy negyedik századra keltezhető római kori olvasztókemence maradványai között, néhány bronzrög és egy szintén beolvasztásra váró bronz díszsisak társaságában. A lelőhely a brigetiói legiotábor retenturájának területére esik. A szobor eredetileg sziklán ülő, jobb kezében marsupiumot tartó, baljával sziklára támaszkodó alakot ábrázolt, ami a fentebb leírt Vienna 420 típusba tartozik. A szobor a típuson belül is a jobb kidolgozású, részletgazdag ábrázolások közé tartozik, különösen az izomzat kialakítása és az arcvonások jó megmunkálása figyelemreméltó. A széles, vastag, de szinte teljesen lapos orr – amennyiben szándékosan került így kialakításra – talán szintén a Hermés Enagóniosként való azonosítást erősítheti meg. A szobor készítési ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 59 idejére vonatkozóan a Kr. u. 2. század a legvalószínűbb, biztosan importtárgyként, Galliából vagy Italiából került provinciánkba, hogy aztán a Kr. u. 4. században, hosszú használat után sérülten egy olvasztókemence mellett várjon az újraolvasztásra, amit valószínűleg a tábor pusztulása akadályozott meg. 1 Beschi, Montorio 53. 2 Beschi, Montorio 31–60. A montoriói szoborhoz lásd továbbá L. Beschi: Una nota in margine al «Mercurio di Montorio». In: Bronzekolloquium 3, 171–183. 3 Az egyes típusok leírását és a típusba tartozó darabokat lásd Beschi, Montorio 43–53. 4 Ugyanez a típus megjelenik egy Puteoliból származó Kr. u. 2. századi terrakotta mécsesen is: LIMC VI (1992) s. v. Mercurius 518, Nr. 224 (E. Simon) 5 Oggiano-Bitar, Bouche-du-Rhone 100–101, No. 199. 6 Zadoks, Netherlands I 60, no. 25. 7 Durham, Britain No. 840. 8 S. Boucher – H. Oggiano-Bitar: Les bronzes divins de la cachette de Bavay (Nord). In: Bronzekolloquium 11, 86, Fig. 12 [=Boucher – Oggiano-Bitar, Bavay 43, No. 11). 9 LIMC V (1990) s. v. Hermes 369, no. 962c (G. Siebert). 10 Boucher, Beaux-Arts 90–91, No. 144. 11 Lásd pl. Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 152–153, No. 345–346; Menzel, Trier 19–20, Nr. 38, Taf. 18–19; Guillaumet – Mordant – Rolley, Avallon 37, No. 82; Lebel – Boucher, Autun 55–56, No. 78–81; Dumoulin, Schildkröte 46, Nr. 10 [=LIMC VI (1992) s. v. Mercurius 541–542, Nr. 424 (G. Bauchhenss)]; Faider-Feytmans, Belgique 67–68, no. 50, pl. 27–28; Zadoks, Netherlands II 94, no. 39; Zadoks, Nijmegen 16, No. 18; stb. 12 Boucher, Gaule 91–95. 13 A kérdésről összefoglalóan lásd C. Pellegris: Bronzetti romani di tradizione classica raffiguranti Hermes-Mercurio da Musei Lombardi. Rassegna di Studi del Civico Museo Archeologico di Milano LVIII (1996) 16–17. 14 LIMC V (1990) s. v. Hermes 369, Nr. 961 (G. Siebert). 15 Beschi, Montorio 47–48. 16 F. Smith: Ermete seduto. In: Lisippo, l’arte e la fortuna. Roma 1995, 130. 33 Mercurius 31. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.7 – Lh: Szőny – M: 95 mm – Bal kézfej kissé sérült, az attribútum hiányzik. A jobb combba modern fémrúd van beerősítve. Tömör öntésű. Sötétzöld patina vörös foltokkal. Ülő, meztelen gyermek Mercurius. Jó minőségű, jól kidolgozott szobor, a test arányosan modellezett, a vádlik, a felkarok és a nyak vastag, az alak a jól ábrázolt has- és mellizmok ellenére is kövér benyomást kelt. A térdkalácsok ábrázolva vannak, a bal vádli belső felén természetellenes kidomborodások találhatóak. A felsőtest izomzata jól kidolgozott, a mellbimbók fúrással ábrázoltak. A könyökben behajlított jobb kar a jobb combon nyugszik, a kezében a hüvelyk- és mutatóujjak között pénzeszacskót tart. A bal kar vállban oldalra, kissé lefelé nyújtva, könyökben be van hajlítva, bal kezében eredetileg caduceust tartott. A kerek, kissé balra néző arc jól kidolgozott, a száj egyenes, az orr kicsi, a pupillák fúrással jelöltek, a jobb szemben berakás nyomai láthatók. A haj oldalt négy–négy hullámban hátrafésülve, hátul a tarkóról a fejtetőre fésülve egy sávban, a fejtetőn csomóba kötve. Paulovics, Kisbronzok 225, XXXI.t.1. A Mercurius-ábrázolások túlnyomó részén az istent ifjú, atlétikus testalkatú formájában ábrázolják, a gyermek Mercurius ábrázolása ennél jóval ritkább.1 Ezekben az esetekben általában álló helyzetben, meztelenül vagy chlamysszel, kezében marsupiumot vagy caduceust tartva, a fejen néha szárnyakkal vagy petasossal jelenik meg a gyermek Mercurius.2 Az ülő helyzetben ábrázolt gyermek Mercurius még ritkább, a brigetiói szoborhoz hasonlóan sziklán ülő gyermek Mercuriust ábrázol 60 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA egy Ottokból (Otok), a mai Horvátország területéről a Magyar Nemzeti Múzeumba került szobor, amelyen a petasost viselő meztelen gyermek bal kezével a sziklára támaszkodik, jobbjában erszényt tart.3 Az eltérő lábtartástól eltekintve az ottoki szobor L. Beschi Vienna 420 típusához áll közel (lásd Kat. 32). A British Museumban található egy földön ülő gyermek Mercuriust ábrázoló bronzszobor a Castellani-gyűjteményből,4 itt a gyermek nem a sziklán ülő pozícióban, hanem kinyújtott jobb lábbal és kissé behajlított bal lábbal helyezkedik el a földön, hasonlóan a földön ülő egyéb gyermekábrázolásokhoz (lásd Kat. 1). Hasonló pozíciójú egy petasost, marsupiumot és caduceust tartó gyermek Mercuriust ábrázoló bronzszobor Firenzéből.5 A brigetiói szobor testtartását tekintve – a kissé statikusabb lábtartást leszámítva – a L. Beschi-féle Louvre 1055 típushoz áll közel (lásd Kat. 32). A szobor ikonográfiai azonosításának fő problémája, hogy a jobb kézben tartott erszényen kívül semmi más attribútum nem utal Mercuriusra, a fejtetőn varkocsba fogott haj viszont az Amor-ábrázolásokra jellemző. Nehezen dönthető el, hogy a szobor gyermek Mercuriust, vagy marsupiumot tartó Amort jelenít-e meg. Amor gyakran „kölcsönvesz” más istenektől attribútumokat, legyen az Mercurius pénzeszacskója vagy hírnökpálcája, Apollo lantja, vagy Hercules oroszlánbőre.6 A brigetiói szobor esetében a Mercuriusként való azonosítás mellett szól, hogy a testtartás alapján az alak eredetileg valószínűleg sziklán ült, a felemelt bal kézben pedig caduceust tartott. Elképzelhető, hogy a lábainál Mercurius állatai jelentek meg.7 A Milch-gyűjteményből származó szobor készítési helyéről és keltezéséről a pontos analógiák hiánya miatt közelebbi információval nem rendelkezünk. A gyermek Mercurius ábrázolásairól lásd LIMC VI (1992) s. v. Mercurius 505 (E. Simon). 2 Reinach, Répertoire II.171.3–6. 3 Erdélyi G.: Római bronzszobrocskák Óbudáról a Magyar Nemzeti Múzeumban. Archaeologiai Értesítő 48 (1935) 110–111, 93. kép; Paulovics, Kisbronzok 226–227, XXXI.t.2. 4 Walters, Bronzes 210, Nr. 1218. 5 Reinach, Répertoire II.171.7. 6 LIMC III (1986) s. v. Amor 1020–1024, no. 564–588 (N. Blanc – F. Gury); LIMC III (1986) s. v. Eros 928–929, no. 944–963 (A. Hermary). 7 Hasonlóan inkább gyermek Mercuriust ábrázol egy Amorként közölt, Tamudából származó Kr. u. 3. századi terrakotta mécsest, ami a gyermeket chlamysben, kezében marsupiummal és caduceussal, lábánál kakassal ábrázolja: LIMC III (1986) s. v. Amor 1022, no. 575 (N. Blanc – F. Gury). 1 34 Bázis Mercurius állataival 32. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Tussla-gyűjtemény) – Ltsz: 63.22.120 – Lh: Szőny – M: 47 × 35 × 21 mm; kakas: 14 × 11 mm; kecskebak: 17 × 16 mm; teknős: 8 × 4 mm. – A sziklán ülő Mercurius alak hiányzik, a sziklában, valamint a kecske mögött négyzetes lyuk. Üreges öntésű. Világosbarna színűre tisztítva. Szoborbázis Mercurius állataival. A bázis egyik végén egy téglalap alakú szikla található, előtte kakas, teknős és fekvő kecskebak ábrázolása. A bázis felülete rossz minőségű, durva kialakítású, a bázissal egybeöntött állatok kidolgozatlanok. A kakas fejét balra hajtja, a farktollai valamennyire kidolgozottak. A fekvő kecske jobbra, hátrafelé néz, elnagyolt kidolgozású, a szőrzet halvány bekarcolt vonalakkal látható. A teknős alig észrevehető, szinte kétdimenziós ábrázolás. Paulovics, Kisbronzok 225, XXX.t. 4–5. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 61 Az ülő,1 attribútumként szolgáló állataival körülvett Mercurius ábrázolása gyakori téma a római művészetben. Míg a nagyplasztikában a Iuppiter-ábrázolásokhoz hasonló, trónon ülő Mercurius az elterjedt,2 a kisművészetekben a sziklán ülő istent ábrázolják előszeretettel, a kakassal, teknősbékával és kecskével vagy kossal. Az ábrázolástípus főként bronzszobrokon gyakori, de előfordul gemmákon,3 sőt a berthouville-i kincs egyik csészéjén is.4 D. Dumoulin disszertációjában kilenc bronzszobrot gyűjtött össze,5 amelyek sziklán ülő Mercuriust ábrázolnak, a szobor talapzatán elhelyezett, azzal gyakran egybeöntött állatokkal. A D. Dumoulin listájában szereplő szobrokon kívül további darabok ismertek Schwarzenackerből6 és a reimsi múzeum gyűjteményéből. Bár a brigetiói bázishoz tartozó alak nem maradt meg, az analógiák, valamint a sziklán található négyzetes lyuk alapján egyértelműen megállapítható, hogy eredetileg egy ülő Mercurius-alak tartozott hozzá. Az épen megmaradt darabok alapján legvalószínűbb, hogy az isten petasost és köpenyt viselt. A bázis durva kialakítása alapján valószínűleg helyi gyártmány, keltezése közelebbről nem lehetséges. 1 Az ülő Mercuriusról általában és a nagyszobrászati előképekről lásd Kat. 32. 2 LIMC VI (1992) s. v. Mercurius 541 (E. Simon – G. Bauchhenss). 3 Dumoulin, Schildkröte 49, Nr. 14–18; LIMC VI (1992) s. v. Mercurius 513, Nr. 129, 132 (E. Simon – G. Bauchhenss). 4 Dumoulin, Schildkröte 51, Nr. 1 [=LIMC VI (1992) s. v. Mercurius 548, Nr. 495 (E. Simon – G. Bauchhenss)]. 5 Ismeretlen lelőhely/Autun: Dumoulin, Schildkröte 45, Nr. 7 [=Lebel – Boucher, Autun 56, No. 81]; Ismeretlen lelőhely/Avignon: Dumoulin, Schildkröte 45, Nr. 8 [=Beschi, Montorio 41, Fig. 14]; St. Didier/London: Dumoulin, Schildkröte 46, Nr. 9 [=Walters, Bronzes 145, Nr. 806]; Ottenhusen/Luzern: Dumoulin, Schildkröte 46, Nr. 10 [=LIMC VI (1992) s. v. Mercurius 541–542, Nr. 424]; Ismeretlen lelőhely/Oxford: Dumoulin, Schildkröte 46, Nr. 11; Ismeretlen lelőhely/Párizs: Dumoulin, Schildkröte 46, Nr. 12 [=Beschi, Montorio 41, Fig. 13]; Rouen: Dumoulin, Schildkröte 46, Nr. 13 [=Esperandieu – Rolland, Seine-Maritime No. 20]; Montorio Veronese/Bécs: Dumoulin, Schildkröte 46, Nr. 14 [=Beschi, Montorio Fig. 10–12; Guß+Form 133, Nr. 202, Abb. 266]; Lyon: Dumoulin, Schildkröte 46, Nr. 16 [=Boucher, Beaux-Arts 185, No. 329]. A D. Dumoulin-nél Nr. 15. és 17. számon szereplő bázisok nem sziklán ülő ábrázolások, hanem kör alakú bázisok eredetileg álló Mercurius-szobrokkal. Hasonló bázison álló ép Mercurius-szobor került elő kakassal, kossal és teknősbékával St. Albansból (Durham, Britain No. 55). 6 Kolling, Schwarzenacker 25–30, Taf. 17–26. Hercules 35 Hercules 32. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.5 – Lh: Szőny – M: 70 mm – Mindkét láb térdtől lefelé, a jobb kar könyöktől lefelé hiányzik, az arc több helyen sérült, a jobb fenéken kör alakú mélyedés. A bal lábba modern rézdrót van beerősítve. Tömör öntésű. Világoszöld patina. Meztelen, álló Hercules, testsúlyát a jobb lábon viseli. A test zömök hatású, az izomzat elnagyolt kidolgozású, a fej arányaiban túl nagy a testhez képest. A jobb kar kissé oldalra nyújtva és leengedve, a bal kar a bal vállon átvetett köpenybe van burkolva, könyökben behajlítva és csípőre téve. A köpeny ruharedői elnagyolt kidolgozásúak. 62 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA A fej kissé jobbra néz, az arcvonások elnagyoltak, az orr lapos, hosszú, a száj egyenes és vékony, a szemek nagyok és kerekek. A szakáll és a rövid haj kialakítása elnagyolt. Publikálatlan. Héraklés/Hercules ikonográfiai ábrázolási formái rendkívül változatosak voltak a görög-római művészetben, egyrészt rengeteg mitológiai jelenetben szerepel, másrészt a magányos ábrázolások között is nagyon sok variánssal találkozunk. Az álló ábrázolások legnagyobb hatású típusa a Kr.e. 5. század végén, a 470-es évek körül kialakult Cherchel Héraklés.1 Ebben az ábrázolási formában a szakállas Héraklés jobb kezével a földre támasztott bunkóra támaszkodik, a testsúlyát a bal lábán viseli, oroszlánbőr nincs a szobrokon. Az eredeti bronzszobrot Myrónhoz vagy Onatashoz is próbálták kötni. A Cherchel Héraklés számos más Hérakléstípus kiindulópontjául szolgált az antik művészetben, főként a késő klasszikus és hellénisztikus korszakokban. A Kr.e. 4. század végén kialakult és a római korban nagyon népszerű Héraklés Chiaramonti-típus2 szintén a Cherchel Héraklésen alapul, de itt már megjelenik a bal alkarra, esetenként a vállra vetett oroszlánbőr is. A római császárkor folyamán más istenalakok ábrázolásához hasonlóan Hercules esetében is egyfajta eklektikusság figyelhető meg, a klasszikus és hellénisztikus ábrázolásokat és azok variációit, átértelmezéseit széles körben használják a római művészetben. Az attribútumok hiánya ellenére a brigetiói Hercules-szobor testtartásában és kialakításában a Cherchel-Chiaramonti-típushoz áll legközelebb. Hiányzó jobb kezével valószínűleg a földre helyezett bunkójára támaszkodott, a balját viszont a típusra kevésbé jellemző módon a csípőjére teszi. A legtöbb klasszikus és hellénisztikus ábrázoláson a bal kéz attribútuma íj, vagy a Hesperidák almái. A vállra borított köpeny szintén nem jellemző a görög ábrázolásokra, legtöbbször a bal alkaron tartott oroszlánbőrrel találkozunk, de ritkán előfordul a bal vállra borított bőr ábrázolása is.3 A brigetiói szobor esetében a vállon lévő köpeny kétféleképpen értelmezhető: egyrészt lehet az említett vállra borított oroszlánbőr sematizált változata, ami gyakorlatilag már teljesen felismerhetetlen, másrészt az is elképzelhető, hogy a római művészet eklekticizmusának újabb példáját láthatjuk, amikoris a más istenségekre, főként Mercuriusra jellemző chlamyst ábrázolják Hercules vállán.4 A brigetiói szobor kialakításához nagyon hasonlít az ajkai Hercules-szentélyből előkerült 107 cm nagyságú kőszobor.5 A két szobor közötti hatalmas méretbeli különbség miatt csak nehezen beszélhetünk analógiáról, de az ajkai szobor bal támasztólábát leszámítva a két alak kidolgozása, testtartása, ruharedői, valamint a fej kialakítása: a szakáll, a haj, a hosszú, lapos, kissé szögletes orr és a nagy kerek szemek rendkívül hasonlóak. Az ajkai szobrot Thomas Edit egy Commodus portréjával ellátott helyi kőfaragványnak tartja. Természetesen mindezek alapján a brigetiói bronzszobor helyi gyártása és a 2. század végére történő keltezése nem bizonyítható egyértelműen, de a két alak közti hasonlóság alapján nem zárhatjuk ki, hogy az ajkai szobrot készítő kőfaragó és a brigetiói darabot készítő bronzműves hasonló előkép vagy minta alapján dolgozott, és mindkettő a 2. század végére keltezhető pannoniai gyártmány. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 63 1 LIMC IV (1988) s. v. Herakles 751, No. 428–430 (O. Palagia). Hercules ikonográfiájához lásd O. Palagia listáját a LIMC IV. kötetének 731. oldalán, továbbá S. Ritter disszertációját: Ritter, Hercules. 2 LIMC IV (1988) s. v. Herakles 752–753, No. 447–464. 3 Lásd pl. LIMC IV (1988) s. v. Herakles No. 69, 271, 327, 450, 510 (O. Palagia); H. Salskov Roberts: Types of Herakles stautettes in Copenhagen that reflect large classical sculptures. In: Bronzekolloquium 13, Vol. 2, 86, Fig. 6. 4 A Mercurius attribútumaival ábrázolt Herculeshez lásd LIMC IV (1988) s. v. Herakles No. 540, 926b (O. Palagia). 5 Thomas, Hercules 108–111; E. B. Thomas: Römische Villen in Pannonien. Budapest 1964, 14–16, Taf. II–III. 36 Hercules Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 70 mm "Hercules bronz szobra két alakban Ó-Szőnyből a Trau-féle gyűjteményben" (Récsei V.) "Herakles. H. 0.07. Abgebrochen die Keule und ein Theil des Felles. Aus O-Szönyi. H., l. Standbein, ohne Attribut in der L., sonst gleich n. 35. Gleichfalls sehr roh." (W. Gurlitt) Gurlitt, Trau I 156, Nr. 36; Récsei, Pannonia 50. A szoborról nem közöltek illusztrációt, W. Gurlitt leírása alapján a bal kézben nem tartott attribútumot, ezt leszámítva megegyezik egy ismeretlen lelőhelyről származó, Párizsban vásárolt Hercules-szoborral a Trau-gyűjteményben.1 Mindezek alapján a szobrot a következőképpen rekonstruálhatjuk: meztelen, testsúlyát a jobb lábán viselte, a bal láb hátrahúzva, bal karján oroszlánbőr (egy része letörve), jobb kezében eredetileg bunkót tartott, bal keze üres volt. 1 Gurlitt, Trau I 155, Nr. 35. 37 Hercules Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 95 mm "Hercules bronz szobra két alakban Ó-Szőnyből a Trau-féle gyűjteményben" (Récsei V.) "Herakles. H. 0.095. Aus O-Szönyi. H., r. Standbein, das l. ist vorgesetzt, nackt bis auf ein mit Ciselirstrichen versehenes fell über dem l. Unterarm; die R. ist halb erhoben und mit verticalem Loch durchbohrt, der l. Arm ist vorgebogen, die Hand geschlossen. Ueber der Stirn liegt kurzes Haar; es ist unklar, ob mit den Strichen auf dem Hinterkopfe ein Fell bezeichnet sein soll. Sehr roh." (W. Gurlitt) Gurlitt, Trau I 156, Nr. 37; Récsei, Pannonia 50. A szoborról nem közöltek illusztrációt, W. Gurlitt leírása alapján a szobor meztelen volt, testsúlyát jobb lábán viselte, a bal láb hátrahúzva, a bal karon oroszlánbőr, a jobb kézben valószínűleg bunkót tartott eredetileg, a bal kéz üres. 64 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 38 Hercules Elveszett (korábban Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; vétel Dr. Cseley Jánostól; a Kat. 103. darabbal együtt) – Ltsz: 135.1895.1 – Lh: Szőny – M: nincs adat „Antik bronz szobrocska (Hercules)” (leltárkönyv, Magyar Nemzeti Múzeum) Publikálatlan. A leltárkönyv bejegyzése alapján a szobor Hercules közelebbről nem meghatározható típusú ábrázolása. Apollo 39 Apollo Elveszett (korábban Windisch-Grätz herceg gyűjteménye) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 60 mm „Apollon als Bogenschütze, in Ausfallstellung, auf dem Haupte eine Zackenkrone, an den Füssen hohe Jagdstiefel; es fehlen die linke Hand, die den Bogen hielt, und der rechte Arm, der wohl nach dem (noch geschlossenen) Köcher langte. In den Bewegungen carrikirte ProvinzArbeit. H. 0.06” (K. Masner) Masner, Kunst und Industrie 9–10, Nr. 105. A szoborról nem közöltek illusztrációt, K. Masner leírása alapján íjászként ábrázolt Apollo, aki hiányzó bal kezében íjat tarthatott, hiányzó jobb kezével pedig a tegezhez nyúlhatott.1 1 Apollo ábrázolástípusairól a római bronzplasztikában lásd Kaufmann-Heinimann, Augst 22–23; LIMC II (1984) s. v. Apollo 406 (E. Simon). 40 Apollo? Elveszett (korábban Kuny Domokos Múzeum, Tata) – Ltsz: 78.35.12 – Lh: Szőny (szórvány, 1966–68) – M: 63 mm „Apollo. Meztelen férfialak kezében tárggyal” (leltárkönyv, Kuny Domokos Múzeum) Publikálatlan. A leltárkönyv bejegyzése alapján a szobor talán Apollót ábrázolta. A tárgyról további információk nem állnak rendelkezésünkre. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 65 Dioscuros 41 Dioscuros 33. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (vásárlás Cseley Jánostól, 1894) – Ltsz: VI. 2852 – Lh: Szőny – M: 82 mm – A jobb kézből hiányzik a lándzsa. A talpakban modern szegecsek. Tömör öntésű. Zöld patina vörösesbarna foltokkal és apró felületi sérülésekkel. Álló meztelen Dioscuros, testsúlyát a bal lábon viseli, a jobb láb kissé hátralépve helyezkedik el, a test jól modellezett, az izomzat főként a felsőtesten jól kidolgozott. A jobb kar vállban oldalra nyújtva, könyökben felemelve, a bal kar a test mellett leeresztve, könyökben előrenyújtva, benne kardot tart az alkarjára fektetve, heggyel a teste felé.A bal vállon és az alkaron átvetve köpenyt visel, az alkarról lelógó ruharedők rombusz alakban vannak ábrázolva. A fej háromnegyed profilban a kardot tartó bal kar felé néz, az arc héroikus vonásai jól kidolgozottak, a száj kicsi, az orr kissé hegyes, a szemek nagyok, a pupillák kis pontokkal jelölve. A hosszú, dús, göndör haj tetején pilost visel. Publikálatlan. A Dioscurosok ábrázolásai meglehetősen ritkán fordulnak elő a bronzszobrok között, S. Geppert disszertációjában 28 darabot gyűjtött össze a Római Birodalom területéről.1 Ezek közül hat szobor hasonló méretű (8–12 cm) és ábrázolásmódú, mint a brigetiói példány: az egyik, felemelt kézben lándzsát (egyik esetben sem maradt meg, de síkábrázolások alapján jól rekonstruálható), a másikban kardot tartanak, egy kivételével mindegyik chlamyst visel.2 A brigetiói darab legközelebbi analógiája a baltimore-i Walters Art Gallery bronzszobra, amely fején szintén pilost visel a gyakoribb csillag helyett.3 Mivel a Dioscuros-szobrok eredetileg párban álltak és egymás tükörábrázolásai voltak, a szobrok vegyesen fordulnak elő bal támasztólábbal és felemelt jobb karral (mint a brigetiói), illetve fordítva egyaránt. A Dioscuros-szobrok fejkialakítása leggyakrabban az ún. Alexandros-típust követi,4 a jellegzetes, anastoléval ellátott hajviselet a brigetiói darabon is jól megfigyelhető. A brigetióihoz hasonló ábrázolások a nagyszobrászatban is előfordulnak, legjobb példája egy Antoninus-kori márványszobor Velencében.5 Az analógiaként szolgáló bronszobrok az 1–2. századra keltezhetőek. 1 Geppert, Dioskuren 169–175, B1–B28. A Dioscurosok ikonográfiájáról általában lásd LIMC III (1986) s. v. Dioskouroi (A. Hermary); LIMC III (1986) s. v. Castores (F. Gury). 2 Geppert, Dioskuren B2, B5, B11, B12, B19, B20. 3 Geppert, Dioskuren B5. 4 Geppert, Dioskuren 104–105. 5 Geppert, Dioskuren P54, Abb. 46–47. 66 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Sol 42 Sol Elveszett (korábban Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; Cseley János komáromi főorvos ajándéka; a Kat. 26., 80., 102. darabokkal együtt) – Ltsz: 105.1894.1 – Lh: Állítólag Szőny – M: 115 × 50 mm „Antik bronzszobrocska fején Sol attribútumával” (leltárkönyv, Magyar Nemzeti Múzeum) Publikálatlan. A leltárkönyv bejegyzése alapján a szobor Solt ábrázolta. További információ nem áll rendelkezésünkre.1 1 Sol egészalakos ábrázolásairól lásd P. Matern: Helios und Sol. Kulte und Ikonographie des griechischen und römischen Sonnengottes. Istanbul 2002, 86–164. 43 Sol Elveszett (korábban Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; vétel Kadek Imrétől; a Kat. 97. darabbal együtt) – Ltsz: 100.1895.39 – Lh: Szőny – M: nincs adat „Római bronz szobrocska (Sol)” (leltárkönyv, Magyar Nemzeti Múzeum) Publikálatlan. A leltárkönyv bejegyzése alapján a szobor Solt ábrázolta. További információ nem áll rendelkezésünkre. Amor 44 Amor 34. tábla Klapka György Múzeum, Komárom – Ltsz: 2015.N18-N19.026.1 – Lh: Szőny-Vásártér, 3. századi tetőomladékból – M: 78 mm – Mindkét lábszár és a bal alkar hiányzik. A bal vállon és a bal comb tetején modern sérülés. Tömör öntésű. Világosbarna patina zöld foltokkal. Meztelen, álló Amor, testsúlyát eredetileg a már hiányzó bal lábon tartotta, a jobb láb pedig eredetileg hátrahajlítva, felemelve helyezkedett el. A szobor jól modellezett, jó arányokkal rendelkezik, a test kissé zömök, az izomzat nem túl kidolgozott. A hasizmot ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 67 egy függőleges vonal jelzi a befúrt köldöktől a mellizmokig, ahol a mellbimbók két apró fúrt lyukkal vannak jelölve. A törzs balra csavarodik, a jobb váll felfelé és előre, a bal kissé lefelé és hátra mozdul, a dinamikus kontraposzt jól ábrázolt. Az előre és felfelé nyújtott jobb kézben eredetileg fáklyát tartott, a könyöktől lefelé hiányzó bal kar eredetileg lefelé, könyökben kissé előre hajlítva lógott, a bal csípőnél az alkar korábbi csatlakozási pontjának maradványa látható. A háton két szárny található, amelyek külső felületén a tollazat bevésett vonalakkal ábrázolt. A nyak kissé zömök, a fej jobbra, felfelé fordul. A pufók arc vonásai jól kidolgozottak, a száj egyenes, az orr vékony, hegyes, a szemek nagyok és mandula formájúak. A haj a fej tetején csomóba fogott, a hajtincsek hidegmegmunkálással részletesen kidolgozottak, két oldalt egy-egy függőlegesen leomló, csigás lokniban hullanak a vállakra. Publikálatlan. Amor ikonográfiája az egyik leggazdagabb a görög-római művészetben, ennek megfelelően a bronzplasztikában is nagy számban és változatos formában jelenik meg. A leggyakoribb típus az egyik, felemelt kezében fáklyát tartó, szárnyas, egyik lábát hátrafelé felemelő, „lépő” vagy „repülő” Amor.1 A Római Birodalom egész területén nagy mennyiségben, különböző méretben és minőségben fordulnak elő ilyen típusú bronzszobrok.2 Bár a fáklya a legtöbb esetben hiányzik,3 a kéztartás és az analógiák alapján a kiegészítés egyértelmű. A motívum eredete a hellénisztikus terrakotta és bronzplasztikában keresendő. A római kori példányoknál nagyobb méretű, jobb minőségű későhellénisztikus bronzszobrokat ismerünk, amelyek valószínűleg lámpatartóként funkcionáltak.4 A kisméretű, gyakran plasztikus fáklyával ábrázolt római darabok esetében ez a funkció már nem valószínű. Sokkal inkább elképzelhető, hogy az egymás tükörábrázolásaiként előforduló, felcserélt kéz- és lábtartású Amorok párosával larariumok részét képezhették, amint az például a sárszentmiklósi leletegyüttes esetében bizonyos.5 A larariumokban előforduló Lar-szobrok szintén párosával, egymás tükörképeként fordulnak elő, ugyanez lehet a helyzet az Amorok esetében is. A Brigetio polgárvárosából, Szőny-Vásártér lelőhelyről 2015-ben előkerült szobor a jobb minőségű darabok közé tartozik, különösen jól ábrázolták a dinamikus, csavart testhelyzetet, amit a Standbeinnal ellentétes fáklyát tartó kéz vált ki, valamint a fej és a haj kialakítása is igényes munkára utal. A szobor egy 3. századi tetőomladék tegulái közül került elő, valószínűleg másodlagos pozícióból, eredetileg minden bizonnyal egy larariumhoz tartozott, ami valamelyik környékbeli lakóházban állt. A típusról részletesen lásd Leibundgut, Westschweiz 36; Hiller, Eroten. 2 Lásd pl. Babelon-Blanchet, Bibl. Nat. 120–121, No. 268; Boube-Piccot, Maroc I 272, No. 342, Pl. 220; Boucher, Beaux-Arts 5, No. 8–9; Boucher, Chalon-sur-Saône 61, No. 36; Fleischer, Österreich 80–82, Nr. 91–95, Taf. 52–53; Tadin, Panonije 73–74, no. 37–51, T. XXI–XXIII; Vermeule – Comstock, Boston 67, No. 66; stb. 3 Néhány esetben a fáklya vagy annak töredéke megmaradt és jól látható: Boucher, Beaux-Arts 3, No. 5; Humer – Kremer, Götterbilder 384, Nr. 778, 782 (Carnuntum); Ţeposu-Marinescu, Anthropomorphic No. 50 (Romula), No. 51 (Micia), No. 53 (Sarmizegetusa), No. 54 (Porolissum), No. 56 (Valea Lupului); 4 Hiller, Eroten 470–471. 5 Bánki, Sárszentmiklós 84, Taf. XLI. 1 68 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 45 Amor 35. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Tussla-gyűjtemény) – Ltsz: 63.22.114 – Lh: Szőny – M: 98 mm – Mindkét lábfej és kézfej hiányzik, a jobb szárny sérült, az attribútumok hiányoznak. Tömör öntésű. Sötétbarna patina, erősen rongálódott felület. Meztelen, álló Amor, a testsúly a jobb lábon, a bal láb hátrahajlítva, felemelve. Sematikus, elnagyolt kidolgozású szobor, a combok és a felkarok aránytalanul vastagok, a testrészek szinte tagolatlanok, a nyak nagyon rövid. A jobb kar vállban oldalra nyújtva, könyökben felemelve, a kezében eredetileg fáklyát tartott, a bal kar kissé hátrafelé leengedve. A fej jobbra, felfelé tekint, a rossz megtartás miatt az arcvonások nem kivehetőek. A haj hátul bekarcolt vonalakkal díszített, a fej tetején csomóval. A háton két szárny, az épségben megmaradt bal szárny alja két csúcsban végződik. Paulovics, Kisbronzok 222, XXIX.t.4. A töredékes szobor lábtartása és a felemelt jobb kar alapján eredetileg szintén az előző típusba tartozott. A típushoz lásd Kat. 44. 46 Amor 35. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Komáromi k. k. Genie-Direktiontól; a Kat. 61 darabbal együtt) – Ltsz: 152.1885.282 – Lh: Szőny – M: 76 mm – Mindkét láb térdből, a bal kar vállból, a jobb kar könyöktől lefelé hiányzik. Tömör öntésű. Szinte teljesen elkorrodálódott, lepattogzott felszínű. Meztelen, álló Amor, a testsúly a bal lábon, a jobb láb eredetileg hátrafelé hajlítva, felemelve helyezkedhetett el. A jobb kar a test mellett leengedve, a bal kar vállmagasságban oldalra nyújtva. A háton szárnyak töredékei, a fejtetőn hajcsomó. A rendkívül rossz állapot miatt a szobor alig vizsgálható, az egymással összedolgozott combok és a széles, lapos fej alapján eredetileg is rossz minőségű lehetett. Publikálatlan. A töredékes szobor lábtartása és a felemelt bal kar alapján eredetileg szintén az előző típusba tartozott. A típushoz lásd Kat. 44. 47 Amor Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 150 mm "Amor bronz-szobra Trau gy. Lelethelye Brigetio. Bal lábára támaszkodik, felső teste kicsit hátra hanyatlik. Tekintete felfelé van irányítva, jobb és felemelt bal kezében fáklyát tart. A hajzat a homlok felett csomóba van kötve, melyből két fürt hátrafelé omlik. Mozdulatai szabályosak, jó minta után alakítottak. Bal lába a térd alatt le van törve. Hátán a szárnyak nyomai. M. 0.15." (Récsei V.) "Erot. H. 0.15. Abgebrochen das l. Bein in der Mitte des Schienbeins. Aus O-Szönyi. Erot, ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 69 auf l. Bein stehend, das r. frei zurückgestreckt, nackt, erhebt die senkrecht durchbohrte L., die R. ist gesenkt vorgestreckt und gleichfalls durchbohrt. Das liebliche Gesicht ist aufwärts gegen die L. gewendet. Ueber der Stirn ist ein Haarknoten angeordnet, hinter demselben ist das Scheitelhaar zu einem Zopf zusammengeflochten, über jedem Ohre liegen Lockenbüschel. Im Rücken sind zwei Einschnitte für Flügel sichtbar. Ganz identisch ist der Erot: v. Sacken, die antiken Bronzen des k. k. Münz- und Antikencabinets, Taf. XIV 1, dessen Fundort unbekannt ist." (W. Gurlitt) „Eros, linkes Standbein, das rechte rückwärts gestellt, Oberkörper zurückgeneigt, Blick aufwärts, die erhobene Linke und die halb erhobene Rechte hielten Fackeln. Das Haar über die Stirn in einen Knoten gebunden, von dem aus zwei Zöpfe nach rückwärts gehen; von einem Ohr bis zum andern sechs verticale Locken. Hübsch bewegt; nacht einem guten Modell. Linkes Bein unter dem Knie abgebrochen. Auf dem Rücken Einschnitte für die Flügel. H. 0.15.” (K. Masner) Gurlitt, Trau I 152, Nr. 23; Masner, Kunst und Industrie 10, Nr. 110; Récsei, Pannonia 85. Az elveszett szoborról nem közöltek illusztrációt, Récsei V. és K. Masner leírása alapján a kezében fáklyát tartó, lépő vagy repülő Amor típusába tartozik (lásd Kat. 44). A W. Gurlitt által hozott analógia1 szintén ezt erősíti meg. 1 von Sacken, Wien Taf. XIV.1. 48 Amor Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 95 mm "Erot. H. 0.095. Abgebrochen das l. Bein unter dem Knie und die Flügel auf dem Rücken. Aus O-Szönyi. Analog n. 23. Auf r. Fuss stehend, die R. erhoben, die L. gesenkt; in der l. sind Reste eines Attributes erhalten." (W. Gurlitt) Gurlitt, Trau I 153, Nr. 24. A szoborról nem közöltek illusztrációt, W. Gurlitt leírása alapján a fáklyát tartó Amor típusába tartozik. Lásd Kat. 44. 49 Amor Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 112 mm "Amor bronz-szobrocskája egy golyón. Trau gy. Lelethelye Brigetio. Kezei szintén fáklyákat tartottak. M. 0.122." (Récsei V.) "Erot, auf einer Kugel. H. 0.112. Aus O-Szönyi. Gleich n. 24. Die L. zeigt kein Attribut: im Rücken Einschnitte für die Flügel." (W. Gurlitt) „Eros auf einer Kugel, die Hände (rechte erhoben) trugen Fackeln, im Rücken Einschnitte für die Flügel. H. 0.122” (K. Masner) Gurlitt, Trau I 153, Nr. 25; Masner, Kunst und Industrie 10, Nr. 111; Récsei, Pannonia 85. 70 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA A szoborról nem közöltek illusztrációt, a leírások alapján a fáklyát tartó Amor típusába tartozik. Lásd Kat. 44. 50 Amor Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 128 mm "Erot, auf einer Kugel. H. 0.128. Aus O-Szönyi. Gleich n. 24. 25. Die L. hält einen Gegenstand, der einem Alabastron oder Beutel gleicht: im Haar liegt eine Binde, darüber ein Haarknoten. Es fehlt eine Andeutung der Flügel. N. 24-26 mögen wegen ihrer gleichmässig rohen Ausführung trotz ihrer verschiedenen Dimensionen zu demselben Geräth gehört haben. Die Arbeit von n. 23 ist viel besser. In die erhobenen Hände wird man am wahrscheinlichsten Fackeln ergänzen." (W. Gurlitt) Gurlitt, Trau I 153, Nr. 26. A szoborról nem közöltek illusztrációt, W. Gurlitt leírása alapján valószínűleg a fáklyát tartó Amor típusába tartozik. Lásd Kat. 44. 51 Amor Elveszett (korábban Hollitzer-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 125 mm „Eros, schwebend, das rechte Bein weit nach hinten gestreckt, Blick aufwärts. Die erhobene Rechte hielt wohl eine Fackel, die gesenkte Linke einen Gegenstand (Fackel?) nach abwärts und zugleich einen zweiten senkrecht dazu nach aufwärts (Bogen?). Hübsch bewegt. H. 0.125” (K. Masner) Masner, Kunst und Industrie 10, Nr. 112. A szoborról nem közöltek illusztrációt, K. Masner leírása alapján a fáklyát tartó Amor típusába tartozik. Lásd Kat. 44. 52 Amor 36–39. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest – Ltsz: 60.9.6 – Lh: Szőny, Caecilia-temető (gyermekszarkofág a MOL tartályparkban, Barkóczi László ásatása, 1959.09.31). Egyéb tárgyak a sírból: csontfésű, ólomtükör, üvegedények, gyöngyök, érmek: Faustina, Trebonianus Gallus, Gallienus, Claudius Gothicus, Aurelianus, Severina – M: 83 mm – A bal kézből hiányzik az attribútum, ettől eltekintve teljesen ép. Tömör öntésű. Sötétzöld patina vörös foltokkal. Meztelen, álló Amor, testsúlyát a bal lábán viseli, a jobb láb térdben hátrahajlítva, felemelve. A test kissé aránytalan: a fej túl nagy, a karok pedig túl hosszúak a felsőtesthez képest. A háton található szárnyak díszítetlenek. Jobb karját a testtől kissé jobbra és előre eltartva kezében kosarat tart. A kosárként ábrázolt tárgy tipológiai szempontból ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 71 egy bográcsszerű edénynek tekinthető. Az edény (kosár) alján rovátkolással díszített kerek talpgyűrű található, a kosár teste félgömb alakú, hálómintával díszített, pereme oldalra kiugró, négyszögletes átmetszetű, ferde rovátkolással díszített. Az edény tetején két félkör alakú, átfúrt fül található, erre van a szintén bronzból készült fogantyú ráerősítve. A kosárban két szőlőfürt található. A bal kéz vállmagasságban felemelve, összezárt kezében eredetileg valamit tartott. Nyakában egy rovátkolással ábrázolt nyaklánc található, amiről a mellkasnál két lunula lóg le, alattuk a mellbimbók bekarcolt ábrázolása látható. A fej kerek, nagyméretű, az áll hegyes, az orr lapos, a szemek nagyok, kerekek, a pupillák fúrással, a szemöldök bekarcolt vonalakkal ábrázolva. A haj a fejtetőre fogva kontyban, oldalt és hátul a hajtincsek vízszintes, hullámos vonalakkal vannak jelölve. A fej és az arc kialakítása pannoniai műhelyre utal. Bolla, Funerari 25; Barkóczi L.: Négy későrómai sír Brigetióból. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1 (1968) 87–89, 7. kép 2. Amor változatos és gazdag ikonográfiai repertoárjának egyik jellegzetes eleme a szőlővel, borral és szüreteléssel kapcsolatos tevékenységek ábrázolása. A szőlő leszedése, szállítása, összetaposása egyaránt megjelenik a különböző művészeti ágakban gyakori Amor-ábrázolásokon. A legfontosabb attribútumok a kosár, a metszőkés és a szőlő. A kosarat Amor általában a vállán vagy a kezében tartja, vagy a földre van letéve, a szőlő pedig benne található, vagy épp belehelyezi. A szarkofágoktól a falfestményeken át a glyptikáig szinte minden művészeti ágban találkozunk ilyen jelenetekkel.1 Gyakran fordulnak elő hasonló ábrázolások az Amorok négy évszakként való perszonifikációjának Ősz jeleneteiben bronzból készült balsamariumokon, ahol Amor egyik felemelt kezében metszőkéssel, másik kezében szőlővel vagy gyümölccsel teli kosárral van ábrázolva, az ősz legfontosabb tevékenységét, a szüretet jelenítve meg.2 A bronzszobrok esetében a kosár ritkán jelenik meg Amor attribútumaként. Egy Strebersdorfból3 és egy Carnuntumból4 előkerült darabon Amor a bal kezében tart kosarat, ezek a brigetiói darabbal ellentétben nem külön készültek, hanem egybe vannak öntve a karral. Szintén egybeöntött kosarat tart jobb kezében egy Londonból előkerült szobor, bal vállán pedig egy másik szőlővel teli kosár található.5 Egy Trierből előkerült Amor csak a vállán tart szőlővel teli kosarat.6 A brigetiói szobor az analógiákhoz képest jobb kidolgozású, ez főleg a kosár és a benne lévő szőlőfürtök aprólékos megmunkálásán látható. A külön öntött, drótból készült füllel ellátott és utólag az alak kezébe helyezett kosár szintén kvalitásosabb megoldás a többi szobor karjával egybeöntött kosaraihoz képest. A brigetiói kosár külső felületének kialakítása – a talpgyűrű és a perem ferde rovátkolással, a kosár teste hálószerűen bekarcolt átlós vonalakkal díszített – teljesen megegyezik egy a római Museo Nazionaleban található Antoninus-kori szarkofágon látható szüretelő Amor kosarának kialakításával.7 A brigetiói szobor bal kezének attribútuma hiányzik, az analógiák alapján a legvalószínűbb, hogy fáklyát tartott benne. Bár a síkművészeti ábrázolások párhuzamain, a szüretelő jelenetekben általában metszőkést láthatunk Amor kezében, az önálló szobrokon a szüretelés kontextusának hiánya miatt ez nem valószínű. A brigetiói szobor fejének kialakítása, arcvonásai helyi gyártásra 72 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA utalnak. A szobor a Caecilia-temetőből, egy Kr. u. 3. század végére keltezhető, felirat nélküli gyermekszarkofágból került elő,8 a keltezéssel kapcsolatban az előkerült érmek alapján megállapíthatjuk, hogy a szobor valamikor a 275 utáni években került a szarkofágba, készítését így valószínűleg a 3. századra, talán annak második felére tehetjük. 1 LIMC III (1986) s. v. Amor, Cupido 1011–1016, No. 480–520 (N. Blanc – F. Gury). 2 Braun, Bronzebalsamarien 138–140, Kat. 55–56, Taf. 61–62. 3 Melchart, Kostbarkeiten 69, Abb. 119. 4 Humer, Kostbarkeiten 234, Nr. 947. 5 Durham, Britain No. 819. 6 Menzel, Trier 23, Nr. 49, Taf. 22. 7 LIMC III (1986) s. v. Amor, Cupido 1016, No. 527d (N. Blanc – F. Gury). 8 Barkóczi L.: Szőny-Olajgyár. Régészeti Füzetek 13 (1960) 52. A rövid jelentés két üvegedényt, 23 érmet és egy arany nyakláncot említ, de a szobrot nem. 53 Amor 40. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (k. k. Central-Comissiontól, 1856) – Ltsz: VI.294 – Lh: Szőny – M : 135 mm – A bal felkar és a phallos letörve, a jobb kézfejen kisebb sérülések. Tömör öntésű. Vörös és világoszöld patina. Álló, meztelen Amor, testsúlyát a bal lábon viseli. Az alak nyúlánk, vékony, a test kidolgozása elnagyolt, szögletes. A jobb lábnak csak a sarka ér a földre, a bal láb kissé hátrahajlítva, lábujjakkal érintkezik a talajjal. A lábujjak is kidolgozottak. A felsőtest aránytalanul hosszú és vékony, az izomzat csak elnagyoltan van jelölve. A jobb kar vállmagasságban oldalra nyújtva, könyökben enyhén behajlítva, a bal kar szintén vállmagasságban oldalra nyújtva. A háton két kisméretű, szögletes, sematikusan kialakított szárny található. Az arc mosolyog, az orr kissé széles és lapos, a szemek nagyok és kerekek, a pupillák befúrt ábrázolásúak. A hullámos haj kétoldalt és hátul körben nagyobb loknikba rendezett, a fejtetőn kétágú csomóba összefogott. Cat. Petronell 1973, 332, Nr. 976. A Kunsthistorisches Museumban található szobor kialakítása eltér az Amor-szobrokra általánosan jellemző formától: a zömök, kissé kövér test helyett ebben az esetben Amor sokkal vékonyabb, nyúlánkabb, ez főleg a hosszú, vékony lábakon és a karcsú derékon figyelhető meg jól. A fej és az arc kidolgozása sokkal jobb minőségű az elnagyolt testnél, ez főként az aránytalan felsőtesttel és karokkal összehasonlítva feltűnő. Valószínűleg a szobor készítésekor a fejet valamilyen minta vagy segédnegatív segítségével készítették, a testet pedig esetleg szabadon formázták és ebből adódnak az eltérések. A szobor attribútumai hiányoznak, de testtartása és a balra, felfelé tekintő fej alapján bal kezében valószínűleg fáklyát tartott. Az átlagosnál karcsúbb, vékonyabb ábrázolással találkozunk egy carnuntumi szobor esetében is,1 hasonló arcvonásokkal és hajviselettel rendelkező darab került elő Cibalaeből.2 Valószínűleg helyi gyártmány. 1 Fleischer, Österreich 80, Nr. 91, Taf. 52. 2 Virc, Vinkovci 375, No. 2, T. II. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 73 54 Amor? 41. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (vétel Ács Istvántól) – Ltsz: 83.17.1 – Lh: Szőny – M: 68 mm – Mindkét lábfej, a jobb kézfej és a bal alkar hiányzik, a jobb lábszáron talán állat alakjának részlete látható. Tömör öntésű. Barnászöld patina. Álló, meztelen gyermek, testalkata zömök, végtagjai vastagok. A testsúly a kinyújtott bal lábon, behajlított jobbb lábával előrelép. A jobb kar könyökben behajlítva, előrenyújtva, a bal kar nagy része hiányzik. A felsőtest vastag, zömök, a köldök és a mellbimbók nem látszanak, a mellizmok kicsik és természetellenesen magasan helyezkednek el. A nyak alig látható, a fej kissé jobbra, lefelé tekint. Az orr kicsi, a szemek kicsik és kerekek, a száj enyhén nyitva. A haj hátul, középen egy copfban van feltűzve a fej tetejére. Publikálatlan. A szárnyak hiánya miatt a szobor nem azonosítható biztosan Amorként, azonban a jobb lábszár külső oldalán található bronzmaradvány alapján a gyermek mellett eredetileg valamilyen állat állhatott, amelyre előrenyújtott jobb kezét helyezte. Ezt erősíti meg a jobbra, lefelé tekintő fej is. Amor kíséretében gyakran találunk különböző állatokat: madarakat, delfineket, kutyákat, stb. Egy ilyen jelenetet ábrázolhatott eredetileg a brigetiói szobor is. A szobor hajviselete az agde-i gyermek bronzszobor frizurájához hasonló, annak egyszerűsített formája.1 1 B. Mille – L. Rosetti – C. Rolley: Les deux statues d’enfant en bronze (Cap d’Adge) : étude iconographique et technique. In: M. Denoyelle – S. Descamps-Lequime – B. Mille – S. Verger (dir.): Bronzes grecs et romains, recherches récentes – Hommage à Claude Rolley. INHA (Actes de colloques) 2012, Fig. 7–8. http://inha.revues.org/3949 55 Amor Elveszett (korábban Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) – Ltsz: 47.1886.6 – Lh: Szőny – M: 55 mm „Ülő Amor, feje hiányzik, szárnyainak töve látszik” (leltárkönyv, Magyar Nemzeti Múzeum) Publikálatlan. A leltárkönyv bejegyzése alapján a szárnyak a töredékes, ülő alakot Amorként azonosítják. 74 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Harpocrates 56 Harpocrates 42. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (vásárlás M. Löwensteintől, Frankfurt, 1903) – Ltsz: VI.3001 – Lh: Szőny – M: 79 mm – Tömör öntésű. A szobor teljes felülete erőteljesen töredezett, zöld korrózióval borított. Álló, meztelen Harpocrates. Kétosztatú, téglalap alakú bázison áll, testsúlyát a jobb lábon viseli, bal lába kissé behajlítva, a test S alakban hajlik. Jobb kezét szájához emeli, bal kezével a bal oldalán álló fának támaszkodik, bal kezében a vállának támasztott bőségszarut tart, fejét jobbra hajtja. A rendkívül rossz megtartás miatt a szobor vonásai, izomzata nem vizsgálható. Publikálatlan. Harpocratest a bronzszobrok között leggyakrabban állva ábrázolják (az ülő Harpocrates-szobrokról lásd Kat. 57). A testsúly általában a jobb lábon van, a jobb kezét a szájához emeli, a balban legtöbbször bőségszarut tart,1 a bal karjával esetenként egy oszlopra vagy fatörzsre támaszkodik.2 A szobrok töredékessége miatt valószínűleg a csak bőségszaruval ábrázolt szobrok között is előfordultak eredetileg oszloppal ábrázolt darabok, ez az alak testtartása alapján esetenként egyértelmű.3 A bőségszarut tartó Harpocrates ábrázolások a római művészet más ágaiban is gyakoriak voltak.4 A Kunsthistorisches Museumban található darab különösen rossz állapotban maradt fenn, ezért a testtartáson, az alak mellett látható oszlopon vagy fatörzsön és a bal kézben tartott cornucopián kívül egyéb attribútumok (psent-korona, lótuszbimbó, növénykoszorú) megléte nem vizsgálható. Testtartását tekintve azok közé a szobrok közé tartozik, amelyeken az erősen jobbra hajtott fej, a kissé oldalra kinyomott jobb csípő és a behajlított bal Spielbein miatt S alakban csavarodik a test, ami az oszlopra támaszkodó Harpocrates ábrázolások esetében jellemző.5 A rendkívül rossz megtartás ellenére az alak arányaiból és testtartásából arra következtethetünk, hogy a szobor eredetileg kvalitásos darab lehetett. 1 Harpocrates és a bőségszaru szimbolikájáról lásd J. Fischer: Harpokrates und das Füllhorn. In: D. Budde – S. Sandri – U. Verhoeven (Hrsg.): Kindgötter im Ägypten der griechisch-römischen Zeit. Zeugnisse aus Stadt und Tempel als Spiegel des interkulturellen Kontakts. Orientalia Lovaniensia Analecta 128. Leuven 2003, 147–162. Római kori Harpocrates bronzszobrok bőségszaruval: Asia minor/Boston: Comstock – Vermeule, Boston 96, No. 103; Berlin: Friedrichs, Berlin 432, Nr. 1997–1998; Besançon: Lebel, Besançon 34, No. 67, Taf. XXXVI.2; Bologna: Budischovsky, Isiaques 67, No. IX, 23–24; Bukarest: Baluta, Severeanu 29, No. 4, Pl. I/2; Egyiptom/Louvre: De Ridder, Louvre I 54, No. 333, 335, Pl. 2; Herculaneum: V. Tran Tam Tinh: Le culte des divinités orientales à Herculanum. Études préliminaires aux religions orientales dans l’Empire Romain 17. Leiden 1971, 69–70, no. 24–25, Fig. 18–19; Ismeretlen lh./Aix-en-Provence: Oggiano-Bitar, Bouches-du-Rhône 83, No. 148–149; Ismeretlen lh./Baltimore: Kent Hill, Baltimore 36, No. 68, Pl. 18; 38, No. 73, Pl. 18; Köln: Grimm, Zeugnisse 156–157, Nr. 40, Taf. 39; Lyon: Boucher, Beaux-Arts 32, No. 54; Palermo: Di Stefano, Palermo 5, No. 4, Tav. 2; Párizs: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 279, No. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 75 650; Pesaro: Budischovsky, Isiaques 40, No. IV. 5, Pl. XVIIb; Sens: Guillaumet – Mordant – Rolley, Avallon 39, No. 91; Split: Žanić-Protić, Split 30, Nr. 38, T. VI; Törökország/Luxemburg: Wilhelm, Luxembourg 13, No. 27; Verona: Franzoni, Verona 103, No. 82. 2 Asia minor/Göttingen: Körte, Göttingen 56, Nr. 89; Augsburg: Arslan, Iside 558, VI.14; Berlin: Friedrichs, Berlin 432, Nr. 1999–2000; 433, Nr. 2004; Camarina: Arslan, Iside 517, V.212; Ismeretlen lh./Baltimore: Kent Hill, Baltimore 37, No. 70–72, Pl. 18; Lyon: Boucher, Beaux-Arts 31, No. 53; Palermo: Di Stefano, Palermo 4–5, No. 3. Tav. I; Párizs: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 277–278, No. 646 (Alexandria); 280–281, No. 653–655; Split: Žanić-Protić, Split 30, Nr. 38, T. VI. Az oszlopra támaszkodó ábrázolások között megtalálhatók pantheisztikus jelenetek is, ahol Harpocrates különböző állatok társaságában látható: Berlin: Friedrichs, Berlin 433, Nr. 2005; Egyiptom/Párizs: De Ridder, Louvre I 54, No. 336, Pl. 29; Ismeretlen lh./Köln: Grimm, Zeugnisse 19, Nr. 8, Taf. 38,3 [=Ritter, Köln 348, Nr. 14, Abb. 30–31; LIMC IV (1988) s. v. Harpokrates 53b. (V. Tran Tam Tinh – B. Jaeger – S. Poulin)]; New York: Richter, Bronzes 34, Fig. 6; Lásd továbbá LIMC IV (1988) s. v. Harpokrates 423, No. 112–113 (V. Tran Tam Tinh – B. Jaeger – S. Poulin). 3 Lásd pl. LIMC IV (1988) s. v. Harpokrates 418, No. 6c (V. Tran Tam Tinh – B. Jaeger – S. Poulin). 4 LIMC IV (1988) s. v. Harpokrates 419–423, No. 23–105 (V. Tran Tam Tinh – B. Jaeger – S. Poulin). 5 Lásd pl. LIMC IV (1988) s. v. Harpokrates No. 6c, 10a, 72a, stb. (V. Tran Tam Tinh – B. Jaeger – S. Poulin). Hasonló testtartású Harpocrates látható egy a Magyar Nemzeti Múzeumban található bronz szoborcsoporton, ahol Harpocrates Serapis és Isis között helyezkedik el: LIMC IV (1988) s. v. Harpokrates 441, No. 393 (V. Tran Tam Tinh – B. Jaeger – S. Poulin). 57 Harpocrates 42. tábla Podunajské Múzeum, Komárno – Ltsz: nincs – Lh: Szőny? – M: 81 mm – A fej, a lábfejek, a bal kézfej és a jobb kéz ujjainak egy része hiányzik. A jobb fenéken sérülés. Tömör öntésű. A szobor felülete foltokban rézszínű, foltokban vörösesbarna patinával borított. Ülő, meztelen Harpocrates, lábai összezárva, a lábak közötti rész egybeöntve. A combok hátsó fele lapos, ami azt jelzi, hogy a szobor eredetileg valamilyen lapos felületen ült. A felsőtest sematikus kidolgozású, a köldök nagyméretű ponttal jelölve. Bal karját a test mellett leengedve, könyökben enyhén behajlítva tartja, jobb kezét szája elé emeli. A karok hengeres kialakításúak, az izomzat jelzése nélkül. A jobb vállon egy hajtincs nyoma látható. Publikálatlan. A gyakoribb, álló Harpocrates-ábrázolások (lásd Kat. 56) mellett az istenség ülő megjelenítései is gyakoriak voltak a római korban. A jellegzetes ülő Harpocratésábrázolások leginkább az ülő Amorokra hasonlítanak, általában egyik lábukat térdben behajlítva, a másikat kissé oldalra nyújtva a földön egyszerű, pihenő pozícióban helyezkednek el.1 A jobb kéz jellegzetes, a száj elé helyezett tartása, valamint a tipikus attribútumok (bőségszaru, psent-korona, hajtincs, lótuszbimbó, stb.) az ülő ábrázolásokon is megjelennek. A komárnói múzeumban található ülő alak töredékessége ellenére is egyérteműen Harpocrates ábrázolásaként azonosítható, ezt a jobb kéz tartása, valamint a jobb vállnál lévő hajtincs maradványa bizonyítja. A fent említett tipikus ülő ábrázolásokkal szemben azonban ez a szobor egy másik, jóval ritkább típusba tartozik. Harpocrates összezárt lábú, térdben derékszögben behajlított tartása alapján nem a földön, hanem eredetileg egy trónuson ülhetett. Ez az ábrázolás a római kori 76 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA bronzszobrokhoz képest sokkal statikusabb és frontálisabb, a testalkat és a végtagok hosszabbak, vékonyabbak a Harpocrates-ábrázolásokon megszokottaknál. Stílusában és ábrázolásmódjában a szobor az egyiptomi, trónuson ülő szobrokkal mutat hasonlóságot. Ezt igazolja a hasonló tartású és testalkatú, trónon ülő terrakotta Harpocrates-ábrázolások sorozata, amelyek leggyakrabban Egyiptomból kerülnek elő.2 A bronzszobrok között ez a típus nagyon ritkán forul elő, a brigetióival kialakításában és méretében megegyező (95 mm), ismeretlen lelőhelyű darab található Gubbioban,3 valamint további hasonló szobrokat ismerünk Aquileiából,4 Arles-ból5 és Vaison-ból.6 A zágrábi múzeum gyűjteményében található öt szobor a Ptolemaida-korra tehető.7 A pontos lelőkörülmények és a tárgy töredékessége miatt nem dönthető el, hogy a komárnói múzeumban található darab római provinciális vagy egyiptomi eredetű. 1 Lásd pl. LIMC IV (1988) s. v. Harpokrates No. 108, 112, 130, 131, 141 stb. (V. Tran Tam Tinh – B. Jaeger – S. Poulin). 2 LIMC IV (1988) s. v. Harpokrates 431, No. 225a–h (V. Tran Tam Tinh – B. Jaeger – S. Poulin). 3 Arslan, Iside 498, V.180. 4 Budischovsky, Isiaque 137–138, No. 63. Szintén a brigetióival megegyező méretű (95 mm). 5 Oggiano-Bitar, Bouches-du-Rhône 141, No. 337. Nagysága 58 mm, deréktól lefelé hiányzik, így eredetileg szintén a brigetióival egyező nagyságú lehetett. 6 Rolland, Haute-Provence 72–73, No. 110. 7 I. Uranić: Sedam brončanih kipova Harpokrata. Vjesnik Arheološkog Muzeja u Zagrebu 37 (2003) 196–197, no. 3–7, Tab. I–II. Lar 58 Lar 43–44. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Gróf Zichy Miklós ószőnyi földbirtokos özvegyétől, Festetics Franciska grófnétól; a Kat. 9., 24., 62. darabokkal együtt) – Ltsz: 24.1875.39 – Lh: Szőny – M: 176 mm – A rhyton két lába törött, alja lyukas. A szobor hátának felső részén apró lyuk. Üreges öntésű. Barnászöld patina. Álló Lar tunikában, táncoló pozícióban. Jobb lábát kissé előrenyújtja, lábujjhegyen áll a talajon, bal lába kissé hátrahúzva szintén lábujjhegyen. A lábon sarut visel, a saru szíjai és talpa jól kidolgozott, a lábujjak elnagyoltan vannak jelezve. A felsőtestet a térd fölé érő tunika fedi, ami a derékon egy övvel van körbetekerve és kétoldalt egy-egy csomóval megkötve. Az öv a hátsó oldalon nincs plasztikusan megmunkálva, csak bevésett vonalakkal jelezve. A ruházat alsó része lebeg, a ruharedők jól kidolgozottak, részletgazdagok. A tunika a nyaknál V alakú redőbe rendezve. A jobb kar leengedve, könyökben enyhén behajlítva, a kéztartás alapján situlát tartott benne. A bal kéz felemelve, könyökben felfelé behajlítva, benne egy ló alakú rhytont tart. A fej felfelé és enyhén balra tekint, az orr vastag, a száj kicsi és egyenes, a pupillák nincsenek jelezve. A göndör haj oldalt és a tarkónál hullámos tincsekbe rendezve, a fejtetőn csak apró barázdák jelzik. Hampel, Repertorium 53, 25. ábra; Hillebrand, Vezető 1938 118, 146. kép; Cat. Petronell 1973, Nr. 393. Lar ábrázolásai között az attribútumok és a testtartás alapján két típust különíthetünk el, amelyeket korábban G. Wissowa alapján1 a Lares compitales és a Lares ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 77 familiares csoportjainak feleltettek meg. A táncoló testtartású, rövid tunikában ábrázolt, egyik felemelt kezében rhytont, leengedett kezében situlát vagy paterát, ritkábban pálmaágat, babérkoszorút2 vagy bőségszarut3 tartó alakot Lar compitalissal azonosították. Az útkereszteződések (compita) védelmezőiről ismert legkorábbi adat egy Tertullianus által említett (De spect., 5), a második pun háború idejére tehető felirat, első biztos ábrázolásaikat pedig Pompeiiből ismerjük.4 Az ábrázolások másik típusába a stabil pózban álló, tunikát és általában az egyik vállon átvetett trabeát viselő alakok tartoznak, jobb kézben paterával, a balban szimpla vagy dupla bőségszaruval, amiket a Lares familiaresnak feleltettek meg.5 H. Kunckel vetette fel először,6 hogy a Lar-kultusz Augustus-féle reformja után a compitalis–familiaris szétválasztás az ábrázolási sémák alapján nem helytálló, főként, ha figyelembe vesszük, hogy háziszentélyekből több szobor kerül elő a táncoló ún. compitalistípusból, mint a „Lar familiaris” típusából. A későbbi kutatásban ezután az I. típus (a korábbi compitalis) és II. típus (a korábbi familiaris) elnevezések honosodtak meg.7 A Thomas E. által felvetett elméletet,8 miszerint a Lar-szobrok tunikáján található angusti clavi ábrázolása a tulajdonos társadalmi helyzetére utalhat, szintén többen megkérdőjelezték.9 A brigetiói szobor az I. típusba tartozik, a felemelt bal kezében lévő rhyton jó állapotban maradt meg, a jobb kéz attribútuma viszont hiányzik. Ez a kéztartás alapján minden bizonnyal egy situla volt.10 A szobor a jobb minőségű Lar-ábrázolások közé tartozik, a ruharedők, a fej, a rhyton egyaránt jól kidolgozottak. Az I. típusba tartozó Lar-ábrázolások párban készültek, ahol a két szobor tartása egymás tükörképe volt, tehát eredetileg a tárgyalt szobornak is létezett egy párja, ami felemelt jobb kezében tartotta a rhytont és a leengedett balban a situlát. A szobor legközelebbi párhuzama a hajviselet és a ruharedők kidolgozásának tekintetében egy Montbéliard-ban található szobor.11 Ezt és egy Berrien-ból előkerült darabot S. Boucher és H. Oggiano-Bitar talán egy műhelyből származónak tartja két mainzi Lar-szoborral, amelyek valószínűleg az 1. század 2. felére keltezhetőek.12 A feltűnő hasonlóság alapján elképzelhető, hogy a brigetiói szobor ugyanebben a talán galliai műhelyben készült az 1. század 2. felében vagy a 2. század elején. 1 G. Wissowa: s. v. Lares. In: W. H. Roscher: Ausführliches Lexicon der griechischen und römischen Mythologie II.2. Leipzig 1897, 1868–1897. 2 LIMC VI (1992) s. v. Lar, Lares 211 (V. Tran Tam Tinh). 3 Galliazzo, Treviso 77–82, No. 12. 4 A Lares compitalesról bővebben lásd Galliazzo, Treviso 77–82; Boucher – Oggiano-Bitar, Lares 233. 5 A Lares familiaresról lásd Galliazzo, Treviso 82–84, és Boucher – Oggiano-Bitar, Lares 231–232. 6 Kunckel, Larenstatuetten 126. 7 Franken, Köln I 428–429; LIMC VI (1992) s. v. Lar, Lares 211 (V. Tran Tam Tinh). 8 Thomas, Lar 21–42. 9 Franken, Köln I 429; Kunckel, Larenstatuetten 125; Leibundgut, Avenches 31. 10 Hasonló kéztartású, situlát tartó Lar látható például a vicus sandaliarius magisterei által a Lares Augustinak dedikált, Kr. e. 2-re keltezhető oltáron: LIMC VI (1992) s. v. Lar, Lares 207–208, No. 40 (V. Tran Tam Tinh). 11 Lebel, Montbéliard 19, No. 15, Pl. XVII. 12 Boucher – Oggiano-Bitar, Lares 236, Fig. 7a–d. 59 Lar 45. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.3 – Lh: Szőny – M: 83 mm – Mindkét kar hiányzik. Tömör öntésű. Zöld patina. 78 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Álló Lar tunikában, táncoló pozícióban. Hátrahúzott jobb lábán lábujjhegyen áll a talajon, bal lába kissé behajlítva előrenyújtva. A lábon kissé elnagyoltan kidolgozott sarut visel, a lábujjak nincsenek jelezve. A felsőtestet a térd fölé érő tunika fedi, ami a derékon egy övvel van körbetekerve és kétoldalt egy-egy csomóval megkötve. A ruházat alsó része lebeg, a ruharedők kissé szögletesek, de részletgazdagok. A tunika a nyaknál V alakú redőbe rendezve. A jobb kar leengedve, könyöktől hiányzik,a bal kar vállmagasságban oldalra nyújtva, könyöktől hiányzik. A fej enyhén jobbra tekint, az orr egyenes, a száj kicsi és egyenes, a pupillák eredetileg bekarcolással voltak jelezve. A göndör haj elöl körben nagy hullámokba rendezve, a fejtetőn apró barázdák jelzik. Publikálatlan. A Milch-gyűjteményből származó Lar szintén az I. típusba tartozik (lásd Kat. 58). Felemelt bal kezében eredetileg rhytont tartott, a leengedett jobb kéz attribútuma nem határozható meg biztosan, de a behajlított könyök alapján a legvalószínűbb, hogy paterát tartott benne. Az előző darabnál elnagyoltabb, rosszabb minőségű, ez főként a ruharedőkön és az arc kidolgozásán látszik jól. Méretében, a haj és az arc kidolgozásában és a ruharedők elrendezésében nagyon hasonló egy valamivel jobb kidolgozású hannoveri szobor1 és egy Lyonban található darab.2 1 Menzel, Hannover 16, Nr. 16, Taf. 6. 2 Boucher, Beaux-Arts 54, No. 87. 60 Lar 46. tábla Klapka György Múzeum, Komárom – Ltsz: 2014.5.1.1 – Lh: Szőny, canabae, a fürdőtől keletre (2014) – M: 63 mm – Mindkét lábszár hiányzik. A szobor egész felülete kopott, rossz megtartású. Tömör öntésű. Sötétzöld patina. Álló Lar tunikában, táncoló pozícióban. A jobb láb kissé behajlítva előrenyújtva, a bal láb függőleges. A felsőtestet a térd fölé érő tunika fedi, ami a derékon egy övvel van körbetekerve. A ruházat felső része rálóg az övre, ami nem látható. A ruházat alsó része lebeg, a ruharedők, főként a hátsó oldalon elnagyoltak. A tunika a nyaknál V alakú redőbe rendezve. A leengedett bal kézben situla, a vállmagasságba emelt, oldalra nyújtott, könyökben felfelé hajlított jobb kar lófej alakú rhytont tart. A rossz megtartás miatt a fej és arcvonások alig látszanak. D. Bartus – L. Borhy – G. Delbó – E. Számadó: A new Roman bath in the canabae of Brigetio. Short report on the excavations at the site Szőny-Dunapart in 2014. Dissertationes Archaeologicae Ser. 3. 2 (2014) 439, Fig. 19. I. típus. A típusról lásd Kat. 58. A Lar-szobor 2014-ben, a Komárom-Almásfüzitő árvízvédelmi projekt keretében végzett megelőző feltárás során került elő a brigetiói katonaváros északi részéről. A feltárás során előkerült fürdőépülettől keletre, egy feltételezett bronzműves műhely területéről, a humuszolás során végzett fémdetektoros lelőhelyfelderítés közben került elő, így pontos rétegtani megfigyeléseket nem tehettünk. Amennyiben a műhely anyagához tartozik, beolvasztásra váró nyersanyag lehetett, eredeti használati helye ismeretlen. A Lar-szobrok között a darab a rosszabb minőségű, ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 79 kisebb méretű, elnagyoltabb példányok közé tartozik. Közelebbi keltezése nem lehetséges. 61 Lar 47. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Komáromi cs.k. Genie Directiontól; a Kat. 46. darabbal együtt) – Ltsz: 152.1885.281 – Lh: Szőny – M: 80 mm – A bal talpba modern rézrúd van beforrasztva. A hát felső része összeolvadva, zöld patinával, a többi részen barnászöld patina vörös foltokkal. Álló Lar tunikában valamint a bal vállon átvetett trabeában. A szobor nagyon rossz kidolgozású, elnagyolt, szögletes, a test sok helyen aránytalan. A testsúlyt viselő jobb láb kissé oldalra és előre áll, a bal láb viszonylag egyenes. Mindkét lábfej természetellenesen, szögletesen van kialakítva. A tunika ruharedői szögletesek, durván kialakítottak, a hátsó részen szinte egyáltalán nem látszanak. A trabea elöl középen cikkcakkban lóg le a térd magasságáig. A tunikát összefogó öv, amibe a trabea bele van dugva, nem látszik. A leengedett jobb kézben rosszul kidolgozott, aránytalanul nagy méretű patera, a bal kézben sematikus, elnagyolt bőségszaru található hálószerűen bekarcolt mintával. Mindkét kar túlzottan vastag. A felsőtest háromszögletes, aránytalan, a nyak ábrázolása gyakorlatilag hiányzik. A jobbra dőlő fej nagy és kerek, az arcvonások durvák. Az orr kicsi és egyenes, a szem rosszul kidolgozott. A hajat körben sisakszerűen ábrázolják, a hajtincsek durva jelzésével. A fej tetején rossz kidolgozású babérkoszorú. Publikálatlan. A II. típusba tartozó Lar-szobor. A típusra jellemző módon (lásd Kat. 58) paterát és bőségszarut tart, fején babérkoszorúval. A nagyon rossz kidolgozású szobor a Larábrázolások között a legrosszabb minőségi kategóriába tartozik, ami azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül helyi műhelyhez köthető. A Lar-szobrok esetében különösen jól megfigyelhető, hogy a rossz minőség nem feltétlenül provinciális sajátosság: hasonlóan elnagyolt, rossz kialakítású Lar-szobrokat ismerünk pl. Pompeiiből.1 A brigetióihoz hasonló, elnagyolt ruhakidolgozású darabok találhatók Lyonban.2 1 Kaufmann-Heinimann, Götter 218, GFV23, Abb. 163 [=Kunckel, Larenstatuetten 126–127]. Előfordulnak azonban ténylegesen a provinciákban, helyi műhelyekben gyártott darabok is, lásd pl. KaufmannHeinimann, Neufunde 33–34, Nr. 30, további példákkal. 2 Boucher, Beaux-Arts 51–52, No. 83–84. 62 Lar 48. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Gróf Zichy Miklós ószőnyi földbirtokos özvegyétől, Festetics grófnétól; a Kat. 9., 24., 58. darabokkal együtt) – Ltsz: 24.1875.41, később átleltározva ismeretlen lelőhellyel 54.34.116 számra – Lh: Szőny – M: 105 mm – A patera széle sérült, a bal lábujjak hiányzanak, alul, a két láb között a ruha alja kitört. A fej jobb hátsó oldalán sérülések. Mindkét lábszáron sok öntési hiba. A szobor egész felülete rossz megtartású. Üreges öntésű. Sötétbarna patina. 80 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Álló Lar tunikában, valamint a bal vállon átvetett trabeában, ami elöl a tunikát összefogó övbe van bedugva. A ruharedők elöl plasztikusabbak, hátul a szobor felülete erősen kopott. Testsúlyát a bal lábán viseli, a jobb láb térdben kissé behajlítva és hátrahúzva. A jobb kar könyökben behajlítva, az alkar előrenyújtva, a kézben nagy méretű patera. A bal kar leengedve, kissé előrenyújtva benne bőségszaru. A bal kéz ujjai alig látszanak. A nyak túlzottan széles, vastag, az arc kerek, a száj egyenes, az orr egyenes és lapos, a szemek alig látszanak. A haj hátul, a fejtetőn teljesen kopott, elöl fejdísszel, amiből két szalag hátul a tarkónál a vállakra lóg. Hampel, Repertorium 53, 26. kép. II. típus. A típusról lásd Kat. 58. 63 Lar 48. tábla Podunajské Múzeum, Komárno – Ltsz: II.1660 – Lh: Szőny – M: 51 – Mindkét láb térd felett, valamint a bal kézfej hiányzik. Tömör öntésű. Rézszínűre restaurálva, a patina hiányzik. Álló Lar tunikában, valamint a bal vállon átvetett trabeában. A ruharedők durván kidolgozottak, kissé szögletesek. A trabea a tunikát összefogó övbe van bebújtatva, onnan cikkcakk alakban lóg lefelé. A leengedett jobb kézben paterát tart, a leengedett balban sematikusan kidolgozott bőségszaru, fejrésze 3×2 bekarcolt vonallal jelezve. A nyak vastag és alig ábrázolt, az arc a rossz megtartás miatt rosszul kivehető, a száj kicsi és egyenes, az orr széles, a szemek kerekek. A hajban koszorú hátul lelógó, szögletesen kidolgozott szalaggal. A hátsó részen és felül a haj szinte egyáltalán nincs ábrázolva. Kolník, Plastika 51, 85, Kat. 54, Abb. 54; Kolník, Slowakei 191, Kat. 57; Varsik, Slowakei 351, App. 10. II. típus. A típusról lásd Kat. 58. A rossz megtartás miatt a szobor sok részlete nehezen vizsgálható. A testarányok jobbak, mint a Kat. 61. darabé, azonban a felületi megmunkálás és a részletek ebben az esetben is elnagyolt munkára utalnak, ez főleg a paterát tartó kéz ujjain, a fej hátsó részének kidolgozásán és a bőségszaru nagyon sematizált, mindössze háromszor két vonallal történő ábrázolásán figyelhető meg. 64 Lar Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 51 mm "Genius. H. 0.051. Abgebrochen die r. Hand, das Attribut der l. und beide Beine. Aus O-Szönyi. Die jugendliche Figur ist ähnlich nach vorne bewegt wie n. 49. 50. Beide Arme sind gesenkt, die L. scheint das untere Ende eines Füllhornes zu halten. Das Gewand ist vor der Brust zu einem Knoten geschürzt; von der l. Schulter hängt hinten ein Zipfel herab. Im Haar ein Kranz." (W. Gurlitt) ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 81 Gurlitt, Trau I 159, Nr. 51. A szoborról nem közöltek illusztrációt, W. Gurlitt Geniusként határozta meg, azonban leírása alapján egyértelműen egy II. típusba tartozó Lar-ábrázolásról van szó, ami valószínűleg a Kat. 63. darabhoz hasonló, hajában koszorút visel, bal kezében pedig bőségszarut tart. A típusról lásd Kat. 58. Genius 65 Genius 49. tábla Kuny Domokos Múzeum, Tata (korábban Kállay-gyűjtemény) – Ltsz: K1812 – Lh: Szőny – M: 69 mm – A jobb alkar és a bal lábfej vége hiányzik. A tatai Kuny Domokos Múzeum vitrinjébe beragasztva, téves "Vesta papnő" meghatározással. Tömör öntésű. Zöld patina vörös foltokkal. Álló Genius, testsúlyát a bal lábon viseli, a jobb láb kissé hátrahúzva, térdben enyhén behajlítva, a jobb lábfej a balhoz képest elfordulva. Leengedett jobb karja könyöktől hiányzik, eredetileg paterát tartott benne. Bal karja leengedve, könyökben behajlítva és előrenyújtva, benne cornucopiát tart, aminek felső része hiányzik. A testet tunika, valamint a fejre borított, vastag ruharedőkkel jelzett toga fedi, az umbo lapos, a sinus a térdig lóg le. A fej jobbra tekint, az arc elnagyolt kidolgozású, a száj egyenes, az orr kicsi, a rövid haj a homlok felett egyenes, függőleges bekarcolt vonalakkal jelölve. Paulovics, Kisbronzok 242, XXIX.t.5. A római kori, bronzból készült Genius ábrázolások túlnyomó része a Genii familiares csoportjába tartozik, amelyek a köztársaságkortól a Kr. u. 392-es, Theodosius által történt betiltásáig (Cod. Theod. 16,10,12) a házi Genius-kultuszban töltöttek be fontos szerepet. Ezt támasztja alá, hogy a kisméretű bronz Genius-ábrázolások gyakran kerülnek elő a Lar-szobrokkal együtt háziszentélyekből. A házi Geniuskultuszhoz kapcsolódó szobrok alapvető ábrázolásmódja, attribútumai és ikonográfiai jegyei nagyon hasonlóak: tunicában és togában álló rövid hajú férfi capite velato, két kezében különböző tárgyakat tartva. A kézben tartott attribútumok alapján H. Kunckel három csoportot különített el: az első csoport (F I–II) paterával és cornucopiával ábrázolt Geniusai már a köztársaságkorban megjelennek, a második csoportba tartozó szobrok (F III–IV) paterát (vagy ritkábban egy tömjéngolyót) és acerrát tartanak, szintén ismertek Kr.e. 1. századi előfordulásaik, a harmadik csoportba (F V–VI) pedig a paterát és rotulust tartó ábrázolások tartoznak, ezeket az Augustus-kor előtt nem ismerjük.1 A Genius familiaris ábrázolásai a Kr.u. 2. század folyamán fokozatosan eltűnnek a római művészetből.2 A Geniust ábrázoló bronzszobrokon a kézben tartott attribútumok sajnos sok esetben hiányzanak és ez alól a brigetiói darabok sem kivételek. A jobb kéz attribútuma 82 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA kevéssé problémás, mivel az szinte minden esetben paterát tart, a bal kéz töredékessége alapján azonban gyakran nehéz megállapítani hogy bőségszarut vagy rotulust tarthatott eredetileg az alak, azokban az esetekben, amikor csak az irattekercs vagy a bőségszaru alsó vége maradt meg nehéz a biztos azonosítás. Segíthet viszont a kéztartás az attribútum meghatározásában, mivel a cornucopiát a legtöbb esetben kissé jobban leengedett karral valamint előrefelé néző tenyérrel fogták, míg a rotulus esetében a kar valamivel jobban felemelve helyezkedik el, a tekercset pedig marokra fogva ábrázolták, így tulajdonképpen az ököl kifelé néz az szobrokon. A Kuny Domokos Múzeumban található Genius familiaris ábrázolás a bal kéz tartása és a benne található görbe tárgytöredék alapján biztosan bőségszarut tartott, tehát H. Kunckel 1. csoportjába tartozik.3 A jobb kéz eredetileg paterát tartott. Az elnagyolt ruharedők miatt a toga viseleti módja, a sinus és umbo kialakítása alapján az 1–2. századon belül közelebbi keltezés nem lehetséges. A néhány függőleges rovátkával jelzett rövid haj szintén alkalmatlan a keltezésre. Kunckel, Genius 19. 2 Kunckel, Genius 69. Az utolsó keltezhető bronzszobrok a Hadrianus-korra tehetők: Kunckel, Genius 91, F I 16–17, 95, F III 29, 97–98, F V 17–20. 3 A típusba tartozó további bronzszobrokat lásd Kunckel, Genius 90–92, F I 1–18, F II 1–14, Taf. 36–41. 1 66 Genius 49. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (Ludwig H. Fischer hagyatéka, 1915) – Ltsz: VI.3305 – Lh: Szőny – M: 99 mm – A bal alkar és a lábfejek vége letörve, a szobor felülete erősen sérült. Tömör öntésű. Zöld és vörös patina. Álló Genius tunikában és togában, mezítláb, a testsúly a bal lábon, jobb lábával kissé hátralép. A toga elöl csomóra van kötve, a bal vállon átvetve és a fejre borítva. A ruharedők jól kidolgozottak, hátul kissé elnagyoltak. A sinus rövid, csak a comb közepéig ér, az umbo apró csomó formájában van jelezve. A jobb kar csukló felett letörve, vízszintestől kissé lejjebb tartja, eredetileg valószínűleg paterát tartott benne. A bal kar ép, kezében acerrát tart, kis kör és négyzet alakú tömjéndarabokkal, az ujjak és a körmök is kidolgozottak. Az arc háromnegyed profilban jobbra néz, a szemek, az orr és a száj eléggé sematikusan kidolgozott, a rövid hajtincsek apró függőleges bevésésekkel jól kidolgozottak. Tietze, Denkmale Wien 270, Abb. 316; Cat. Petronell 1973, Nr. 1029. A Kunsthistorisches Museum gyűjteményében található szobor a H. Kunckel által felállított Genius familiaris csoportok közül a másodikba tartozik,1 bal kezében nyitott tömjénesdobozt, acerrát tart benne kisméretű tömjéngolyókkal. A keltezéshez támpontot adhatna a sinus hossza, ami a comb közepéig tart. H. R. Goette szerint a korai, Augustus-kori oltárokon található Genius-ábrázolásokon szinte mindig egységesen combközépig ér a sinus, a hosszabb, térdig érő fajta pedig csak később fordul elő.2 Ennek ellentmond, hogy a H. R. Goette által hivatkozott firenzei oltáron3 csak a bal oldali Genius togájának sinusa rövid, a jobb oldali alakon pontosan a térdig lóg. Bár a hosszbeli különbség kevésnek tűnik, az a ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 83 tény, hogy egy ábrázoláson egyszerre jelenik meg a combközépig és térdig érő sinus, jól rávilágít arra, mennyire bizonytalan lenne a sinus hossza alapján a sokkal kisebb méretű és kevésbé jól kidolgozott bronz Genius-ábrázolásokat keltezni. A kisméretű bronzszobrok esetében, főként a rosszabb minőségű daraboknál csak az egyértelmű ruharedőzetbeli különbségek utalhatnak kronológiai eltérésekre, a combközépig vagy épp térdig érő sinus közötti különbség a legtöbb esetben – ahogy a firenzei oltár esetében is – valószínűleg nem tudatos. Mindezek alapján tehát a toga ábrázolásmódjától függetlenül csak az 1–2. századi keltezés tűnik biztosnak. 1 Kunckel, Genius 19. A típusba tartozó bronzszobrokat lásd Kunckel, Genius 92–96, F III 1–30, F IV 1–19, Taf. 43–57. További darabok pl. Menzel, Bonn 56, Nr. 116–117, Taf. 74–75; Guß+Form 138, Kat. 215, Abb. 277. stb. Az acerrával és paterával ábrázolt Genius pompeii falfestményeken is megjelenik: Goette, Togadarstellungen Taf. 92.3. 2 Goette, Togadarstellungen 29. 3 Goette, Togadarstellungen Taf. 6.1 (Ba8). 67 Genius 50. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Tussla-gyűjtemény) – Ltsz: 63.22.111 – Lh: Szőny – M: 98 × 47 mm – A jobb alkar és a bal kézben lévő attribútum felső része hiányzik, a toga jobb oldalán elöl a kar alatt modern, szögletes kivágás. A szobor felszíne erősen kopott, főként az arcon. Tömör öntésű. Sötétzöld patina. Álló Genius, testsúlyát a bal lábon viseli, a jobb láb kissé hátrahúzva, térdben enyhén behajlítva, a jobb lábfej a balhoz képest derékszögben elfordulva. Leengedett jobb karja könyöktől hiányzik, eredetileg paterát tartott benne. Bal karja leengedve, könyökben behajlítva és előrenyújtva, benne irattekercset vagy cornucopiát tartott, aminek felső része hiányzik. A testet tunika, valamint a fejre borított, vastag ruharedőkkel jelzett toga fedi. Az umbo lapos, alig jelzett, a sinus a térdig lóg le. A fej jobbra tekint, az arc hosszúkás, a rossz megtartás miatt a haj és az arcvonások nem kivehetőek. Paulovics, Kisbronzok 221, XXIX.t.6. A Tussla-gyűjteményből származó erősen kopott, rossz megtartású szobor egyetlen részben megmaradt attribútuma a bal kézben tartott apró hengeres tárgy, ami a kéz tartása alapján (lásd Kat. 65) nem cornucopiaként, hanem rotulusként azonosítható. Ezáltal a szobor a Genius familiaris ábrázolási közül H. Kunckel 3. típusába tartozik.1 A rossz megtartás és a ruharedők elnagyolt kidolgozása miatt az 1–2. századon belül közelebbi keltezés nem lehetséges. 1 Kunckel, Genius 19. A típusba tartozó további bronzszobrokat lásd Kunckel, Genius 96–99, F V 1–20, F VI 1–19, Taf. 58–64. 68 Genius 50. tábla Kuny Domokos Múzeum, Tata (korábban Kállay-gyűjtemény) – Ltsz: K1813 – Lh: Szőny – M: 80 mm – Mindkét láb és alkar hiányzik. Tömör öntésű. Zöld patina vörös foltokkal. 84 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Álló Genius, testsúlyát a bal lábán viseli, jobb lába kissé bahajlítva. A testet tunika, valamint a fejre borított toga fedi, a redőzete a hátsó részen kevésbé kidolgozott. A sinus egészen rövid, az umbo vastag, plasztikus kidolgozású. A könyökben behajlított bal kar eredetileg paterát tarthatott, a jobb kéz attribútuma szintén hiányzik. Az arc kerek, pufók, a száj egyenes, az orr lapos, a szemek hosszúkásak. A rövid haj függőleges rovátkolással jelezve. Paulovics, Kisbronzok 242, XXIX.t.1. A Kállay-gyűjteményből származó Genius familiaris szobor mindkét attribútuma hiányzik, így nem állapítható meg, hogy a fentebb említett csoportok közül (lásd Kat. 65) melyikbe tartozott. 1–2. század. 69 Genius 51–54. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (vásárlás Bellák Isidortól, 1889) – Ltsz: VI.2776 – Lh: Szőny – M: 149 mm – Mindkét lábszár és alkar hiányzik. A bal felkar és comb hátsó részén repedések. A fej tetején a hajban nagyméretű bemélyedés. Tömör öntésű. Barnászöld patina. Modern talapzatra erősítve. Álló Genius a derekára csavart lepelben, ami a bal vállán van átvetve, a derekára csavarva, majd bal karján átvetve. A testsúlyát a jobb lábán viseli, a bal láb kissé behajlítva. A szobor jó minőségű, a test arányos. Mindkét karja leengedve, az attribútumok hiányzanak. A mellizom, hasizom valamennyire kidolgozva, a hátát végig lepel borítja ruharedők ábrázolásával. A nyak kissé vastag, az arc jobbra, háromnegyed profilban lefelé néz, a fej jó kidolgozású, a száj kicsi és egyenes, az orr keskeny, a szemek jól kidolgozottak, a pupillák befúrva. A göndör hajtincsek jól kidolgozottak. Fején corona muralis négy bástyával, elöl kétsoros, kétoldalt három–három, hátul szintén kétsoros fallal. Schneider, Kaiserhaus 54, Nr. 92; Lamb, Bronzes 220, note 4; Braemer, Occident, Nr. 686; Cat. Petronell 1973, Nr. 77; Kunckel, Genius 70, 115, Taf. 96,4; Guß+Form 167, Nr. 308, Abb. 332. A Genius familiaris ábrázolásai számának csökkenésével a Kr. u. 2. századtól egy új Genius-típus jelenik meg a római művészetben. Általános jellemzőik, hogy félmeztelenek, testük alsó felét a bal vállra vetett köpeny fedi, ami a hát nagy részét eltakarva a térdekig lóg le. Bal kezükben legtöbbször cornucopiát, jobbjukban paterát tartanak. Gyakran látható fejükön corona muralis, vagy lábukon katonai csizma, esetenként mindkettő. Ezek a 2–3. században népszerű ábrázolások a Genius militaris, Genius loci, és a különböző szervezetek, collegiumok Geniusainak (ún. Korporationsgenien) ábrázolásai.1 A Genius loci és az ún. Korporationsgenien ábrázolásai legtöbbször csak abban különböznek a katonai jellegű Genius-ábrázolásoktól, hogy nem viselnek katonai csizmát.2 Amennyiben az ábrázolás töredékes, a pontos leletkontextus nem ismert, vagy a kidolgozás minősége rossz, elnagyolt, sokszor nem lehet a három csoportot szétválasztani, mindössze annyit állapíthatunk meg biztosan, hogy nem a privát szférába tartozó Genius-ábrázolásról van szó. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 85 Bár a brigetiói szobor töredékesen maradt fenn, az analógiák alapján jól rekonstruálható, bal kezében eredetileg bőségszarut, jobbjában pedig paterát tartott. A lábak hiánya viszont problémásabb, mivel így nem állapítható meg, hogy katonai csizmát viselt-e az alak eredetileg vagy nem, ami az egyetlen katonai jellegű attribútum lehetne a szobron. Így R. Schneider és W. Lamb Genius castrorum meghatározása3 semmiképpen sem bizonyítható. A fejen viselt corona muralis alapján a szobor talán Brigetio városvédő Geniusa lehet, de a pontos lelőkörülmények ismerete nélkül ez ugyanannyira nehezen bizonyítható, mint a Genius castrorumként történő meghatározás. A szobor keltezésében egyrészt a H. Kunckel által felsorolt analógiák4 segíthetnek: a niederbieberi szobor felirata alapján 246. szeptember 26-ra keltezhető (CIL XIII 7754), a mâconi ezüstkincsben található Genius a 3. század első felére tehető,5 a Detzemből előkerült darabot H. Kunckel és A. Kaufmann-Heinimann stilisztikailag a 3. század első felére teszi.6 Az analógiák mellett a szobor fejének kidolgozása is keltező értékű, mint azt korábban többen is megállapították,7 az arcvonások Caracalla és Geta fiatalkori portréinak hatását tükrözik,8 ami szintén megerősíti a szobor 3. század elejére történő keltezését. A kidolgozás nagyon jó minősége és a portrészerű ábrázolás alapján nem valószínű, hogy a darab helyi gyártású, valószínűleg importtárgyként érkezhetett Brigetióba a 3. század elején. 1 Az ábrázolásokhoz összefoglalóan lásd LIMC VIII (1997) s. v. Genius 602–604, No. 19–44 (I. Romeo) és Kunckel, Genius 53–72, 100–115, C I–II (a bronzszobrokhoz különösen 69–72, 113–115, C II). Újabban előkerült darab: Bolla, Settentrionale 49, Fig. 5. 2 Kunckel, Genius 58. 3 Schneider, Kaiserhaus 54; Lamb, Bronzes 220. 4 Kunckel, Genius C II 1, Taf. 90 (Niederbieber), C II 24, Taf. 96,1 (Detzem), C II 10, Taf. 92,1 (Mâcon, ezüst). 5 Kaufmann-Heinimann, Mâcon 29; Kaufmann-Heinimann, Götter 254–255, GF33. 6 Kunckel, Genius 69; Kaufmann-Heinimann, Götter 268, GF54. 7 Kunckel, Genius 70; Guß+Form 167. 8 L. Budde: Jugendbildnisse des Caracalla und Geta. Orbis antiquus 5. Münster 1951, Taf. 14–21. 70 Genius Elveszett (korábban Hollitzer-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 85 mm „Genius (loci oder castrorum?) mit Lockenhaupt, nacktem Oberkörper, Mantel um Unterleib und linken Unterarm und Stiefeln, trägt ein grosses Füllhorn geschultert, die Rechte ausgestreckt mit Patera. Der säulenförmige Träger nicht zugehörig. H. 0.085.” (K. Masner) Masner, Kunst und Industrie 10, Nr. 108. A szoborról nem közöltek illusztrációt, K. Masner leírása alapján a paterát és bőségszarut tartó, félmeztelen alak a Genius loci, militaris vagy az ún. Korporationsgenien ábrázolásai közé tartozik. A típusról és az azonosítás problémáiról lásd Kat. 69. 86 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Bacchus 71 Bacchus 55–56. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (vétel Petrovics Jenőtől) – Ltsz: 56.18.1 – Lh: Szőny, MOLAJ. Az olajgyár nyugati részén új tartályok alapozásakor került elő 1956ban szórványként, egy „szárnyas Geniussal” és egy díszpáncél darabjával együtt (MNM RR 56.18.2) – M: 156 mm – A lábfejek és a jobb mutatóujj vége hiányzik. A jobb oldalon végig modern reszelésnyomok. A nebris ezüstberakása helyenként hiányzik. Üreges öntésű. Zöldesbarna patina. Meztelen, álló Bacchus a vállán átvetett nebrisben. A testsúlyát a bal lábán viseli, a jobb láb kissé felemelve és hátrahúzva helyezkedik el. A bal kar a test mellett egyenesen leengedve, könyökben kissé előrehajlítva, a bal kéz ujjai behajlítva, köztük furattal. A jobb kar vállmagasságban oldalra nyújtva, könyökben behajlítva és felemelve. A jobb kéz csuklóban derékszögben behajlítva a fej felé fordul, ökölbe szorítva. A test jól modellezett, arányos kialakítású, a testfelépítés és az izomzat jól látható, az alkarok a test többi részéhez képes kissé elnagyoltabb kialakításúak. A köldök és a mellbimbók kidolgozottak. A fej balra tekint, az arc kerek, az áll kissé húsos, a száj kicsi, egyenes. Az orr hosszúkás, egyenes, lapos, a szemek nagyok és kerekek, a pupillák fúrással kialakítottak, eredetileg a szem ezüstberakású lehetett. A hullámos haj középen kettéválasztott, két oldalra fésült, elöl középen egy virágból, két oldalt két-két levélből és egy-egy szőlőfürtből álló koszorú található rajta, a szőlőfürtöket hátul egy szalag köti össze, ami alatt a haj dupla kontyba van fogva. A jobb vállról a bal csípőre egy ezüstlemezekkel díszített nebris lóg, az ezüstlemezek a legtöbb részen megmaradtak. A hiányzó helyeken jól látható az alatta lévő bronzba vésett mintázat, amin az ezüstlemezt a kívánt mintára trébelték. A háton a nebris nem látható. Mócsy A.: Szőny. Régészeti Füzetek 9 (1958) 28; Fitz, Bronzeindustrie Nr. 34; Manfrini-Aragno, Bacchus 65, No. 5, Fig. 53. A Bacchust ábrázoló teljes alakos római kori bronzszobrok leggyakrabban fiatalon, szakálltalanul – ellentétben a "Sardanapallos" ábrázolásokkal – teljesen meztelenül vagy nebrissel a vállán, állva ábrázolják az istent.1 A hellénisztikus és római kori bronz Bacchus-ábrázolásokat feldolgozó monográfiájában I. Manfrini-Aragno számos – gyakran nehezen értelmezhető és kissé túlbonyolított – kategóriára, típusra és altípusra osztotta a bronz Bacchus-szobrokat. A brigetiói szobor típusába tartozó szobrok közös jellemzői, hogy a nebristől eltekintve meztelen alakok testsúlyukat a bal lábon viselik, felemelt bal kezükben a dubravicai szobor2 alapján thyrsost tartottak, bal kezüket a test mellett leengedték. A jobb válltól a bal csípőig lógó nebris és a szemek ezüstberakásúak, a fejen pedig virágból, levelekből és szőlőfürtökből álló koszorú látható. Az ábrázolások igen hasonlóak egymáshoz, így valószínűsíthetjük, hogy a thyrsos eredetileg az összes szobron – így a brigetióin is ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 87 – megtalálható volt (a dubravicai szobron kívül a Le Thuit-ből3 származó kezében van thyrsos, de ez D. Kent Hill megállapítása szerint4 nem eredeti). A másik kézben tartott attribútum azonosításában szintén a dubravicai szobor szolgálhat kiindulópontként, amely kantharost tart. A brigetiói szobor bal kezének ujjai között lévő furat alapján elképzelhető, hogy ez a darab is eredetileg kantharost tartott. A le thuit-i szobor egyik ezüstözött szemében még megtalálható a pupilla kőberakása, ez alapján valószínűleg a brigetiói szobor szeme is hasonló díszítésű lehetett. A le thuit-i és dubravicai szobrokon Bacchus bal lába mellett párduc áll,5 így elképzelhető, hogy a brigetiói példány mellett is eredetileg párduc volt. A szobor bázisát szintén az említett két analógia alapján rekonstruálhatjuk rovátkolt díszítéssel ellátott, négyzetes alakúként. A sok hasonlóság mellett mindenképpen meg kell említeni, hogy az analógiaként hozott két szobor hátsó részén csapolásnyom található, ami alapján D. Kent Hill asztal vagy tripus díszítésének,6 I. Manfrini Arango pedig asztal vagy kocsi díszének tartja a szobrokat.7 Mindazonáltal a brigetiói darab hátsó részén semmilyen csapolásnyom vagy egyéb rögzítésre utaló nyom nincs, így egyáltalán nem biztos, hogy a másik két szoborral megegyező funkciójú volt, és a négyzetes bázissal és párduccal való kiegészítés sem egyértelmű. Bacchus ábrázolásának a szóban forgó típusa nem rendelkezik pontos nagyszobrászati előképekkel. A legközelebbi párhuzamokat a bronz tripusokat díszítő bacchikus büsztök között találjuk, amelyek széles körben elterjedtek voltak a Birodalomban.8 A büsztök frizurája, valamint a hajukban lévő, virágból, levelekből és szőlőfürtökből álló koszorú teljesen megegyezik a szóban forgó szobrok által viselt fejdíszekkel, így mindenképpen fennáll valamilyen kapcsolat a büsztök és a szobrok között. A típusba tartozó kis számú, de nagyon homogén csoport alapján már I. ManfriniAragno felvetette, hogy valamilyen kapcsolat lehet a tárgyak készítési helyei között. A szobrok lelőhelyei alapján a műhelyet Dacia-Pannonia-Moesia területére valószínűsítette, a Le Thuit-ből származó darab esetében pedig a mintadarab vagy a szobor importjára gondolt.9 Ez valóban elképzelhető, azonban természetesen azt sem zárhatjuk ki, hogy a dunavidéki darabok az importtárgyak, a műhelyet pedig máshol – akár Galliában kereshetjük. A brigetiói darab legközelebbi analógiája Glamočból került elő,10 az egymással szinte teljesen azonos szobrok között a karok pozíciójában és az arc, valamint a nebris kialakításában vannak különbségek. A két szobor között elképzelhető valamilyen kapcsolat, de semmiképpen sem készültek egy „mintából”, ahogy I. Manfrini-Aragno felvetette.11 A brigetiói darabon egyébként a nebris sérülései miatt jól megfigyelhető egy készítéstechnikai sajátosság, miszerint a bronzszobron – nem hidegmegmunkálással, hanem még a viaszmodellen – készítették el a nebris későbbi mintázatát, majd az ezüstlemezeket erre rákalapálva alakították ki a végleges díszítést. A szobor keltezésével kapcsolatban az egyetlen támpont a Le Thuit-ből származó analógia, amit egy Postumus éremmel terminus post quem keltezhető sírban találtak, 88 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA ez azonban nem a szobor készítését, hanem csak a földbe kerülését datálja. Így további adatok hiányában a brigetiói szobor esetében a 2–3. századnál közelebbi keltezés egyelőre nem lehetséges. 1 A Bacchust ábrázoló bronzszobrok ikonográfiájához lásd LIMC III (1986) s. v. Dionysos 434–514 (C. Gasparri); LIMC III (1986) s. v. Dionysos (in peripheria orientali) 514–531 (Ch. Augé – P. Linant de Bellefonds); LIMC III (1986) s. v. Bacchus 540–566 (C. Gasparri); LIMC IV (1987) s. v. Bacchus (in peripheria occidentali) 908–923 (S. Boucher); S. F. Schröder: Römische Bacchusbilder in der Tradition des Apollon Lykeios. Studien zur Bildformulierung und Bildbedeutung in Späthellenistisch – römischer Zeit. Archaeologica 77. Roma 1989; I. Tassignon: Iconographie et religion dionysiaques en Gaule Belgique et dans les deux Germanies. Bibliothèque de la Faculté de Philosophie et Lettres de l’Université de Liège 265. Genève 1996; valamint a bronzszobrok tipológiájáról összefoglalóan Manfrini-Aragno, Bacchus. 2 Manfrini-Aragno, Bacchus 65, no. 2, Fig. 50; Popović, Jugoslavije 95, no. 110; Veličković, Beograd 149–150, No. 66. 3 Braemer, Occident 96, no. 421; Kent Hill, Baltimore 24, no. 42, pl. 14; Kent Hill, Jeune Bacchus 31–42; Manfrini-Aragno, Bacchus 65, no. 1, Fig. 49; Reinach, Répertoire III.31.5; 4 Kent Hill, Baltimore 24. 5 D. Kent Hill a párduc és szobor összetartozását megkérdőjelezte (Kent Hill, Baltimore 24), de a dubravicai darab alapján az összetartozás egyértelmű. 6 Kent Hill, Baltimore 24; Kent Hill, Jeune Bacchus 36–38. 7 Manfrini-Aragno, Bacchus 66. 8 Manfrini-Aragno, Bacchus 108–110, fig. 177–195. 9 Manfrini-Aragno, Bacchus 66. 10 Manfrini-Aragno, Bacchus 65, no. 3, Fig. 51; Brunšmid, Zagreb no. 38. 11 Manfrini-Aragno, Bacchus 66. 72 Bacchus? Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 68 mm "Männliche Figur. H. 0.068. Abgebrochen der r. Arm in der Mitte des Unterarmes und der l. in der Mitte des Oberarmes, beschädigt der l. fuss. Aus O-Szönyi. Die Figur, r. Standbein, das l. etwas zurückgesetzt, nackt, senkt beide Arme, der r. ist etwas mehr vorgestreckt. Im Haar liegt ein breiter Kranz (Epheu?). Auch bei diesem reizenden Figürchen muss die Bezeichnung als Dionysos zweifelhaft bleiben." (W. Gurlitt) Gurlitt, Trau I 155, Nr. 32. A szoborról illusztrációt nem közöltek, az álló, meztelen alak típusa a leírás alapján közelebbről nem határozható meg, talán Bacchust ábrázolta. Priapus 73 Priapus 57. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (vásárlás A. Eggertől, 1919, korábban Hollitzergyűjtemény) – Ltsz: VI.3425 – Lh: Szőny – M: 74 mm – Tömör öntésű. Sötétzöld patina helyenként vörös foltokkal. Priapus herma, ívelt oldalú négyzetes talapzattal, rajta két lyukkal, valamint egy kis átfúrt akasztószerűséggel a hátsó részén. Az alak hátradől, köpeny van rátekerve a ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 89 bal válllára, amit jobb kézzel fenn, ballal alul fog, phallosa kilóg elöl belőle, szakálla rálóg. Arca sematikusan ábrázolt, feje elég rossz állapotban van. Ladek, Hollitzer 43, Nr. 4; Reinach, Répertoire III.22.8. A Priapus-ábrázolások túlnyomó része a hellénisztikus kor utolsó és a római császárkor első két évszázadára keltezhető.1 Priapus római kori ikonográfiája a hellénisztikus korban alakult ki és rögzült, újabb ábrázolásformákkal, típusokkal, jelentős variánsokkal nem számolhatunk a római kor folyamán sem. Az ábrázolások központi témája természetesen Priapus nemi szerve, egyik tipikus ábrázolásformájában egy alabastronból vagy más edényből folyadékot – leginkább bort – önt rá és a többi ábrázoláson is kiemelt szerepe van. Ezen kívül közös jellemző a Priapus-ábrázolásokban a hosszú szakáll, leggyakrabban meztelenül vagy a felsőtestet takaró köpenyben ábrázolják, teljes alakban és herma formájában egyaránt. Ikonográfiai szempontból a két legfontosabb csoport Priapus ábrázolásai között az ún. Lordosis-típus és az Anasyrma-típus.2 A Lordosis-típus jellemzője a felsőtest hátrahajlítása, gyakran csípőre tett kezekkel, így a phallos még jobban kihangsúlyozódik, az Anasyrma-típusba tartozó ábrázolásokon pedig Priapus ruhájának felemelt alsó részét gyümölcsökkel megrakva tartja phallosa felett. A harmadik, ún. „Normaltyp” kategóriájába tartoznak azok az ábrázolások, ahol az istenség egyéb, nem csak rá jellemző testtartásokban van ábrázolva. A bronztárgyakon mindhárom ábrázolástípus előfordul, a bronzszobrok széles körben elterjedtek a Római Birodalom területén. Leggyakrabban az Anasyrmatípussal találkozunk a bronztárgyakon,3 a Lordosis-típus4 és a Normaltyp5 jóval ritkábban fordul elő. Priapus gyakran kíséri Venust a bronz szoborcsoportokon, mint a weißenburgi lelet esetében is.6 A brigetiói Priapus-szobor a Lordosis-típusba tartozik, a W.-R. Megow által felállított kategóriák közül a III.D, felöltözött herma típusba sorolható.7 A brigetiói Priapus köpenyét jobb kezével jobb válla felett a köpeny alatt, baljával a csípője magasságában kívülről tartja.8 Ez a köpenyábrázolás több Priapust ábrázoló bronzszobron megjelenik,9 de satyrok ábrázolásain is megtalálható.10 1 LIMC VIII (1997) s. v. Priapos 1044 (W.-R. Megow). 2 Priapus ikonográfiájáról bővebben, további irodalommal lásd LIMC VIII (1997) s. v. Priapos 1028–1044 (W.-R. Megow). 3 LIMC VIII (1997) s. v. Priapos No. 74 [=Kaufmann-Heinimann, Augst 131–132, Nr. 218, Taf. 139], No. 80, No. 83 [=Comstock – Vermeule, Boston 121–122, No. 130; Reinach, Répertoire II.782.5], No. 85 (W.-R. Megow); Reinach, Répertoire II.73.7, II.74.4; Esperandieu – Rolland, Seine Maritime 42–43, No. 61, Pl. 25; Rolland, HauteProvence 82–83, no. 136; Boucher, Beaux-Arts 103, No. 164; Oggiano-Bitar, Bouches-du-Rhône 102–103, no. 206; Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 215–216, No. 499–502; Petit, Petit Palais 138, n. 70; Beschi, Montorio 107–109, Tav. 19; Franzoni, Verona 158, no. 134; Bolla, Como 215, B2; Walde-Psenner, Trentino 91, n. 68 [=Cat. Innsbruck 1989, 60–61, Nr. 84]; Leibundgut, Westschweiz 34–35, Nr. 27, Taf. 33; Cat. Suisse 1978, 48, No. 61; Menzel, Würzburg 99, Nr. 5. Taf. 21; Franken, Köln I 439–441, Nr. 46–48; Durham, Britain No. 201; Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia 57, No. 47, Pl. 27; Žanić-Protić, Split 30–31, No. 39–40, T. VI; További daciai és moesiai példák: Nuţu – Chiriac, Priapus 219–220. (A G. Nuţu és C. Chiriac által a 46–48. jegyzetekben tévesen antikként hivatkozott szobrok modern hamisítványok, mint azt A. Leibundgut és N. Franken is megállapította korábban: Leibundgut, Westschweiz 35; Franken, Köln I 496–497). 4 LIMC VIII (1997) s. v. Priapos No. 13 [=Comstock – Vermeule, Boston 121, No. 129], No. 14, No. 22 [=Guß+Form 79, Nr. 85, Abb. 150], No. 28 [=Boucher, Beaux-Arts 104, No. 166] (W.-R. Megow); Boucher, Beaux-Arts 104, No. 165; Oggiano-Bitar, Bouches-du-Rhône 103, no. 207; Faider-Feytmans, 90 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Belgique 74, No. 58, Pl. 35–36; Leibundgut, Avenches 101–103, Nr. 121, Taf. 63, Abb. 1; Durham, Britain No. 823, 981, 727; Kunze, Coll. Borowski 163–164, C 28; Nuţu – Chiriac, Priapus 223, No. 11; Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia 57, No. 48–49, Pl. 27; Cat. Bulgare 1984, No. 143; 5 LIMC VIII (1997) s. v. Priapos No. 102, No. 104 [=Kent Hill, Baltimore 44, No. 88, Pl. 19], No. 135 [=de Ridder, Louvre I Nr. 3486, Taf. 117], No. 143 (W.-R. Megow); Faust, Trier I 287, Nr. 4; Brunšmid, Zagreb 231, No. 57–58. 6 Kellner – Zahlhaas, Weißenburg 48–51, Kat. Nr. 21, Taf. 31–33 [=LIMC VIII (1997) s. v. Priapos No. 85 (W.-R. Megow)]. Hasonló szoborcsoportok: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 109–110, No. 251; Künzl, Venus 148, B18, Abb. 27; LIMC VIII (1997) s. v. Priapos 1031, No. 14 (W.-R. Megow). 7 LIMC VIII (1997) s. v. Priapos 1033–1034, No. 53–61 (W.-R. Megow). 8 Talán hasonló bronz Priapus szobrot ábrázolhat az ún. „Coupe de Ptolemées” sardonyx kantharos, ahol egy asztalon Priapus és Ceres szentélyében különböző tárgyak, köztük egy Lordosis-típusba tartozó szobor is látható: LIMC VIII (1997) s. v. Priapos 1033, No. 57 (W.-R. Megow). 9 Boucher, Beaux-Arts 104, No. 165; Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia 57, No. 49, Pl. 27; Faider-Feytmans, Belgique 74, No. 58, Pl. 35–36; Kunze, Coll. Borowski 163–164, C 28; Faust, Trier I 287, Nr. 4; Guß+Form 79, Nr. 85, Abb. 150. 10 Leibundgut, Avenches 28, Nr. 58b, Taf. 102. 74 Gigas 57. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (vásárlás Dr. Eduard Beningertől, 1930, korábban Oberlt. Bisza gyűjteménye) – Ltsz: VI.4063 – Lh: Szőny – M: 49 mm – A bal kézfej, valamint mindkét lábszár térdtől lefelé hiányzik. Tömör öntésű. Sötétbarna patina élénkzöld és vörös foltokkal. Meztelen Gigas szobra. Az alak terpeszben a földön térdel, eredetileg valószínűleg kígyókban végződő lábait térdben behajlítva hátrahúzza. A felsőtest izomzatának kidolgozása elnagyolt, a mellbimbók sematikusan jelzettek. Mindkét kar felemelve, könyökben behajlítva, az épen maradt jobb kéz a fej jobb oldalát fogja. A szakállas fej kissé jobbra tekint, a száj kicsi, az orr egyenes, a szemek mandulaformájúak. Az arckifejezés kissé rémült. A haj kétoldalt vízszintes loknikba rendezett, hátul a rossz megtartás miatt nem látható. A fejtető lapos. Publikálatlan. A Gigantes ábrázolásai nagyon gyakoriak a görög-római művészetben, a legtöbbször a Gigantomachia jelenet részeként fordulnak elő.1 Legáltalánosabb ábrázolásmódjuk a földön térdelő meztelen, kígyóban végződő lábú, szakállas férfialak formájában történik. A brigetiói darabhoz hasonló, frontális ábrázolású, kezét felemelő ábrázolás már a pergamoni oltáron is látható,2 valamint római kori reliefeken is előfordul.3 A bronzplasztikában ritkább a Gigantes ábrázolása, a brigetióihoz hasonló alakok jelennek meg straubingi díszpáncélokon,4 valamint egy Bostonban található kocsidíszen is.5 A Kunsthistorisches Museum gyűjteményében található brigetiói szobor töredékessége ellenére legvalószínűbb, hogy szintén gigászt ábrázol. Bár a kígyóban végződő lábak hiányoznak, a terpeszben térdelő lábtartás, a felemelt karok és az arckifejezés is a gigászként való azonosítást támasztja alá. A tárgy keltezéséről, funkciójáról további információk nem állnak rendelkezésre, de a testtartás alapján bizonyára valamilyen szoborcsoport részét képezte eredetileg. 1 A Gigantes ábrázolásáról összefoglalóan lásd F. Vian: Répertoire des Gigantomachies figurées dans l’art grec et romain. Paris 1951; LIMC IV (1988) s. v. Gigantes (F. Vian). 2 LIMC IV (1988) s. v. Gigantes ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 91 206–207, No. 24. (F. Vian). 3 Lásd pl. LIMC Suppl. (2009) s. v. Gigantes 224, add. 16 I (P. Linant de Bellefonds), 225, add. 18 I (H. S. Alanyalı). 4 Garbsch, Paraderüstungen 48–49, B9, 15, 16, Taf. 3.1, 4.1–2. 5 Comstock – Vermeule, Boston 459–460, Nr. 671. Egyéb férfi istenségek 75 Neptunus vagy Iuppiter (?) Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 90 mm "Speerwerfer. H. 0.09. Die R., welche augesetzt war, fehlt. Aus O-Szönyi. Mann, nackt bis auf ein von der l. Schulter nachflatterndes Gewandstück, tritt mit dem l. Fusse vor. Die L. ist gesenkt vorgestreckt, der r. Arm bis zur Höhe des Kopfes emporgebogen. Sehr roh. Vgl. z. B. Mitth. d. deutsch. arch. Instituts zu Athen 1 Taf. 5." (W. Gurlitt) Gurlitt, Trau II 184, Nr. 62. A szoborról nem közöltek illusztrációt, a W. Gurlitt által leírtak alapján nem állapítható meg, hogy a férfialak szakállas vagy szakáll nélküli ábrázolás volt. Mindazonáltal az analógiaként hozott archaikus kori chalkisi szobor1 szakállas istenség, valószínűleg Poseidón, esetleg Zeus ábrázolása. Amennyiben az elveszett brigetiói szobor valóban ehhez az ábrázoláshoz állt közel, a „lándzsavető” meghatározással szemben a jobb kéz attribútumát szigonyra vagy villámkötegre egészíthetjük ki, a szobrot pedig Neptunus vagy Iuppiter ábrázolásának tarthatjuk. 1 U. Koehler: Broncestatuette aus Chalkis. Mittheilungen des Deutschen Archaeologischen Institutes in Athen 1 (1876) 97–101, Taf. V. 76 Bacchus vagy Hercules (?) Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 80 mm "Jüngling. H. 0.08. Aus o. Szönyi. Die nackte Figur steht gleichmässig auf beiden Füssen. Die L. ist in die Hüfte gestützt, die vorgestreckte R. hält ein Gefäss (Skyphos). Das Gesicht ist nur angedeutet, das Haar liegt glatt am Kopf an. Sehr roh." (W. Gurlitt) Gurlitt, Trau II 184, Nr. 58. A szoborról nem közöltek illusztrációt, W. Gurlitt leírása alapján a skyphost tartó alakot valószínűleg Bacchus,1 vagy Hercules bibax ábrázolásának határozhatjuk meg.2 1 Az ivóedény, mint Bacchus egyik fő attribútuma, rengeteg alkalommal fordul elő a bronzszobrokon, lásd pl. Manfrini-Aragno, Bacchus No. 26, 30–32, 34, 38–40, 50, 64, 66, 68, 88, 91, 96, 100–101, 108, 132–136, stb. 2 A jobb kezében ivóedényt tartó fiatal Hercules nagyon gyakran jelenik meg a bronzszobrok között, lásd pl. LIMC IV (1988) s. v. Herakles 766–767, No. 755, 762–765, 770, 772–774, 776–783 (O. Palagia). 92 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 77 Satyrfej 58. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest – Ltsz: 54.60.1 – Lh: Szőny – M: 58 mm – A fej szinte teljes felülete erősen repedezett, sérült. Üreges öntésű. Zöld patina. Férfifej, a nyaktól lefelé hiányzik. A haj rövid és göndör, a szemek kicsik, a fül kagyló alakú, hegyes. A rossz megtartás miatt az arcvonások nem kivehetőek. Publikálatlan. A rossz megtartás miatt a szobor típusa nehezen határozható meg, a bal fül elhelyezkedése és alakja alapján valószínűleg satyrt ábrázoló szoborhoz tartozott, ami eredetileg körülbelül 30–40 cm nagyságú volt, fejét felfelé tartotta.1 1 A satyrokat ábrázoló bronzszobrokhoz lásd D. Bartus: Roman bronze figurine of a kneeling satyr from Biatorbágy. In: L. Borhy (ed.): Studia archaeologica Nicolae Szabó LXXV annos nato dedicata. Budapest 2015 (megjelenés alatt). 78 Somnus karjának töredéke 58. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs – Ltsz: VI.4200 – Lh: Szőny – M: 76 mm (kar); 58 mm (szarv) – A mutatóujjon négyzet alakú sérülés. Tömör öntésű. Sötétzöld patina vörös foltokkal. Jobb alkar könyöknél letört töredéke, a kézben egy szarvat tart, eredetileg egy nagyobb szoborhoz tartozhatott. Jó minőségű darab. Publikálatlan. A kézben tartott szarv alapján a töredék eredetileg Somnus szobrához tartozott. A meztelenül álló, a jobb kezében tartott szarvból álomhozó folyadékot öntő Somnus viszonylag ritkán fordul elő a római kori bronzszobrok között.1 A töredék alapján az eredeti szobor pontos típusa nem meghatározható. 1 A típusba tartozó bronzszobrok listáját lásd LIMC V (1990) s. v. Somnus 594, 597–598, No. 9–10, 44–57 (C. Lochin); Kaufmann-Heinimann, Neufunde 27, Anm. 4. Lásd továbbá U. Rohnstock: Der Hypnos von Jumilla. In: Bronzekolloquium 14, 553–564. 79 Osiris 58. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (jelenleg a savariai Iseum kiállításában) – Ltsz: 113.1884.3 (a leltárkönyvben tévesen „újabbkori edényfül bronzból, domborműves” meghatározással) – Lh: Szőny – M: 63 mm – Tömör öntésű. Barnászöld patina, helyenként rézszínűre kopva. Múmiaszerűen ábrázolt, elnagyolt, rossz minőségű Osiris-szobor, a lábak nincsenek kidolgozva. A felsőtestnél a szobor kiszélesedik, a kezeket sematikusan ábrázolják. Kezeiben melle előtt keresztbe téve uralkodói jelvényeit tartja, baljában a kampós ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 93 végű jogar (heka), jobbjában az ostor (nekhakha). Az arcon hosszú szakáll látható, a fejen atef korona. Az alak két dimenziós nézetre készült, a hátoldal szinte teljesen lapos, kidolgozatlan. V. Wessetzky: Die ägyptischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn. Études préliminaires aux religions orientales dans l’Empire romain 1. Leiden 1961, 54, Anm. 3; Sosztarits O. – Balázs P. – Csapláros A. (szerk.): A savariai Isis-szentély I. Isis savariai otthona – kiállítási katalógus. Szombathely (megjelenés alatt), 99, Kat. 8.21. A bronz Osiris-szobrok legtöbbször kisméretűek és elnagyoltan ábrázoltak, nagyrészt ugyanazt az ikonográfiai sémát követik: múmiaszerű ábrázolás, a mellkason keresztben tartott uralkodói jelképek és korona a fejen. Az Osiris ábrázolások széles körben elterjedtek voltak a Római Birodalomban,1 Magyarország területéről is több példányt ismerünk.2 1 Grimm, Zeugnisse 163–164. 2 Lásd pl. V. Wessetzky: Die ägyptischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn. Études préliminaires aux religions orientales dans l’Empire romain 1. Leiden 1961, Abb. 6 (Savaria), Abb. 17 (Tevel), Abb. 21 (Ács-Vaspuszta). Minerva 80 Minerva 59–60. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Cseley János komáromi főorvos ajándéka; a Kat. 26., 42., 102. darabokkal együtt) – Ltsz: 105.1894.4 (A tárgyon 1895-ös leltári számmal) – Lh: Szőny – M: 95 mm – A jobb kar teljes egészében hiányzik, az aigis jobb oldalán és a bal karon modern sérülések. Tömör öntésű. Sötétbarna patina helyenként vörös foltokkal. Álló Minerva-szobor, testsúlyát a bal lábán viseli, a jobb láb kissé behajlítva és hátrahúzva. Hosszú chitónt, valamint a bal vállon átvetett hosszú, vastag köpenyt visel, ami térdig lóg le. A ruharedők kissé szögletesen kidolgozottak. Mellkasán gorgófővel díszített aigist visel. A jobb kar eredetileg felemelt pozícióban lándzsát tartott, a leengedett bal karral kerek pajzsra támaszkodik. A kerek pajzs felülete díszítetlen, kissé görbe. A fej előre, kissé lefelé néz, az orr lapos, a száj kicsi és egyenes, a szemek vékonyak, szűkek. A fejtetőre feltolt korinthosi sisakot visel, a sisakforgó díszítése halványan látható. A sisak alól kétoldalt kilógnak a sematikusan jelzett hajtincsek. Finály, Minerva 330, 3. ábra. Minerva ábrázolásainak ez a típusa gyakran előfordul a római bronz kisplasztikában,1 bár a földre támasztott pajzs csak nagyon ritkán marad meg a szobrokon.2 A típus a Kr.e. 4. századra megy vissza, a nagyszobrászati előképek közül az Athéna Giustiniani áll közel a bronzokhoz.3 A bronzszobrokon kívül a római korban hasonló ábrázolást ismerünk az ún. "Viergötterstein"-okon, valamint Hadrianus és Pescennius Niger éremképein.4 A brigetiói darab különlegessége, hogy a pajzs megmaradt, azonban ezt leszámítva a rosszabb minőségű darabok közé tarto- 94 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA zik, a ruharedők és a sisakforgó elnagyolt ábrázolásúak, az arcvonások sem jól kidolgozottak. A szobrot az analógiák alapján valószínűleg a 2. századra – 3. század elejére lehet keltezni. 1 Kaufmann-Heinimann Typ IA (Kaufmann-Heinimann, Augst 60). A típusba tartozó szobrok listáit lásd Boucher, Beaux-Arts 97, No. 155; Kaufmann-Heinimann, Augst 61, Anm. 4; Franken, Köln I 452, Anm. 3–10. További darabok: Ritter, Köln 361, Nr. 28, Abb. 67–68; Menzel, Bonn 37, Nr. 79, Taf. 44; Bolla, Minerva No. 7–8; Veličković, Beograd 120, no. 11; von Sacken, Wien 30, Taf. 8.4; Lindgren, Britain 90, Pl. 59, stb. 2 Kaufmann-Heinimann, Augst 62, Nr. 59, Taf. 59. Hasonló, de más ruházatú és testtartású a szintén földre támasztott pajzsra támaszkodó ún. „Verona–Parma-típus” (A. Kaufmann-Heinimann tipológiájában a IIA számú), egyik darabján szintén megmaradt egy a brigetióihoz hasonló pajzs (Bolla, Montecchio 68, No. 6, Fig. 12). 3 LIMC V (1990) s. v. Minerva 1086, No. 154 (F. Canciani). 4 LIMC V (1990) s. v. Minerva 1097, No. 323–324 (F. Canciani). 81 Minerva 61–62. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (vétel Dr. Cseley Jánostól; a Kat. 98. darabbal együtt) – Ltsz: 19.1895.3 – Lh: Szőny – M: 100 × 41 mm – A jobb kéz és a lándzsa felső része hiányzik, a bal kéz ujjai sérültek. Az aigis jobb oldalán kisméretű modern sérülés. Tömör öntésű. Sötétzöld patina helyenként vörös foltokkal. Álló Minerva szobor, testsúlyát a bal lábán viseli, a jobb lába kissé behajlítva és hátrahúzva. Hosszú chitónt és a bal karra vetett vastag köpenyt visel, a mellkason aigissal. A chitón alól a jobb lábfej vége oldalra, a bal lábfej vége előrefelé kilóg. Könyökben behajlított bal kezében lándzsát tart, jobb keze leengedve és előrenyújtva, eredetileg paterát tartott benne. A fej kissé jobbra tekint, a kopottság miatt az arcvonások nehezen kivehetőek, az orr egyenes, a száj lapos, a pupillák nem láthatóak. A fej tetején korinthosi sisakot visel, a sisakforgón díszítés nem látható. A sisak alól kétoldalt kilógó hajon néhány függőleges, hidegmegmunkálással készített vonal látható. Finály, Minerva 330–331, 4. ábra. A bal kezében lándzsát, előrenyújtott jobbjában paterát tartó Minerva ritkábban fordul elő, mint a jobb kézben lándzsát tartó, ballal a pajzsra támaszkodó, leginkább az Athéna Giustinianira hasonlító típus (lásd Kat. 80).1 A kézben tartott lándzsa csak kevés esetben marad meg a szobrokon, például egy Avignonban található darabon.2 1 2 Kaufmann-Heinmann, Augst 60, Typ IB. A típusba tartozó szobrokhoz lásd idem, 61, Anm. 6. Rolland, Haute-Provence 57–58, No. 70. 82 Minerva 63. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Tussla-gyűjtemény) – Ltsz: 63.22.113 – Lh: Szőny – M: 78 mm – A jobb kar könyöktől letörve, a sisakforgó felső része hiányzik. Tömör öntésű. Vörösesbarna patina. Álló Minerva szobra, a testsúlyát a jobb lábán viseli, a bal láb kissé behajlítva. A ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 95 jobb kar vállmagasságban oldalra nyújtva, a bal kar a csípőre helyezve. Hosszú, földig érő chitónt visel, rajta vastagabb himationt, amely a bal vállon átvetve a jobb vállat szabadon hagyja. A mellkasán széles aigist visel gorgófővel. Az előre néző fej elnagyolt kidolgozású, a nyak vaskos, az áll kissé szögletes, az orr vékony, a szemek alig láthatóak, a pupillák nincsenek jelezve. A fej tetején korinthosi sisakot visel, ami alól oldalt kilátszik a haj egy része. A sisakforgó csak a sisak hátsó részén maradt meg, rossz állapotban. A ruharedők elnagyolt kidolgozásúak, helyenként szögletesek. Paulovics, Kisbronzok 220, XXVIII.t.1. A csípőre tett kézzel ábrázolt Minerva ritkán jelenik meg a római kori bronzplasztikában, mindössze néhány bronzszobor ismert ebből a típusból. A szobrok testtartása a legtöbb esetben megegyezik, különbség inkább csak a ruházatban, a ruharedők elrendezésében látszik. Az ábrázolások többségén1 Minerva testsúlyát a bal lábon viseli, jobb lábát térdben kissé behajlítja, felemelt és könyökben behajlított jobb kezével eredetileg lándzsára támaszkodott (ez minden esetben elveszett), bal kezét pedig bal csípőjére helyezi. Ettől a testtartástól csak néhány esetben találunk eltérést, egy Lussy-ből előkerült2 és egy Waldenburgból származó3 szobron a kéztartás felcserélt, a támasztóláb ezzel szemben megmaradt a jobb láb, így a többi ábrázolással ellentétben a csípőre tett jobb kéz a testsúlyt tartó oldalon helyezkedik el. Egy Berlinben található darabon4 a jobb kar pozíciója tér el a többi szoborétól, ez ugyanis nem felemelve, lándzsára támaszkodó pozícióban, hanem előrenyújtva van ábrázolva. Bár a kézfej hiányzik, a kéztartás alapján jól rekonstruálható, hogy a szobor eredetileg kis golyót tartott a kezében, így a Iudicium Orestis motívumának ábrázolásai közé tartozik.5 Szintén ebbe az ábrázoláscsoportba tartozik egy Montbéliard-ban6 és egy korábban Bécsben található szobor.7 Egy Padovában található szobron a hasonlóan előrenyújtott jobb kézben Minerva paterát tart.8 A ruházat tekintetében nagy különbségek láthatók, a szobrok egy részének köpenye a bal vállon, másik részének a jobb vállon van átvetve, de peplost viselő ábrázolások9 is előfordulnak. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a heterogén csoport – amelyben minőségileg is jelentős eltérésekkel találkozunk – egyetlen közös tulajdonsága a csípőre helyezett kéz. A szobrok esetleges előképét így ez alapján a motívum alapján kereshetjük. Maga a csípőre tett bal kéz motívuma a fentebb említett Orestés ítélete ábrázolásain is megjelenik,10 amikor Athéna szavazata leadásának pillanatában bal kezét bal csípőjére helyezi, jobb karját előrenyújtja, feje pedig lefelé, az urna felé tekint. Ez az Athéna ábrázolás talán a Plinius által említett (Nat. Hist. 33.156) Zopyrus-féle ezüstcsészén alapul, és bár számos ábrázolásával találkozunk különböző művészeti ágakban, a bronzplasztikában a fentebb említett berlini, montbéliard-i és bécsi szobrokon kívül egyértelmű ábrázolásai egyelőre nem azonosíthatóak,11 a többi bronzszobor másik kezében lándzsát tart. A nagyszobrászati párhuzamok közül az Athéna Rospigliosi típusát12 említhetjük, a felsorolt római bronzszobrok túlnyomó része ebbe a csoportba tartozik. Azonban a csípőre tett kezű, lándzsát tartó római kori bronzszobrok eltérő testtartása, de főként eltérő ruhaviselete (chitón és himation, peplos, diplax) alapján nem valószínű, hogy egy tényleges nagyszobrászati előkép tudatos másolásáról lenne szó. 96 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA A brigetiói szobor az analógiaként hozott többi darabhoz képest a rosszabb minőségű, durva kialakítású ábrázolások közé tartozik, ez főleg a ruharedők elnagyolt kidolgozásán látszik meg. A szobrok keltezésével kapcsolatban kevés információval rendelkezünk, a waldenburgi darabot A. Kaufmann-Heinimann a 2. század végére,13 a Lussy-ből előkerült szobrot Ch. Simonett és A. Leibundgut szintén a 2. század végére,14 a kölni darabot S. Ritter a 2. század közepére teszi.15 1 Augst: Kaufmann-Heinimann, Neufunde 42, Nr. 40, Taf. 35–36; Bécs: von Sacken, Wien 30–31, Taf. VIII.7, Taf. IX (2 szobor); Colchester: Durham, Britain No. 124; Köln: Ritter, Köln 361–362, Kat. 29, Abb. 69–71; London: Cat. Burlington 36, Nr. 1, Pl. XLI; Walters, Bronzes 188, No. 1046; München: Lützow, Münchener Antiken 1869, 21, Taf. 10; Nápoly: Reinach, Répertoire II.277.2; Neumagen/Trier: Menzel, Trier 29, Nr. 59, Taf. 28. 2 Simonett, Schweiz 512–514, Nr. 26, Abb. 30 [=Leibundgut, Westschweiz 51–52, Nr. 45, Taf. 62–65]. 3 Kaufmann-Heinimann, Augst 65, Nr. 65, Taf. 66–67. 4 Neugebauer, Bronzestatuetten 109–111, Nr. 57. 5 Orestés ítéletének ábrázolásaihoz lásd G. Hafner: Iudicium Orestis. Klassisches und Klassizistisches. Winckelmannsprogramm der Archäologischen Gesellschaft zu Berlin 113. Berlin 1958; W. Gauer: Eine Athenastatuette des Athener Nationalmuseums: zum ’Iudicium Orestis’. Archäologischer Anzeiger 1969, 76–88; G. M. A. Richter: Ancient Italy. A Study of the Interrelations of Its Peoples as Shown in Their Arts. Ann Arbor 1955, 94; Altripp, Athenastatuen 76, Anm. 415, 254, Anm. 1434. A Iudicium Orestis kategóriájába tartozó bronzszobrokat a ruhaviselet alapján általában az Athéna Hope–Farnese típusába szokták sorolni (Altripp, Athenastatuen 76, Anm. 415). 6 Lebel, Montbéliard 21–22, No. 20, Pl. XXV. 7 von Sacken, Wien Taf. X.3. Egy Meščicaból előkerült szobor hasonló testtartású (Ognenova, Sofia 120, No. 132), de a leengedett jobb kéz pozíciója nem egyezik meg az urnába szavazatot dobó kéztartással, így valószínűleg nem ebbe a csoportba tartozik. 8 Zampieri, Padova 225–226, No. 173. 9 London: Walters, Bronzes 188, No. 1046; Colchester: Durham, Britain No. 124. 10 Emellett előfordul például vázaképeken (LIMC II (1984) s. v. Athena 1011, No. 590 (P. Demargne)), vagy a Poseidónt és Athénát ábrázoló gemmákon is (Klöckner, Poseidon Abb. 21–23, 25). 11 St. Boucher és H. Oggiano-Bitar a bavay-i kincsből előkerült Minerva-szobrot is a Iudicium Orestis ábrázolásai közé sorolja (Boucher – Oggiano-Bitar, Bavay 50–51, No. 14, valamint St. Boucher – H. Oggiano-Bitar: Les bronzes divins de la cachette de Bavay. In: Bronzekolloquium 11, 88, No. 20, Fig. 20). Az istennő jobb karja azonban a többi ábrázoláshoz képest sokkal jobban felemelve helyezkedik el, a jobb kéz pozíciója pedig inkább támaszkodó, mint egy urnába valamit bedobó pozícióban látható. Teljesen megegyezik viszont Athéna és Prométheus ábrázolásaival, amikoris az emberi alakot készítő, ülő Prométheus mellett álló Athéna a lelket helyezi a figurába (lásd pl. LIMC VII (1994) s. v. Prometheus No. 101 (J. R. Gisler)). Ezeken az ábrázolásokon Athéna a bavay-i szoborral teljesen megegyező kéztartással látható, így a bronzszobor nem egy Orestés ítélete, hanem egy Athéna és Prométheus szoborcsoport része lehetett eredetileg. 12 Az Athéna Rospigliosiról legújabban lásd Altripp, Athenastatuen 51–86 (további részletes irodalommal). 13 Kaufmann-Heinimann, Augst 65. 14 Simonett, Schweiz 514; Leibundgut, Westschweiz 52. 15 Ritter, Köln 362. 83 Minerva 64–66. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (Ludwig H. Fischer hagyatéka, 1915) – Ltsz: VI.3302 – Lh: Szőny – M: 133 mm – Lábfejek és a bal kar könyöktől lefelé letörve, a sisakforgó és a jobb kézben tartott attribútum hiányzik. Tömör öntésű. Szürkésfekete patina. Álló Minerva futó pozícióban, a behajlított jobb lábbal előrelép, a bal láb hátrahúzva. A jobb karját kissé lefelé előrenyújtja, valószínűleg lándzsát tartott benne a jobb kézben tartott nyélmaradvány alapján. A bal kéz hátrafelé mozdul. A két vállon fibulákkal összetűzött peplost visel, a mellkason kígyókkal keretezett aigis gorgófővel. A peplos az aigis alatt egy övvel megkötve kis kolpost és hosszú, a derék alá érő apoptygmát képez. Hátul az apoptygma felső része csuklyaszerűen lóg le. A ruharedők ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 97 plasztikusan kidolgozottak, jól érzékeltetik a mozgás dinamikáját. A lelógó apoptygma végei szabadon lebegnek a peplos fölött. Az arc kerek, szép megformálású, a száj kicsi és egyenes, a szemben a pupillák jelölve vannak. A haj oldalt vastag fonatokban lóg ki a sisak alól, hátul copfban lóg a ruhára. A fejtetőre tolva korinthosi sisakot visel, tetején a sisakforgó számára egy lyukkal. Kvalitásos, jó kidolgozású munka. Tietze, Denkmale Wien 270, Abb. 314; Cat. Petronell 1973, Nr. 957; Guß+Form 95, Nr. 119, Abb. 185; Frel, Zénodore 303–304, No. 11; Chew, Minerve 48, No. 27. A római kori Minerva-ábrázolások túlnyomó része az istennőt mozdulatlan, álló testtartásban ábrázolja.1 Egy ritkán előforduló szobortípuson ezzel szemben a mozgásban lévő istennő jelenik meg („Minerve en cours”), akit a korai görög Promachos-típusokhoz hasonlóan2 harcosként jelenítenek meg. Az ábrázolás előképe a klasszikus korra megy vissza, hasonlóan mozgásban lévő Athéna-alakot láthatunk a Parthenón oromzatának Athéna születése jelenetében.3 A hellénisztikus Niké ábrázolások szintén előképül szolgálhattak a típus kialakulásához.4 A római kori típusok egyik közvetlen előképe a Domitianus által valószínűleg 94-ben a Campus Martiuson emelt, a Forma Urbis Romaen is azonosított Minerva Chalcidica templomban5 álló kultuszszobor lehetett, amit Domitianus-kori éremábrázolásokról ismerünk.6 A kultuszszobor ábrázolásán a korinthosi sisakot és peplost viselő istennő jobbra fut, a feje visszafordítva, tekintete a balra kinyújtott jobb kéz felé irányul, behajlított bal karján kerek pajzsot, bal kezében lándzsát visel.7 Bár a bronzplasztikában megjelenő, mozgásban lévő Minerva-ábrázolások egyike sem pontos mása az éremképekről ismert szobornak, az összefüggés több, mint valószínű. A típusba tartozó bronzszobrokkal először E. Planson és A. Lagrange foglalkozott,8 majd Cl. Rolley,9 A. Kaufmann-Heinimann10 és J. Frel11 után legújabban H. Chew foglalta össze az ábrázolásokat.12 H. Chew 27 darab bronzszobrot gyűjtött össze, amelyeket két nagy csoportba osztott: az első csoportba a bal lábbal előrelépő, jobb kart előrenyújtó, bal kart könyökben kissé behajlító, peplost viselő ábrázolások és néhány variánsuk tartozik, a második csoportba, az ún. "groupe bourguignon"-ba sorolt szobrok jobb lábukkal lépnek előre, jobb karjukat pedig az előzőeknél jobban leengedik.13 A szobrok attribútumainak rekonstruálása nem könnyű, a bal kézben valószínűleg pajzsot14 vagy az éremábrázolások alapján pajzsot és lándzsát tartottak, a jobb kéz attribútuma problémásabb. A Minerva Chalcidica-kultuszszobor az éremképeken kinyújtott jobb kezében semmit sem tart, de a bronzszobrok esetében olajág, lándzsa, vagy patera egyaránt előfordulhatott. A szobrok gyártási helyeként Gallia az összes a témával foglalkozó kutatónál felmerült,15 ebben az esetben a Minerva Chalcidica-szoborral való közvetlen kapcsolat kérdéses.16 A szobrok funkciójával kapcsolatos egyik lehetőség a Garonne-ból előkerült darab alapján,17 hogy tripusokat díszítettek. A Kunsthistorisches Museum gyűjteményében található brigetiói darab H. Chew egyik nagy kategóriájába sem illik bele pontosan,18 bár leginkább a Chalon-surSaône-ból származó szoborhoz hasonlít.19 A ruharedők kialakítása, a kéztartás a brigetiói darabon más a többi szoborhoz képest: jobb lábbal lép előre, jobb karját kissé lefelé előrenyújtja, (törött) bal karja pedig kissé hátrafelé helyezkedik el. A 98 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA testtartáshoz leginkább a Postumus által kibocsátott, Minerva Fautrix köriratú érmeken20 látható Minerva hasonlít, ezekben az esetekben az istennő jobbjában olajágat, baljában pajzsot és lándzsát tartott. A brigetiói szobor letört bal karjában talán szintén pajzs (vagy pajzs és lándzsa) volt, a jobb kézben megmaradt apró, hosszúkás töredék pedig akár olajág maradványa is lehet. A szobor feltűnően jó minősége, a ruharedők plasztikus kidolgozása és a fent említett chalon-i analógia alapján valószínűleg Galliában, az 1–2. században készült. 1 A római kori Minerva-típusokról lásd LIMC V (1990) s. v. Minerva 1074–1109 (F. Canciani), a bronzszobrokról Kaufmann-Heinimann, Augst 60–62. 2 Az Athéna Promachos ábrázolásokhoz lásd LIMC II (1984) s. v. Athena 969–974 (P. Demargne). 3 Schürmann, Minerva 86–87. 4 Rolley, Minerves 83–84; Schürmann, Minerva 81. 5 Schürmann, Minerva 13. A Chalcidica epitheton problémájáról lásd idem, 14. 6 Schürmann, Minerva Taf. 16b. 7 Schürmann, Minerva 80. A Cancelleria-relief Minerva ábrázolása talán szintén erre a Minerva Chalcidica szoborra mehet vissza: Kaufmann-Heinimann, Silberstatuetten 34, Anm. 20; J. Frel hipotézise, miszerint a Cancelleria-relief valójában Nero-korabeli és Zénodóroshoz köthető (Frel, Zénodore 302, 311.) nem elfogadott. Zénodóros „műhelyének” kérdéseiről újabban lásd B. Mille – M.-P. Darblade: Le pied colossal de bronze de Clermont-Ferrand et la question de l’atelier de Zénodore. In: M. Denoyelle – S. Descamps-Lequime – B. Mille – S. Verger (dir.): Bronzes grecs et romains, recherches récentes – Hommage à Claude Rolley. INHA (Actes de colloques) 2012. http://inha.revues.org/3909. 8 Planson – Lagrange, Bolards. 9 Rolley, Minerves. 10 KaufmannHeinimann, Silberstatuetten. 11 Frel, Zénodore. 12 Chew, Minerve. 13 Chew, Minerve 39–47, No. 1–18. Néhány szobor, amelyek egyik combja (No. 19–21) illetve egyik melle (No. 22–25) fedetlen, variánsokként szintén ide van sorolva. Az ennsi (No. 26) és brigetiói (No. 27) szobrokat egyik kategóriába sem sorolta. A H. Chew által összegyűjtött 27 szobron kívül további darabok: Château-du-Loir: Santrot, Minerve 396–401; Erdély: Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia 139, No. 210, Pl. 85 (eredetisége kétséges); Fodico: Bolla, Minerva 20–21, Fig. 14 [=Bolla, Chierici 34, No. 10]; Haifa: Kaufmann-Heinimann, Statuettenfunde 255, Abb. 12; Karthago: idem, 256, Abb. 14; Marani: Bolla, Minerva 20–21 (eredetisége kétséges); Vada Sabatia: Bolla, Minerva 20–21 [=Bolla, Divinità 138, no. 1] (eredetisége kétséges); Brescia: Bolla, Chierici 35, note 201; Bologna: idem, note 202; Verona: idem, note 205 (eredetisége kétséges). Egy M. Bolla által ide sorolt, Hatay-ból származó darab (Laflı – Feugère, Cilicie 55, Fig. 32.1.) a fotó alapján nem tűnik a csoportba tartozónak. 14 A pajzs néhány szerencsés esetben megmaradt a szobrokon (Chew, Minerve 40, No. 2, 6; 43, No. 18). A pajzs ábrázolása érmeken és sigillatabélyegeken szintén előfordul (idem, 48). 15 Planson – Lagrange, Bolards 89; Rolley, Minerves 83; Kaufmann-Heinimann, Silberstatuetten 36; Frel, Zénodore 303; Chew, Minerve 62. 16 Chew, Minerve 62. 17 Chew, Minerve 40, No. 2. 18 Chew, Minerve 47–48, No. 27. H. Chew a brigetiói szobor tárgyalásakor a jobb és bal kéz pozícióját felcserélve, tévesen írja le (idem, 48). 19 Chew, Minerve 41, No. 10; J. Frel szerint a brigetiói szobor és a Cancelleria-relief között közvetlen kapcsolat van (Frel, Zénodore 304), azonban ezt semmi sem támasztja alá. 20 LIMC V (1990) s. v. Minerva 1089, No. 203 (F. Canciani) illetve RIC V/2, 74. 84 Minerva 67–68. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.9 – Lh: Szőny – M: 76 mm – A jobb kar könyöktől letörve, a bal kéz ujjain és az arcon kisebb sérülések. Üreges öntésű. Sötétzöld patina vörös foltokkal. Álló Minerva szobra, testsúlyát a bal lábán viseli, a jobb láb erőteljesen hátrahúzva. Jobb karja leengedve, a bal kar könyökben felemelve. Jobbjában eredetileg paterát, baljában lándzsát tarthatott. Földig érő peplost visel a két vállon összetűzve, a hosszú apoptygma jól látható a szobron. A mellkasán pikkelyszerű díszítéssel ellátott aigist visel, rajta gorgófővel, kígyók nélkül. A vállról hátrafelé hosszú, majdnem földig lelógó köpenyt visel mély, V alakú ruharedőkkel. Az arc sematikus kidolgozású, az orr ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 99 vékony, a többi arcvonás a rossz megtartás miatt nem kivehető. A fejen sisaktaréjjal díszített attikai típusú sisakot visel, rajta kétoldalt bevésett hullámvonal díszítéssel. Publikálatlan. A Milch-gyűjteményből származó szobor a Minerva-ábrázolások egy igen ritka csoportjába tartozik, amelyen az istennőt földig érő peplosban, aigissal, a hátán palástszerűen lelógó köpenyben ábrázolják. A brigetiói darabon kívül három pontos analógia ismert, egy deutsch-altenburgi magángyűjteményből származó szobor,1 a göttingeni múzeumba vásárlás útján került darab2 és Kölnben a Niessengyűjteményből származó szobor.3 A négy szobor nem csak analógiája, hanem úgy tűnik, pontos másolata is egymásnak, ami megkérdőjelezi a szobrok eredetiségét, amint azt a kölni, göttingeni és ausztriai szobrok esetében már N. Franken is megállapította.4 Mind a négy szobor mérete megegyezik, hozzávetőlegesen5 76 mm, a kialakításuk pedig a szobrok jelenlegi állapotában is jól láthatóan a legapróbb részletekig megegyezik.6 Legjellemzőbb a pikkelyszerű díszítéssel ellátott aigis, a sisaktaréj, a hosszú, földig lelógó peplos és a háton lévő szokatlan, palástszerű köpeny, aminek V alakú ruharedői szintén teljesen megegyezőek a szobrokon.7 A göttingeni szobor szemében fehér anyag látható, aminek eredetiségét már G. Körte is kétségbe vonta.8 A szobrok ismeretlen lelőhelye, az azonos méret és a legapróbb részletekig megegyező kialakítás felveti a római kori bronzszobrok esetében gyakran felmerülő kérdést: vajon a szobrok mindegyike hamisítvány, amelyeket egy eredeti – jelenleg általunk nem ismert – antik szoborról készítettek, vagy a négy szobor egyike esetleg eredeti? A kérdést a szobrok személyes vizsgálata és a nyersanyagösszetétel elemzése nélkül nem lehet megválaszolni. A négy Minerva-szobor esetleges közös előképéhez szolgáltat jó adatokat egy korábban Trentóban található, elveszett, Piedicastellóból származó szobor.9 A szobor mérete 80 mm, tehát szinte megegyezik a fenti csoporttal, a testtartás, a karok helyzete, a háton lévő palást, a nagyméretű, pikkelyszerű díszítéssel ellátott aigis szintén megtalálható a szobron. Ami viszont különbözik, az a részletek kialakítása. A ruharedők mintázata, a szemek, a hajtincsek és különösképpen a sisaktaréj sokkal kevésbé szögletes mintázata a legfeltűnőbb különbségek. A trentói szobor így valószínűleg azonos típusba tartozhat a másik négy szobor eredetijével, amelyek egy ritka Minerva-típust képviselnek. A legközelebbi párhuzamok a valószínűleg klasszikus kori Athéna-ábrázolásokra visszamenő, felemelt bal kezükben eredetileg lándzsát, jobbjukban paterát tartó bronzszobrok,10 azonban ezekben az esetekben a háton lévő palást hiányzik, és a bal kar tartása is eltérő. Fleischer, Österreich 39, Nr. 21a, Taf. 19. 2 Körte, Göttingen 49, Nr. 56, Taf. XI. 3 Franken, Köln I 452–453, Nr. 61, Abb. 129–131. 4 Franken, Köln I 453. 5 Az ausztriai példány publikációjában 78 mm szerepel, a kölni és göttingeni darab publikációjában 76 mm, a brigetiói darab szintén 76 mm nagyságú. 6 Bár a brigetióin kívül a többi szobrot nem volt alkalmam személyesen megvizsgálni, a publikációkban található fotók alapján is egyértelmű az azonosság. 7 Egy a Museo Nazionale Romanoban található, Fortunát ábrázoló szobor ruharedői mind elöl-, mind hátulnézetben szintén feltűnően hasonlítanak a Minerva-szobrokra (Lichocka, Fortuna 50, Fig. 465). 8 Körte, Göttingen 49. G. Körte szerint az egyébként antik szobor szemében eredetileg berakás lehetett, és azt pótolhatták a modern „fehér anyaggal”, azonban az is elképzelhető, hogy a fehér anyaggal együtt maga a szobor is modern. 9 Walde Psenner, Trentino 185–186, Nr. 178 [=Bolla, Divinità 136, No. 5; Bolla, Minerva 11–12, 1 100 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA No. 6]. M. Bolla két további szobrot is említ ugyanebből a típusból: egy elveszett darabot Lodigianóból és egy szobrot a bolognai múzeumból (Bolla, Minerva 12). 10 Lásd pl. Bieber, Kassel 58, Nr. 141–142, Taf. XL; Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 77, No. 166; Cat. Suisse 1978, 68, No. 87; Friedrichs, Berlin 404, Nr. 1878. Venus 85 Venus 69–70. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Kiskéri Tóth Margit ajándéka) – Ltsz: 7.1932 – Lh: Szőny – M: 165 mm – Mindkét lábfej és a jobb kar letörve. A test alsó, elülső részén apró sérülések. Zöldesfekete patina világoszöld foltokkal. Tömör öntésű, jobb lábában modern fémrúddal. Meztelen, álló Venus, testsúlyát a jobb lábán viseli, a bal láb kissé felemelve és hátrahúzva. Bal kezével bal mellét takarja el. A test alapvetően jól modellezett, a kontraposzt és a ponderáció jól ábrázolt. A felsőtest kissé jobbra és lefelé fordul. A csípő bal oldalon kissé lapos, a bal csukló túlzottan hosszú. A köldök befúrással jelezve, a mellek kicsik. A háton mellmagasságban a testből egy sekély kivágással létrehozott téglalap alakú bemélyedés található, amiben eredetileg valószínűleg ezüstberakás volt, és egy strophiont ábrázolt. A fej jobbra, lefelé tekint, az arcvonások részletesen kidolgozottak, a száj kicsi, az orr kissé magasról induló és nyomott, a szemek mandulaformájúak, a pupillák furatokkal jelölve. A haj a fejtetőn hidegmegmunkálással bekarcolt hullámvonalakkal jelzett, elöl a homloktól két oldalra fogva hullámos tincsekben hátra, egy jól kidolgozott kontyba fogva. A szobor jó összhatást keltő nagyon jó minőségű munka. Hillebrand, Vezető 1938 117, 145. kép; I. Kovrig: Pannonia. Budapest 1942, 18, fig. 18; Cserményi, Vénus Pl. LXXI.1. A „szépítkező Aphrodité” különböző formái a Kr. e. 4. századtól jelennek meg a görög művészetben, majd a hellénisztikus korban lesz igazán népszerű, különböző típusai pedig a római korban is kedveltek maradnak. A típusnak nincs egyértelmű szobrászati előképe, inkább különböző korábbi típusok továbbfejlesztéséről lehet szó.1 A hellénisztikus kisméretű bronzszobrokon sokszor megjelenik a nyakába nyakláncot akasztó Venus ábrázolása,2 amelyet gyakran Praxitelés Pseliumenéjéhez kapcsolnak.3 A típusba tartozó szobrok jellemzői a bal támasztóláb,4 jobbra néző fej, a mell magasságáig felemelt, behajlított bal és a kissé magasabbra emelt, szintén behajlított jobb kar. Testtartásukban nagyon hasonlóak egy másik csoport szobrai – amelyik csoportba a brigetió darab is tartozik – a mellkasára strophiont tekerő Aphrodité ábrázolásai. Ezek az ábrázolások néhány márványszobron5 kívül csak a hellénisztikus és római kori kisplasztikában jelennek meg.6 A hellénisztikus kori terrakották általános jellemzői az egymás mellett viszonylag szorosan elhelyezkedő lábak és a Standbein felé (legtöbbször a bal láb) dőlő felsőtest.7 A római kori bronzszobrok között szintén találunk néhányat, amelyek testsúlyukat a ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 101 bal lábon viselik, azonban ezek elképzelhető, hogy későhellénisztikus darabok.8 A római korban a strophiont magára tekerő meztelen Venus ábrázolásának egy meglehetősen egységes ikonográfiai típusával találkozunk: a meztelen istennő testsúlyát a jobb lábán viseli, a törzs kissé a jobb láb felé dől, a fej szintén jobbra fordul, könyökben behajlított bal kezét a bal mellére helyezi, szintén behajlított jobb kezében pedig a strophion végét fogja. Az ábrázolások legnagyobb részén a hátoldalon jól látható a strophion ábrázolása. Az ide tartozó bronzszobrok az egységes ábrázolásmódhoz képest meglehetősen nagy változatosságot mutatnak minőségükben és méretükben, az egészen kicsi, 5 cm nagyságúaktól a 20 cm-es szobrokig, a nagyon sematikusan ábrázolt daraboktól a nagyon jó kidolgozásúakig egyaránt előfordulnak.9 Bár a brigetiói szobor bal karja hiányzik, a jobb kéz pozíciója, a testtartás és a háton lévő, strophion ábrázolására utaló bemélyedés10 alapján egyértelműen ebbe a csoportba tartozik. A többi szoborral összevetve a legnagyobb méretűek közé tartozik, valamint minőségében is kiemelkedően jó a többi darabhoz képest. A testarányok, a test modellezése, az arcvonások és a hajtincsek finom kidolgozása mind alapos munkáról tanúskodnak. A szobor keltezéséhez kevés támpontunk van, a kettéválasztott, hátul copfba fogott hajviselet a klasszikus kortól elterjedt az Aphrodité-ábrázolásokon. A szobor a jól modellezett test, a jó minőségű, részletgazdag kialakítás alapján az 1–2. században készült, valószínűleg import munka. 1 LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 59 (A. Delivorrias). 2 Lásd pl. LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 60, Nr. 485–487, 491–492 (A. Delivorrias); Walters, Bronzes 193, No. 1085. 3 Azonban ez nem egyértelműen elfogadott a kutatásban. A pselion szó jelentésének problémájáról lásd Bieber, Kassel 60. 4 Kivéve az ún. Aphrodité Haviland: LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 60, Nr. 491 (A. Delivorrias). 5 LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 62, Nr. 505–507 (A. Delivorrias). 6 LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 61 (A. Delivorrias). A római korban a fent tárgyalt bronzszorokon kívül csontból készült hajtűkön és guzsalyokon is találkozhatunk strophiont magára tekerő Venus ábrázolásával: J.-C. Béal: Les objets du tabletterie antique du Musée Archéologique de Nîmes. Nîmes 1984, 58, No. 241, Taf. 11.241 (hajtű); D. Castella (Hrsg.): Vor der Toren der Stadt Aventicum. Zehn Jahre Archäologie bei Avenches. Avenches 1998, 84 (hajtű); Melchart, Kostbarkeiten 173, Abb. 21 (guzsaly). 7 LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 62, Nr. 510–513 (A. Delivorrias). 8 de Ridder, Louvre I 67, No. 443, Pl. 35; Reinach, Répertoire III.106.9, IV. 210.5 [=LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 62, Nr. 509 (A. Delivorrias); LIMC II (1984) s. v. Aphrodite (in peripheria orientali) 162, No. 172 (M.-O. Jentel)]; Thouvenot, Madrid 36, No. 144, Pl. 10 [=LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 62, Nr. 508 (A. Delivorrias)]; A felsorolt darabok fejtartása sem egységes, jobbra, balra és előretekintő darabokat egyaránt találunk köztük, ezzel szemben a római kori példányok esetében a fej mindig jobbra, a támasztóláb felé tekint (lásd lentebb). 9 Apulum: Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia 93, no. 105, Pl. 56 (8.3 cm, Flavius-kori hajviselettel); Athén: S. Reinach – E. Pottier: La nécropole de Myrina. Paris 1887, 296, no. 2; Bácska: Tadin, Panonije 65, Kat. 19, T. XI, Fig. 18.a–b [=Veličković, Beograd 140–141, No. 53; Popović, Jugoslaviji 90, no. 94] (14.7 cm); Bad Deutsch-Altenburg: Humer – Kremer, Götterbilder 343, Nr. 579; Firenze: Clarac, Sculpture Pl. 626, No. 1407; Girm: Gschwantler – Winter, Bronzewerkstätten 131, Nr. 26 (5 cm, félkész, Flavius-kori hajviselettel); Hannover: Menzel, Hannover 20, Nr. 32, Taf. 12 [=LIMC VIII (1997) s. v. Venus 208, Nr. 160 (E. Schmidt)] (8.1 cm, Flavius-kori hajviselettel); Kairó: LIMC II (1984) s. v. Aphrodite (in peripheria orientali) 162, No. 173 (M.-O. Jentel); Krefeld-Gellep: R. Pirling – M. Siepen: Die Funde aus dem römischen Gräbern von Krefeld-Gellep. Germanische Denkmäler der Völkerwanderungszeit B. 20. Stuttgart 2006, 462–463, Taf. 84.8, Grab 3316 (15.5 cm); Nápoly: Reinach, Répertoire II.345.4; Nelidoff-gyűjtemény: Reinach, Répertoire III.256.4; Párizs: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 106, No. 246 [=Reinach, Répertoire II.345.1; LIMC VIII (1997) s. v. Venus 208, Nr. 158 (E. Schmidt)] (11.4 cm); Ratiaria: Najdenova, Ratiaria 299, Fig. 3; Szófia: Ognenova, Sofia 134, no. 147, fig. 147 [=Reinach, Répertoire II.345.2] (7 cm); Trieste: Càssola Guida, Trieste 83, No. 67 (10.6 cm); Veleia: D’Andria, Veleia 29, pl. II.5 (Flavius-kori hajviselettel); Verona: Franzoni, Verona 80, No. 60 [=LIMC VIII (1997) s. v. 102 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Venus 208, Nr. 159 (E. Schmidt)] (6.3 cm, Flavius-kori hajviselettel); Volterra?: Reinach, Répertoire II.345.3. A strophionnal ábrázolt bronzszobrok között félig felöltözött darabok is megtalálhatóak, lásd pl. Carnuntum: Fleischer, Carnuntum 78, Nr. 88, Taf. 50 [=LIMC VIII (1997) s. v. Venus 208, Nr. 161 (E. Schmidt)]; Sinopé: Guß+Form 111, Nr. 154, Abb. 219. 10 A bemélyedésben eredetileg ezüstberakás lehetett, lásd a belginumi szobrot: Menzel, Trier 37, Nr. 79, Taf. 36–37. 86 Venus 71–72. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Tussla-gyűjtemény) – Ltsz: 63.22.112 – Lh: Szőny – M: 111 mm; talapzat átmérője: 44 mm – A jobb kézfej hiányzik. A kör alakú talapzat alján vas karika vagy csapolás nyoma, felerősítésre szolgálhatott. Tömör öntésű. Vörösesbarna patina. Lapos, kerek talapzaton álló, félig felöltözött Venus. Testsúlyát a bal lábon viseli, a jobb láb kissé behajlítva és hátrahúzva. Jobb karjával a haját fogja, ami egy tincsben a könyökhajlatáig lóg le, bal karja könyökben behajlítva kissé előrefelé áll, talán tükröt tartott benne. A felkarokon egy-egy karperecet visel. Keskeny, az ágyékon körbetekert leplet visel amely elöl, középen megkötve omlik le a két láb között. A ruharedők néhány elnagyolt, bevésett vonallal jelzettek. A test aránytalan kialakítású, a hát és a felkarok túlzottan robusztusak, a nyak vastag, a jobb kézfej túlzottan nagy, a mellek nem anatómiai pozícióban helyezkednek el, a fej kissé torz. Kissé balra, lefelé tekint, az arcvonások rosszul kialakítottak. A haj a homlokon diadémmel ellátott, hátul kontyban és két lelógó hajtinccsel ábrázolt, a hajfürtöket sekély vonalak jelzik. Paulovics, Kisbronzok 220–221, XXVIII.t.3.; Cserményi, Vénus Pl. LXVIII.2. A félig felöltözött Aphrodité típusa a Kr.e. 4. században jelenik meg a görög művészetben,1 majd a hellénisztikus és római korban nagyon kedvelt lesz, a meztelen Aphrodité-ábrázolások közül sok típussal találkozhatunk félig felöltözött verzióban is. Ezek közül a ritkábbak közé tartozik a haját tükörben igazgató Venus ábrázolása, ami inkább a meztelen szobrok között jelenik meg gyakrabban.2 A szobrok túlnyomó részén az istennő egyik kezében (főként a balban) egy hajtincset fog, a másik előrenyújtott, kissé felemelt kezében pedig tükröt tart, ami bár a legtöbb esetben elveszett, az analógiák és a testtartás alapján jól kiegészíthető.3 A félig felöltözött Venus ábrázolások között csak néhány példát találunk erre az ábrázolástípusra,4 ezekben az esetekben a testtartás megegyezik a meztelen ábrázolásokkal, az egyetlen különbség – a félig felöltözött Venus Anadyomené ábrázolások5 mintájára – a derékra kötött lepel. A brigetiói szobor a letört bal kézfej ellenére egyértelműen ebbe a csoportba tartozott, a bal kéz attribútumát tükörként egészíthetjük ki. A szobor elnagyolt kialakítása (a mellek rossz anatómiai pozíciója, a torz fej és kar, stb.) mellett további szokatlan elem az altestre csavart lepel ábrázolásának módja. A félig felöltözött Venus-szobrokon a lepel normális esetben a teljes altestet fedi a deréktól lefelé a bokáig, ezzel szemben a brigetiói darabon a lepel a szobor hátsó és elülső részén is mindössze egy keskeny sáv, amely elöl a két láb között lóg a földig. Mindez olyan összhatást kelt, mintha először egy meztelen szobor viaszmodelljét készítették volna ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 103 el, amire utólag lenne ráapplikálva a köpenyt jelző vékony ruhaszalag. Könnyen elképzelhető, hogy a mester – aki a szobor kialakítása alapján nem volt túl jó képességű – nem rendelkezett a félig felöltözött Venus szobor elkészítéséhez szükséges segédnegatívokkal illetve szaktudással, ezért egy meztelen alakra applikálta rá a többi félig felöltözött ábrázoláshoz képest erőteljesen leegyszerűsített ruházatot.6 A szobor felkarján viselt karkötők gyakran fordulnak elő Venus ábrázolásokon, szintén megtalálhatók például az ugyanebbe a típusba tartozó gorsiumi darabon.7 A brigetiói szobor helyben készülhetett, a Traianus–Hadrianus-kori hajviseletre hasonló frizura alapján valószínűleg a 2. század első felében. 1 Első nagyszobrászati példája az arles-i Aphrodité: LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 63 (A. Delivorrias). A típusról lásd LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 60–61 (A. Delivorrias) és Kaufmann-Heinimann, Augst 67 (Typ IV). 3 Baltimore: Kent Hill, Baltimore 91, No. 199, Pl. 41 [=LIMC VIII (1997) s. v. Venus 208, Nr. 164 (E. Schmidt)]; Berlin: LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 60, Nr. 494 (A. Delivorrias); Bokerley Dyke: Durham, Britain No. 335; Colchester: Durham, Britain No. 136; Gunskirchen: Fleischer, Österreich 69–70, Nr. 73, Taf. 40–41 [=LIMC VIII (1997) s. v. Venus 208, Nr. 165 (E. Schmidt)]; Madrid: Fernández Uriel, Venus 358–360, fig. 14–15; New York: Richter, Metropolitan 117–118, No. 221; NidaHeddernheim: Kohlert-Németh, Nida I 39, Nr. 11; Párizs: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 102–103, No. 235 (tükör maradványával a kézben), 108–109, No. 250 [=LIMC VIII (1997) s. v. Venus 208, Nr. 163. (E. Schmidt)]; Párizs: De Ridder, Louvre I 105, No. 772, Pl. 53 [=Reinach, Répertoire II.341.10]; Rouen: Esperandieu – Rolland, Seine-Maritime 33–34, Nr. 35, Pl. 13 [=Reinach, Répertoire III.105.9]; Silchester: Durham, Britain No. 142; Szófia: Ognenova, Sofia 135–138, No. 148–153 (6 db, tükörrel vagy tükör nyelének maradványával); Unterach: Fleischer, Österreich 71, Nr. 75, Taf. 44 (rontott); Vendenis: E. Dobruna-Salihu: Predmeti umjetničkog obrta u bronci tijekom rimskog doba u središnjem dijelu Dardanije (današnjeg Kosova). Histria Antiqua 19 (2010) 157, sl. 5; továbbá Reinach, Répertoire II.361.6; III.105.8; III.106.2, 6–8, 10. Ezüstből készült darab került elő a kaiseraugsti kincsből: H. A. Cahn – A. Kaufmann-Heinimann (Hrsg.): Der spätrömische Silberschatz von Kaiseraugst. Basler Beiträge zur Urund Frühgeschichte 9. Derendingen 1984, 318–321, Nr. 64, Taf. 179–182 (A. Kaufmann-Heinimann). 4 Gorsium: Fitz, Bronzeindustrie 20, Nr. 21 [=Bánki, Saint Étienne 13–15, Nr. 6; RCP 90, No. 131] (20.5 cm talapzattal együtt, hajtincs a jobb kézben, tükör nyelének töredéke a bal kézben, karkötők mindkét alés felkaron); Köln: Ritter, Köln 375–376, Kat. 42, Abb. 106–109 [=Ritter, Köln Vernetzung 731, Abb. 6 (13.1 cm, hajtincs a bal kézben)]; Melk?: Fleischer, Österreich 70–71, Nr. 74, Taf. 42–43 (17.4 cm, hajtincs a jobb kézben); Szófia: Ognenova, Sofia 134, No. 146 (9.3 cm, hajtincs a bal kézben). Lásd továbbá egy ezüst hajtűt az Esquilinusról: Reinach, Répertoire II.104.8. 5 A félig felöltözött Anadyomené ábrázolásaihoz lásd LIMC II (1984) s. v. Aphrodite 76–77 (A. Delivorrias) 6 Hasonló keskeny lepel takarja egy vienne-i szobor combját hátulnézetben, azonban ebben az esetben Venus elöl a karjával tartja a leplet, tehát az ábrázolásmód ebben az esetben szándékos: Boucher, Vienne 50, 12bis. 7 Fitz, Bronzeindustrie 20, Nr. 21 [=Bánki, Saint Étienne 13–15, Nr. 6; Cserményi, Vénus Pl. LXVIII.1]. Az Aphrodité-szobrok ékszerábrázolásairól lásd E. Kelperi: Der Schmuck der nackten und halbnackten Aphrodite der spätklassik und der hellenistischen Zeit. Frankfurt 1997. 2 87 Venus Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény)– Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 100 mm "Venus bronz-szobra Trau gyüjt. Lelethelye Brigetio. Meztelen, sandaliáját oldja le. Hajzata két halánték-csomót, egy nyakszirt-csomót képez és két fürtöt ereszt vállára. A fejdiszét stephane képezi. A jobb lábán rajta van a saru, a balról jobb kezével oldja le azt. Balkeze madarat (?) tartott. Feje jobbra van gyengéden lehajlitva." (Récsei V.) "A. nackt steht auf dem r. mit der Sandale bekleideten Fuss, der l. Fuss ist gehoben und die r. hand beschäfigt sich mit der Sandale am demselben: da beide Sandalen durch einem über dem 104 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA spann gehenden Riemen befestigt sind, so mann nur die Lösung der Sandale gemeint sein. Der l. Arm ist angebogen, dann gesenkt, die L. hält einen verstümmelten Gegenstand (Vogel?)Der vorgeneigte Kopf ist stark nach l. gewendet. Das Haar ist in der mitte gescheitelt, hinten zu einem Zopf zusammengenommen, von dem eine Locke (r.) auf den Rücken und (l.) auf die Brust herabfällt. Vorne liegt im Haar eine Stephane. Die Augen sind von Silber eingesetzt. Die Arbeit ist von grossem Reiz. Vgl. v. Lützow Münchener Antiken Taf. 4. S. 10 ff. Gazette archéol. 1875 Taf. 13 S. 61 f." (W. Gurlitt) „Aphrodite, Sandalen lösend, nackt, mit Kopfputz (Stephane, Scheitelwulst mit zwei Knoten, Nackenknoten und zwei Schulterlocken), auf dem rechten, mit Sandale bekleideten Fusse und nach vorne gebeugt stehend, löst mit der Rechten von dem erhobenen linken Fusse die Sandale, die Linke hielt einen Vogel (?); der Kopf nach rechts gewendet. H. 0.10” (K. Masner) Maionica – Schneider, Reise 156; Gurlitt, Trau I 152. Nr. 21; Masner, Kunst und Industrie 10–11, Nr. 113; Récsei, Pannonia 39, 84. W. Gurlitt és V. Récsei leírásai alapján a szobor a szandálkötő Venus típusába tartozik,1 a típusban megszokott módon jobb lábán állva bal lábáról jobb kezével oldja le a saruját. A bal kézben tartott állítólagos madár(?) valószínűleg a támasztóoszlop tartozéka, amelyek esetenként gazdagon díszítettek voltak.2 1 A típusról és az idetartozó bronzszobrokról összefoglálóan lásd Künzl, Venus. B26, Abb. 26. 2 Künzl, Venus 150, Victoria 88 Victoria 73. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.99 – Lh: Szőny, Dolichenum (a Kat. 3. és 89. darabokkal együtt) – M: 132 mm – A jobb szárny, valamint mindkét kar könyöktől lefelé hiányzik, a bal szárny alsó része sérült, a bal kézben tartott pálmaág alsó része hiányzik. A globus alsó részén sérülés. A szobor felszíne sok helyen töredezett, sérült, égésnyomokkal. Tömör öntésű. Barnászöld patina. Belül üreges globuson álló Victoria, a gömb alsó része lyukas, hátsó részén egy négyzetes nyúlvánnyal. A mezítláb álló Victoria testsúlyát a jobb lábon viseli, a bal láb kissé behajlítva és hátrahúzva. Jobb karját vállmagasságban oldalra, könyökben előre nyújtja, eredetileg jobb kezében koszorút tarthatott. A test mellett leengedett bal kezében pálmaágat tart. Az alak a két vállon összetűzött peplost visel, amely a mell alatt egy övvel össze van kötve. Az apoptygma az ágyékig tart, ahol két oldalon egy-egy S alakú ruhafodorban ér véget. A peplos a bokáig ér, az apoptygma alatti részen elölnézetben a lábak körvonalai erősen átütnek a ruhán, a hátrahajló peplos szélfútta hatást kelt. Hátulnézetben a ruharedők nincseken kidolgozva, a felszín kialakítása lapos, azonban az apoptygma és a peplos alsó sarkai két oldalt erősen oldalra, hátrafelé és felfelé nyúlnak ki, így a szobor hátuljának alsó fele íves hatást kelt. A mellek alig ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 105 láthatók, a háton az épen maradt kis méretű bal szárny díszítetlen. A fej kissé jobbra és felfelé tekint. A nyak túlzottan vastag, zömök hatást kelt, az arc kerek, pufók, a száj görbe, az orr kissé szögletes, a pupillák nagyméretű fúrással jelöltek. A haj a fejtetőn és hátul egy-egy kontyba fogva, oldalt bekarcolt vonalakkal jelezve. Reinach, Répertoire VI.88.1; Láng, Dolichenum 1925 103, Fig. 5; Paulovics, Művésznév 183; Paulovics, Kisplasztika 23–24, 7–8. kép; Hillebrand, Vezető 1938 81; Láng, Dolichenum 1941 172–173, Taf. XXXIII.3-3a; Kan, Dolichenus 68, Nr. 77a; Merlat, Répertoire 88–89, Nr. 88, Pl. VI.4; Kádár, Kulte 49, Taf. V.8; Tóth, Dolichenus Relics 92, Fig. 4; Hörig – Schwertheim, CCID 106, Nr. 244, Taf. XLVIII; Frel, Dolicene 101, No. 6; Cat. Lyon 2001, 111, No. 139; Ratimorska – Minaroviech, Dolichenum 130, No. 6, Fig. 3; Bartus, Preliminary 23–26, Fig. 6.5, Fig. 10. A globuson álló, egyik kezében koszorút, a másikban pálmaágat tartó Victoria ábrázolása nagyon népszerű volt a császárkorban.1 Az actiumi csata után, Kr. e. 31-től az éremábrázolások nagy sorozatán jelenik meg először a típus,2 amely a római kor végéig a legáltalánosabban használt Victoria-ábrázolás marad és a bronzszobrokon is nagy számban és széles körben elterjedve jelenik meg.3 Az ábrázolások előképe az Octavianus által hazatérése után, Kr. e. 29-ben a Curia Iuliában felállított, eredetileg Tarentumból származó szobor lehetett, amelyet a források is említenek.4 A világos előképekkel szemben a szobrok funkciója már nem ennyire egyértelmű,5 állhattak larariumokban, votívként szentélyekben és egy részük a Iuppiter Dolichenus-kultusszal hozható kapcsolatba. Néhány esetben a szobrok larariumok részeként,6 vagy szentélyekből7 kerültek elő, ezekben az esetekben – főként ha a szobrok talapzata is megmaradt – egyértelmű a funkció. A Victoria-alakok Iuppiter Dolichenus kultuszával való összekapcsolása csak azokban az esetekben biztos, amikor a szobrok Dolichenumból, vagy egyértelműen a Dolichenus-kultusszal kapcsolatos tárgyakkal együtt kerülnek elő, a többi esetben csak feltételezhetjük, hogy a tárgyak eredetileg Dolichenus-háromszöget díszítettek. A legismertebb és legjobb példa a Mauer an der Urlból előkerült Dolichenus háromszög, amely teljes egészében, az alsó tartórésszel és a háromszög tetejét díszítő, globuson álló Victoria-szobrával együtt maradt meg.8 Egy Dolichéból előkerült szobron a globus alsó részén jól látható az eredetileg alatta álló háromszög csúcsának töredéke.9 A Lussoniumból két Dolichenus-háromszöggel együtt előkerült globuson álló Victoria a fenti két analógia alapján szintén ebbe a kategóriába tartozott.10 A pfünzi Dolichenumból előkerült két Victoria-szobron a globus hiányzik, de a lábak alatt a hármszög tetejére való felerősítést szolgáló nyúlványok jól láthatóak.11 Az adonyi Dolichenumból három Victoria-szobor is előkerült, ezek közül kettő kissé hosszúkás, mandula alakú bázison áll, ami a háromszögre való felerősítést szolgálta,12 hasonló egy carnuntumi szobor kialakítása, ami szintén votív háromszöget díszített eredetileg.13 A harmadik szobron a lábfejek alatti rész nem maradt meg, de a leletkörnyezet, a szobor pozíciója és a másik két szobor alapján valószínűleg ez is votív háromszöget díszített.14 A Dolichenus kultuszához kapcsolódó Victoria-szobrok nem kizárólag votív háromszöget díszíthettek, hanem bronzból készült votív kezekhez is tartozhattak, mint a várnai múzeumban található darab esetében,15 ahol a bronz jobb kéz a hüvelyk és mutatóujja között tartja 106 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA a globuson álló Victoriát.16 A Cătunele de Susból és Mychkovóból előkerült bronz kezeken az ujjak között tartott globus tetején található lábmaradványok alapján szintén Victoria-szobor állt eredetileg.17 A brigetiói Victoria-szobor szintén Dolichenus-szentélyből került elő, így a kultusszal való összekapcsolása nem kérdéses. A globus alján lévő apró, négyszögletes nyúlvány valószínűleg egy votív háromszögre való felerősítésre szolgált, ahogy azt már Tóth I. is rekonstruálta.18 Tóth I. a szintén a Dolichenumból előkerült signumtartóval és a capricornust ábrázoló lemezdarabbal együtt egészítette ki a szobrot, de azok összetartozása nem egyértelmű, tekintve, hogy egy másik Victoria-szobor (Kat. 89) is előkerült a Dolichenumból, így legalább két votív háromszögnek kellett a szentélyben lennie. A két Victoria-szobor egymáshoz való hasonlósága, illetve egymással való teljes megegyezősége többször felmerült a szakirodalomban.19 A Kat. 89. szobor sérült, töredékes állapota ellenére megállapítható, hogy a két szobor az apró részletek és a méret egyezősége alapján minden bizonnyal ugyanabban a műhelyben készült, valószínűleg azonos segédnegatívok használatával, de a két szobor nem pontos „duplikációja” egymásnak, ami legjobban a szobrok hátoldalán látható. A Kat. 88. szobron az apoptygma alsó szegélye jól láthatóan ábrázolva van a hátoldalon is, ellenben a Kat. 89. szobor hátoldala teljesen sima.20 Mindazonáltal a hasonlóság alapján a Kat. 89. szobrot is a másikkal megegyező módon, globuson állva, bal kezében pálmaágat, jobbjában koszorút tartva egészíthetjük ki. A szobrok tehát minden bizonnyal ugyanabban a műhelyben készültek, azonban azt, hogy ez a műhely helyben – akár a Dolichenum környékén, kimondottan erre specializálódva – vagy Pannonián kívül működött, egyelőre nem tudjuk megállapítani.21 A szobrok keltezésével kapcsolatban főként az előkerülési hely, a Dolichenum adhat támpontokat, amit valószínűleg a markomann háborúk után építettek és Maximinus Thrax alatt romboltak le.22 Mindezek alapján a Dolichenumból előkerült Victoria-szobrok a késő-Antoninus – Severus-korra tehetők.23 1 Victoria ikonográfiájáról általában lásd Hölscher, Victoria; Vogt, Victoria; LIMC VIII (1997) s. v. Victoria 237–269(R. Vollkommer); LIMC VIII (1997) s. v. Nike 850–904 (A. Moustaka – A. GoulakiVoutira – U. Grote). 2 A típusról részletesen lásd Hölscher, Victoria 6–17. 3 Lásd T. Hölscher listáját: Hölscher, Victoria 35, Anm. 205. A típusba tartozó Victoria-ábrázolások szinte minden gyűjteményben megtalálhatók, a T. Hölschernél szereplő darabokon kívül további szobrok (globussal): Akasztó: E. B. Thomas: Frühkaiserzeitliche Victoria-Statuette aus dem Barbaricum. Cumania 1 (1972) 57-81; Alcobaça: Pinto, Portugal 175, No. 40, Est. 57; Alverna: Zadoks, Netherlands II 144, No. 62; Autun: Lebel – Boucher, Autun 67, No. 105, 68, No. 107–108; Bavai: Faider-Feytmans, Bavai 62–63, no. 80, Pl. XIX; Bizone/Várna: Hörig – Schwertheim, CCID 62, No. 70, Taf. 20; Bonn: Menzel, Bonn 41–43, Nr. 90, 93, 96–97, Taf. 49–51; Bouches-du-Rhône: Oggiano-Bitar, Bouches-du-Rhône 111, No. 229; Calvatone: LIMC VIII (1997) s. v. Victoria 245, Nr. 70 (R. Vollkommer); Carnuntum: Humer – Kremer, Götterbilder 153, Nr. 15 [=Fleischer, Österreich 100, Nr. 122, Taf. 68]; idem, 274, Nr. 338; idem, 274, Nr. 339 [=Fleischer, Österreich 100, Nr. 121, Taf. 68]; Corbridge: Durham, Britain No. 225; Doliche: Hörig – Schwertheim, CCID 13–14, Nr. 7b, Taf. 4; Durosturum: D. Elefterescu – D. Şerbănescu: Piese de epocă romană aflate în colecţiile Muzeului Civilizaţiei Gumelniţa Olteniţa. Peuce S. N. 7 (2009) 172–175, Pl. I/2a-d (további darabok felsorolásával); Évreux: Boucher, Évreux 48, No. 17; Fellette da Romano: Bolla, Divinità 143, No. 11; Gorgo al Monticano: idem, 142, No. 1; Köln: Franken, Köln II 131, Nr. 169, Abb. 255–256; Langres: Lebel, Langres 164, no. 34, Pl. XIII; Lodigiano?: Bolla, Divinità 143, No. 6; London: British Museum Inv. No. 1913,1217.3; London: Walters, Bronzes 252, No. 1551; Lydney: Durham, Britain No. 553; Lyon: Boucher – Tassinari, Lyon I 78–79, No. 68; Lussonium: Hörig – Schwertheim, CCID 136, Nr. 203, Taf. 40; Magángyűjtemény: Melchart, Kostbarkeiten 67, Abb. 117; Mâlain: Kaufmann-Heinimann, Götter 255–256, Abb. 208, GF35; ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 107 Martigny: idem, 283, Abb. 244, GF79; Mauer an der Url: Hörig – Schwertheim, CCID 189, Nr. 294, Taf. 57; Montbéliard: Lebel, Montbéliard 29–30, No. 41, Pl. XXXVI–XXXVII; Mulhouse: Hatt, Strasbourg II 137, No. 13, Fig. 53–54; Oppermann-gyűjtemény: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 293, No. 679; Párizs: De Ridder, Louvre I 109, No. 808, Pl. 55; Pavia: Bolla, Divinità 143, No. 7; Pforzheim: LIMC VIII (1997) s. v. Victoria 245, Nr. 58 (R. Vollkommer); Răcari: Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia 107–108, No. 129, Pl. 66; Romula: idem, 107, No. 128; Rouen: Kaufmann-Heinimann, Götter 260, Abb. 216, GF42; Santorso: Bolla, Divinità 143, No. 10; Savaria: Fitz, Bronzeindustrie No. 28; Sceaux-du-Gâtinais: Kaufmann-Heinimann, Götter 262, Abb. 218, GF44; Siebeneich: Walde-Psenner, Südtirol 51–55, Nr. 16; Sous-Parsat: Kaufmann-Heinimann, Götter 263, Abb. 220, GF46; Trier: Menzel, Trier 33–34, Nr. 71, Taf. 32; Windisch: Cat. Suisse 1978, 73, no. 98. A globus sok esetben nem maradt meg a szobrokon, de valószínűleg eredetileg a következő ábrázolásokon is megtalálható volt: Aalter: Faider-Feytmans, Belgique 87, No. 88, Pl. 54–55; Adony: Hörig – Schwertheim, CCID 127–128, Nr. 191a–c, Taf. 37 (3 db); Arsio: Bolla, Divinità 143, No. 8; Augusta Raurica: Kaufmann-Heinimann, Augst 76, Nr. 76, Taf. 83; Autun: Lebel – Boucher, Autun 67, No. 104, 106; Baltimore: Kent Hill, Baltimore 100, No. 219, Pl. 39, No. 220, Pl. 45; Banasa: Boube-Piccot, Maroc I 274–275, No. 347, Pl. 222.2; Bavai: Faider-Feytmans, Bavai 63, no. 81, 83, Pl. XIX; Besançon: Lebel, Besançon 33, No. 63, Pl. XXXIV.1; Bonn: Menzel, Bonn 40–43, Nr. 89, 92, 95, Taf. 48–49, 51; Borowski-gyűjtemény: Kunze, Coll. Borowski 228–229, R22; Carnuntum: Humer – Kremer, Götterbilder 274, Nr. 340; Cătunele de Motru: Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia 106–107, No. 127, Pl. 66; Cornol: Leibundgut, Westschweiz 60–61, Nr. 53, Taf. 80; Eisenstadt: Melchart, Kostbarkeiten 67, Abb. 118; Évreux: Boucher, Évreux 49, No. 18; Guardamonte: Bolla, Divinità 142, No. 4; Industria: Bolla, Divinità 142, No. 2; Italica: Oria – Escobar, Betica 458, No. 21, Fig. 4.21; Karnobat: Cat. Sofia 1984, No. 80; Köln: Ritter, Köln 377, Nr. 43, Abb. 110–111; Lagole: Bolla, Divinità 143, No. 12; Libarna: Bolla, Divinità 142, No. 3; London: Durham, Britain No. 695; London: Walters, Bronzes 252–254, No. 1552–1557, 1559; Lyon: Boucher, Beaux-Arts 117, No. 181; Lyon: Boucher – Tassinari, Lyon I 75–78, No. 67; Madrid: Thouvenot, Madrid 14, No. 23, Pl. IV; Magángyűjtemény: Vogt, Victoria 88–89, Nr. 2, Abb. 90; Mauer an der Url: Hörig – Schwertheim, CCID 188–189, Nr. 293, Taf. 56; Neuchâtel: Leibundgut, Westschweiz 61, Nr. 54, Taf. 80; Nida-Heddernheim: Hörig – Schwertheim, CCID, 322, Nr. 513; Obfelden: KaufmannHeinimann, Neufunde 51–52, Nr. 46, Taf. 49–50 (további párhuzamokkal); Párizs: De Ridder, Louvre I 109, No. 806–807, 809, Pl. 55; Párizs: Petit, Petit Palais 86, No. 30; Pfünz: Hörig – Schwertheim, CCID, 308, Nr. 484 (2 db); Schwarzenacker: Kolling, Schwarzenacker 22–25, Taf. 11–16; Siscia: Brunšmid, Zagreb 214, No. 15; Strasbourg: Hatt, Strasbourg II 137, No. 13, Fig. 49–50; Trier: Menzel, Trier 32–34, Nr. 69–70, 72–73, Taf. 32–34; Yvonand: Leibundgut, Westschweiz 59–60, Nr. 52, Taf. 78–80; Veleia: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 292–293, No. 678; Volubilis: Boube-Piccot, Maroc I 222–223, No. 245, Pl. 179; Lásd továbbá egy ezüst szobrot Mainzból: H. G. Frenz: Figürliche Kleinfunde aus Mainz und Umgebung. Mainzer Zeitschrift 83 (1988) 248, Nr. 10, Abb. 44–46. 4 Hölscher, Victoria 7, Anm. 15. 5 A szobrok funkciójának problémájáról lásd D. Boschung: Figürliche Kleinbronzen aus Xanten. Eine konventionelle Bilderwelt und ihre Quellen. In: Bronzekolloquium 14, 125. 6 Kaufmann-Heinimann, Götter 237, Abb. 188, GF15 (Anost-en-Morvan); idem, 255–256, Abb. 208, GF35 (Mâlain); idem, 260, Abb. 216, GF42 (Rouen). 7 Kaufmann-Heinimann, Götter 262, Abb. 218, GF44 (Sceaux-du-Gâtinais); idem, 263, Abb. 220, GF46 (Sous-Parsat). 8 Hörig – Schwertheim, CCID 189–191, Nr. 294, Taf. LVII. 9 Hörig – Schwertheim, CCID 13–14, Nr. 7b, Taf. IV. 10 Hörig – Schwertheim, CCID 136, Nr. 203, Taf. XL. 11 Merlat, Répertoire 152–153, No. 173, Fig. 35.1–2. 12 Hörig – Schwertheim, CCID 127, Nr. 191a–b, Taf. XXXVII. 13 Humer – Kremer, Götterbilder 274, Nr. 338. 14 Hörig – Schwertheim, CCID 127–128, Nr. 191c, Taf. XXXVII. 15 Hörig – Schwertheim, CCID 62–63, Nr. 70, Taf. XX. 16 A Dolichenus-kezek és a globus szimbolikájáról lásd D. Bartus: Roman hairpins representing human hands. Typology and symbolism In: Bíró Sz. – Vámos P. (eds.): Firkák II. Fiatal Római Koros Kutatók II. Konferenciakötete. Győr 2012, 210–212. 17 Hörig – Schwertheim, CCID 114–115, Nr. 171, Taf. XXXII; idem, 118–119, Nr. 181, Taf. XXXIV. További, globuson álló Victoria-szobrok esetében is elképzelhető, hogy eredetileg votív Dolichenus-kézhez tartoztak, ezekben az esetekben a globus oldalsó részén kellene a globust tartó hüvelyk- és mutatóujj nyomát megtalálni. 18 Tóth, Dolichenus Relics 93, Fig. 3. 19 Paulovics, Kisplasztika 26; Láng, Dolichenum 1941 173; Tóth, Dolichenus Relics 92; Hörig – Schwertheim, CCID 161; Frel, Dolicene 102; Kaufmann-Heinimann, Götter 18, Anm. 46; 20 Bartus, Preliminary 25, Fig. 10. 21 A Dolichenumból előkerült Romulianus artifex mesternévvel és a szobrok összetartozásának problémáival kapcsolatban lásd a Lelőhelyek fejezetet. 22 Az építéshez lásd Tóth, Dolichenus Relics 94, note 44; a szentély pusztulásához Tóth, Dolichenus 109. 23 Tóth I. a capricornus ábrázolásával díszített 108 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA lemezdarabbal kiegészített háromszöget a capricornus miatt a carnuntumi legio XIIII geminához köti, és így Brigetio Pannonia Inferiorhoz való csatolása (214) előttre keltezi, Commodus és Septimius Severus uralkodásának idejére (Tóth, Dolichenus Relics 94). Amennyiben elfogadjuk, hogy a Victoria-szobrok egyike ehhez a rekonstruált háromszöghöz tartozott, abban az esetben valószínűleg mindkét szobor keltezését erre az időszakra szűkíthetnénk. Mindazonáltal még ha a capricornus és a legio XIIII gemina összekapcsolásával a háromszöget egy carnuntumi katona felajánlásának, vagy carnuntumi gyártmánynak is tartanánk, Brigetio Pannonia Inferiorhoz való csatolásának adminisztratív eseménye nem jelenti azt, hogy egy carnuntumi legiós által felajánlott, esetleg egy carnuntumi műhelyben gyártott votív háromszög ne kerülhetett volna a brigetiói Dolichenumba 214 után. 89 Victoria 73. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.100 – Lh: Szőny, Dolichenum (a Kat. 3. és 88. darabokkal együtt) – M: 65 mm – Deréktól felfelé, valamint mindkét lábfej és a globus hiányzik. A hátoldalra modern rézdrót forrasztva. Tömör öntésű. Erősen égett, korrodálódott szürkésbarna felület. Álló Victoria alakja, testsúlyát a jobb lábán viseli, a bal lábát kissé behajlítva hátrahúzza. Eredetileg peplost viselt, de az erőteljes égés és korrózió miatt a szobron csak az apoptygma alsó része és a peplos alsó fele látható. A lábak körvonala erősen áttetszik a peploson. Az apoptygma alsó széle a szobor hátsó oldalán nincs jelölve. Eredetileg globuson álló, kezében koszorút és pálmaágat tartó Victoria ábrázolása volt. Paulovics, Művésznév 183–185; Paulovics, Kisplasztika 24, 9. kép; Hillebrand, Vezető 1938 83; Láng, Dolichenum 1941 173, Taf. XXXIII.5; Merlat, Répertoire 89, Nr. 89; Kádár, Kulte 49; Tóth, Dolichenus Relics 92; Hörig – Schwertheim, CCID 106–107, Nr. 245, Taf. XLVIII; Frel, Dolicene 101, No. 7; Ratimorska – Minaroviech, Dolichenum 130, No. 7, Fig. 13; Bartus, Preliminary 23–26, Fig. 6.6, Fig. 10. A szoborról lásd Kat. 88. 90 Victoria 74. tábla Kuny Domokos Múzeum, Tata (vétel Petrovics Jenőtől) – Ltsz: 72.40.16 – Lh: Szőny, "a tábortól délre lévő temetőből" – M: 68 mm – A bal kar a felkar közepétől, a jobb kar csuklótól hiányzik. A globus hátsó részén modern furat egy beleerősített rúddal. Tömör öntésű. Sötétbarna patina. Globuson álló Victoria, testsúlyát az előrelépő bal lábán viseli, jobb lábát oldalra és hátrahúzza. Jobb karját vállmagasságban oldalra nyújtja, benne eredetileg koszorút tarthatott. Hiányzó bal karja eredetileg a test mellett volt leengedve, benne valószínűleg pálmaágat tartott. Az alak a két vállon összetűzött peplost visel, amely a mell alatt egy övvel össze van kötve. A peplos felső részének függőleges szélei, valamint az övvel megkötött rész erőteljes, bordával van jelölve. Az apoptygma az ágyékig tart, alsó szegélye hullámosan végződik. A peplos a bokáig ér, az apoptygma alatti részen elölnézetben a lábak körvonalai kissé átütnek a ruhán, a hátrahajló peplos szélfútta hatást kelt. Hátulnézetben a ruharedők nincseken kidolgozva, a felszín kialakítása lapos, azonban az apoptygma és a peplos alsó sarkai két oldalt erősen oldalra, hátrafelé ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 109 és felfelé nyúlnak ki, így a szobor hátuljának alsó fele íves hatást kelt. A mellek alig láthatók, a háton mindkét kisméretű szárny alsó része függőleges vonalakkal, teteje apró függőleges rovátkákkal díszített. A fej kissé jobbra és felfelé tekint, az arc kerek, pufók, a száj görbe. A haj a fejtetőn egy kétágú kontyba fogva, hátul a tarkón egy másik kontyban. A fejtetőn a középről kettéválasztott haj bekarcolt vonalakkal jelzett. Publikálatlan. A globuson álló, koszorút és pálmaágat tartó Victoria-típusról lásd Kat. 88. A szobor lelőhelye a leltárkönyv leírása szerint a Mercator-, a Cellás-, esetleg a Caecilia-temető lehet, a temetőn belüli pontosabb előkerülési helyről és a kontextusról nincsenek információink. A globus egyenesre vágott alja alapján a szobor valószínűleg nem Dolichenus-háromszöget díszített, hanem talán eredetileg egy lararium része volt és másodlagosan felhasználva került sírmellékletként a temetőbe.1 1 A sírmellékletként használt bronzszobrokról lásd Bolla, Funerari. 91 Victoria 75. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (vásárlás O. Voettertől, 1891) – Ltsz: VI.4198 – Lh: Szőny – M: 78 mm – Mindkét lábszár, mindkét szárny, a bal kar könyöktől lefelé és a jobb kéz vége hiányzik. A szobor felülete erősen sérült, kopott. Tömör öntésű. Zöldesbarna patina vörös foltokkal. Álló Victoria, testsúlyát a jobb lábán viseli, a kissé behajított bal lábát hátrahúzza, jobb karját felemeli, a benne tartott tárgy letört, bal karja eredetileg a teste mellett leengedve. Hosszú, földig érő peplost visel amely a mellek alatt meg van kötve. A rossz megtartás miatt a ruharedők csak halványan kivehetőek, a hosszú apoptygma viszont jól látható mind elöl-, mind hátulnézetben. A peplos alsó vége hátrafelé lebegve ábrázolt. Az arcvonások a rossz megtartás miatt rosszul kivehetőek, haja a feje tetején kis kontyban, hátul szintén kontyba fogva. Néhány hajtincs a fej bal oldalán rovátkolással van jelezve. A szárnyak hiányzanak. Publikálatlan. Eredetileg valószínűleg globuson állt, baljában pálmaágat, jobbjában koszorút tartva. A típusról lásd Kat. 88. Hasonló méretű, tartású és ruházatú szobor került elő Strasbourgból.1 1 Schnitzler, Alsace 59, No. 46. 92 Victoria 75. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Marossy János tatai gyógyszerész ajándéka; a Kat. 19 darabbal együtt) – Ltsz: 30.1891.2 – Lh: Szőny? – M: 34 mm – A mellkas alatti rész, az alkarok és a szárnyak végei hiányzanak. Tömör öntésű. Vörösesbarna patina zöld foltokkal. 110 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Victoria szobrának töredéke. A jobb kar vállmagasságban oldalra, előre nyújtva, a bal kar leengedve. A két vállon rögzített peplost visel. A mellek ábrázolása nagyon sematikus. A test zömök, a karok vastagok. A fej kissé jobbra tekint, a nyak gyakorlatilag nincs ábrázolva. A lapos, kerek arc durva kialakítású, a száj és a szemek halvány vonalakkal jelzettek. A sisakszerű haj a fejhez képest nagyméretű, a fejtetőn dupla kontyba, a tarkón egyszerű kontyba fogva, oldalt párhuzamos bekarcolt vonalakkal jelezve. Nagyon rossz minőségű darab. Publikálatlan. A ruházat, a karok pozíciója és a háton lévő szárnyak maradványai alapján a szobor a koszorút és pálmaágat tartó Victoria alakok közé tartozik. A típusról lásd Kat. 88. A szobor nagyon durva, rossz kialakítású. A sisakszerű hajviselet a Severus-korra jellemző. 93 Victoria Elveszett (korábban Podunajské Múzeum, Komárno) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny? – M: nincs adat "Bronz-szobrocskák a komáromi muzeumban. 3. Genius..." (Récsei V.) Récsei, Pannonia t. XXXII.3; Reinach, Répertoire III.117.5; Pelikán, Slovensko 192, Anm. 203, Abb. 60. A komarnói Podunajské Múzeum gyűjteményéből azóta elveszett szobrot Récsei V. Genius ábrázolásaként határozta meg, azonban az O. Pelikán által közölt fotó alapján a tárgy egyértelműen Victoriát ábrázolja. A szárnyak nagyméretűek és hosszúkásak, mindkét kéz attribútuma, a koszorú és a pálmaág is jól látható a fotón. Az eredetileg esetleg a szoborhoz tartozó globus megléte a kép alapján nem eldönthető. A típusról lásd Kat. 88. 94 Victoria 76. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest – Ltsz: 19.1952.5 – Lh: Szőny, Gerhát-temető (szórvány Radnóti Aladár ásatásából, 1946) – M: 105 mm – A bal szárny vége letörve, a jobb szárny elhajolva. A globus aljában és a peplos bal alsó részén kör alakú modern furat. A globus jobb hátsó részén négyzet alakú modern(?) kivágás. Tömör öntésű. Zöld patina fekete és vörös foltokkal. Globuson álló Victoria, testsúlyát a jobb lábán viseli, a bal láb erősen hátrahúzva. Mindkét leeresztett karjával a ruhaszegélyeket fogja. A két vállán megkötött peplost visel, amely derékig érő apoptygmával van ellátva. Az apoptygma nincs övvel megkötve. A ruharedők kissé szögletesek, az apoptygma alsó szegélye lobogva felfelé mozdul. A mellek ábrázolása halványan látható. A szobor hátsó részén a ruharedők nincsenek kidolgozva, a függőleges ruhaszegélyek homorú kialakításúak. A hátrahúzott bal láb, a hátrafelé lendülő peplos és a szárnyak oldalnézetből ívet zárnak be, mozgalmas, szinte repülő hatást keltenek, amit jól ellenpontoznak a test mellett leengedett, a ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 111 ruha sarkát fogó kezek. A rossz állapotban megmaradt fej jobbra és felfelé tekint, az arcvonások nehezen kivehetőek, a haj oldalt hullámos fürtökben hátrafogott. RCP 83, No. 102. A szobor a Victoria-ábrázolások legelterjedtebb típusával (lásd Kat. 88) ellentétben nem tart semmilyen attribútumot a kezeiben, hanem azokat a teste mellett leengedve ruhájának két oldalát fogja. Ez az ábrázolásmód, amely az istennőt a földre érkezés pillanatában jeleníti meg, sokkal ritkább, mint a koszorút és pálmaágat tartó típus. A nagyszobrászatban egy Antoninus-kori, Kyrénében található darabon találkozunk ugyanezzel a motívummal,1 a bronzok között pedig csak néhány esetben fordul elő.2 A szobor funkciójával kapcsolatban jó analógia az Industriából előkerült, 2. század második felére keltezhető bronz tripus, amelynek lábait egy–egy ugyanebbe a típusba tartozó Victoria-alak díszíti.3 Mivel a brigetiói szobron lévő globus alja lapos, a szobor hátoldala pedig nincs kidolgozva, minden valószínűség szerint az industriai darabhoz hasonlóan ez is egy tripust díszíthetett eredetileg. A szobor a Gerhát-temető területéről került elő, szórványként, így sírhoz nem köthető, azonban valószínűleg a tripus nélkül, másodlagosan kerülhetett a temető területére, akár sírmellékletként.4 A tárgyat az Antoninus-kori nagyszobrászati előkép és az industriai tripus alapján valószínűleg a 2. század második felére keltezhetjük. 1 A. Gulaki: Klassische und Klassizistische Nikedarstellungen. Untersuchungen zur Typologie und zum Bedeutungswandel. Bonn 1981 (disszertáció, kézirat), 188, Abb. 152 [=LIMC VIII (1997) s. v. Victoria 241, Nr. 14 (R. Vollkommer)]. A szobor leengedett kezeinek tartása megegyezik a bronz ábrázolásokéval, de a ruháját nem fogja. 2 Caracal: Bondoc – Dincă, Caracal 13–14, No. 4; Dortmund: Stupperich, Dortmund 193–194, Nr. 11, Taf. 37.6–7; Industria: Mercando – Zanda, Industria 103–105, No. 25, Tav. 45 [=Reinach, Répertoire II.388.8; Klatt, Klapptische 499, D90, Abb. 185]; Ismeretlen lelőhely/Bécs: Guß+Form 89, Nr. 107, Abb. 173; Oppermann-gyűjtemény/Párizs: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 293, No. 680; Strasbourg: Schnitzler, Alsace 62, No. 49 (egy legyőzött ellenségen állva); Lásd továbbá Reinach, Répertoire III.116.5 (magángyűjtemény); idem, IV.237.3 (magángyűjtemény); idem, V.503.5 (Róma). A globuson térdelő Victoria-ábrázolásokon is hasonlóan a ruhája szegélyét fogó alak található, lásd pl. De Ridder, Louvre I 109–110, No. 810; Bieber, Kassel 62, Nr. 154, Taf. 42. 3 Mercando – Zanda, Industria 103–105, No. 25, Tav. 45 [=Reinach, Répertoire II.388.8; Klatt, Klapptische 499, D90, Abb. 185]. 4 Egy Flavius-kori hamvasztásos sírból előkerült Victoria szoborról lásd Durham, Britain No. 71 [=Bolla, Funerari 25, Fig. 7]. 95 Victoria/Artemis? Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 165 mm „Weibliche Figur in Chiton mit Ueberschlag, über den quer zur rechten Schulter ein Tragband läuft. Das rechte Bein, jetzt von der Hüfte an fehlend, trat vorgestellt aus dem Gewande heraus. Die gesenkte Linke hielt einen leichten Gegenstand, der rechte Arm, der besonders angesetzt war, fehl gänzlich, er war wohl erhoben. Der Kopf ist etwas gesenkt, gegen die rechte Schulter gewendet. Auf dem Rücken Einschnitte für Flügel. Gegen eine kranzreichende Nike spricht aber die ruhige, sinnende Haltung und das Tragband. Die Pupillen aus Silber. Figur von höchstem Reize und griechischem Formadel. H. 0.165. Erinnert in Haltung und Gewand an die Artemis bei Sacken, Bronzen, Taf. VII.1.” (K. Masner) 112 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Masner, Kunst und Industrie 9, Nr. 100. A szoborról nem maradt fenn illusztráció, K. Masner leírása alapján a tárgy inkább Victoria, mintsem Artemis ábrázolása lehetett. Fortuna 96 Fortuna 77. tábla Kuny Domokos Múzeum, Tata (korábban Kállay-gyűjtemény) – Ltsz: K1814=K5 – Lh: Szőny, Polka István telke (Kállay Ödön jegyzete alapján a katolikus temető mellett a polgárvárosban, a Vásártér közelében) – M: 99 mm – Teljesen ép szobor, az alján a bázisra való felerősítéshez szükséges kör átmetszetű bronz nyúlvány maradványával. Tömör öntésű. Barnászöld patina sárgásvörös foltokkal. Fortuna álló szobra, testsúlyát a bal lábán viseli, a jobb láb térdben kissé behajlítva és hátrahúzva. Hosszú, földig érő chitónt visel, amelynek nyakkivágása elöl V alakú, a nyakrész és az ruhaujjak vége a felkarokon vastagabb kiemelkedéssel van jelezve. A chitón felett a bal vállon átvetett, jobb oldalon a derékig lelógó himationt visel. A köpeny széle egy vastagabb ruharedővel van ábrázolva elöl- és hátulnézetben egyaránt, elölnézetben a ruharedőn haránt irányú mélyedésekkel. A köpeny a földig lóg, abból csak a lábfejek végei látszanak ki. A függőleges, egymással párhuzamosan futó ruharedők sekélyek, elnagyolt kidolgozásúak, főként a hátoldalon. A test mellett leengedett, könyökben enyhén behajlított és előrenyújtott bal kézben bőségszarut tart. A bőségszaru hátoldala sima, elülső oldala sematikus kidolgozású. A test mellett leengedett, könyökben enyhén oldalra hajlított bal kézben paterát tart. A fej előre tekint, a nyak vastag, az arc sematikus kidolgozású, kopott, az arcvonások nehezen kivehetőek: az orr lapos és egyenes, a szemek kissé mandulaformájúak. A haj ábrázolása elöl a diadém alatt vékony sávban figyelhető meg, a fejtetőn középen kettéválasztott, hátul kisméretű, kerek kontyba fogott. A hajban diadémot visel, amelyet középen egy és két oldalt szintén egy-egy félkör alakú kiemelkedés díszít. Paulovics, Kisbronzok 242, XXVIII.t.5. Fortuna nagyon kedvelt istenség volt a rómaiak körében, amit a Birodalom különböző területeiről előkerült bronzszobrok nagy száma is jelez. A Fortunaábrázolások alapvető jellegükben nagyjából egységesek voltak, az istennőt legtöbbször állva ábrázolták, chitónban és himationban, fején legtöbbször polost vagy diadémot viselt.1 Az ábrázolások közötti változatosságot a kezekben tartott attribútumok (szimpla vagy dupla bőségszaru, kormánylapát, kerék, globus, patera, sceptrum, pálmaág) variációi biztosították. A római kori bronzszobrok legáltalánosabb ábrázolási formájában a hosszú chitónban álló Fortuna bal vállán átvetett himationt visel, amely a lábszárak közepéig lóg le, bal kezében bőségszarut, jobbjában ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 113 kormánylapátot tartva fején polossal, diadémmal, vagy a kettő kombinációjával.2 A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében található darab ezzel szemben egy kevésbé elterjedt típusba tartozik, amikor a bal kézben tartott bőségszaru mellett a jobb kéz attribútuma nem kormánylapát, hanem patera.3 A szobor másik jellegzetessége az apró félkörökkel díszített diadém, ami kevésbé gyakran fordul elő a Fortunát ábrázoló bronzszobrokon, mint a polos.4 A brigetiói szobor legjobb analógiája egy hasonló méretű carnuntumi darab,5 amelyen a patera és a félkörökkel díszített diadém mellett a fej és a ruházat kialakítása is nagyon hasonló. A paterát és bőségszarut tartó Fortuna az éremábrázolásokon a Flavius-kortól a 3. századig egyaránt előfordul,6 a brigetiói szobrot ezen a perióduson belül közelebbről nem tudjuk keltezni, a polgárvárosi lelőhely alapján a 2–3. századi keltezés valószínű. 1 Fortuna ikonográfiájáról lásd LIMC VIII (1997) s. v. Fortuna 125–141 (F. Rausa), valamint újabban összefoglalóan Lichocka, Fortuna. 2 Lichocka, Fortuna 94–135 (Type I A 1). Az ebbe a típusba tartozó bronzszobrok széles körű elterjedtségéhez lásd a B. Lichocka által összegyűjtött 126(!) darabot: idem, 113–132. 3 Lichocka, Fortuna 241–246, fig. 226–234, 384, 385, 412, 413, 518 (Type IV G 1). A paterával ábrázolt bronzszobrokhoz a B. Lichocka által hozott két darabon kívül (idem, 245, note 98–99, Londonban [=Walters, Bronzes 250, no. 1537.] és Bostonban) lásd: Bonn: Menzel, Bonn 40, Nr. 86, Taf. 47; Évreux: Boucher, Évreux 40 No. 9; Lyon: Boucher, Beaux-Arts 24–25, No. 42–43; Boucher – Tassinari, Lyon I 31, No. 22; Verona: Franzoni, Verona 102, No. 81. Lásd továbbá a következő, Kat. 97. darabot. A patera már a hellénisztikus kori Tyché-ábrázolásokon is megjelenik: LIMC VIII (1997) s. v. Tyche 119, No. 19, 21–24; 121, No. 54–55 (L. Villard). 4 Hasonló, díszített diadémot viselő, Fortunát ábrázoló bronzszobrok: Bavai: Faider-Feytmans, Bavai 60–61, No. 75; Bécs: Lichocka, Fortuna 128, fig. 446; Enns: Fleischer, Österreich 93, Nr. 112, Taf. 59; Regensburg: Menzel, Bayern 24, Nr. 20, Taf. 7.1. Hasonló fejdísz előfordul Venus (pl. Sárszentmiklós: Bánki, Saint Étienne 19, No. 8; Este: Càssola Guida, Trieste 84, No. 68.) és Iuno (pl. Párizs: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 19–20, No. 40–41.) ábrázolásain is. 5 Humer – Kremer, Götterbilder 352, Nr. 606 [=Humer, Kostbarkeiten 241, Nr. 967]. A szobrot K. Gschwantler a 3. századra keltezi. 6 Lichocka, Fortuna 241. 97 Fortuna 78. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (vétel Kadek Imrétől; a Kat. 43. darabbal együtt) – Ltsz: 100.1895.38 – Lh: Szőny – M: 75 mm – Tömör öntésű. Felülete erősen kopott. Sötétzöld patina vörös foltokkal. Álló Fortuna, testsúlyát a bal lábon viseli, jobb lábát térdben behajlítva kissé hátrahúzza. Hosszú, földig érő chitónt visel, amelynek vastagabb bordával jelzett nyakrésze V alakú. A chitón ruharedői a szobor kopott felülete miatt nem jól láthatóak, de eredetileg is nagyon sekély kidolgozásúak lehettek. A jobb válltól a könyökig tartó részen a ruhát összefogó négy gomb látszik, a gombok között ellipszis alakban szétnyíló ruhavégekkel. A chitón felett himation látható, ami a bal alkaron van átvetve, vége a bal kar mellett vékony sávban a föld felé lóg le, redőzete szintén nagyon sekély kialakítású. A köpeny felső széle a szobor jobb oldalán a derék alatt végigfutó vastag ruharedővel van ábrázolva, alul a lábszárak közepéig lóg le. A vastag ruharedő felett középen egy bekarcolt vonalakkal jelzett, csomószerű kitüremkedés látható, hasonlóan egy toga umbójának ábrázolásához. A test mellett leengedett, könyökben enyhén behajlított és előrenyújtott bal karjában bőségszarut tart. Az ujjak kidolgozása szinte egyáltalán nem látható. A bőségszaru tetejének alsó részét befúrt pontok 114 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA díszítik, tetején virágszerű díszítés látható. A test mellett leengedett, könyökben oldalra hajlított bal kézben paterát tart. A fej kerek, rossz kidolgozású, az orr alsó része széles, az orrnyereg nagyon vékony, a szemöldökvonalak ívesen ábrázoltak, a szemek nagyméretűek. A haj a diadém alatt körben durva,kissé szögletes, hullámos vonallal jelzett, a fejtetőn kettéválasztott, a tarkónál kis kontyba fogott. A fejtetőn a hajtincsek mély bevésett vonalakkal vannak jelezve. A hajban nagyméretű, kerek diadémot visel, rajta három kissé szögletes dísztaggal. Publikálatlan. A paterával és díszített diadémmal ábrázolt Fortuna bronzszobrokhoz lásd az előző katalógustételt (Kat. 96). A szobor jobb felkarján a chitón ujjának összefogására szolgáló gombok vagy fibulák ábrázolása gyakori a Fortuna szobrokon.1 Az alak himationjának elöl a deréknál keresztülfutó vastag ruharedő közepén található csomószerű ábrázolás nehezen értelmezhető, leginkább egy toga umbójának elnagyolt ábrázolására hasonlít, a himation esetében viszont értelmetlen. A szokatlan ruhaábrázolás, a nagyon lapos, alig ábrázolt ruharedők, a túlzottan nagy méretű, szögletes diadém, a diadém alatt elöl látható hullámvonalas haj, a konty furcsa kialakítása, a szokatlan, virágszerűen ábrázolt bőségszaru alapján a tárgy antik eredete megkérdőjelezhető. 1 Lásd pl. Lichocka, Fortuna No. 327, 328, 329, 339, stb; Kaufmann-Heinimann, Augst 72–73, Nr. 74, Taf. 75–77. 98 Fortuna 79–80. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (vétel Dr. Cseley Jánostól; a Kat. 81. darabbal együtt) – Ltsz: 19.1895.1 – Lh: Szőny – M: 105 × 43 mm – A jobb kéz attribútuma hiányzik. Tömör öntésű. Zöldesszürke patina helyenként vörös foltokkal. Álló Fortuna ábrázolása, testsúlyát a bal lábon viseli, a jobb láb térdben behajlítva és hátrahúzva. A test modellezése rossz, az alak nyúlánk, a lábak túlottan hosszúak, a bal kar természetellenesen rövid. Hosszú, földig érő, a mell alatt egy szalaggal megkötött chitónt visel, amiből csak a bal lábfej vége lóg ki. Felette himation látható, ami a bal alkaron van átvetve, vége a bal kar mellett vékony sávban a föld felé lóg le. A köpeny felső széle a szobor jobb oldalán a derék alatt végigfutó vastag ruharedővel van ábrázolva, alul a lábszárak közepéig lóg le. A szobor elülső oldalán a ruházat néhány vastag, mély, kissé szögletes, függőlegesen futó redővel van jelezve. A felsőtest bal oldalánál a bőségszaru mellett és a bal vállon a nyaknál a ruharedők ábrázolása egy sávban hiányzik. A szobor hátoldala szinte teljesen lapos, emiatt oldalnézetben kissé két dimenziós hatást kelt. Hátul a chitón ruharedői durván, néhány vastag, függőleges, szögletes mélyedéssel vannak jelezve, a himation redőzete a bal könyöktől jobbra lefelé tartó szintén vastag, szögletes szélű mélyedésekkel jelölt. A chitónt a mell alatt összefogó szalag a hátsó oldalon csak egy vastag vízszintes mélyedéssel van ábrázolva. Az alak természetellenesen rövid, könyökben behajlított bal karjában bőségszarut tart, amely szárának felső része befúrt pontokkal van díszítve, bal karját ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 115 a test mellett leengedi, könyökben előrehajlítja. A kar és az ujjak helyzete alapján eredetileg kormánylapátot tartott benne. A nyak túlzottan hosszú, a fej lapos, hosszúkás, nagyon sematikusan kialakított. Az áll csúcsos, a száj egyenes, az orr kicsi, a szemek nagyok és kerekek. A haj középen kettéválasztva és hátrafogva, hátul a tarkónál egy lapos, hengeres kontyba fogva. A hajtincsek oldalt mélyebb, hátul és a fejtetőn sekély vonalakkal jelzettek. A hajban magas diadémot visel, tetejét egy félgömb díszíti. Publikálatlan. A szobor a római kori Fortuna-ábrázolások legelterjedtebb (Lásd Kat. 96) típusához tartozik (Lichocka Type I A 1), a bal kezükben bőségszarut, jobbjukban kormánylapátot tartó, chitónt és himationt viselő szobrok közé. (lásd Kat. 96). Az alak fején lévő diadém a Kat. 96. és Kat. 97. daraboktól eltérően nem három, hanem csak egy félkörrel díszített.1 A szobor kialakítása több szempontból is furcsa. A testarányok nagyon rosszak, a lábak túlzottan hosszúak, a karok ezzel szemben – főleg a bal kar – abnormálisan rövidek. A ruharedők és maga a ruhaábrázolás a bal vállnál gyakorlatilag hiányzik. A legfurcsább azonban a szobor hátoldalának szinte teljesen lapos kidolgozása a vastag, durván, mélyen bevésett ruharedők ábrázolásával. Bár hasonlóan lapos hátkidolgozású Fortuna-szobrot ismerünk a heddernheimi vicus ásatásából,2 a brigetiói szobor antik eredete a fentiek alapján gyanús. 1 Hasonló diadém pl. Kaufmann-Heinimann, Augst 72–73, Nr. 74, Taf. 75–77; Boucher, Évreux 40, No. 9. stb. 2 Kohlert-Németh, Nida I 23–24, Nr. 3. 99 Fortuna Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 70 mm "Tyche. H. 0.144. Der r. Arm ist verbogen, das Ruder fehlt. Aus O-Szönyi. Gleich n. 45, das Haar ist im Nacken in einen Schopf zusammengenommen." (W. Gurlitt) Gurlitt, Trau I 158, Nr. 46. A szoborról nem maradt fenn illusztráció, W. Gurlitt leírása és az általa hivatkozott másik szoborhoz1 való hasonlóság alapján Fortuna eredetileg testsúlyát a jobb lábán viselte, chitónban és köpenyben állt, jobbjában kormánylapáttal, baljában bőségszaruval, tehát a bronzból készült Fortuna ábrázolások legelterjedtebb típusába tartozott (lásd Kat. 96). 1 Gurlitt, Trau I 158, Nr. 45 (Ismeretlen lelőhely). 100 Fortuna Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 140 mm „Fortuna in Aermelchiton und Mantel; im gewellten Haar, von dem zwei Locken auf dir Schultern herabfallen, eine Stephane, dahinter ein Polos; die Linke hält ein grosses Füllhorn; 116 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA der übermässig lange, jetzt verbogene rechte Arm hielt gesenkt mit der Hand das Steuer. Etwas plumpe Arbeit. H. 0.14” (K. Masner) Masner, Kunst und Industrie 10, Nr. 109. A szoborról nem maradt fenn illusztráció, K. Masner leírása alapján Fortuna chitónban és köpenyben állt, fején polost viselt, jobb kezében kormánylapátot, baljában bőségszarut tartott. A típushoz lásd Kat. 96. 101 Fortuna Elveszett (korábban a Komáromi Múzeumban) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: nincs adat „Fortuna bronzszobrocskája. Bal kezében a bőség szarúja, jobbjában a kormánylapát volt. Közönséges, nagyon elterjedt típusnak a képviselője. Fején diadém.” (Hekler A.) Hekler, Jegyzetek 200. A szoborról nem közöltek illusztrációt, Hekler A. leírása alapján a legelterjedtebb típusba tartozó ábrázolás volt (lásd Kat. 96). 102 Fortuna? Elveszett (korábban Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; Cseley János komáromi főorvos ajándéka; a Kat. 26., 42., 80. darabokkal együtt) – Ltsz: 105.1894.2 – Lh: Szőny – M: 93 × 43 mm „Ugyanaz (antik bronzszobrocska) jobb kezében tányérral, bal kezében bőségszaruval” (leltárkönyv, Magyar Nemzeti Múzeum) Publikálatlan. A szobor a leltárkönyv bejegyzése alapján valószínűleg Fortuna ábrázolásaként határozható meg. Isis-Fortuna 103 Isis-Fortuna 81–82. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (vétel Dr. Cseley Jánostól; a Kat. 38. darabbal együtt) – Ltsz: 135.1895.2 – Lh: Szőny – M: 99 mm – A bal alkar letörve. Tömör öntésű. Zöld patina vörös foltokkal. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 117 Álló szobor, testsúlyát a jobb lábán viseli, a bal láb térdben kissé behajlítva és oldalra fordítva, a test kissé balra és hátra dől. Hosszú, földig érő chitónt visel, amiből csak lábfejeinek végei lógnak ki. A jobb válltól a jobb könyékig tartó részen a ruhát összefogó öt darab lapos, kerek fibula látható, közepükön apró lyukkal, amiben eredetileg talán berakás volt. A chitón nyakrésze kerek, ruharedői széles, kissé szögletes szalagok formájában haladnak függőlegesen lefelé. A chitón felett a bal vállon két rétegben átvetett diplaxot visel. A köpeny ruharedői jól kidolgozottak, ami lehetővé teszi a viselés módjának pontos megállapítását: a köpeny alsó rétegének két vége a jobb váll felett van összefogva, innen elöl és hátul a lábszárak közepéig lelóg, jobb oldalt kilátszik alóla a chitón. A köpeny két széle jobb oldalt és hátul cikkcakk alakú ruharedőkkel van ábrázolva. A jobb vállról elöl és hátul lefelé halad, a bal oldalon a csípőnél van átvetve, szabadon hagyva a bal vállat és a kart, és szintén a lábszárak közepéig lóg le. A felső réteg a jobb válltól a bal derékig tartó résznél történő hajtással jött létre, ettől a váll-derék vonaltól lóg lefelé, bal oldalon combközépig, jobb oldalon pedig egy sarokban végződve a térd vonaláig. A test mellett leengedett, eredetileg könyökben kissé előrehajtott bal karjában néhány apró fúrt lyukkal díszített bőségszarut tart. A kar és a bőségszaru a testtől túlzottan távol, természetellenes pozícióban helyezkedik el. A jobb kéz a test mellett leengedve helyezkedik el, a kéztartás alapján kormánylapátot tartott benne. A jobb alkar elnagyolt, nem artikulált kidolgozású. A fej előre, kissé jobbra tekint, a száj kicsi és egyenes, az orr széles és lapos, a pupillák fúrással jelzettek. A haj középen kettéválasztva, hátul a tarkón hengeres kontyba fogva. A fej tetején lunulát visel. Publikálatlan. A szobor Isis-Fortuna ábrázolásainak ritka kategóriájába tartozik, amikor az istennő lunulát, cornucopiát és jobb vállán duplán átvetett köpenyt, diplaxot visel. IsisFortuna római kori ábrázolásain a fejen viselt diadémtól eltekintve a legtöbbször a Fortuna-ábrázolások standard megjelenését veszik át: az istennőt földig érő chitónban, felette a bal alkaron átvetett és a jobb derékra csavart himationban ábrázolják, bal kezében bőségszaruval, a jobb kézben a legtöbb esetben kormánylapáttal.1 Ezzel szemben a brigetiói szobor egy teljesen más ruházati sémát követve a diplaxot, egy hajtással duplán a vállra borított köpenyt viselő ábrázolások közé tartozik, ami elsősorban Isisre2 és nem az Isis-Fortuna ábrázolásokra jellemző. A típus szobrászati előképe valószínűleg kapcsolatban állhatott az Athéna Hope-Farnesével,3 aminek ruhaábrázolása nagyon hasonló. A római korban a diplaxot viselő ábrázolások az ún. "Knotenpalla"-típus4 mellett szintén nagyon elterjedtek voltak, a márványszobrok és reliefek között nagy számban találkozunk az ide tartozó darabokkal,5 amelyeken a brigetiói szoborral megegyező módon ábrázolt ruházat jelenik meg: jellegzetes apoptygma-szerűen lelógó ruharedők, a jobb oldalon cikkcakkos mintázatban ábrázolt ruházat és a lábszárak alsó részén a diplax alól kilógó földig érő chitón. Isis-Fortuna ábrázolásain ezzel szemben a diplax jóval ritkábban jelenik meg a nagyszobrászatban.6 A bronzszobrokon a brigetiói darabon kívül néhány darabon szintén találkozunk hasonló ruházat ábrázolásával. Egy Parmában található Isis Pantheát ábrázoló 118 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA szobron,7 egy Volubilisből,8 egy Chietiből,9 egy Rómából10 származó darabon, valamint egy Louvre-ban található bronzszobron.11 A ruházaton kívül a brigetiói szobor másik attribútuma, ami a szobrot Isishez köti, a fejtetőn viselt holdsarló. Bár a lunula nem a legáltalánosabb attribútuma Isisnek, különböző ábrázolástípusokon rendszeresen találkozunk vele.12 A legjobb analógiát egy 2. századi, Rómában található márvány Isis-szobron találjuk, ami a brigetiói darabhoz hasonlóan szintén chitónt és diplaxot visel.13 A szobor bal karjának és a benne tartott bőségszarunak természetellenesen oldalra, a testtől távolra helyezett pozíciójára az lehet a magyarázat, hogy a tárgy készítője saját maga kreálta a ritka típusú szobrot, talán egy a rendelkezésére álló minták, segédnegatívok által elkészített Isis-szobor viaszmodelljére applikálta rá a bőségszarut, így egy Isis-Fortuna ábrázolást hozva létre. Elképzelhető, hogy a nagyon sematikus bal alkar pozíciója is más volt eredetileg,14 és ezt is a nem túl jó képességű mester készítette el saját kezűleg a viaszmodellen, a kéztartás alapján kormánylapátot helyezve el benne. A bonyolult kidolgozású, részletesen ábrázolt ruharedők és a karok közötti jól láthatóan nagy minőségbeli különbség mindenképp erre utal. Az eredeti minta másodlagos átdolgozása és új attribútumokkal való felruházása megmagyarázhatná az Isis-Fortuna ábrázolásokra nem jellemző lunula jelenlétét a fejtetőn. A brigetiói szobor a diplax harántirányú ruharedőjének viszonylag erős jelzése és a jobb csípőnél lelógó hegyes ruhasarok alapján leginkább a Severus-kori ábrázolásokhoz áll közel. 1 Lásd pl. Lichocka, Fortuna No. 458–461, 467–471, 487–492, 496–497, 501–502. Isis-Fortuna ábrázolásának további típusairól a római kori bronzszobrokon lásd LIMC V (1990) s. v. Isis 784–786 (V. Tran Tam Tinh). 2 A diplaxot viselő Isis típusáról lásd Eingartner, Isis 33–48. 3 A szobortípusról legújabban összefoglalóan lásd C. C. Davison: Athena Hope/Farnese. In: G. B. Waywell (ed.): Pheidias: the Sculptures and Ancient Sources. Bulletin of the Institute of Classical Studies. Supplement 105. London 2009, 441–457. 4 A típusról lásd Eingartner, Isis 10–33. A "Knotenpalla"-típus a bronzszobrokon is előfordul, lásd pl. Lichocka, Fortuna No. 480–482. 5 Eingartner, Isis 124–135, no. 40–73, Taf. 28–48. 6 Lichocka, Fortuna 107, fig. 322 [=LIMC VIII (1997) s. v. Fortuna 128, No. 41 (F. Rausa)] (London, British Museum); idem, 108, fig. 323 [=LIMC VIII (1997) s. v. Tyche 120, No. 37 (L. Villard); Reinach, Répertoire II.250.1] (Párizs, Louvre); idem, 167, fig. 400 (relief, Saint-Rémy, Iulia Domna hajviseletével). 7 Lichocka, Fortuna 51, fig. 508 [=LIMC V (1990) s. v. Isis 786, No. 313e (V. Tran Tam Tinh); Budischovsky, Isiaques 48, no. II.3, Pl. XXVIIa-b; Reinach, Répertoire II.248.4]. 8 Boube-Piccot, Maroc I, 217–218, No. 238, Pl. 166–168 [=LIMC VIII (1997) s. v. Fortuna 137, No. 180f (F. Rausa)]. 9 Arslan, Iside 490, V.150 (sistrummal). 10 Kaufmann-Heinimann, Götter 314, Abb. 282, GF121 (Fortuna). 11 Reinach, Répertoire II.248.8 12 Lásd pl. Amsterdam, terrakotta büszt: LIMC V (1990) s. v. Isis 771, No. 124 (V. Tran Tam Tinh); Pompeii, falfestmény: Arslan, Iside 441, V.67 [=LIMC V (1990) s. v. Isis 776–777, No. 210 (V. Tran Tam Tinh)]. 13 LIMC V (1990) s. v. Isis 768, No. 61 (V. Tran Tam Tinh) [=Arslan, Iside 406, No. V. 24.=Eingartner, Isis 126–127, No. 47, Taf. XXXII; Reinach, Répertoire VI.109.1]. 14 Talán a chieti szoborhoz hasonlóan (lásd 9. jegyzet) sistrumot tartott benne. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 119 Tyche 104 Antiochiai Tyche 83–86. tábla Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (korábban Milch-gyűjtemény) – Ltsz: 4.1933.8 – Lh: Szőny – M: 120 × 70 mm – A szikla alsó része sérült, bal oldalsó részén modern furattal. Üreges öntésű. Barnászöld patina. Eutychidés Antiochiai Tychéjének másolata, sziklán ülő nőalak. A kompozíció háromszögletes, az istennő bal kezével a sziklára támaszkodik, jobbját a combjára helyezi, amiben búzakalászt tart. Az alak bordázott mintázattal ábrázolt chitónt és köpenyt visel, ami a nyaknál V alakú redőkbe rendezett, hátul pedig a kontyra ráhúzott. Az arc kerek, a száj egyenes, az orr vékony és egyenes, a szemek kissé vékonyak. A haj oldalt nem túl részletgazdagon kidolgozott loknikban, hátul kontyba fogva. A fejtetőn sematikusan ábrázolt corona muralis. Reinach, Répertoire IV.164.3; Hekler, Jegyzetek 197, 2–3. ábra; Hekler, Skulpturen 63; Hillebrand, Vezető 1938 119; Dohrn, Antiochia 14, Nr. 3, Taf. 14; Cat. Lyon 2001, 118, No. 284; Fitz, Bronzeindustrie Nr. 33; LIMC I (1981) s. v. Antiocheia 843, No. 5 (J. Ch. Balty); Meyer, Antiocheia 2000 189, Anm. 14, Abb. 5; Meyer, Antiocheia 2006 315, Taf. 14.1–3. Lysippos tanítványa, a sikyóni Eutychidés ülő Tychét ábrázoló bronzszobra az Orontés bal partján Kr.e. 300-ban I. Seleukos Nikatór által alapított Antiocheia perszonifikációjaként vált az egyik leghíresebb ókori szoborrá.1 Bár az eredeti szobor elveszett, számos római kori, egymáshoz nagyon hasonló másolata alapján jól rekonstruálható. A sziklán ülő istennő chitónt és himationt visel, jobb lába a bal lábán keresztülrakva, jobb karját a jobb combjára támasztja, benne általában búzakalászokat tart, a bal karjával a sziklára támaszkodik. Fején corona muralist visel. Egyes esetekben lábánál az Orontés folyó perszonifikációja található.2 Az Antiochiai Tyche római kori másolatai között az eredetinek megfelelő nagyságút nem találunk, az összes ábrázolás kisméretű, ezek között M. Meyer 29 bronzszobrot gyűjtött össze, amelyek között a 12 meghatározható lelőhelyű darab közül hat levantei eredetű.3 M. Meyer az általa "Kerngruppe"-ként elnevezett csoportba hat egymáshoz nagyon hasonló, azonos méretű (12 cm) és kidolgozású bronzszobrot sorolt, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum brigetiói szobrát is.4 Ezekhez a bronzszobrokhoz nagyon közel álló 47 cm nagyságú márványszobor található a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében.5 A szobrok aprólékos részletekig szinte teljesen azonos kidolgozása nemcsak a közös gyártási helyre utalhat, hanem arra is, hogy ezek a másolatok valószínűleg híven tükrözhetik Eutychidés eredeti alkotását. A brigetiói bronzszobrot Hekler A. – nyilván kizárólag a kivitelezés jó minőségéből fakadóan – még italiai gyártmánynak tartotta, a készítési helyet T. Dohrn és újabban M. Meyer is Syriába helyezi.6 A szobor M. Meyer szerint a Kr. u. 1. században készülhetett, ami azonban – ha elfogadjuk a szíriai eredetet – nyilvánvalóan nem 120 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA jelenti azt, hogy Brigetióba is ekkor került. Az Antiochiai Tyche brigetiói bronzszobrának eredetével, funkciójával kapcsolatban csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Talán a város keleti eredetű lakosságához köthető, akik Syriából hozhatták magukkal a szobrot, de az sem zárható ki, hogy egyszerűen kereskedelem útján került a szobor Pannoniába. 1 Tychéről általában lásd LIMC VIII (1997) s. v. Tyche 115–125 (L. Villard); Cellini, Tyche (további irodalommal). Az Antiochiai Tychéről lásd Dohrn, Antiochia; LIMC I (1981) s. v. Antiocheia 841–851 (J. Ch. Balty); Meyer, Antiocheia 2000; Meyer, Antiocheia 2006 (további részletes irodalommal). 2 Összesen négy esetben jelenik meg az Orontés ábrázolása (Meyer, Antiocheia 2000, Anm. 4). 3 Meyer, Antiocheia 2000, 188. 4 Meyer, Antiocheia 2000, 190. 5 Hekler, Skulpturen 63, Nr. 52. 6 Dohrn, Antiochia 31; Meyer, Antiocheia 2006, 315. Luna 105 Luna 87. tábla Kunsthistorisches Museum, Bécs (vásárlás Otto Voettertől, 1887) – Ltsz: VI.2709 – Lh: Szőny – M: 90 mm – A bal kéz attribútuma hiányzik. A jobb kézben tartott fáklya letört, utólag visszaragasztva. A hátoldalom csiszolásnyomok. Tömör öntésű. Sötétbarna patina világoszöld és vörös foltokkal. Álló Luna, testsúlyát a jobb lábon viseli, a bal láb térdben behajlítva és kissé hátrahúzva. A két vállon összetűzött, földig érő peplost visel, amely a mell alatt egy övvel össze van kötve, a deréknál látszik az apoptygma ábrázolása. A ruharedők elölnézetben néhány függőleges, rossz kidolgozású vonallal vannak jelezve, a szobor hátsó része a peplost mellmagasságban megkötő szalag alatt laposra lett csiszolva még az ókorban, a ruharedők nem látszanak. A jobb karját előrenyújta, benne fáklyát tart, a bal kar a test mellett leengedve, könyökben kissé kifelé hajlítva, a bal kézben tartott attribútum nem látható. Az arc elnagyolt kidolgozású, a nyak túlzottan vastag, az arcvonások a rossz állapot miatt alig kivehetőek. A haj középen kettéválasztva, hátul kontyba fogva, a hajtincsek a fej tetején halvány hullámos vonalakkal jelezve. A fejtetőn a hajában lunulát visel. Schneider, Kaiserhaus 53–54, No. 91; Reinach, Répertoire III.97.4 (Hekatéként); Cat. Petronell 1973, 340, Nr. 1015. Luna1 ábrázolásai ritkák a római bronzszobrok között. A leggyakoribb típusba tartozó darabok peplost viselnek, fejükön lunulával, fejük fölött egy köríves leplet tartanak.2 A fáklya, ami Luna egyik fő attribútuma,3 a bronzszobrokon ritkán jelenik meg, a brigetiói darabon kívül a nijmegeni és mainzi szobrok bal kezében található meg.4 A brigetiói szobor a leengedett bal kéz alapján nem tartott leplet a feje fölött, azonban a többi Luna szobor esetében a töredékesség miatt a lepel hiánya a legtöbb esetben nem állapítható meg biztosan.5 A brigetiói szobor bal kezében lévő attribútumot nem tudjuk meghatározni, amennyiben mégis leplet tartott benne, annak rögzítési pontja a másik karnál már nem látható. R. von ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 121 Schneider vetette fel, hogy a Kunsthistorisches Museumban található, fáklyát tartó Luna szobor a Kat. 1. számú bázishoz tartozott, aminek bal oldalt az elején állt, a jobb oldalon pedig szintén fáklyát tartó Sol alakja állt volna.6 A rekonstrukció problémáiról lásd Kat. 1. 1 Luna ikonográfiájáról általában lásd LIMC VII (1994) s. v. Selene/Luna 706–715 (F. Gury). 2 Berlin: Friedrichs, Berlin Nr. 1990; Berlin: LIMC VII (1994) s. v. Selene/Luna 709, No. 34 (F. Gury); Berlin: Staatliche Museen Inv. Nr. 6281; Budapest: Cat. Petronell 1973, 339, Nr. 1014; Lizzanella/Rovereto: Walde Psenner, Trentino 68–69 No. 41; London: Walters, Bronzes 326, No. 2520 (plasztikus lámpa kocsit hajtó Luna ábrázolásával); Mainz: Neugebauer, Selene 83, Taf. 11.1; Nijmegen: A. Haarhuis: Recently found bronzes from the canabae legiones in Nijmegen. In: Bronzekolloquium 12, 375–376, Fig. 4 [=J. K. Haalebos: Die Canabae der Legio X Gemina in Nijmegen. Jahresbericht Gesellschaft Pro Vindonissa 1997, 36, Abb. 4] (félkész, 70–105 közötti keltezéssel); Párizs: Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. 66, No. 147; Párizs, Louvre: De Ridder, Louvre I 104, No. 761, Pl. 52 [=Reinach, Répertoire II.313.1]; Saint-Germain: Reinach, Saint-Germain 52, No. 32; Trento: Walde Psenner, Trentino 69, No. 42. A Luna ábrázolások egy része – főként a globuson álló, egyik lábukkal előrelépő alakok – erős hasonlóságot mutat a Victoria-szobrokkal (lásd Kat. 88). 3 Lásd pl. LIMC VII (1994) s. v. Selene/Luna 708, No. 18; 709, No. 29; 711, No. 57, 61, 66 (F. Gury). Emellett Diana ábrázolásait is ismerjük fáklyával és holdsarlóval, de ezeken a legtöbbször egyértelműen Dianához köthető attribútumok, pl. tegez is megjelennek. Lásd pl. LIMC II (1984) s. v. Artemis/Diana 799, no. 9i (E. Simon). 4 Lásd 2. jegyzet. 5 Drury: Kaufmann-Heinimann, Mâcon 25, Fig. 13; Gorsium: Bánki, Saint Étienne 12, No. 5 (a kéztartás alapján biztosan leplet tartott); Trier: Neugebauer, Selene 85, Abb. 3; Trieste: Cassolà Guida, Trieste 98–99, no. 79; Lásd továbbá egy ezüst példányt a mâconi kincsből: Kaufmann-Heinimann, Mâcon 24, Fig. 12. Egy carnuntumi bronzszobor (Humer – Kremer, Götterbilder 312, Nr. 472.) jobb kezét előrenyújtja, balját leereszti. Bár mindkét kéz törött, a szobrot a kéztartás alapján talán lepel nélkül egészíthetjük ki 6 Schneider, Kaiserhaus 91. Spes(?) 106 Spes? Elveszett (korábban Trau-gyűjtemény) – Ltsz: nincs – Lh: Szőny – M: 64 mm „Sogenannte Spesfigur, archaisirend, mit Modius, aufgelöstem Haar und einer Art Schärpe um die Brust. Die Rechte ist nicht wie gewöhnlich an die Brust, sondern an die rechte Halsseite gelegt. H. 0.064.” (K. Masner) Masner, Kunst und Industrie 11, Nr. 114. A szoborról nem maradt fenn illusztráció, K. Masner leírása alapján a szobor típusa közelebbről nem határozható meg. 122 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Summary A comprehensive work on Roman figural bronzes from Hungary has not yet been achieved, the earlier research focused mainly on publishing single objects or significant find-groups. Brigetio is one of the most important archaeological sites in Hungary, especially in the case of Roman figural bronzes. Despite the lack of any systematic, large scale excavations – except the ones made in the last two decades in the territory of the civil town – more than 550 figural bronzes are known from Brigetio, mostly from old excavations and private collections. The future aim of this research is to publish all the Roman figural bronzes from Hungary in four volumes (1: Brigetio; 2: Pannonia Inferior; 3: Pannonia Superior; 4: Unknown provenances and the Barbaricum). The present book is a preliminary study before the publication of the whole material from Brigetio, covering only the 106 figurines which are representations of different deities. History of research The first mention of Roman figural bronzes from Brigetio was made by F. Rómer in 1865, who was briefly described some bronze objects, without the detailed indication of their type or size (Rómer, Ó-Szőny 159). E. Maionica and R. Schneider mentioned in 1877 a bronze sandal-binding Venus (Cat. 87) and a figurine of Mercurius (Cat. 25) from the Trau Collection (Maionica – Schneider, Reise 156). The first actual publication of figural bronzes from Brigetio was the work of W. Gurlitt, who published the bronze objects of the Trau Collection in three parts (W. Gurlitt: Antike Denkmäler im Wiener Privatbesitze. Bronzen der Sammlung Trau. Archaeologisch-epigraphische Mittheilungen aus Oesterreich 2 (1878) 146–160; 3 (1879) 183–188; 5 (1881) 105–111), of which the first two parts contain brief descriptions of 17 – now lost – figurines from Brigetio, unfortunately without illustrations. J. Hampel published four figurines from the Zichy Collection (Hampel, Repertorium 53–54), which are now in the Hungarian National Museum (Cat. 9, 24, 58, 62). Some objects from the Hollitzer Collection were published by F. Ladek in 1891 (Ladek, Hollitzer 42–43), while one year later R. von Schneider mentioned some pieces from the Kaiserhaus in Vienna (Schneider, Kaiserhaus 53–56). Additional figurines from the Trau and Hollitzer Collections were collected in the exhibition catalogue of the k. k. österreichisches Museum für Kunst und Industrie in 1893 by K. Masner (Masner, Kunst und Industrie 9–11, Nr. 100–106, 108–114), translated to Hungarian one year later by V. Récsei (Récsei, Pannonia). The monumental Répertoire of S. Reinach contains the drawings of 13 bronz deities from Brigetio, which are the only available illustrations in most cases. In the beginning of the 20th century, some figurines were mentioned briefly by H. Tietze (Tietze, Denkmale Wien 270.) and A. Hekler (Hekler, Jegyzetek), but the most important research was made by I. Paulovics, who published several articles between 1932 and 1942 (see the Bibliography). The 1938 guide of the Hungarian National Museum briefly mentioned some bronze figurines from Brigetio (Hillebrand, Vezető 1938). ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 123 The most important discovery concerning figural bronzes was the excavation of the sanctuary of Iuppiter Dolichenus in the canabae of Brigetio, published briefly by the excavator Á. Milch in 1901 (Milch, Dolichenum). The bronze figurines from the Dolichenum were published several times (Láng, Dolichenum 1925; Láng, Dolichenum 1941; Kan, Dolichenus 66–69; Merlat, Répertoire 82–98; Hörig – Schwertheim, CCID 155–170; Ratimorská – Minaroviech, Dolichenum). The figural bronzes of the Podunajské Múzeum – mainly with uncertain provenance – were briefly mentioned by O. Pelikán, T. Kolník and V. Varsik (Pelikán, Slovensko; Kolník, Slowakei; Kolník, Plastika; Varsik, Slowakei). Among exhibition catalogues, the 1963 exhibition of the Louvre (Braemer, Occident), the 1973 exhibition in Petronell (Cat. Petronell 1973) and the 1986 exhibition in the Kunsthistorisches Museum in Vienna (Guß+Form) should be mentioned, as well as the catalogue connected with the 7th International Bronze Congress held in Székesfehérvár in 1982 (Fitz, Bronzeindustrie). Among publications concerning specific deities represented on bronzes from Brigetio the articles of V. Cserményi on Venus (Cserményi, Vénus), E. Sprincz on Mercurius (Sprincz, Mercurius), and various entries in the LIMC should be mentioned (Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae. Zürich – München – Düsseldorf 1981–2009). The systematic research on Roman figural bronzes from Brigetio – and the whole territory of Pannonia – has been started recently (Bartus, Preliminary; D. Bartus: Mars holding patera: an unusual type of Roman bronze figurines. In: P. Della Casa – E. Deschler-Erb (eds.): Acta of the XVIIIth International Congress on Ancient Bronzes. Zurich Studies in Archaeology 10. Zürich 2015, 131–135; D. Bartus: Roman bronze figurine of a kneeling satyr from Biatorbágy. In: L. Borhy (ed.): Studia archaeologica Nicolae Szabó LXXV annos nato dedicata. Budapest 2015, in press). Collections and museums Most of the figurines – 47 out of 106 – presented in the catalogue are in the Hungarian National Museum, however, six objects of the 47 are now lost. Most important are the figurines from the Milch and Tussla Collections, and there are also some excavation finds in the Museum: the Cat. 32 sitting Mercurius from the legionary fortress, the Cat. 94 Victoria from the Gerhát cemetery, and the Cat. 71 Bacchus and Cat. 52 Amor from the territory of the canabae legionis. The 15 objects in the Kunsthistorisches Museum in Vienna came from private collections, the precise findspots and find circumstances are unknown in all cases. The majority of the seven figurines – of which two were lost – in the Kuny Domokos Museum in Tata are from the Kállay Collection. There are six bronze figurines representing deities in the collection of the Podunajské Múzeum in Komárno, in most cases even the provenances of the objects are uncertain due to the inadequate documentation. There is only one bronze figurine from Pannonia in the British Museum which exact findspot is also dubious (see Cat. 8). 124 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Two objects are now in the Klapka György Museum of Komárom: a figurine representing Lar from the canabae (Cat. 60) and an Amor from the civil town (Cat. 44). Apart from the objects now in different museums, there are 26 figurines published from private collections, now all lost. Most of them are from the largest Austrian private collection of the first part of the 20th century, established by Carl Trau, which was auctioned in 1954 and 1955 in Luzern (Antikensammlung Nachlass Franz Trau, Wien. Auktion in Luzern. I-III. Luzern 1954–1955). One figurine from Brigetio in the former Hollitzer collection (Cat. 73) is now in the Kunsthistorisches Museum, all the other objects are lost. Findspots One of the main problems concerning Roman figural bronzes from Brigetio is the lack of information on the provenance, only 11 figurines out of 106 have more or less precisely identifiable findspots. Three figurines were found in the sanctuary of Iuppiter Dolichenus in the canabae legionis (Cat. 3, 88, 89). The two figurines representing Victoria (Cat. 88–89) were parts of votive bronze triangles, therefore they can be obviously connected with the cult. The figurine of Iuppiter (Cat. 3) is not representing Dolichenus, so it could be deposited secondarily in the sanctuary. Besides the above-mentioned three objects, figurines of a bull, an eagle, busts of Luna and Sol, and a wreath were also found in the sanctuary (Bartus, Preliminary Fig. 6). The most important find from the Dolichenum is the inscribed rectangular bronze base of Romulianus artifex, which containes two inscriptions: on one side I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno) P(ublius) Ael(ius) Ver/[us (centurio?) leg(ionis)] I Ad(iutricis) P(iae) F(idelis) and on the other side Romulianus arti(fex) fec[i]t. Since we have the name of a soldier from the nearby legionary fortress, and the bronze base (originally with a statuette) was placed in the local sanctuary of Dolichenus, it is most likely that Romulianus was a local craftsman who worked in a bronze-workshop in Brigetio, which produced figural bronzes. The bronze base of Romulianus could be dated between the middle of the second century (based on the name Aelius) and the reign of Maximinus Thrax (when the sanctuary of Iuppiter Dolichenus was destroyed), so we can assume that the workshop was active in the Severian period. However, the main problem is that none of the figural bronzes from Brigetio can be securely assigned to that workshop or to Romulianus itself. There are a group of bronze figurines from the Dolichenum, found together with the inscribed base, but nothing indicates any connection between them. The figurines do not belong to a sculptural group, nor the style and quality of them are comparable. There are four more objects from the territory of the canabae. One of them, representing Lar (Cat. 60) were found in a presumed metal workshop in the vicinity of a bath. The Cat. 71 Bacchus is a stray-find from somewhere south of the legionary fortress. The exact findspot of the Cat. 90 Victoria figurine is unknown, it came from one of the southern cemeteries. The well-elaborated figurine of Amor (Cat. 52) were found in the Caecilia-cemetery, in a sarcophagus of a child, datable to the end of the 3rd century. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 125 There is another stray-find from the eastern (Gerhát) cemetery, which represents Victoria (Cat. 94). The only object which was found in the legionary fortress is a sitting Mercurius (Cat. 32) from a Late Roman bronz workshop, waiting for melting as raw material. The Cat. 44 Amor were found recently in the civil town, at the site Szőny-Vásártér in a layer datable to the 3rd century. Another object from the civil town near to the site Vásártér represents Fortuna (Cat. 96). Typology The 106 figurines of the present volume represent 27 different deities, covering the usual scale which can also be found elsewhere in the Roman Empire. Most numerous are the representations of Mercurius (16 examples, Cat. 19–34). The Cat. 19–31 figurines represent the god standing, most of them belong to the common type (Kaufmann-Heinimann Type II) holding marsupium and caduceus, wearing a chlamys on the left shoulder (Cat. 19–24). The Cat. 25 figurine holds a turtle in its hand, which is a very rare type of Mercurius figurines. The type of Cat. 26 is indeterminable. Five figurines are representing the god as Mercurius-Thot (Cat. 27–31). The Cat. 27, 30–31 objects belong to the common type holding marsupium and caduceus, wearing the so-called „chlamyde en sautoir”. The Cat. 28–29 objects belong to the other, less frequent type wearing the chlamys on the left arm, with a small ram standing next to the right leg of the god. Cat. 32 represents Mercurius sitting on a rock in the type of Vienna 420 by L. Beschi (Beschi, Montorio 31–60). Cat. 33 is a rare representation of the child Mercurius, also in sitting position. Cat. 34 is representing a rock with the animals of Mercurius, the figure of the originally sitting god is now absent. The second most frequently depicted deity is Amor with 12 figurines (Cat. 44–55). In its most common type, the god holds a torch in his raised hand, one of the legs is raised backwards in a „flying” position. Cat. 44 is the best example in the material, with dinamically twisted posture. Cat. 45 and 46 are less elaborated, the now lost Cat. 47–51 figurines originally also belonged to the same type. Cat. 53 is more slender than the others, probably the product of a local workshop. One figurine (Cat. 52) belongs to a rare type, holding a basket full of grapes in his right. There are two sitting Amor figurines from Brigetio (Cat. 54–55), however, the identification of Cat. 54 as Amor is dubious due to the absence of wings. Nine figurines represent Mars (Cat. 10–18), of which three are almost completely identical (Cat. 10–12), depicting the bearded god in full cuirass, holding patera. The lost Cat. 13 figurine belonged to the Mars Ultor type, the remaining five pieces are naked representations. Cat. 14 belongs to the most common type (Kaufmann-Heinimann Type I; Simon Type P), holding a spear and sword. Cat. 15 and 16 are from the same type. Cat. 17 is represented as a young, naked spear thrower, which is very rare among bronze figurines, the representation of baldric on Cat. 18 is also uncommon. There are eight figurines of Iuppiter from Brigetio. Cat. 1–4 follow the common iconography of Iuppiter Tonans, based on the Zeus Brontaios statue of Leochares. 126 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Although only a fragment of a left arm with himation was preserved from the Cat. 5 figurine, it can be identified as a standing Iuppiter, similar to the so-called „Firenze Zeus”. The exact types of the lost Cat. 6 and 7 figurines are unknown. Cat. 8 represents Iuppiter enthroned. Victoria is represented on eight figurines (Cat. 88–95), of which Cat. 88–93 are from the same type, standing on globus, holding palm-branch and wreath, which is the most common type of Victoria figurines. Cat. 94 is from a rare type, the goddes is represented without attributes, holding the edge of her robe. The type of Cat. 95 is unknown. Representations of Lar are quite common among figural bronzes, there are seven examples from Brigetio (Cat. 58–64). Two main types can be distinguished based on the posture and attributes, the Cat. 58–60 figurines belong to type I of H. Kunckel (Kunckel, Larenstatuetten 126), Cat. 61–63 belong to type II. The seven representations of Fortuna are typologically very similar, wearing chiton and himation, holding cornucopia in the left, rudder (Cat. 98–101) or patera (Cat. 96–97, 102) in the right. Cat. 103 is representing Isis-Fortuna wearing diplax and lunula. Representations of Genius are also common, there are six figurines in the material from Brigetio (Cat. 65–70), four represent genii familiares holding cornucopia (Cat. 65), acerra (Cat. 66) and rotulus (Cat. 67). The Cat. 68 figurine alse represent a genius familiaris, but its exact type cannot be distinguished due to the lack of attributes. Cat. 69 is a depiction of a genius militaris, loci or the so-called „Korporationsgenien”, as well as the now lost Cat. 70. Five objects repesent Minerva, Cat. 80 is leaning on the shield, holding spear, Cat. 81 is holding spear and patera, Cat. 82 put the hand on her hip. The figurine Cat. 83 is in a running position, which is frequent primarily in Gallia („Minerve en cours”), Cat. 84 is probably a fake. Three figurines of Hercules (Cat. 36–38) are known only from object descriptions without any illustrations, the only available example (Cat. 35) belongs to the frequent type of Cherchel-Chiaramonti. Venus is represented in three examples: wearing strophion (Cat. 85), half-draped (Cat. 86) and binding her sandal (Cat. 87) Bacchus and Harpocrates are both represented in two figurines: Cat. 71 depicts the young Bacchus wearing nebris, the Cat. 72 object is lost; Cat. 56 belongs to the common type of standing Harpocrates, while Cat. 57 represents the god sitting, which is similar to the Egyptian statues. The two figurines of Apollo (Cat. 39–40) and Sol (Cat. 42–43) are lost without any indication of their types. All the other deities have only one example in the material. The Cat. 9 Neptunus is similar to the Iuppiter Tonans type (Klöckner: Ince Blundell type; Simon: Standmotiv IA). Cat. 41 represents one of the Dioscuroi. Cat. 73 is a Priapus figurine of the Lordosis type. Cat. 79 represents Osiris, Cat. 105 is Luna, and the Cat. 104 is a figurine ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 127 of the Tyche from Antiocheia in its common type. The fragmentary object Cat. 77 is a head of a satyr, the Cat. 78 hand originally belonged to a figurine of Somnus. The identification of two lost objects is problematic: Cat. 75 is the representation of Iuppiter or Neptunus, Cat. 76 may depict either Hercules or Bacchus. Chronology The exact findspots and stratigraphical contexts of the figural bronzes from Brigetio are unknown in most cases, as shown above. Those which came from excavations can be dated more or less precisely. The sanctuary of Iuppiter Dolichenus was probably built after the Marcomannic wars, and it was destroyed during the reign of Maximinus Thrax (see Tóth, Dolichenus Relics 94, note 44; and Tóth, Dolichenus 109), therefore the Cat. 3, 88, 89 figurines which came from the Dolichenum can be dated most likely to the late Antonine – Severan age. The figurine depicting Amor with basket (Cat. 52) was found in a grave together with coins of Faustina, Trebonianus Gallus, Gallienus, Claudius Gothicus, Aurelianus and Severina, which indicates that the Amor figurine was buried after 275, and its production date could be the second half of the 3rd century AD. Another Amor figurine (Cat. 44) was found at the civil town, in a 3rd century AD destruction layer composed of bricks and tiles, obviously in a secondary position. In some cases hairstyle or features can help in datation. The head of the Cat. 69 Genius is very similar to portraits of the young Caracalla and Geta, the Cat. 86 Venus has a hairstyle datable to the first decades of the 2nd century, the helmet-like hair of Cat. 92 Victoria can be dated to the Severan age. All the other figurines can only be dated based on analogies and stylistical ground, with the obvious terminus post quem of the foundation of the settlement at the beginning of the 2nd century AD, however, it is possible that there are also some figurines from the 1st century AD in the material. The destruction of the legionary fortress at the end of the 4th century AD marks the end of the settlement. Workshops The most important indirect evidence on a workshop producing bronze statuettes in Brigetio is the inscribed bronze base of Romulianus from the Dolichenum, but as it was shown above, none of the figural bronzes from Brigetio can be securely assign to that workshop or to Romulianus itself. Although we have no direct evidence on any workshops producing statuettes, some finds clearly show bronze-working activity in Brigetio. A half-finished brooch has been found recently at the excavation of the civil town of Brigetio, which indicates a workshop there or nearby. Crucibles are also known from the civil town, the legionary fortress and from the canabae. Another evidence on the bronze working in Brigetio is a melting furnace, which was excavated in 1942 in the territory of the legionary fortress, however, the figurine of Mercurius (Cat. 32) found next to the furnace was an imported object waiting for melting as scrap metal to produce new bronze objects. 128 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Some of the figurines in the material are most likely imported objects. The Cat. 8 sitting Iuppiter, which is an exceptional piece among Roman figural bronzes was probably produced in Italy. Several parallels of the Cat. 15 Mars are known from Gallia Belgica, which may indicate a possible workshop there, however, in the case of the figurines found in Pannonia, Dacia or Britannia, local production cannot be excluded. The Cat. 19 and 32 Mercurius figurines, the Cat. 83 Minerva, and the Cat. 58 Lar are probably imported from Gallia. The Tyche from Antiochia was produced in Syria according to M. Meyer (Meyer, Antiocheia 2006 315). ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 129 Irodalom Adam, Bronzes A.-M. Adam: Bronzes étrusques et italiques de la Bibliothèque Nationale. Paris 1984. Altripp, Athenastatuen I. Altripp: Athenastatuen der Spätklassik und des Hellenismus. Köln 2010. Arslan, Iside E. A. Arslan (ed.): Iside. Il mito. Il mistero. La magia. Milano, Palazzo Reale, 22 febbraio – 1 giugno 1997. Milano 1997. Babelon – Blanchet, Bibl. Nat. E. Babelon – J. A. Blanchet: Catalogue des bronzes antiques de la Bibliothèque Nationale. Paris 1895. Bailey, Lamps D. M. Bailey: A catalogue of the lamps in the British Museum IV. Lamps of metal and stone, and lampstands. London 1996. Baluta, Severeanu C. L. Baluta: Statuette en bronze de la collection Severeanu (Bucarest). In: Bronzekolloquium 10, 29–36. Bánki, Saint Étienne Zs. Bánki: La collection du Musée Roi Saint Étienne. Objets romains figurés en bronze, argent et plomb. Bulletin du Musée Roi Saint Étienne Serie B. 30. Székesfehérvár 1972. Bánki, Sárszentmiklós Zs. Bánki: Bemerkungen zum Lararium von Sárszentmiklós. In: Bronzekolloquium 7, 83–85. Bartus, Mars Mars holding a patera: an unusual type of Roman bronze figurines. In: Ph. Della Casa – E. DeschlerErb (eds.): New Research on Ancient Bronzes, Acta of the XVIIIth International Congress on Ancient Bronzes, Zürich 2013. Zurich Studies in Archaeology 10 (2015) 131–135. Bartus, Preliminary D. Bartus: Roman figural bronzes from Brigetio: preliminary notes. In: Novotná, M. et al. (eds.): The phenomena of cultural borders and border cultures across the passage of time (From the Bronze Age to Late Antiquity). Anodos. Studies of the Ancient World 10 (2010). Trnava 2011, 17–28. Berger, Myron E. Berger: Zum samischen Zeus des Myron in Rom. Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts. Römische Abteilung 76 (1969) 66–92. Beschi, Montorio L. Beschi: I bronzetti romani di Montorio Veronese. Memorie. Classe di scienze morali e lettere. Vol. 33. Fasc. 2. Venezia 1962. Bieber, Hellenistic Sculpture M. Bieber: The Sculpture of the Hellenistic Age. New York 1961. 130 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Bieber, Kassel M. Bieber: Die antiken Skulpturen und Bronzen des Königlichen Museum Fridericianum in Cassel. Marburg 1915. Birkle, Votivbleche N. Birkle: Untersuchungen zur Form, Funktion und Bedeutung gefiederter römischer Votivbleche. Universitätsforschungen zur Prähistorischen Archäologie 234. Bonn 2013. Bolla, Chierici M. Bolla: Bronzi figurati romani dal territorio reggiano nel Museo Chierici di Reggio Emilia. Pagine di archeologia 4. Reggio Emilia 2012. Bolla, Como M. Bolla: I bronzetti romani. In: M. Bolla – G. P. Tabone (eds.): Bronzistica figurata preromana e romana del Civico Museo Archeologico «Giovio» di Como. Como 1996, 205–318. Bolla, Divinità M. Bolla: Bronzetti romani di divinità in Italia settentrionale: alcune osservazioni. In: G. Cuscito – M. Verzár-Bass (eds.): Bronzi di età romana in Cisalpina. Trieste 2002, 73–159. Bolla, Funerari M. Bolla: Bronzetti in contesti funerari di età romana. Lanx 15 (2013) 1–50. doi:10.13130/20354797/3734 Bolla, Minerva M. Bolla: Minerva nella piccola bronzistica dell’Italia settentrionale. In: M. Denoyelle – S. DescampsLequime – B. Mille – S. Verger (eds.): Bronzes grecs et romains, recherches récentes – Hommage à Claude Rolley. INHA (Actes de colloques) 2012. http://inha.revues.org/3945 Bolla, Montecchio M. Bolla: Bronzetti romani da Montecchio Maggiore e Isola Vicentina. Studi e Ricerche – Associazione Amici del Museo – Museo Civico “G. Zannato” Montecchio Maggiore (Vicenza) 16 (2009) 67–82 . Bolla, Settentrionale M. Bolla: Recipienti e statuine in bronzo romani in Italia settentrionale: Stato degli studi e problemi aperti. Quaderni Friulani di Archeologia 16 (2006) 45–66. Bolla, Veronese M. Bolla: Bronzetti figurati romani del territorio Veronese. Rassegna di studi del Civico museo archeologico e del Civico gabinetto numismatico di Milano 63–64 (1999) 193–259. Bondoc – Dincă, Caracal D. Bondoc – D. R. Dincă: Roman figurines of bronze. The Museum from Caracal. (Roman figurines of bronze from Romula). Craiova 2003. Boube-Piccot, Maroc I Ch. Boube-Piccot: Les bronzes antiques du Maroc. I. Le statuaire. Rabat 1969. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 131 Boube-Piccot, Maroc II Ch. Boube-Piccot: Les bronzes antiques du Maroc. II. Le mobilier. Rabat 1975. Boucher – Oggiano-Bitar, Bavay S. Boucher – H. Oggiano-Bitar: Le trésor des bronzes de Bavay. Revue du Nord. Hors Série, Collection Archéologie 3. Lille 1993. Boucher – Oggiano-Bitar, Lares S. Boucher – H. Oggiano-Bitar: Lares: essai de datation. In: Bronzekolloquium 12, 231–240. Boucher – Tassinari, Lyon I S. Boucher – S. Tassinari: Bronzes antiques du Musée de la Civilisation Gallo-Romaine à Lyon. I. Inscriptions, statuaire, vaisselle. Lyon 1976. Boucher, Beaux-Arts S. Boucher: Bronzes romains figurés du Musée des Beaux-Arts de Lyon. Collections des musées de Lyon IX. Lyon 1973. Boucher, Chalon-sur-Saône S. Boucher: Musée Denon. Chalon-sur-Saône. Les bronzes figurés antiques. Lyon 1983. Boucher, Évreux S. Boucher – J.-P. Boucher: Musée d’Évreux. Collections archéologiques. Bronzes antiques I. Statuaire et inscription. Évreux 1988. Boucher, Gaule S. Boucher: Recherches sur les bronzes figurés de Gaule pré-romaine et romaine. Roma 1976. Boucher, Vienne S. Boucher: Vienne. Bronzes antiques. Inventaire des collections publiques françaises 17. Paris 1971. Braemer, Occident F. Braemer (ed.): L’art dans l’occident romain. Trésors d’argenterie. Sculptures de bronze et de pierre. Paris 1963. Braun, Bronzebalsamarien C. Braun: Römische Bronzebalsamarien mit Reliefdekor. British Archaeological Reports, International Series 917. Oxford 2001. Bronzekolloquium 3 Actes des IIIes journées internationales consacrées à l’étude des bronzes romains. Bruxelles – Mariemont 27–29 mai 1974. Bulletin des Musées Royaux d’Art et d’Histoire 46 (1974) 5–218. Bronzekolloquium 5 C. Berard – P. Ducrey (eds.): Bronzes hellénistiques et romains. Tradition et renouveau. Actes du V e Colloque International sur les Bronzes Antiques. Lausanne, 8–13 mai 1978. Cahiers d’Archéologie Romande 17. Lausanne 1979. Bronzekolloquium 6 U. Gehrig (ed.): Toreutik und figürliche Bronzen römischer Zeit. Akten der 6. Tagung über antike Bronzen 13. – 17. Mai 1980 in Berlin. Berlin 1984. Bronzekolloquium 7 J. Fitz (ed.): Bronzes romains figurés et appliqués et leurs problèmes techniques. Actes du VIIe Colloque International sur les bronzes antiques. Alba Regia 21. Székesfehérvár 1984. 132 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Bronzekolloquium 10 J. Ronke (ed.): Akten der 10. Internationalen Tagung über antike Bronzen. Freiburg, 18. – 22. Juli 1988. Forschungen und Berichte zur Vor- und Frühgeschichte in Baden-Württemberg 45. Stuttgart 1994. Bronzekolloquium 11 J. Arce – F. Burkhalter (eds.): Bronces y religión romana. Actas del XI Congreso Internacional de Bronces Antiguos. Madrid, Mayo – Junio 1990. Madrid 1993. Bronzekolloquium 12 S. T. A. M. Mols et al. (eds.): Acta of the 12th International Congress on Ancient Bronzes, Nijmegen 1992. Nijmegen 1995. Bronzekolloquium 13 C. C. Mattusch – A. Brauer – S. E. Knudsen (eds.): From the parts to the whole 1–2. Acta of the 13th International Bronze Congress, held at Cambridge, Massachusetts, May 28 – June 1, 1996. Portsmouth 2000. Bronzekolloquium 14 R. Thomas (ed.): Antike Bronzen. Werkstattkreise: Figuren und Geräte. Akten des 14. Internationalen Kongresses für Antike Bronzen in Köln, 21. bis 24. September 1999. Kölner Jahrbuch 33. Köln 2000. Bronzekolloquium 15 A. Giumlia-Mair (ed.): I bronzi antichi: Produzione e tecnologia. Atti del XV Congresso Internazionale sui Bronzi Antichi organizzato dall’Università di Udine, sede di Gorizia, Grado-Aquileia, 22–26 maggio 2001. Monographies Instrumentum 21. Montagnac 2002. Bronzekolloquium 16 C. Muşeţeanu (ed.): The Antique Bronzes: Typology, Chronology, Authenticity. Acta of the 16th International Congress of Antique Bronzes, Bucharest, May 26th–31th, 2003. Bucharest 2004. Brunšmid, Zagreb J. Brunšmid: Antikni figuralni bronsani predmeti u hrvatskom narodnom muzeju u Zagrebu. Vjesnik Hrvatskoga Arheološkoga Društva N.S. 13 (1913–1914) 207–268. Budetta – Pagano, Ercolano T. Budetta – M. Pagano: Ercolano: Legni e piccoli bronzi. Testimonianze dell’arredo e delle suppellettili della casa romana. Roma 1988. Budischovsky, Isiaques M.-C. Budischovsky: La diffusion des cultes isiaques autour de la Mer Adriatique. I. Inscriptions et monuments. Études préliminaires aux religions orientales dans l’Empire Romain 61. Leiden 1977. Burger, Schwarzenbach D. Burger: Der gallo-römische Umgangstempel »Auf dem Spätrech« bei Schwarzenbach (Lkr. St. Wendel) im Saarland. Ein Pilgerheiligtum für Mars Cnabetius in der Civitas Treverorum? Archäologisches Korrespondenzblatt 42.2 (2012) 225–243. Büttner, Zugmantel A. Büttner: Figürlich verzierte Bronzen vom Kastell Zugmantel. Saalburg Jahrbuch 20 (1962) 62–75. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 133 Caravale, Orvieto A. Caravale: Museo Claudio Faina di Orvieto. Bronzetti votivi. Citta di Castello 2003. Càssola Guida, Trieste P. Càssola Guida: Bronzetti a figura umana dalle collezioni dei Civici Musei di Storia ed Arte di Trieste. Trieste 1978. Cat. Bologna 1964 Arte e civiltà romana nell’Italia settentrionale dalla repubblica alla tetrarchia. 20 settembre – 22 novembre 1964, Bologna, Palazzo dell’Archiginnasio. Bologna 1964. Cat. Bulgare 1984 Le bronze sculpte de l’époque romaine au Musée archéologique national auprès de l’Académie bulgare des sciences. Sofia 1984. Cat. Burlington Exhibition of Ancient Greek Art, Burlington Fine Arts Club. London 1904. Cat. Innsbruck 1989 Herrscher, Krieger und Geliebte. Antike Götter und Ihr Himmel. Sonderausstellung Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum, Innsbruck, 30. Mai bis 27. August 1989. Innsbruck 1989. Cat. Lyon 2001 Romains de Hongrie. Ier–Ve siècles après J.-C. Musée de la Civilisation gallo-romaine, Lyon, décembre 2001 – mai 2002. Lyon 2001. Cat. Petronell 1973 Die Römer an der Donau. Noricum und Pannonien. Landesausstellung, Schloss Traun, Petronell, 25. Mai bis 28. Oktober 1973. Petronell 1973. Cat. Sofia 1984 Le bronze sculpte de l’époque romaine au Musée archéologique national auprès de l’Académie bulgare des sciences. Sofia 1984. Cat. Suisse 1978 Bronzes romains de Suisse. V e Colloque international sur les bronzes antiques. Lausanne, Musée Cantonal d’Archéologie et d’Histoire. 8 mai – 18 juin 1978. Lausanne 1978. Cellini, Tyche G. A. Cellini: Aspetti iconografici ed ideologici di Tyche nel mondo ellenistico-romano. Quaderni Ticinesi di numismatica e antichità classiche 36 (2007) 157–190. Chew, Minerve H. Chew: Le sein nu de Minerve: à propos d’une statuette en bronze d’époque romaine. Bulletin Archéologique 26 (1998) 33–63. Clarac, Sculpture C.-O.-F.-J.-B. Comte de Clarac: Musée de sculpture antique et moderne III. Paris 1850. Comstock – Vermeule, Boston M. Comstock – C. Vermeule: Greek, Etruscan and Roman Bronzes in the Museum of Fine Arts, Boston. Boston 1971. Cook, Zeus A. B. Cook: Zeus. A Study in Ancient Religion. Vol. I-II. New York 1964–1965. 134 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Cserményi, Vénus V. Cserményi: Statuettes de Vénus en Pannonie. In: Bronzekolloquium 7, 135–137. D’Andria, Veleia F. D’Andria: I bronzi romani di Veleia, Parma e del territorio Parmense. Contributi dell’Istituto di Archeologia 3 (1970) 3–141. De Ridder, Louvre I A. De Ridder: Les bronzes antiques du Louvre. I. Les figurines. Paris 1913. Di Stefano, Palermo C. A. Di Stefano: Bronzetti figurati del Museo Nazionale di Palermo. Studi e materiali 2. Roma 1975. Dohrn, Antiochia T. Dohrn: Die Tyche von Antiochia. Berlin 1960. Donnay, Iuppiter Tonans G. Donnay: Le „Iuppiter Tonans” du Capitole romain et ses imitations dans les bronzes figurés. In: Bronzekolloquium 6, 107–110. Dörig, Zeuskoloss J. Dörig: Lysipps Zeuskoloss von Tarent. Jahrbuch des Deutschen Archäologischen Instituts 79 (1964) 257–278. Drča, Niš S. Drča: Sitna rimska bronzana plastika u narodnom muzeju u Nišu. Zbornik Narodni Muzej Niš 6–7 (1991) 19–42. Dumoulin, Schildkröte D. Dumoulin: Antike Schildkröte. Würzburg 1994. Durham, Britain E. Durham: Depicting the gods: metal figurines in Roman Britain. Internet Archaeology 31 (2012) http://dx.doi.org/10.11141/ia.31.2 Eingartner, Isis J. Eingartner: Isis und ihre Dienerinnen in der Kunst der römischen Kaiserzeit. Mnemosyne Supplementum 115. Leiden 1991. Esperandieu – Rolland, Seine Maritime E. Esperandieu – H. Rolland: Bronzes antiques de la Seine-Maritime. Gallia Supplément 13. Paris 1959. Faider-Feytmans, Bavai G. Faider-Feytmans: Recueil des bronzes de Bavai. Gallia Supplément 8. Paris 1957. Faider-Feytmans, Belgique G. Faider-Feytmans: Les bonzes romains de Belgique. Mainz 1979. Faider-Feytmans, Mars G. Faider-Feytmans: Quelques statuettes de Mars provenant du sud de la Belgique. Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums 20 (1973) 276–277. Faust, Trier I S. Faust: Figürliche Bronzen und Gegenstände aus anderen Metallen aus Stadt und Regierungsbezirk Trier in Privatbesitz. Trierer Zeitschrift 57 (1994) 283–313. Faust, Trier II S. Faust: Figürliche Bronzen und Gegenstände aus anderen Metallen aus Stadt und Regierungsbezirk Trier in Privatbesitz II. Trierer Zeitschrift 63 (2000) 263–306. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 135 Faust, Trier III S. Faust: Figürliche Bronzen und Gegenstände aus anderen Metallen aus Stadt und Bezirk Trier in Privatbesitz III. Trierer Zeitschrift 67/68 (2004/2005) 157–212. Faust, Trier IV S. Faust: Figürliche Bronzen und Gegenstände aus anderen Metallen aus Stadt und Bezirk Trier in Privatbesitz IV. Trierer Zeitschrift 71/72 (2008/2009) 289–320. Fernández Uriel, Venus P. Fernández Uriel: Un aspecto de los Lares domesticos. Venus romanas de bronce. Análisis y tipología. Espacio, Tiempo y Forma. Ser. II. Historia Antigua 11 (1998) 335–395. Finály, Minerva Finály G.: Négy Minerva szobrocska. Archaeologiai Értesítő 17 (1897) 330–333. Fitz, Bronzeindustrie J. Fitz: Römische Bronzeindustrie in Pannonien. Bulletin du Musée Roi Saint Étienne. Série D. No. 148. Székesfehérvár 1982. Fleischer, Basen R. Fleischer: Eine Gruppe syrisch-phönikischer Bronzestatuetten-Basen. Damaszener Mitteilungen 1 (1983) 31–42. Fleischer, Österreich R. Fleischer: Die römischen Bronzen aus Österreich. Mainz 1967. Franken, Köln I N. Franken: Die antiken Bronzen im Römischgermanischen Museum Köln. Die Bronzestatuetten ohne Fundortgabe. Die Statuetten aus dem Fund von La Comelle-sous-Beuvray. Kölner Jahrbuch 27 (1994) 405–511. Franken, Köln II N. Franken: Die antiken Bronzen im Römischgermanischen Museum Köln. Fragmente von Statuen. Figürlicher Schmuck von architektonischen Monumenten und Inschriften. Hausausstattung, Möbel, Kultgeräte, Votive und verschiedene Geräte. Kölner Jahrbuch 29 (1996) 7–203. Franken, Sammlung Leven N. Franken: Antiken aus der Sammlung des Kölner Kaufmanns Peter Leven (1796–1850). Kölner Jahrbuch 32 (1999) 285–300. Franzoni, Verona L. Franzoni: Bronzetti romani del Museo Archeologico di Verona. Venezia 1973. Frel, Dolicene J. Frel: Dolicene à Brigetio. Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis 28 (1992) 101–106. Frel, Zénodore J. Frel: Zénodore et la sculpture en Gaule. Revue Archéologique de l’Est et du Centre-Est 38 (1987) 301–314. Friedrichs, Berlin C. Friedrichs: Berlins antike Bildwerke. II. Geräthe und Broncen im Alten Museum. Düsseldorf 1871. 136 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Galestin, Mars M. C. Galestin: A New Mars from the Netherlands. In: Bronzekolloquium 10, 155–159. Galliazzo, Treviso V. Galliazzo: Bronzi romani del Museo Civico di Treviso. Roma 1979. Gamer, Neptunstatuette G. Gamer: Neptunstatuette im Römisch-Germanischen Museum. Kölner Jahrbuch für Vor- und Frühgeschichte 17 (1980) 79–87. Garbsch, Paraderüstungen J. Garbsch: Römische Paraderüstungen. Katalog der Ausstellung. München 1978. Geppert, Dioskuren S. Geppert: Castor und Pollux. Untersuchung zu den Darstellungen der Dioskuren in der römischen Kaiserzeit. Charybdis. Schriften zur Archäologie 8. Münster 1996. Goette, Togadarstellungen H. R. Goette: Studien zu römischen Togadarstellungen. Beiträge zur Erschließung hellenistischer und kaiserzeitlicher Skulptur und Architektur 10. Mainz 1989. Grimm, Zeugnisse G. Grimm: Die Zeugnisse ägyptischer Religion und Kunstelemente im römischen Deutschland. Études préliminaires aux religions orientales dans l’Empire Romain 12. Leiden 1969. Gschwantler – Winter, Bronzewerkstätten K. Gschwantler – H. Winter: Bronzewerkstätten in der Austria Romana. Ein Forschungsprojekt. Römisches Österreich 17/18 (1991) 107–141. Gschwantler, Jupiterstatuette K. Gschwantler: Eine Jupiterstatuette aus Eferding. Römisches Österreich 26 (2003) 109–116. Guillaumet – Mordant – Rolley, Avallon J.-P. Guillaumet – C. Mordant – C. Rolley: Bronzes antiques de l’Yonne. Musée de l’Avallonais 1981. Gurlitt, Trau I W. Gurlitt: Antike Denkmäler im Wiener Privatbesitze. Bronzen der Sammlung Trau. Archaeologischepigraphische Mittheilungen aus Oesterreich 2 (1878) 146–160. Gurlitt, Trau II W. Gurlitt: Antike Denkmäler im Wiener Privatbesitze. Bronzen der Sammlung Trau. Archaeologischepigraphische Mittheilungen aus Oesterreich 3 (1879) 183–188. Guß+Form K. Gschwantler (ed.): Guß+Form. Bronzen aus der Antikensammlung. Wien 1986. Hampel, Repertorium Hampel J.: Magyarhoni régészeti leletek repertoriuma. Archaeologiai Közlemények 13.2 (1880) 33–75. Hatt, Strasbourg II J.-J. Hatt: Observations sur quelques statuettes gallo-romaines en bronze du Musée de Strasbourg (deuxième partie). Revue archéologique de l’Est et du Centre-Est 12 (1961) 116–146. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 137 Hillebrand, Vezető 1938 Hillebrand J. – Tompa F. – Paulovics I. – Fettich N.: Vezető a régészeti gyűjteményben. Magyar Nemzeti Múzeum. Budapest 1938. Hekler, Hermes-Thot Hekler A.: Hermes-Thoth szobrocskák a Nemzeti Múzeumban. Archaeologiai Értesítő 28 (1908) 189–191. Hekler, Jegyzetek Hekler A.: Archaeológiai jegyzetek vidéki múzeumainkból. Múzeumi és Könyvtári Értesítő 3 (1909) 196–205. Hekler, Skulpturen A. Hekler: Die Sammlung antiker Skulpturen. Wien 1929. Hiller, Eroten H. Hiller: Römische Statuettenpaare fackeltragender Eroten in hellenistischer Tradition. In: Bronzekolloquium 15, 462–477. Hölscher, Victoria T. Hölscher: Victoria Romana. Archäologische Untersuchungen zur Geschichte und Wesenart der römischen Siegesgöttin von den Anfängen bis zum Ende des 3. Jhs. n. Chr. Mainz 1967. Hörig – Schwertheim, CCID M. Hörig – E. Schwertheim: Corpus Cultus Iovis Dolicheni. Études préliminaires aux religions orientales dans l’Empire Romain 106. Leiden 1987. Humer – Kremer, Götterbilder F. Humer – G. Kremer (ed.): Götterbilder – Menschenbilder. Religion und Kulte in Carnuntum. Ausstellung in Rahmen der Niederösterreichischen Landesausttellung 2011 „Erobern – Entdecken – Erleben im Römerland Carnuntum” im Archäologischen Museum Carnuntinum, Bad Deutsch-Altenburg 16. April 2011 bis 15. November 2012. Katalog des NÖ Landesmuseums NF 498. St. Pölten 2011. Humer, Kostbarkeiten F. Humer (ed.): Von Kaisern und Bürgern. Antike Kostbarkeiten aus Carnuntum. St. Pölten 2009. Hübener, Augsburg W. Hübener: Zum römischen und frühmittelalterlichen Augsburg. Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums 5 (1958) 154–238. Jacob-Felsch, Statuenbasen M. Jacob-Felsch: Die Entwicklung griechischer Statuenbasen und die Aufstellung der Statuen. Waldsassen 1969. Kádár, Kulte Z. Kádár: Die kleinasiatisch-syrischen Kulte in Ungarn. Études préliminaires aux religions orientales dans l’Empire Romain 2. Leiden 1962. Kan, Dolichenus A. H. Kan: Jupiter Dolichenus. Sammlung der Inschriften und Bildwerke. Leiden 1943. Kaufmann-Heinimann, Augst A. Kaufmann-Heinimann: Die römischen Bronzen der Schweiz. I. Augst. Mainz 1977. 138 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Kaufmann-Heinimann, Götter A. Kaufmann-Heinimann: Götter und Lararien aus Augusta Raurica. Herstellung, Fundzusammenhänge und sakrale Funktion figürlicher Bronzen in einer römischen Stadt. Forschungen in Augst 26. Augst 1998. Kaufmann-Heinimann, Mâcon A. Kaufmann-Heinimann: Les statuettes de Mâcon, un ensemble particulier. In: F. Baratte et al. (eds.): Autour du trésor de Mâcon. Luxe et quotidien en Gaule romaine. St-Just-la-Pendue 2007, 19–38. Kaufmann-Heinimann, Neufunde A. Kaufmann-Heinimann: Die römischen Bronzen der Schweiz. V. Neufunde und Nachträge. Mainz 1994. Kaufmann-Heinimann, Silberstatuetten A. Kaufmann-Heinimann: Die Silberstatuetten des Herkules und der Minerva aus Kaiseraugst-Schmidmatt. Archäologie der Schweiz 8 (1985) 30–38. Kaufmann-Heinimann, Statuettenfunde A. Kaufmann-Heinimann: Götter im Keller, im Schiff und auf dem Berg. Alte und neue Statuettenfunde aus dem Imperium Romanum. In: Bronzekolloquium 16, 249–263. Kellner – Zahlhaas, Weißenburg H. J. Kellner – G. Zahlhaas: Der römische Schatzfund von Weißenburg. Mainz 1993. Kent Hill, Baltimore D. Kent Hill: Catalogue of Classical Bronze Sculpture in the Walters Art Gallery. Baltimore 1949. Kent Hill, Jeune Bacchus D. Kent Hill: Un jeune Bacchus, ornement de trépied, provenant de Gaule, à la Walters Art Gallery de Baltimore. Gallia 10 (1952) 31–42. Klatt, Klapptische U. Klatt: Römische Klapptische. Drei- und vierbeinige Stützgestelle aus Bronze und Silber. Kölner Jahrbuch 28 (1995) 349–573. Klöckner, Poseidon A. Klöckner: Poseidon und Neptun. Zur Rezeption griechischer Götterbilder in der römischen Kunst. Saarbrücker Studien zur Archäologie und Alten Geschichte 12. Saarbrücken 1997. Kohlert-Németh, Nida I M. Kohlert-Németh: Römische Bronzen aus NidaHeddernheim I. Götter und Dämonen. Archäologische Reihe 11. Frankfurt am Main 1988. Kolling, Schwarzenacker A. Kolling: Die Bronzestatuetten aus dem Säulenkeller. Forschungen im römischen Schwarzenacker 1. Einöd-Saar 1967. Kolník, Plastika T. Kolník: Staroveká plastika. Bratislava 1981. Kolník, Slowakei T. Kolník: Römische und germanische Kunst in der Slowakei. Bratislava 1984. Koščević, Siscia R. Koščević: Siscia. Pannonia Superior. Finds and Metalwork Production. British Archaeological Reports. International Series 621. Oxford 1995. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 139 Körte, Göttingen G. Körte: Aus dem Archäologischen Institut der Universität Göttingen. II. Göttinger Bronzen. Abhandlungen der Königlichen Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen. Philologisch-historische Klasse. N.F. XVI.4. Berlin 1917. Kunckel, Genius H. Kunckel: Der römische Genius. Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts. Römische Abteilung. 20. Ergänzungsheft. Heidelberg 1974. Kunckel, Larenstatuetten H. Kunckel: Fundzusammenhänge von Larenstatuetten im Nationalmuseum von Neapel. In: Bronzekolloquium 6, 125–129. Kunze, Coll. Borowski M. Kunze: Griechische und römische Bronze. Meisterwerke antiker Bronzen und Metallarbeiten aus der Sammlung Borowski I. Mainz 2007. Künzl, Venus E. Künzl: Venus vor dem Bade – ein Neufund aus der Colonia Ulpia Traiana und Bemerkungen zum Typus der ’sandalenlösenden Aphrodite’. Bonner Jahrbücher 170 (1970) 102–162. Ladek, Hollitzer F. Ladek: Alterthümer von Brigetio. Archaeologischepigraphische Mittheilungen aus Oesterreich-Ungarn 14 (1891) 40–46. Laflı – Feugère, Cilicie E. Laflı – M. Feugère: Statues et statuettes en bronze de Cilicie. Avec deux annexes sur la main de Comana et les figurines en bronze du Musée de Hatay. British Archaeological Reports. International Series 1584. Oxford 2006. Lamb, Bronzes W. Lamb: Greek and Roman Bronzes. London 1929. Láng, Dolichenum 1925 Láng N.: A brigetiói Dolichenum. In: KlebelsbergFestschrift. Budapest 1925, 92–106. Láng, Dolichenum 1941 F. Láng: Das Dolichenum von Brigetio. In: Laureae Aquincenses memoriae Valentini Kuzsinszky dicate 2. Dissertationes Pannonicae Ser. II. No. 11. Budapest 1941, 165–181. Lebel – Boucher, Autun P. Lebel – S. Boucher: Musée Rolin. Bronzes figurés antiques. Paris 1975. Lebel, Besançon P. Lebel: Catalogue des collections archéologiques de Besançon. V. Les bronzes figurés. Annales Littéraires de l’Université de Besançon. Vol. 26 (Archéologie 8). Paris 1961. Lebel, Langres P. Lebel: Catalogue des bronzes figurés antiques du Musée de Langres. Langres 1965. Lebel, Montbéliard P. Lebel: Catalogue des Collections Archéologiques de Montbéliard 3. Les bronzes figurés. Paris 1962. Leibundgut, Avenches A. Leibundgut: Die römischen Bronzen der Schweiz. II. Avenches. Mainz 1976. 140 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Leibundgut, Serienproduktion A. Leibundgut: Kritische Überlegungen zum Problem der postulierten Serienproduktion. In: Bronzekolloquium 6, 149–159. Leibundgut, Westschweiz A. Leibundgut: Die römischen Bronzen der Schweiz. III. Westschweiz, Bern und Wallis. Mainz 1980. Lichocka, Fortuna B. Lichocka: L’iconographie de Fortuna dans l’Empire Romain. Travaux du Centre d’Archéologie Méditerrannéenne de l’Académie Polonaise des Sciences 29. Varsovie 1997. LIMC Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae. Zürich – München – Düsseldorf 1981–2009. Lindgren, Britain C. Lindgren: Classical Art Forms and Celtic Mutilations. Figural Art in Roman Britain. New Yersey 1980. Lützow, Münchener Antiken C. Lützow: Münchener Antiken. München 1869. Maderna, Vorbilder C. Maderna: Iuppiter, Diomedes und Merkur als Vorbilder für römische Bildnisstatuen. Untersuchungen zum römischen statuarischen Idealporträt. Heidelberg 1988. Maionica – Schneider, Reise E. Maionica – R. Schneider: Bericht über eine Reise im westlichen Ungarn. Archaeologisch-epigraphische Mittheilungen aus Oesterreich 1 (1877) 145–171. Manfrini-Aragno, Bacchus I. Manfrini-Aragno: Bacchus dans le bronzes hellénistiques et romains. Les artisans et leur répertoire. Cahiers d’Archéologie Romande 34. Lausanne 1987. Marinescu, Dakien L. Marinescu: Typen römischer Bronzestatuetten aus Dakien. In: Bronzekolloquium 10, 269–280. Marinescu, Merkur L. Marinescu: Zwei Hypostasen des Merkur in der Kunst der Dacia Romana. In: Bronzekolloquium 14, 197–201. Masner, Kunst und Industrie K. Masner: Katalog der Archäologischen Ausstellung im k. k. österreichischen Museum für Kunst und Industrie 22. Mai bis 31. August 1893. Wien 1893. Melchart, Kostbarkeiten W. Melchart: Antike Kostbarkeiten aus österreichischem Privatbesitz. Wien 1997. Menzel, Bayern H. Menzel: Römische Bronzen aus Bayern. Augsburg 1969. Menzel, Bonn H. Menzel: Die römischen Bronzen aus Deutschland. III. Bonn. Mainz 1986. Menzel, Hannover H. Menzel: Römische Bronzen. Bildkataloge des Kestner-Museums, Hannover VI. Hannover 1964. Menzel, Jupiter H. Menzel: Zwei Bronzestatuetten eines sitzenden Jupiters. Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums 10 (1963) 192–196. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 141 Menzel, Jupiterstatuetten H. Menzel: Die Jupiterstatuetten von Bree, Évreux und Dalheim und verwandte Bronzen. In: Bronzekolloquium 6, 186–196. Menzel, Observations H. Menzel: Observations on Selected Bronzes in the Master Bronzes Exhibition. In: S. Doeringer – D. G. Mitten – A. Steinberg (eds.): Art and Technology. A Symposium on classical Bronzes. Cambridge – London 1970, 221–234. Menzel, Trier H. Menzel: Die römischen Bronzen aus Deutschland. II. Trier. Mainz 1966. Menzel, Würzburg H. Menzel: Römische Bronzen des Martin von WagnerMuseums in Würzburg. Mainz 1975. Mercando – Zanda, Industria L. Mercando – E. Zanda: Bronzi da Industria. Roma 1998. Merlat, Répertoire P. Merlat: Répertoire des inscriptions et monuments figurés du culte de Iupiter Dolichenus. Paris 1951. Meyer, Antiocheia 2000 M. Meyer: Bronzestatuetten im Typus der Tyche von Antiocheia. In: Bronzekolloquium 14, 185–195. Meyer, Antiocheia 2006 M. Meyer: Die Personifikation der Stadt Antiocheia: ein neues Bild für eine neue Gottheit. Jahrbuch des Deutschen Archäologischen Instituts. Ergänzungsheft 33. Berlin 2006. Milch, Dolichenum A. Milch: A bregetiumi Jupiter-dolycenus szentély. A Komáromvármegyei és városi Múzeum-Egyesület 1900. évi értesítője 14 (1901) 27–35. Mina, Mars J. Mina – B. Wright – A. Matei – C. Găzdac: Mars from Porolissum. In: L. Ruscu – C. Ciongradi – R. Ardevan (eds.): Orbis Antiqvvs. Studia in honorem Ioannis Pisonis. Cluj-Napoca 2004, 606–616. Najdenova, Ratiaria V. Najdenova: Les bronzes de Ratiaria (Mésie Supériure). In: Bronzekolloquium 10, 297–304. Neugebauer, Bronzestatuetten K. A. Neugebauer: Erwerbungen der Antikensammlungen in Deutschland. Berlin. Antiquarium. I. Bronzestatuetten. Archäologischer Anzeiger 1922, 59–119. Neugebauer, Mars K. A. Neugebauer: Über einen gallorömischen Typus des Mars. Bonner Jahrbücher 147 (1942) 228–236. Neugebauer, Selene K. Neugebauer: Selene auf Weltkugel. Mainzer Zeitschrift 1933, 83–86. Nuţu – Chiriac, Priapus G. Nuţu – C. Chiriac: A bronze herm of Priapus in a private collection. Peuce S.N. 3–4 (2005–2006) 217–230. Oggiano-Bitar, Bouches-du-Rhône H. Oggiano-Bitar: Bronzes figurés antiques des Bouchesdu-Rhône. Gallia Supplément 43. Paris 1984. 142 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Oggiano-Bitar, Mercure H. Oggiano-Bitar: Typologie de Mercure en Gaule. In: Bronzekolloquium 10, 311–318. Ognenova, Sofia L. Ognenova-Marinova: Statuettes en bronze du Musée national archéologique à Sofia (statuettes de culte). Sofia 1975. Oria – Escobar, Betica M. Oria Segura – B. Escobar Pérez: Dioses romanos en bronce de la Betica Occidental. In: J. M. Campos (ed.): Arqueología en el entorno del Bajo Guadiana. Huelva 1994, 441–467. Overbeck, Kunstmythologie J. Overbeck: Griechische Kunstmythologie. Leipzig 1871. Párducz, Hódmezővásárhely Párducz M.: A hódmezővásárhelyi református gimnázium régiséggyűjteménye II–V. Dolgozatok – Travaux de l’Institut Archéologique de l’Université François-Joseph 13 (1937) 120–194. Paulovics, Kisbronzok I. Paulovics: Brigetioi kisbronzok magángyűjteményekből. Archaeologiai Értesítő III.3 (1942) 216–245. Paulovics, Kisplasztika I. Paulovics: Római kisplasztikai műhely Pannoniában. Pannonia 1(1935) 21–27. Paulovics, Művésznév I. Paulovics: Római művésznév Brigetioból. Egyetemes Phililogiai Közlöny 56 (1932) 183–185. Paulovics, Savaria I. Paulovics: Savaria Capitoliuma. Archaeologiai Értesítő III.1 (1940) 19–47. Pelikán, Slovensko O. Pelikán: Slovensko a Rímske Impérium. Bratislava 1960. Petit, Petit Palais J. Petit: Musée de Petit Palais. Bronzes antiques de la collection Dutuit. Grecs, hellénistiques, romains et de l’Antiquité tardive. Paris 1980. Pinto, Portugal A. J. N. Pinto: Bronzes figurativos romanos de Portugal. Lisboa 2002. Pirzio Biroli Stefanelli, Bronzo L. Pirzio Biroli Stefanelli (ed.): Il bronzo dei Romani. Arrede e suppellettile. Roma 1990. Planson – Lagrange, Bolards E. Planson – E. Lagrange: La «Minerve» des Bolards. Revue Archéologique 1970, 8–92. Popović, Jugoslavije L. B. Popović et al.: Antička bronza u Jugoslaviji. Beograd 1969. Poulsen, Werkstattbestimmung E. Poulsen: Probleme der Werkstattbestimmung gegossener römischer Figuralbronzen. Acta Archaeologica 48 (1977) 1–60. Ratimorská – Minaroviech, Dolichenum P. Ratimorská – J. Minaroviech: Roman Sanctuary of Jupiter Dolichenus in Brigetio and its Hypothetical Reconstruction. In: K. Kuzmová – I. Kvetánová (eds.): In honour of Marie Dufková. Anodos. Studies of the Ancient World 9 (2009). Trnava 2010, 119–132. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 143 RCP J. Fitz (ed.): Religions and Cults in Pannonia. Bulletin du Musée Roi Saint-Étienne. Séria A. No. 33. Székesfehérvár 1998. Récsei, Pannonia Récsei V.: Pannonia ó-kori mythologiai emlékeinek vázlata. Esztergom 1894. Reinach, Répertoire S. Reinach: Répertoire de la statuaire grecque et romaine I-VI. Paris 1897–1924. Reinach, Saint-Germain S. Reinach: Antiquités nationales. Description raisonnée du Musée de Saint-Germain-en-Laye. Bronzes figurés de la Gaule romaine. Paris 1889. Richter, Bronzes G. M. A. Richter: Classical Accessions: Bronzes. Bulletin of the Metropolitan Museum of Art 16 (1921) 34–38. Richter, Metropolitan G. M. A. Richter: The Metropolitan Museum of Art. Greek, Etruscan and Roman Bronzes. New York 1915. Ritter, Hercules S. Ritter: Hercules in der römischen Kunst von den Anfängen bis Augustus. Archäologie und Geschichte 5. Heidelberg 1995. Ritter, Köln S. Ritter: Die antiken Bronzen im Römisch-Germanischen Museum Köln. Die Statuetten aus Köln. Kölner Jahrbuch 27 (1994) 317–403. Ritter, Köln Vernetzung S. Ritter: Bronzestatuetten aus Köln: Versuch einer Vernetzung. Kölner Jahrbuch 32 (1999) 727–737. Roer, Schildkröte H. H. Roer: Schildkröte, Frosch und Eidechse in der griechischen und römischen Antike. Wien 1965 (diszszertáció, kézirat). Rogge – Vermeulen, Kruishoutem M. Rogge – F. Vermeulen – L. Moens: Ein bemerkenswerter Fund römischer Bronzestatuetten aus Kruishoutem (Ostflandern). Archäologisches Korrespondenzblatt 25 (1995) 193–207. Rolland, Haute-Provence H. Rolland: Bronzes antiques de Haute-Provence. Gallia Supplément 18. Paris 1965. Rolley, Minerves Cl. Rolley: Minerves en course. À propos de quelques bronzes de Bourgogne. Revue Archéologique de l’Est et du Centre-Est 33 (1982) 80–85. Rómer, Ó-Szőny Rómer F.: Az újabb időben Ó-Szőnyön kiásott római régiségek. Archaeologiai Közlemények 1866, 151–163. Roncalli, Todi F. Roncalli: Il «Marte» di Todi. Bronzistica etrusca ed inspirazione classica. Atti della Pontificia Accademia Romana di Archeologia Serie III. Memorie. Volume XI.2. Vatican 1973. von Sacken, Wien E. von Sacken: Die antiken Bronzen des k.k. Münzund Antiken-Cabinetes in Wien. I. Die figuralischen Bildwerke classischer Kunst. Wien 1871. 144 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Santrot, Minerve J. Santrot – Cl. Lambert – J. Rioufreyt: La Minerve „en cours” dorée du musée de Château-du-Loir (Sarthe, France). In: Bronzekolloquium 16, 395–401. Schneider, Kaiserhaus R. von Schneider: Neuere Erwerbungen der Antikensammlung des österreichischen Kaiserhauses in Wien, 1880–1891. II. Bronzen. Archäologischer Anzeiger 1892, 48–56. Schnitzler, Alsace B. Schnitzler: Bronzes antiques d’Alsace. Inventaire des collections publiques françaises 37. Paris 1995. Schürmann, Minerva W. Schürmann: Untersuchungen zu Typologie und Bedeutung der stadtrömischen Minerva-Kultbilder. Roma 1985. Siebler, Mars Ultor M. Siebler: Studien zum augusteischen Mars Ultor. Münchener Arbeiten zur Kunstgeschichte und Archäologie 1. München 1988. Simonett, Schweiz Ch. Simonett: Die römischen Bronzestatuetten der Schweiz. Jahrbuch des Deutschen Archäologischen Instituts 54 (1939) 474–542. Sprincz, Mercurius Sprincz E.: Mercurius bronzszobrocskája Szőnyből. Archaeologiai Értesítő 88 (1961) 258–260. Stupperich – Thomas, Rheinzabern R. Stupperich – M. Thomas: Figürliche Bronzen aus dem römischen Rheinzabern. Möhnesee 2003. Stupperich, Dortmund R. Stupperich: Die antiken figürlichen Bronzen im Museum für Kunst und Kulturgeschichte der Stadt Dortmund. Boreas 13 (1990) 189–200. Tadin, Panonije L. Tadin: Sitna rimska bronzana plastika u Jugoistočnom delu provincije Panonije. Beograd 1979. Ţeposu-Marinescu – Pop, Dacia L. Ţeposu-Marinescu – C. Pop: Statuete de bronz din Dacia Romană. Bucureşti 2000. Ţeposu-Marinescu, Anthropomorphic L. Ţeposu-Marinescu: Anthropomorphic bronze statuettes from Dacia. www.cimec.ro Thomas, Hercules B. Thomas E.: Hercules szentély Pannóniában. Archaeologiai Értesítő 79 (1952) 108–111. Thomas, Jupiterstatuetten R. Thomas: Die antiken Bronzen im Römisch-Germanischen Museum Köln. Die Jupiterstatuetten. Kölner Jahrbuch 28 (1995) 575–614. Thomas, Lar E. B. Thomas: Lar angusti clavi. Folia Archaeologica 15 (1963) 21–42. Thouvenot, Madrid R. Thouvenot: Catalogue des figurines et objets de bronze du Musée archéologique de Madrid. 1. Bronzes grecs et romains. Paris 1927. Tietze, Denkmale Wien H. Tietze: Die Denkmale der Stadt Wien: XI–XXI. Bezirk. Österreichische Kunsttopographie 2. Wien 1908. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 145 Tirelli, Fornace M. Tirelli: Bronzi votivi dal santuario altinate in località Fornace: osservazioni preliminari su alcuni esemplari delle fasi più recenti. In: G. Cuscito – M. Verzár-Bass (eds.): Bronzi di età romana in Cisalpina. Trieste 2002, 191–206. Tóth, Dolichenus I. Tóth: Destruction of the Sanctuaries of Iuppiter Dolichenus at the Rhine and in the Danube Region (235–238). Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 25 (1973) 109–116. Tóth, Dolichenus Relics I. Tóth: Two misinterpreted Juppiter Dolichenus relics from Pannonia Inferior. Alba Regia 15 (1974) 89–98. Varsik, Slowakei V. Varsik: Die römische Bronzen aus der Slowakei. In: Bronzekolloquium 12, 351–354. Velay, Carnavalet Ph. Velay: Les bronzes antiques de Paris. Musée Carnavalet. Paris 1989. Veličković, Beograd M. Veličković: Petits bronzes figurés romains au Musée national. Beograd 1972. Vente Pourtalès 1865 Vente de la galerie Pourtalès. Catalogue des ... collections de feu M. le comte de Pourtalès-Gorgier et dont la vente aura lieu ... février et mars 1865. Paris 1865. Vermaseren, CCCA IV M. J. Vermaseren: Corpus Cultus Cybelae Attidisque IV. Italia – Aliae provinciae. Études préliminaires aux religions orientales dans l’Empire Romain 50. Leiden 1977. Vermeule – Comstock, Boston C. Vermeule – M. Comstock: Sculpture in Stone and Bronze in the Museum of Fine Arts, Boston. Additions to the Collections of Greek, Etruscan, and Roman Art 1971–1988. Boston 1988. Virc, Vinkovci Z. Virc: Rimska brončana plastika u Vinkovačkom muzeju. Acta et dissertationes archaeologicae 4–5 (1967) 373–381. Vlizos, Thronende Zeus S. Vlizos: Der thronende Zeus. Eine Untersuchung zur statuarische Ikonographie des Gottes in der spätklassischen und hellenistischen Kunst. Internationale Archäologie Bd. 62. Rahden/Westf. 1999. Vogt, Victoria S. Vogt: Siegesgöttin in Kaisers Diensten. Die Victoria von Fossombrone. Kassel 2004. Walde-Psenner, Südtirol E. Walde-Psenner: Die vorrömischen und römischen Bronzestatuetten aus Südtirol. Archäologisch-historische Forschungen in Tirol 6. Calliano 1979. Walde-Psenner, Trentino E. Walde-Psenner: I bronzetti figurati antichi del Trentino. Trento 1983. Walters, Bronzes H. B. Walters: Catalogue of the Bronzes in the British Museum. Greek, Roman & Etruscan. London 1899. 146 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Walters, Select Bronzes H. B. Walters: British Museum. Select Bronzes. Greek, Roman and Etruscan in the Departments of Antiquities. London 1915. Walters, Silver Plate H. B. Walters: Catalogue of the Silver Plate (Greek, Etruscan and Roman) in the British Museum. London 1921. Wilhelm, Luxembourg E. Wilhelm: Bronzes figurés de l’époque romaine. Luxembourg 1971. Zadoks, Netherlands I A. N. Zadoks-Josephus Jitta – W. J. T. Peters – W. A. van Es: Roman Bronze Statuettes from the Netherlands I. Groningen 1967. Zadoks, Netherlands II A. N. Zadoks-Josephus Jitta – W. J. T. Peters – W. A. van Es: Roman Bronze Statuettes from the Netherlands II. Groningen 1969. Zadoks, Nijmegen A. N. Zadoks-Josephus Jitta – W. J. T. Peters – A. M. Witteveen: Description of the Collections in the Rijksmuseum G. M. Kam in Nijmegen. VII. The Figural Bronzes. Nijmegen 1973. Zampieri, Padova G. Zampieri: Bronzetti figurati etruschi, italici, paleoveneti e romani del Museo Civico di Padova. Roma 1986. Žanić-Protić, Split J. Žanić-Protić: Antička brončana plastika iz Arheološkog muzeja u Splitu I. Vjesnik za arheologiju i historiju Dalmatinsku 81 (1988) 21–32. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 147 Tárgymutató és konkordancia táblázatok (Az álló betűk az oldalszámot, a dőlt betűk a katalóguszámot jelölik) ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 149 Tárgymutató Aalter, 108 Abbéville, 50 acerra, 19, 83 Ács-Vaspuszta, 94 Actium, 106 Adony, 106, 108 Agde, 74 Agrippa, 45 aigis, 94–97, 99, 100 Aix-en-Provence, 34, 75 Ajka, 63 Akasztó, 107 Alcobaça, 107 Alexandria, 29 Alexandros, 45, 49, 66 Alverna, 107 Amor, 12, 15–18, 21, 23, 27, 61, 67–71, 73, 74, 76 Amsterdam, 119 Angers, 42 Anost-en-Morvan, 108 Antiocheia, 120 Antiochiai Tyche, 20, 22, 120, 121 Antoninus Pius, 37 Aosta, 31 Aphrodité Haviland, 102 Apollo, 20, 61, 65 Apollonios, 36 apoptygma, 97–99, 105, 109–111, 118, 121 Apulum, 102 Aquincum, 9 Arés Borghese, 49 Arles, 29, 59, 77 Arras, 41 Arsio, 108 Artemis, 112 Assen, 31 Athén, 102 150 Athéna Giustiniani, 19, 94, 95 Athéna Hope-Farnese, 97, 118 Athéna Promachos, 98 Athéna Rospigliosi, 96 Attis, 27 Augsburg, 31, 76 Augst, 34, 97 Augusta Raurica, 50, 51, 54, 108 Aurelianus, 21, 71 Autun, 62, 107, 108 Avenches, 31 Avignon, 29, 31, 37, 38, 62, 95 Bécs, 31, 42, 62, 96, 97, 112 Bacchus, 12, 15, 20, 87–89, 92 balsamarium, 72 Baltimore, 29, 66, 75, 76, 104, 108 Banasa, 108 Barkway, 49 Basel, 29, 34, 37 Bavai, 29, 107, 108, 114 Bavay, 27, 47, 59, 97 Belgrád, 34 Berlin, 29, 34, 75, 76, 96, 104, 122 Bern, 31, 34, 43 Berrien, 78 Berthouville, 59, 62 Besançon, 75, 108 Bizone, 107 Blicquy, 46 Bokerley Dyke, 104 Bologna, 75, 99, 101 Bonn, 37, 107, 108, 114 Boston, 34, 48, 49, 75, 91, 114 Bouches-du-Rhône, 107 Brüsszel, 29 Brescia, 99 Britannia, 46 Bukarest, 75 Cătunele de Motru, 108 Cătunele de Sus, 107 caduceus, 17, 50, 52–57, 59–61 Caecilia-temető, 15, 73, 110 Calvatone, 107 Camarina, 76 canabae, 12, 15, 22, 79 capricornus, 107, 109 Caracal, 112 Caracalla, 21, 86 Carnuntum, 13, 31, 37, 42, 68, 72, 103, 107, 108, 114, 122 Cellás-temető, 15, 110 Ceres, 91 Cernunnos, 16 Château-du-Loir, 99 Chalkis, 92 Chalon-sur-Saône, 29, 98 Chieti, 43, 119 chitón, 19, 94–96, 113–120 chlamys, 17, 51, 55–57, 60, 63, 66 Claudius Gothicus, 21, 71 Colchester, 97, 104 Commodus, 63, 109 Como, 34 Compiégne, 37 Corbridge, 107 Cornol, 108 cornucopia, 19, 75, 76, 78, 80, 82–86, ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 114–119 corona muralis, 85, 120 Dacia, 22, 46, 88, 90 Dea Artio, 27 delfin, 39 Dendermonde, 47 Detzem, 86 Diana, 122 Dioscuros, 20, 66 diplax, 19, 96, 118, 119 Doliché, 106 Dolichenum, 10, 12–15, 18, 21, 22, 31, 34, 106, 107, 109 Dolichenus, 14, 16, 31, 32, 106 Domitianus, 98 Dortmund, 112 Dronecken, 46 Drury, 122 Dubravica, 87, 88 Durosturum, 107 Egyiptom, 55, 75–77 Eisenstadt, 108 Emona, 57 Enns, 29, 31, 99, 114 Ephesos, 27 Essertines, 51 Este, 114 Eutychidés, 120 Évreux, 31, 107, 108, 114 exedra, 26 fáklya, 17, 28, 68–73, 122 Faustina, 21, 71 Fellette da Romano, 107 Firenze, 83, 84 Fodico, 99 Fornace, 42 Fortuna, 15, 19, 113–115, 117 Freienwalde, 34 Friesland, 50 Göttingen, 76, 100 Gallia, 16, 17, 19, 22, 26, 34, 45, 50, 52, 59, 60, 78, 88, 98, 99 Gallia Belgica, 18, 22, 46 Gallienus, 21, 42, 71 Garonne, 98 Genius, 16, 19, 21, 82–86, 111 Genius castrorum, 86 Genius familiaris, 19, 82–85 Genius loci, 19, 85 Genius militaris, 19, 85 Gent, 51 Gerhát-temető, 12, 15, 112 Germania, 16, 17, 50 Geta, 21, 86 Gigantes, 20, 91 Gigantomachia, 91 Girm, 102 Givry, 29 Glamoč, 88 globus, 18, 105–113, 122 Gorgo al Monticano, 107 Gorsium, 104, 122 Granet, 34 Großer St. Bernhard, 34 Guardamonte, 108 Gubbio, 77 Gunskirchen, 104 Gurina, 34 Héraklés Chiaramonti, 63 Héraklés epitrapezios, 58 Hadrianus, 42, 83, 94 Hagenau, 39 Haifa, 99 Hannover, 34, 79, 102 Harpocrates, 20, 75–77 Hartford, 59 Hatay, 99 Heddernheim, 32, 116 Hekaté, 121 Herculaneum, 27–29, 59, 75 Hercules, 16, 19, 20, 32, 33, 61–65, 92 Hermés Andros-Farnese, 51 Hermés Enagónios, 59 Hermés Richelieu, 51 Hesperidák, 63 himation, 18, 19, 33, 35, 96, 113–116, 118, 120 Industria, 108, 112 Isis, 76, 118, 119 Isis Panthea, 118 Isis-Fortuna, 19, 117, 119 Italia, 22, 26, 30, 37, 55, 60, 120 Italica, 108 Itzig, 29 Iudicium Orestis, 96, 97 Iuno, 16, 114 Iuppiter, 12, 14, 16, 18, 20, 22, 25–37, 39, 62, 92 Iuppiter tonans, 18, 20, 27, 30, 32, 33, 38 Izsa, 28 Köln, 42, 75, 76, 97, 100, 107, 108 kakas, 61, 62 kandeláber, 26, 27 Karnobat, 108 Karthago, 99 Kassel, 13, 29 kecske, 61, 62 Kimswerd, 59 Koblenz, 56 kolpos, 97 Korinthos, 59 kos, 17, 57, 62 Kostol, 34 Krefeld-Gellep, 102 Kruishoutem, 46 Kyréné, 112 Lagole, 108 Langres, 107 Lar, 12, 15, 16, 19, 22, 26, 28, 77–82 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 151 lararium, 17, 48, 68 Lares Augusti, 78 Lares compitales, 77, 78 Lares familiares, 78 Le Thuit, 88 legiotábor, 12, 14, 15, 21, 22, 36, 59 Leocharés, 18, 27, 30 Libarna, 108 Liberchies, 48, 49 Lizzanella, 122 Lodigiano, 101, 107 London, 41, 62, 72, 97, 107, 108, 114, 122 Lucilla, 37 Luna, 14, 20, 28, 31, 121, 122 lunula, 19, 41, 72, 118, 119, 121 Lussonium, 106 Lussy, 96, 97 Luxemburg, 29, 76 Luzern, 13, 62 Lydney, 107 Lyon, 29, 59, 62, 75, 76, 79, 80, 107, 108, 114 Lysippos, 16, 30, 33, 58, 59, 120 München, 97 Mâcon, 86, 122 Mâlain, 107, 108 Madrid, 104, 108 Maiano, 29 Mainz, 78, 108, 121, 122 Mainzweiler, 47 Marani, 99 Mars, 16, 18, 22, 40, 41, 43–45, 47–49 Mars Ultor, 18, 41, 42, 44, 45 marsupium, 17, 50, 52–55, 57–61 Mathay, 52 Mauer an der Url, 14, 32, 106, 108 152 Maximinus Thrax, 14, 21, 32, 107 Meščica, 97 Mechel, 32 Melk, 104 Meloria, 27 Mercator-temető, 15 Mercurius, 9, 11–13, 15–18, 22, 50–52, 54, 55, 58, 60–63 Mercurius-Thot, 17, 55–57 Micia, 68 Minerva, 16, 19, 22, 33, 94–97, 99 Minerva Chalcidica, 98 Minerva Fautrix, 99 Mithras, 16 Moesia, 54, 88, 90 Montbéliard, 78, 96, 108 Montorio, 26–28, 58, 62 Moudon, 43 Mulhouse, 108 Muri, 27, 29, 31 Mychkovó, 107 Myrón, 33, 63 Myshkako, 37 Nápoly, 56, 102 nebris, 20, 87, 88 Neptunus, 20, 38, 39, 92, 97 Neuchâtel, 108 Neumagen, 47, 97 New York, 37, 76, 104 Niš, 31 Nida-Heddernheim, 104, 108 Niederbieber, 86 Nijmegen, 121, 122 Obfelden, 108 Octavianus, 106 Oltos, 42 Onatas, 63 Orontés, 120 Orvieto, 43 Osiris, 20, 93 Ostia, 49 Ostrov, 50 Ottenhusen, 62 Ottok, 61 Oxford, 59, 62 P. Clodius, 45 párduc, 88 Párizs, 29–31, 42, 48, 51, 52, 62, 64, 75, 76, 102, 108, 112, 114, 122 Padova, 29, 96 Palermo, 56, 75, 76 Pantheon, 45 Parthenón, 98 patera, 11, 18, 19, 35, 40–42, 78–86, 95, 99, 100, 113–115 Pavia, 108 peplos, 96–100, 105, 109–111, 121 Pergamon, 91 Pesaro, 76 Pescennius Niger, 94 petasos, 50, 53, 54, 56–58, 60–62 Pfünz, 106, 108 Pforzheim, 108 Pheidias, 16, 33, 36 Philippi, 43 Philippopolis, 42 Piedicastello, 100 pilos, 66 polgárváros, 12, 15, 22 polos, 113, 114, 117 Polykleitos, 51 Pompeii, 27, 37, 48, 78, 80, 84, 119 Porolissum, 47 Postumus, 88, 99 Potaissa, 29, 51 Praxitelés, 101 Priapus, 13, 20, 89, 90 Prilep, 51 Prométheus, 97 prora, 39 Pseliumené, 101 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Puteoli, 60 Róma, 37, 59, 72, 119 Răcari, 108 Ratiaria, 102 Regensburg, 114 Reims, 62 Rheinzabern, 45 rhyton, 77–79 Rognée, 46 Romula, 51, 68, 108 Romulianus, 10, 14, 22, 32, 38, 108 Rosmerta, 16 rotulus, 19, 82–84 Rouen, 62, 104, 108 Rovereto, 122 Sárszentmiklós, 68, 114 Saint-Germain, 122 Samos, 33 Santorso, 108 Sarmizegetusa, 68 sas, 14 satyr, 11, 16, 20, 27, 28, 93 Savaria, 94, 108 Sceaux-du-Gâtinais, 108 sceptrum, 25, 27, 29, 30, 32–36, 39, 113 Schwarzenacker, 47, 62, 108 Schwarzenbach, 46 Schwirzheim, 27 Seleukos Nikatór, 120 Seltz, 27 Sens, 76 Septimius Severus, 42, 109 Serapis, 76 Severina, 21, 71 Sevilla, 41 Siebeneich, 108 Silchester, 104 Silenus, 27 sinus, 82–85 Siscia, 37, 51, 108 sistrum, 119 situla, 77–79 skyphos, 92 Sol, 14, 20, 28, 67 Somnus, 20, 93 Sous-Parsat, 108 Spes, 20, 122 Speyer, 50 Split, 38, 76 St. Albans, 62 St. Didier, 62 Strasbourg, 108, 112 Straubing, 91 Strebersdorf, 72 strophion, 20, 101–103 Sucellus, 16 Sucidava, 56 Syria, 23, 26, 120 Szófia, 34, 102, 104 Szőny-Dunapart, 12, 15, 22 Szőny-Vásártér, 12, 15, 21, 68, 113 szigony, 38, 39 Tabanović, 38 Tamuda, 61 Tarentum, 30, 58 Tekija, 54 teknős, 54, 61, 62 Tevel, 94 Théseus, 49 Theodosius, 82 thyrsos, 87 Tiberius, 37 Timacum minus, 31 toga, 82, 84, 85, 114 Tomba degli Haterii, 27 Torda, 48, 49 trabea, 78, 80, 81 Trebonianus Gallus, 21, 71 Trento, 29, 100, 122 Trier, 29, 31, 97, 108, 122 Trieste, 102, 122 tripus, 112 Tyche, 114, 120 umbo, 82–85, 114 Unterach, 104 Utrecht, 34, 38 Várna, 106, 107 Vada Sabatia, 99 Vaison, 77 Valea Lupului, 68 Vechten, 34 Veleia, 102, 108 Velence, 66 Vendenis, 104 Venus, 9, 16, 20, 21, 27, 28, 49, 90, 101–103, 105 Venus Anadyomené, 103 Verona, 31, 37, 38, 76, 99, 102, 114 Vichy, 48, 49 Victoria, 12, 14, 15, 18, 19, 21, 98, 105–107, 109, 112, 122 Vieil-Évreux, 31 Vienne, 104 villám, 27, 29, 30, 33–37, 39 Vinče, 31 Volterra, 42, 103 Volubilis, 27, 51, 108, 119 Waldenburg, 96, 97 Windisch, 108 Yvonand, 108 Zágráb, 31, 37, 77 Zénodóros, 99 Zeus Brontaios, 18, 27, 30 Zopyrus, 96 Zugmantel, 27 Zuidarlen, 31 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 153 A tárgyak őrzési helyei British Museum, London 1, 11, 14, 17, 41, 53, 56, 66, 69, 73, 74, 78, 83, 91, 105 8 Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest Kuny Domokos Múzeum, Tata 2, 3, 5, 9, 10, 15, 19, 21, 24 (elveszett), 26 (elveszett), 27, 28, 32, 33, 34, 35, 38, 42 (elveszett), 43 (elveszett), 45, 46, 52, 54, 55 (elveszett), 58, 59, 61, 62, 67, 71, 77, 79, 80, 81, 82, 84, 85, 86, 88, 89, 92, 94, 97, 98, 102 (elveszett), 103, 104 16, 30 (elveszett), 40 (elveszett), 65, 68, 90, 96 Klapka György Múzeum, Komárom 4, 6, 7, 12, 13, 22, 23, 24, 25, 26, 29, 30, 31, 36, 37, 39, 40, 42, 43, 47, 48, 49, 50, 51, 55, 64, 70, 72, 75, 76, 87, 93, 95, 99, 100, 101, 102, 106 44, 60 Podunajské Múzeum, Komárno 6 (elveszett), 18, 20, 57, 63, 93 (elveszett) Elveszett szobrok Kunsthistorisches Museum, Bécs A tárgyak származási helyei Ács István 9, 24, 58, 62 54 Ludwig H. Fischer Bellák Isidor 66, 83 11, 69 Fügi Katalin Eduard Beninger 30 14, 74 k. k. Genie-Direktion Oberlt. Bisza 46,61 14, 74 Hollitzer-gyűjtemény k. k. Central-Commission 7, 12, 51, 70, 73 53 Kadek Imre Cseley János 43, 97 26, 38, 41, 42, 80, 81, 98, 102, 103 Kállay-gyűjtemény A. Egger 16, 65, 68, 96 73 Kiskéri Tóth Margit Fáy Miklós 85 2 Kosztka Károly Festetics Franciska grófné 28 154 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA M. Löwenstein 56 4, 22, 23, 25, 29, 31, 36, 37, 47, 48, 49, 50, 64, 72, 75, 76, 87, 95, 99, 100, 106 Marossy János Tussla-gyűjtemény 19, 21, 92 34, 45, 67, 82, 86 Milch-gyűjtemény Dominique Vivant Denon báró 3, 5, 10, 15, 33, 35, 59, 84, 88, 89, 104 8 Petrovics Jenő Otto Voetter 71, 90 1, 17, 91, 105 Trau-gyűjtemény E. Windisch-Grätz 39 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 155 Konkordancia táblázatok Leltári számok – Katalógus British Museum, London Kuny Domokos Múzeum, Tata Ltsz. Kat. Ltsz. Kat. 1865,0103.36 8 K1811 16 K1812 65 K1813 68 K1814=K5 96 55.509.1 (elveszett) 30 72.40.16 90 78.35.12 (elveszett) 40 Klapka György Múzeum, Komárom Ltsz. Kat. 2014.5.1.1 60 2015.N18-N19.026.1 44 Kunsthistorisches Museum, Bécs Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest Ltsz. Kat. 24.1875.39 58 24.1875.40 9 1 24.1875.41=54.34.116 62 105 24.1875.42 (elveszett) 24 VI.2776 69 52.1877.1 28 VI.2778 11 41.1880.1 21 VI.2786 17 113.1884.3 79 VI.2852 41 152.1885.281 61 VI.3001 56 152.1885.282 46 VI.3302 83 30.1891.1 19 VI.3305 66 30.1891.2 92 VI.3425 73 105.1894.1 (elveszett) 42 VI.4063 74 105.1894.2 (elveszett) 102 105.1894.3 (elveszett) 26 VI.4064 14 105.1894.4 80 VI.4198 91 19.1895.1 98 VI.4200 78 19.1895.2 27 19.1895.3 81 Ltsz. Kat. VI.294 53 VI.2708 VI.2709 156 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 100.1895.38 97 19.1952.5 94 100.1895.39 (elveszett) 43 54.60.1 77 135.1895.1 38 56.18.1 71 135.1895.2 103 60.9.6 52 42.1925.1 2 63.22.111 67 7.1932 85 4.1933.1 10 63.22.112 86 4.1933.2 15 63.22.113 82 4.1933.3 59 63.22.114 45 4.1933.5 35 63.22.120 34 4.1933.7 33 83.17.1 54 4.1933.8 104 4.1933.9 84 Podunajské Múzeum, Komárno 4.1933.10 5 Ltsz. Kat. 4.1933.98 3 4.1933.99 88 II.1660 63 4.1933.100 89 II.1677 20 2.1942.3 32 II.4241 18 Szakirodalom – Katalógus Cat. Petronell 1973 Kat. Nr. 77. 69 Nr. 393. 58 Nr. 957. 83 Nr. 965. 17 Nr. 976. 53 Nr. 1015. 105 Nr. 1029. 66 Gurlitt, Trau Kat. I, Nr. 3. 4 I, Nr. 10. 25 I, Nr. 13. I, Nr. 15. I, Nr. 16. I, Nr. 21. I, Nr. 23. I, Nr. 24. I, Nr. 25. I, Nr. 26. I, Nr. 32. I, Nr. 36. I, Nr. 37. I, Nr. 46. I, Nr. 51. II, Nr. 58. II, Nr. 62. ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 31 22 23 87 47 48 49 55 72 36 37 99 64 76 75 157 Guß+Form Kat. XXVIII.t.5. 96 XXIX.t.1. 68 Nr. 119. 83 XXIX.t.4. 45 Nr. 126. 14 XXIX.t.5. 65 Nr. 218. 1 XXIX.t.6. 67 Nr. 308. 69 XXX.t.4–5. 34 XXXI.t.1. 33 XXXI.t.4. 16 Reinach, Répertoire Kat. I.186.668. 8 II.157.9. 25 III.2.6. 1 III.22.8. 73 III.49.9. 20 III.56.4. 17 III.70.4. 6 105 Masner, Kunst und Industrie Kat. Nr. 100. 95 Nr. 101. 25 Nr. 102. 22 Nr. 103. 29 Nr. 105. 39 Nr. 106. 7 Nr. 108. 70 Nr. 109. 100 Nr. 110. 47 Nr. 111. 49 Nr. 112. 51 III.97.4. Nr. 113. 87 III.117.5. 93 Nr. 114. 106 III.132.7. 1 III.244.8. 12 IV.164.3. 104 VI.1.2. 3 VI.88.1. 88 Paulovics, Kisbronzok Kat. XXVIII.t.1. 82 XXVIII.t.3. 86 158 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA Képtáblák ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 159 1. tábla 160 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 2. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 161 3. tábla 162 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 4. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 163 5. tábla 164 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 6. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 165 7. tábla 166 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 8. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 167 9. tábla 168 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 10. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 169 11. tábla 170 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 12. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 171 13. tábla 172 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 14. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 173 15. tábla 174 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 16. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 175 17. tábla 176 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 18. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 177 19. tábla 178 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 20. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 179 21. tábla 180 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 22. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 181 23. tábla 182 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 24. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 183 25. tábla 184 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 26. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 185 27. tábla 186 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 28. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 187 29. tábla 188 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 30. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 189 31. tábla 190 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 32. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 191 33. tábla 192 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 34. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 193 35. tábla 194 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 36. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 195 37. tábla 196 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 38. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 197 39. tábla 198 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 40. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 199 41. tábla 200 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 42. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 201 43. tábla 202 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 44. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 203 45. tábla 204 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 46. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 205 47. tábla 206 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 48. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 207 49. tábla 208 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 50. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 209 51. tábla 210 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 52. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 211 53. tábla 212 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 54. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 213 55. tábla 214 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 56. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 215 57. tábla 216 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 58. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 217 59. tábla 218 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 60. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 219 61. tábla 220 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 62. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 221 63. tábla 222 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 64. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 223 65. tábla 224 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 66. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 225 67. tábla 226 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 68. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 227 69. tábla 228 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 70. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 229 71. tábla 230 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 72. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 231 73. tábla 232 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 74. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 233 75. tábla 234 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 76. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 235 77. tábla 236 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 78. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 237 79. tábla 238 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 80. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 239 81. tábla 240 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 82. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 241 83. tábla 242 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 84. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 243 85. tábla 244 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 86. tábla ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 245 87. tábla 246 ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA A képek forrásai (A számok a képtáblákat jelölik) Magyar Nemzeti Múzeum (fotó: Bartus Dávid) 7–8, 9 (fent), 15, 16 (fent), 18 (fent), 22, 23 (lent), 25–32, 35, 36–39, 41, 43–45, 47, 48 (fent), 50 (fent), 55–56, 58 (bal fent; lent), 59–63, 67–73, 75 (lent), 76, 78–86 Magyar Nemzeti Múzeum (fotó: Magyar Nemzeti Múzeum) 69, 70 (bal) Kunsthistorisches Museum Vienna (fotó: Bartus Dávid) 1–6, 16 (lent), 17 (lent), 19–20, 33, 42 (fent), 49 (fent), 51–54, 57, 58 (jobb fent), 64–66, 74, 75 (fent), 87 KHM-Museumsverband 40 Kuny Domokos Múzeum (fotó: Bartus Dávid) 18 (lent), 49 (lent), 50 (lent), 77 Podunajské Múzeum (fotó: Bartus Dávid) 21, 23 (fent), 42 (lent), 48 (lent) Klapka György Múzeum (fotó: Bartus Dávid) 34, 46 Trustees of the British Museum 10–14 Gurlitt, Trau I Taf. 5. nyomán 24 Ladek, Hollitzer 42. nyomán 17 (fent) Pelikán, Slovensko Abb. 59. nyomán 9 (lent) ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 247

RELATED PAPERS

RELATED TOPICS

Log In

Bronzistenek. Római kori figurális bronzplasztika Brigetióban (Bronze gods. Roman figural bronzes from Brigetio)

Bronzistenek. Római kori figurális bronzplasztika Brigetióban (Bronze gods. Roman figural bronzes from Brigetio)

Related Papers

RELATED PAPERS

RELATED TOPICS